Székesfehérvár szerencsére igencsak gazdag a szebbnél szebb köztéri szobrokban és műemlékekben. Nemrég éppen azon kezdtem el gondolkozni, hogy összegyűjtöm egy bejegyzésben a - szerintem - legjobbakat (és erről nem is tettem le), de mindeközben akaratlan eszembe jutottak azok a műalkotások is, amelyek bár ne készültek volna el. Ez a lista - ugyancsak szerencsére - nem lett hosszú. Az alábbi mondatok régóta kikívánkoznak belőlem. Figyelem: szubjektív poszt következik.
2004 márciusának idusán a Piac téren avatták fel Petőfi Sándor meglehetősen csúf és amúgy csaknem másfélszeres életnagyságú szobrát, mely a halála előtti pillanatokban ábrázolná a forradalmár költőt (a jobb kezében kissé sután egy kardot tart). A bronz testtől elütő fehér ing (vagy inkább hentes kabát) - mely nyilvánvalóan a szabadságot hivatott jelképezni - carrarai márványból készült, és éppen emiatt olyan hatást kelt az egész, mintha Sándorunk "donáldkacsázna". Persze még ezen felül is van probléma bőven a szoborral: az épp huszonhatodik életévében járó költő helyett mintha egy "szenilis aggastyánt" ábrázolna, emellett pedig borzasztóan rosszak a testarányai. A létjogosultsága is erősen megkérdőjelezhető amellett, hogy bár hazánk történelmének egyik legjelentősebb alakja, városunkhoz már kevésbé köthető. Ugyanis már előtte is volt (és van is) egy Petőfi szobrunk - még ha csak mellszoborról is van szó, amely már régóta az egykor róla elnevezett suli (ma: Szent Imre Általános Iskola) előtt "áll".
Az 56-os emlékművet szintén a szocialista kormány idejében avatták fel, a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alakalmából. Persze sokan az eredetileg a téren elhelyezett bazaltbeton térplasztikát sem igazán szerették, de szerintem az, ha nem is mondható igazán esztétikusnak a szó szoros értelmében, de mégis különleges és érdekes konstrukció, mivel a beton lényegében meg van hajlítva. A 2006-ban felállított batár gránitkockát már korántsem lehet ilyen jelzőkkel illetni (legfeljebb negatív értelemben). Ráadásul a hozzátartozó „gránitfolyam” két oldalát vízfüggöny szegélyezné, ilyen szempontból azonban teljesen „működésképtelen”. Úgy vélem, hogy a tragikus sorsú fiatalok, akiknek emléket kíván állítani, sokkal méltóbb alkotást érdemeltek volna. A kocka egyébként éjszakánként külön megvilágítást kap - melynek a fénye jóval erősebb a köztéri lámpákénál - hogy még sötétben is "megcsodálhassuk" teljes "pompájában" eme otromba förmedvényt.
A 2000-es Millenniumi Emlékjel talán közel sem annyira zavaró, mint az előzőek, mégis ideillő, hiszen olyan évfordulós műemlék, amely finoman szólva is megosztja a városlakókat, bár a költöztetés miatt mára sokan megbékéltek vele. Tipikus modern, blöffszagú alkotás, mely láttán felvetődik az oly ismerős kérdés: "vajon mit akart a művész ezzel mondani?". Nagymamám csak "zsebkendőnek" hívta az ezeréves államiságot jelképezni szándékozó térplasztikát, amely korábbi helyén, a Városház téren egyáltalán nem illett bele a belvárosi környezetbe, a sok-sok műemlék jellegű épület közé. Ezért aztán 2015-ben - tehát jól megrágva a dolgot - a városvezetés úgy döntött, hogy áthelyezik a Fehérvári Civil Központ elé, ahol azóta is megtalálható.
Rolf Singer