A székesfehérvári Megváltó (ismertebb nevén: Szedreskerti) temetőről keveset tudni - a legtöbben nem is sejtik, milyen érdekességek, síremlék-különlegességek találhatók e sírkertben. Az utóbbi időben többször is ellátogattam e helyre, talán felfedi előttem minden titkát, és úgy néz ki, nekem köszönhetően megmenekül egy "szemétre dobott" műalkotás.

A szóban forgó temetőt 1795-ben nyitották a jóval régebbi, illetve a Palotai út másik oldalán elterülő Szentháromság (Hosszú) temető telítettsége miatt. Elsősorban a kevésbé módosabb szedreskerti polgárok és parasztok temetkezőhelye volt - nem csoda tehát, hogy e sírkertben sosem állt kápolna, és nem rendelkezik patinás kriptasorral sem.

A temető feszületét, mely a főbejáratnál található, 1912-ben állíttatta Németh János és neje, Weisz Julianna. A mészkőkereszt korpusza öntöttvasból készült, a műkő Mária szobrot csak később helyezték a gótizáló posztamensre.

A legnagyobb felfedezésem kétségkívül a képeken látható, "szemétre dobott", hatalmas kőarc. A jobb kezével a kisírt szemét dörzsölő, gyászoló nőt ábrázoló portré egykor még természetesen egy sírt díszített (valószínűleg nem is akárkiét), ma már gazdátlanul hever a földön. A titokzatos hölgy semmit sem árul el magáról (sajnos szignó sincsen rajta), ezért nálam hozzáértőbbek segítségét kértem. Csutiné Schleer Erzsébet építész és Poklosi Péter városvédő szerint is a harmincas évekre tehető az alkotás készítése, utóbbinak személyesen mutattam meg, aztán leültünk egy közeli sírra, és vagy félórán keresztül bámultuk a gyönyörű szobrot. Poklosi úr meg is jegyezte, hogy ezt bizony egy igazi művészember készítette, közben pedig azon morfondírozott, mit is lehetne vele kezdeni. Ha korábban tudomást szerez róla, az 1956. október 24-én életét vesztő Gumpl József dísztelen sírjára helyezte volna a Hosszú temetőben - a tragikusan fiatalon meghalt vasöntő munkás nyughelyét néhány évvel ezelőtt tette rendbe a Székesfehérvári Városszépítő és Védő Egyesület: Poklosi Péternek köszönhetően egy öntöttvas-feszület került a sírra. E műremek sorsa még kérdéses, viszont ezentúl védve lesz, amíg méltó helyére nem kerül - tán egy világháborús sírra.

E meglehetősen bizarr, fából faragott síremlék (a megfejtését másokra bízom) a Ballagó családé. Itt nyugszik többek között Ballagó Pál repülőhadnagy, ki 1944. november 16-án, Jászberény térségében halt hősi halált: a pilóta Messerschmitt Me 210-ese találatot kapott a szovjetek által megszállt területek felett, és mivel ott nem volt tanácsos kiugrani, megpróbált túljutni az első vonalakon az égő géppel, később azonban kiderült, a lövésze úgy megsérült, hogy nem tud kiugrani, a hadnagy pedig nem volt hajlandó otthagyni a bajtársát. A família másik jelentős személyisége Ballagó Imre festőművész, aki a híres Szőnyi István tanítványa volt. Ballagó nem csak vászonra alkotott: az ő munkája látható a Maroshegyi Óvoda csempefalán.

A képeken látható síremlék-együttes nem csak furcsa, de rejtelmes is: a kőelemek egyikén sem olvasható név, az elülső sírral kapcsolatban a sírhelykereső adatbázisa is bizonytalan, csupán az Illés nevet adja ki, ám amellett is van egy kérdőjel, és habár a hátsó sírhely kopjafáján látható név (Nagy László), ettől sem lettem okosabb. Mindenesetre szörnyen érdekesek ezek a madaras-fás faragványok.

"Itt nyugszik Nemes Béla, akit húsz éves hányattatás után nyolc év boldog szerelemmel a szívében 45 éves korában idegen földön országúton ért a halál, őrizd örök álmát..." - olvasható az elhunyt különleges, "mesélő" síremlékén, a szomorúfűz és A Boldog Feltámadás Reménye Alatt (A. B. F. R. A.).

Igazán szép vasmunka Gerecs János gótizáló sírfeszülete. A sírkövön látható a repülőtiszt - sajnos sérült - porcelánképe, azonban magáról az elhunytról többet nem sikerült kiderítenem.

Darázs Miska - ahogy sírkövén is olvasható - világhírű cigányprímás volt. Poklosi Péter találkozásunkkor többek között róla is mesélt - a tanár úrtól tudom, hogy már 18 évesen saját együttese volt a zenésznek, mellyel bejárták egész Nyugat-Európát. A patinás Vörösmarty téri házak egyikében lakott, 1893-ban azonban elvitte a tuberkulózis. A főbejárathoz közeli, márványból készült síremléke sokáig a földön hevert, felállítása természetesen a Városszépítő és Védő Egyesülethez fűződik.

Erre a sírra szintén Poklosi Péter hívta fel a figyelmem. "Itt várják a feltámadást" a Debreczenyi könyvnyomdászok és rokonaik. A síremlék a Havranek család kőfaragóműhelyében készült, és bár igazán szép munka, alapvetően nem mondható különlegesnek. De mégiscsak érdekes: ha jobban megnézzük, az utolsó elhalálozás 2014-ben történt, az új szöveg megmunkálásának minősége mégis megegyezik a régi, Havranek-féle feliratokéval, és bizony ezeket is kézzel vésték. A tanár úr szerint manapság az ilyen kvalitású kőfaragó ritka, mint a fehér holló.

Id. Havranek Antal hirdetése egy veszprémi újságban. Forrás: Arcanum

A Szedreskerti temetőben természetesen több műve is megtalálható a híres Havranek kőfaragó dinasztiának. Ezek közül érdekes még a Szalay család klasszicista síremléke - ehhez hasonló félbetört oszlopok Fehérvárott ma már egyedül a Hosszú temetően vannak (a Zlinszky család szóban forgó - és egyébként kisebb - síremlékeit a budapesti Gerenday cég készítette), bár bizonyos, hogy egykoron a Csutorában is állt egy ilyen: Havranek Károly síremléke, melyet az ifjabbik Antal faragott. Érdekesség még, hogy az idősebb Antal 1880-as hirdetésén - melyet a mester ükunokája, Bándy Márta ajánlott figyelmembe - is szerepel ilyen típus.

"Nézd Majfay József legszebb virágjában 26-ot élvén nyugszik itt porában" - ez az 1796-os, hegedűtok alakú, barokk sírkő talán a temető legöregebb síremléke. Figyelemreméltó a vésett korpusz a lúdtalpkereszten, illetve a koponya a kő alján.

A barokktól pár lépésre pedig egy volutás díszítésű neobarokk sírkő: itt nyugszik Szaller János (1829-1899) és felesége, Csizik Mária (1844-1893), valamint unokáik.

A képen látható klasszicista és nem mellesleg teljesen latin nyelvű síremlék - melyet sajnos alaposan megrágott az idő vasfoga -  Királyhegyi Farkas Ferenc székesfehérvári nagypréposté. Ő volt az, ki 1853-ban saját házát - vagyis a jelenleg a Megyei Levéltárnak otthont adó Szent István téri klasszicista épületet - felajánlotta az akkor alapított Ferenc József Nőnevelő Intézet számára. Libényi János szabólegény éppen abban az évben követett el merényletet a császár ellen, ám az uralkodó végül felépült, és ennek emlékére nevezte el az alapítványt maga Farkas Ferenc. 

E temetőben található a Szent Ferenc rendiek nyughelye (melynek XIX. századi gránitobeliszkjét először 1921-ben renoválták, majd 2016-ban), illetve a Paulai Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek szintén körbekerített "mini sírkertje" is - utóbbiak iskolája volt az imént említett Ferenc József Nőnevelő Intézet.

Az élet is jelen van a Szedreskerti temetőben: egy egész macska-kolónia él itt. Tarkák, csíkosak és feketék, kicsik és nagyok. Az egyik családi sír virágágyását ki is sajátították maguknak - innen kukucskáltak ki legnagyobb meglepetésemre a még vak kiscicák egy meleg nyári napon. Persze már azelőtt is találkoztam macskákkal temetőben - egy ilyen találkozást a Fecskeparti temetőben sikerült is megörökítenem - de konkrétan sírok között élő macskacsaláddal még egyik fehérvári sírkertben sem. Velük búcsúzom.

Köszönettel tartozom Bándy Mártának, Csutiné Schleer Erzsébetnek és Poklosi Péternek!

Egyéb forrásaim:

• Csutiné Schleer Erzsébet: Kulturális örökségvédelmi hatástanulmány. Felsőváros.
• Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
• artportal.hu
• Tobak Tibor: Pumák és a többiek - Kalandok a levegőben
• Magyar Katolikus Lexikon

Rolf Singer