A több mint százéves története során többször is megcsonkították az Iszkaszentgyörgyi úton található feszületet - az utóbbi években korpusz nélkül állt, ám nagyjából két és fél hete Iszkára tartván észrevettem, hogy ismét van szobor a kereszten. Később kiderült: Poklosi Péter városvédőnek köszönhetően lett újra teljes a hányattatott sorsú alkotás.
A szóban forgó szakrális emlék egészen pontosan a Székesfehérvárról Iszkaszentgyörgyre vezető út és egy földút (Pipacs utca) sarkán található, tulajdonképpen Iszka és Moha határán - vagyis mondhatni a senki földjén. De nem mindig volt ez így. Eme alkotást Fábián József és felesége, Dietrich Mária állíttatta 1903-ban. Az ehhez hasonló útmenti keresztek a hitbuzgalom kézzelfogható bizonyítékai, vagy tragédiák emlékőrzői, de arra is volt példa, hogy a készíttetők ily módon fejezték ki hálájukat egy csodálatos gyógyulás után. Viszont e feszület valójában birtokmegjelölő funkciót szolgált, ugyanis itt húzódott hajdanán a Fábián család telkének határa.
A csonka és a megújult feszület. A 2009-es fotót Csutiné Schleer Erzsébet készítette.
A II. világháborúban szétlőtték a keresztet, csupán a posztamens maradt meg. A szocializmus idején természetesen nem foglalkoztak vele, ám a rendszerváltás után is majd' tíz évet váratott magára a helyreállítás. 2009-ben a Székesfehérvári Városszépítő- és Védő Egyesület vezetőjének, Poklosi Péternek köszönhetően újult meg a feszület. Ám hamar kiderült, hogy a munkálatokat végzők nem megfelelő kötőanyagot használtak, így azt ideiglenesen le kellett bontani. Másodszorra már minden rendben volt, a kereszt állt, a talapzat feliratát pedig a tanár úr maga restaurálta fekete lakkfilcet használva. Nem sokkal később a korpuszt is pótolták, habár az a figura kicsit nagyra sikeredett.
2017. nyarán azonban levették Krisztus testét a keresztről: Poklosi Pétertől azt az információt kaptam, hogy valaki ellopta a szobrot, B. Kiss László cikkében viszont az olvasható, hogy a korpuszt leverték, és az összetörött - de hogy pontosan mi történt, már nem számít, a lényeg, hogy újra megcsonkították a feszületet. Eztán több, mint két évig csupán egyszerű kőkeresztként állt, mígnem nagyjából két és fél héttel ezelőtt egy új korpusz került rá, újfent Poklosi Péternek köszönhetően - és ez a szobor már arányosan igazodik az egész műalkotás méretéhez. Remélhetőleg ezzel véget ért a sokat megélt Fábián-Dietrich-kereszt kálváriája.
Ám nem ez a környék egyetlen - nehéz sorsú - útmenti kőkeresztje: a közeli Iszkaszentgyörgyön két - feltehetően XIX. századi - feszület is megtalálható, és úgy vélem, érdemes ezekről is néhány szót ejteni. Az egyik a mohai elágazásnál található - ezt 2013-ban, a körfogalom kialakításakor néhány méterrel arrébb helyezték, de egyben fel is újították. A másik egy (részben nyitott) telek sarkán áll az Iszkai út és a József Attila utca találkozásánál, sajnos pusztulófélben - a Jézus-figura arca teljesen felismerhetetlenné mállott. Mivel magánterületen van, a helyzete problémás, pedig - mint látható - az itteniek nem feledkeztek el róla.
Poklosi Péter információi Csutiné Schleer Erzsébet közvetítésével jutottak el hozzám. Köszönet mindkettejüknek!
Egyéb forrásaim:
- műemlékem.hu
- feol.hu
Rolf Singer
