Megújult a Széchenyi úti Radványi-Pap-kereszt

2019. szeptember 16. - Rolf Singer

A Széchenyi út 75. előtt található feszületet 1814-ben állították, tehát ez a város egyik legrégibb kőkeresztje. Az alkotás költségeinek alapjául Radványi János hagyatékának kamatai szolgáltak, a hiányzó összeget pedig Pap Ferenc gyűjtötte össze a hívők adományaiból.

Korábban idén áprilisban, illetve májusban fényképeztem a feszületet, amely azóta jól láthatóan megújult: megtisztították és felújították.

Megújult a várkörúti "Egészségház"

A Várkörút 9. szám alatti épületet Molnár Tibor tervezte 1940-ben saját háza építészeti folytatásaként, Bauhaus szellemiségi tisztasággal és formanyelvvel.

Ybl-épület az Öreghegyen?

A Fehérvár Magazin 2019. június 18-án megjelent számában cikkeztek arról az egykori présházról, amely egykoron a Say család birtokában volt, és amelyről elképzelhető, hogy anno az egyik legnagyobb magyar építész, Ybl Miklós tervei alapján vált nyaralóvá. Bár Papp Brigitta cikkében konkrétan nem ejtenek szót Yblről, de Csutiné Schleer Erzsébet megjegyzi, hogy a máriavölgyi ház oromfalán ugyanolyan pirogránit mintázat látható, mint amilyen a Vörösmarty téri Say-házat közrefogó palotákon is szemügyre vehető. Véletlen lenne?

Az épület szerencsére jó kezekben van, az ingatlan tulajdonosa, Ódor László két éve kezdte meg a gondos felújítást.

Pordán H. Ferenc emlékkiállítás az Országzászló téren

Szeptember 11-én, azaz holnap 17 órakor lesz a Fejér Megyei Építészek Kamarája által rendezett szabadtéri Pordán Horváth Ferenc emlékkiállítás megnyitója, melyen ott lesz többek között Lantay Attila főépítész, Csutiné Schleer Erzsébet építészmérnök és Dr. Karsai Béla, a Karsai Holding Zrt. elnöke is.

A 2001-ben elhunyt építészmérnök olyan remekeket tervezett, mint az iváncsai Szent Kereszt felmagasztalása templom, a Technika Háza, a Garzonház, vagy a Brunszvik Teréz Óvoda épülete, de igen hosszú a sor.

Büszkén jegyzem meg, hogy néhány tablón az én fényképeim is láthatóak lesznek. A kiállítást szeptember 21-ig lehet megtekinteni majd.

A Fábián-Dietrich-kereszt kálváriája

A több mint százéves története során többször is megcsonkították az Iszkaszentgyörgyi úton található feszületet - az utóbbi években korpusz nélkül állt, ám nagyjából két és fél hete Iszkára tartván észrevettem, hogy ismét van szobor a kereszten. Később kiderült: Poklosi Péter városvédőnek köszönhetően lett újra teljes a hányattatott sorsú alkotás.

dscn9614.JPG

A szóban forgó szakrális emlék egészen pontosan a Székesfehérvárról Iszkaszentgyörgyre vezető út és egy földút (Pipacs utca) sarkán található, tulajdonképpen Iszka és Moha határán - vagyis mondhatni a senki földjén. De nem mindig volt ez így. Eme alkotást Fábián József és felesége, Dietrich Mária állíttatta 1903-ban. Az ehhez hasonló útmenti keresztek a hitbuzgalom kézzelfogható bizonyítékai, vagy tragédiák emlékőrzői, de arra is volt példa, hogy a készíttetők ily módon fejezték ki hálájukat egy csodálatos gyógyulás után. Viszont e feszület valójában birtokmegjelölő funkciót szolgált, ugyanis itt húzódott hajdanán a Fábián család telkének határa.

uj_mappa200.jpg

A csonka és a megújult feszület. A 2009-es fotót Csutiné Schleer Erzsébet készítette.

A II. világháborúban szétlőtték a keresztet, csupán a posztamens maradt meg. A szocializmus idején természetesen nem foglalkoztak vele, ám a rendszerváltás után is majd' tíz évet váratott magára a helyreállítás. 2009-ben a Székesfehérvári Városszépítő- és Védő Egyesület vezetőjének, Poklosi Péternek köszönhetően újult meg a feszület. Ám hamar kiderült, hogy a munkálatokat végzők nem megfelelő kötőanyagot használtak, így azt ideiglenesen le kellett bontani. Másodszorra már minden rendben volt, a kereszt állt, a talapzat feliratát pedig a tanár úr maga restaurálta fekete lakkfilcet használva. Nem sokkal később a korpuszt is pótolták, habár az a figura kicsit nagyra sikeredett.

uj_mappa201.jpg

2017. nyarán azonban levették Krisztus testét a keresztről: Poklosi Pétertől azt az információt kaptam, hogy valaki ellopta a szobrot, B. Kiss László cikkében viszont az olvasható, hogy a korpuszt leverték, és az összetörött - de hogy pontosan mi történt, már nem számít, a lényeg, hogy újra megcsonkították a feszületet. Eztán több, mint két évig csupán egyszerű kőkeresztként állt, mígnem nagyjából két és fél héttel ezelőtt egy új korpusz került rá, újfent Poklosi Péternek köszönhetően - és ez a szobor már arányosan igazodik az egész műalkotás méretéhez. Remélhetőleg ezzel véget ért a sokat megélt Fábián-Dietrich-kereszt kálváriája.

iszka-001.jpg

Ám nem ez a környék egyetlen - nehéz sorsú - útmenti kőkeresztje: a közeli Iszkaszentgyörgyön két - feltehetően XIX. századi - feszület is megtalálható, és úgy vélem, érdemes ezekről is néhány szót ejteni. Az egyik a mohai elágazásnál található - ezt 2013-ban, a körfogalom kialakításakor néhány méterrel arrébb helyezték, de egyben fel is újították. A másik egy (részben nyitott) telek sarkán áll az Iszkai út és a József Attila utca találkozásánál, sajnos pusztulófélben - a Jézus-figura arca teljesen felismerhetetlenné mállott. Mivel magánterületen van, a helyzete problémás, pedig - mint látható - az itteniek nem feledkeztek el róla.

Poklosi Péter információi Csutiné Schleer Erzsébet közvetítésével jutottak el hozzám. Köszönet mindkettejüknek!

Egyéb forrásaim:

  • műemlékem.hu
  • feol.hu

Rolf Singer

Kiirtották a Molnár-villát takaró növényzetet

Molnár Tibor egykori otthona még pusztuló voltában is gyönyörű - sajnos az örökzöld növényzet korábban igen sokat takart a főhomlokzatból. Az art deco hatású modern épület folytatásaként tervezett "egészségház" felújítása javában zajlik, a villa sorsa azonban továbbra is kérdéses.

Jobb sorsra érdemes a Várkörút legöregebb épülete

A 36-os számú, késő eklektikus lakóház 1900 körül épült, tehát ez az utca legrégibb épülete. A sárga klinkertéglás ház nagyon rossz állapotban van, sajnos egyik pilaszterének női fejjel díszített fejezete meg is semmisült, ráadásul kifejezetten csúf látványt nyújt az újonnan kialakított oldalsó bejárat.

A Szent Kereszt feltalálása

A vértesacsai katolikus templom kincsei

Mikor először jártam a különösen szép fekvésű Vértesacsán, csupán átutazóban voltam, ám már akkor is lenyűgözött a település méltatlanul kevéssé ismert római katolikus temploma, melynek szobrászati alkotásai is több száz évesek. Másodjára már bent is körül néztem, és a csodálatosan szép freskók még jobban elkápráztattak.

dscn7129.JPG

vertesacsa.jpg

dscn0712-003.JPG

dscn0677-001.JPG

A vértesacsai Szent Kereszt feltalálása templom egy gótikus szentély alapjaira épített, északi oldalán mellékhajóval bővített barokk imaház, melynek homlokzatát később klasszicista stílusban építették át. Az eredeti, gótikus épület már az 1300-as években állt - valószínűleg nem sokkal a tatárjárás után építették a korábbi fatemplom helyén. Azonban 1683-ban a törökök az egész falut felégették. Az újjáépített imaházat először a reformátusok használták, mígnem 1765-ben visszakapták a katolikusok, kik át is építették. Egészen 1786-ig volt a pálosok tulajdona, a rend feloszlatása után pedig plébániatemplom lett. A II. világháborúban megsemmisült a torony, ám 1962-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök segítségének köszönhetően teljesen megújult a templom. Érdekesség, hogy mivel a támadás 11 órakor történt, az új toronyra egy erre az időpontra emlékeztető órát festettek. A jelenlegi órarendszer azoknak az eppelheimieknek köszönhető, akik furcsállották, hogy az óra minden látogatásuk során 11-et mutat (az 1946. május 20-án kitelepített német ajkú acsaiak a németországi Eppelheimben telepedtek le). Sajnos a közelmúltban erősen leromlott az épület állapota, de tavaly sikerült felújítani a homlokzatot: az újraszentelésre november 11-én került sor. Hátul még mindig látszanak a középkori támpillérek, ám véleményem szerint ennél is érdekesebb a főhomlokzat, melyen egy míves címer, valamint a fülkéiben barokk szobrok láthatók. 

vertesacsa7.jpg

vertesacsa2.jpg

dscn7031_1.JPG

Mielőtt azonban bemutatnám a főhomlokzat díszeit, hadd ejtsek néhány szót egy a templom déli oldalán található igen régi - de a korához képest jó állapotú - vörös mészkő feszületről, melynek díszes, volutás posztamensén az 1783-as évszám olvasható - sajnos egyéb információt nem közöl, de a legvalószínűbb, hogy az akkor még itt élő pálos szerzetesek állították. Igencsak szép műalkotás, bár a lúdtalpkereszt faragott corpusa alatt - véleményem szerint - egy meglehetősen furcsa Mária-figura látható.

vertesacsa3.jpg

A már említett pálosok egy tévedésnek köszönhetően telepedtek le Acsán - a rend nevében már 1667-ben követelte a falu tulajdonjogát a pápai rendház alperjele, miután összetévesztette az oklevelekben szereplő Ócsa nevét Acsáéval, ahol egyébként akkor a magyar lakosság református volt. Végül csak jóval később, 1753-ban sikerült jogigényüket érvényesíteni, a korábban a reformátusok által használt templom pedig 1765. szeptember 8-án került vissza a katolikusok tulajdonába - ezután építették át barokk stílusban, és valószínűleg a pálosok szentelték a templomot a Szent Kereszt tiszteletére, mivel különösen tisztelték a Szent Kereszt feltalálásának ünnepét - a szentély későbarokk mennyezetfestése is e témában készült. A magyar alapítású szerzetes rend 1780-as vörös mészkő címerét a főhomlokzat jobb tengelyébe falazták. A hagyomány szerint pálmafa táplálta és látta el ruházattal Remete Szent Pált, akihez Isten egy hollót küldött, mely kezdetben minden nap félcipót vitt a remetének, ám amikor Remete Szent Antal csatlakozott Pálhoz, már egy egész kenyeret vitt nekik a madár. Később - a Szent Jeromos által írt életrajz szerint - Pál sírgödrét oroszlánok ásták ki. A míves dombormű körül szintén másodlagosan befalazott pecsétes téglák láthatók.

vertesacsa5.jpg

Bár a XVIII. század elején az acsai magyarok református felekezetűek voltak, a falu német lakossága katolikus volt - közöttük 1730-tól a birtokos gróf Schmidegg Frigyes udvari káptalanjai, a móri kapucinusok, majd később a fehérvári ferencesek végezték a lelkipásztori teendőket. A gróf 1740-ben oratóriumot építtetett haranglábbal. Annak homlokzatát pedig nyolc szobor díszítette - a Jó Pásztor, Szűz Mária, Nepomuki Szent János, Szent Borbála, Szent Flórián, Szent József, Szent Rókus és Szent Sebestyén figurái. Az 1741-ben felszentelt kápolna kegyszereinek egy részét a pálosok később az újonnan megépült templomhoz vitették, Nepomuki Szent János és Szent Sebestyén szobrai pedig felkerültek az épület egyenes záródású fülkéibe. Az idő vasfoga jócskán megrágta ezeket az alkotásokat, és sajnos valamikor tudatlanságból felcserélték őket, ugyanis a templomszobroknak mindig a misére érkező hívek felé kell tekinteniük (egyébként ugyanez történt Lovasberényben is a Cziráky-kápolna szobraival).

dscn7113.JPG

dscn7112.JPG

Persze adott a kérdés: vajon mi történt a másik hat szoborral? A templom mellett rábukkantam Szent Flóriánra, vagy legalábbis arra, ami megmaradt belőle - bár az alkotás darabokban van, a talapzaton lévő égő ház igencsak árulkodó. Megyimórecz Géza elárulta, hogy anno mindegyik szobrot megtalálták az 1970-ben lebontott magtár romjai között. A másik öt alkotást ideiglenesen az iskola udvarán állították fel, majd nem sokkal később elküldték őket Fehérvárra, a legutolsóként meglelt Flórián-szobor azonban itt maradt. Korábban a templomban helyezték el, azt viszont nem tudni, mégis miért tették ki onnan, s mi lesz a sorsa.

dscn0576n.JPG

dscn0566d.JPG

De a templom legnagyobb értékei - a sokszoros átfestés ellenére - a későbarokk freskók, melyek 1778-ban készültek. A szentély felett mintha megnyílna a mennyezet - a gyönyörű kupolafreskó mennyei jelenete erős rövidülésben látható: középen a posztamensen álló Szent Ilona császárnét ábrázolták kék, fehér, valamint sárga színű öltözetben amint a magasba emeli az általa megtalált Szent Keresztet - ebben egy angyal is segédkezik. Körülöttük a gyógyulást váró betegek, szenvedők csoportja látható - szegények, illetve előkelők (utóbbiak sárga és vörös ruhákban), míg felül egy tömjénezőt tartó angyal, illetve puttók. Érdekesség, hogy a kép nagy hasonlóságot mutat a gutenbrunni templom mennyezetfreskójával, melyet a Székesfehérváron is alkotó Franz Anton Maulbertsch festett. A kupolaképet először Steffek Albin egyházművész renoválta 1911-ben.

dscn0489xnn.JPG

vertesacsa19.jpg

Igencsak érdekesek még az oldalfalak grisaille festményei - a déli falon a pálos rend névadóját, Remete Szent Pált, illetve a rend alapítóját, Boldog Özsébet ábrázoló, copf keretekbe foglalt képek, az északi oldalon pedig egy valódi, valamint egy festett álablak között látható alkotás: egy urna tetejét díszítő medalion Szent Jeromos fejével. Ezeket a mennyezetfreskóval egyetemben 1938-ban restaurálta Balás Attila, kinek munkáját így jellemzi tanulmányában Tatár Sarolta művészettörténész: szakszerűtlen restaurálás. Balás egyéni műve az oltár feszülete mögött látható neobarokk festés, valamint az ő felesége, Kosztolányi Margit festette ki a templomhajót, melyet azonban az 1962-es felújítás során lemeszeltek. Az eredeti freskók alkotója nem ismert, de valószínű, hogy azokat egy korábban a neves Johann Bergl mellett dolgozó pálos műhely készítette, ugyanis van némi hasonlóság az acsai katolikus imaház grisaille-képei és az Egyetemi templom 1776-os freskói között, ám ismeretes, hogy az osztrák művész már 1777-ben elhagyta Magyarországot.

dscn0556c.JPG

dscn0584.JPG

vertesacsa20.jpg

A még meglévő műalkotások jelenleg is az újabb restaurálásra várnak - ahogy az épület egyetlen egy megmaradt eredeti - rokokó stílusú - padja is. A templombelsőben a festészeti remekek mellett figyelemreméltó még többek között a déli oldalon álló szószék, melynek tetején Jó Pásztor-szobor látható, illetve egy vörösmárvány talapzatú tabernákulum, melyet még maga Ferenc József ajándékozott a plébániának.

dscn0611-002.JPG

vertesacsa11-005.jpg

dscn0593v.JPG

vertesacsa12-001.jpg

Az épület előtt elterülő templomkert is rejteget néhány műalkotást. A helyi védelem alatt álló emlékpark fából faragott szobrai és kopjafái a II. világháború után kitelepített német ajkú acsaiaknak, illetve az 1956-os forradalomnak állítanak emléket. Az eredeti alkotásokat a falu néhai körzeti orvosa, Dr. Rettegi Tibor készítette, ám azokat kikezdte az idő, ezért 2008-ban újakat kellett faragni - a jelenlegi művek Kunos Krisztina fafaragóművész munkái. Úgy vélem, e szép kis park kifejezetten alkalmas hely az elmélkedésre, a merengésre, miután az ember megtekintette a templom lenyűgöző kincseit.

Köszönettel tartozom Tallér Krisztián plébános úrnak és Megyimórecz Gézának.

Felhasznált irodalom:

Rolf Singer