Iszkaszentgyörgy temetőjének elfeledett sírjai

2018. szeptember 04. - Rolf Singer

Iszkaszentgyörgy egy a Székesfehérvári járáshoz tartozó, kevesebb mint kétezer lakost számláló község, amely igencsak közel áll a szívemhez is, nemcsak a városhoz, melytől cirka tíz kilométerre található. Gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem itt, vagyis pontosabban a közeli Kisiszkán. Persze a faluban is sokat jártam erre-arra, főleg biciklivel, és tudom, hogy több érdekes dolog is van itt, amiről bizony érdemes lenne írni. Mikor Első mohikán a szerb temetőről szóló bejegyzésnél írt az általam még addig nem ismert, erdővel benőtt temetőről, nagyon kíváncsi lettem, és nem sokkal később fel is kerestem a helyet, ahol természetesen fényképeket is készítettem. Oda és visszafelé is a kastély parkja mellett tekertem el, és a temetőlátogatás után benéztem a kastélykertbe is... Végül a friss élmények hatására úgy döntöttem, hogy készítek egy posztsorozatot Iszka érdekességeiről, melynek a mostani, legelső részében a már említett régi sírokat fogom megmutatni.

dscn6607.JPG

dscn6620.JPG

A község temetője a településtől északnyugatra, külterületen található. Én Kisiszkáról vágtam neki az útnak kerékpárral. A József Attila utcán, a kastélypark mentén tekertem, és a Rákóczi Ferenc utca kereszteződésénél balra fordultam. Onnan már tényleg nem lehet eltéveszteni, csak menni kell előre.  Már az útról is látszik egy-két sír, mikor az ember nagyjából négyszáz méter után egy leágazáshoz ér. Elsőre egy teljesen átlagos falusi sírkertnek tűnik. Bár nincs elkerítve és most munkálatok is folynak ott, viszonylag rendezettnek mondható. Legalábbis az eleje...

dscn6663.JPG

dscn6638.JPG

Az ember azt hihetné, hogy hátulról az erdő határolja a temetőt, azonban ha bemerészkedünk a rengetegbe, ott is sírokat találunk, aránylag elszórtan régi, már gondozatlan, magányos sírköveket. Olyan emberek nyugszanak itt, akiknek már a hozzátartozói sem élnek, s nincs, aki emlékezzen rájuk. A falu lakói anno itt kezdtek el temetkezni, azonban az idő múltával az itteni sírok többségét elfeledték, és aztán bekebelezte őket az erdő.

dscn6583.JPG

dscn6572.JPG

A fák között vannak több, mint száz éves sírok, de olyat is találtam, ahová legutóbb a nyolcvanas években temetkeztek. Néhányon találni virágokat és mécseseket is, szóval nem mindegyikről feledkeztek meg teljesen. Némelyik sírkövet azonban még megközelíteni is nagyon nehéz, annyira körbenőtte a növényzet. Sajnos a sírkövek feliratai már nehezen olvashatók, de az egyik szövege szerint a fák között nyugszik egy uradalmi kertész is, aki 1912-ben halt meg.

dscn6628.JPG

dscn6646.JPG

uj_mappa134_1.jpg

Igen különös atmoszférája van az egész helynek, nappal nyugodt és békés, sötétben viszont hátborzongató lehet. Mindenképpen érdemes ellátogatnia ide annak, aki szereti a temetőket. De talán a képek most többet mondanak a szavaknál...

dscn6563.JPG

dscn6565y.JPG

dscn6568.JPG

dscn6609.JPG

uj_mappa133.jpg

dscn6593x.JPG

dscn6616.JPG

dscn6632.JPG

dscn6634.JPG

dscn6647.JPG

dscn6653.JPG

Rolf Singer

 

A bejegyzés trackback címe:

https://erdekesfehervar.blog.hu/api/trackback/id/tr4314219729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vegyesfehér 2018.09.05. 12:12:06

Nézd meg a csóri temetőt is. Az is érdekelni fig. Hasonlóan régi sírokkal. A falu palota felöli végén van.

Rolf Singer · http://erdekesfehervar.blog.hu/ 2018.09.05. 14:44:17

@vegyesfehér: Köszi a tippet! :) Az nincs is messze Iszkától.

Első mohikán 2018.09.06. 18:30:00

Ugye milyen misztikus a hangulata?
Én éjszaka járok ki néha apám sírjához, mivel éjjel dolgozom és mikor elvétve Iszkán keresztül visz az utam, benézek és gyújtok egy gyertyát. Igazi SÍRI csend van :-), elmélkedésre, emlékezésre inspirál. Kivéve, ha egy éhes szarvas baktat át halkan neszezve a sírok között friss virágot keresve. Volt már szerencsém kis híján halálra rémülni a korom sötétben mögöttem megjelenő szarvastól....ő nem tudta, hogy épp szellemekkel társalgok.
Mint korábban írtam; novemberben, napnyugta előtt különösen megkapó az iszkai hátsó temető.
Kíváncsian várom a templom melletti bekerített grófi sírkertről írt cikkedet. Üdv!

Rolf Singer · http://erdekesfehervar.blog.hu/ 2018.09.06. 22:00:55

@Első mohikán: Igen, misztikus, ez a jó szó. Még egyszer köszönöm, hogy írtál erről a helyről! :)
Tegnap megnéztem a grófi sírboltot, képek is készültek, hamarosan a bejegyzés is elkészül.