Székesfehérvár egyik legkülönlegesebb sírkertje az Óvoda utcai izraelita temető. Gyakorló temetőjáró lévén ide is ellátogattam, ám felemás érzésekkel távoztam. A hely bár rendkívül hangulatos, sajnos rengeteg itt a rossz állapotú síremlék: korábban többet is megrongáltak és vannak, melyekkel az idő vasfoga bánt el - nem kímélvén az igencsak érdekes és impozáns mauzóleumokat sem.

Egy zsidó közösségek számára mindig a legfőbb prioritások közé tartozik egy temető létesítése, melyet általában a helyi sírkert (esetünkben a Csutora temető) közelében találunk, ám önálló telken és az előírásnak megfelelően fallal körülvéve. A temetkezési szokásaik szerint mindenképpen zsidó temetőben kell eltemetni az izraelita vallásúakat, és ide csakis izraelitát temethetnek. Fontos még megemlíteni azt is, hogy búcsúztatni kizárólag akkor lehet, ha tíz zsidó férfi kíséri utolsó útjára az elhunyt személyt. Ami a sírfeliratokat illeti, a XIX. század előtt ezen szövegek nyelve kizárólag a héber volt, azonban később a héber mellett megjelentek a helyi nyelven íródott feliratok is a sírköveken. Leggyakoribb jelképük a fűzfa, de jellemző még többek között az áldást osztó kéz valamint a törvénytábla is. Ma Magyarországon közel 1600 zsidó temetőt tartanak nyilván, és érdekes tény, hogy itt található Európa legnagyobb ilyen sírkertje, mely történetesen a budapesti Kozma utcai izraelita temető.

A fehérvári az ország nagyobb izraelita temetői közé tartozik: több száz síremlék található itt. A sírkertet még 1841-ben nyitották meg a város - akkorra már egyre jelentősebbnek számító - zsidó közössége számára. Nem sokkal később, az 1860-as években a többségében római katolikus vallású település népesség-összetétele megváltozott - elsősorban a zsidóság nagyszámú betelepedésének köszönhetően: 1870-re az izraeliták már a második legnépesebb felekezetté váltak. Talán nem sokan tudják, de Székesfehérvárnak egykor két zsinagógája is volt: az 1862-es építésű neológ zsinagóga a Rákóczi utca és Várkörút torkolatában állt, az 1870-ben épített ortodox zsinagóga pedig a Piac téren. Az olyan zsidó családok, mint a Deutsch vagy a Wertheim família, évtizedeken keresztül töltöttek be igen fontos szerepet a város kereskedelmi, politikai és kulturális életében is. Azonban a zsidóság sorsa az 1944-es német megszállást követően itt is rosszra fordult: az embereket kifosztották, gettósították, majd deportálták, a zsinagógák elpusztultak, a temető pedig hanyatlásnak indult.

Mielőtt az ember betér a temetőbe, érdemes szemügyre venni a bejárat előtt található műalkotást, mely a Holokauszt áldozatainak emlékműve. Paulikovics Iván meglehetősen kifejező alkotását - mely a deportált áldozatok végállomását jelképezi - 2014-ben, a magyar holokauszt 70. évfordulójának alkalmából avatták fel. A német csapatok 1944. március 19-én szállták meg az országot, az ezt követő hónapokban pedig 654 családot, azaz 2148 személyt (Neubart István, a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke szerint a számuk meghaladta a háromezret is) gettósítottak - gettóházak voltak többek között az Ősz utcában, a Távírda utcában, a Szent István téren és a Lövölde utcában is, ahol akkor még családi házak álltak - majd nagy részüket 1944. június 14-én elszállították a koncentrációs táborokba. Itt meg kell jegyezni, hogy ez "a gyorsaság, mellyel a magyar hatóságok kitaszították a zsidókat a társadalomból, kifosztották, gettósították, majd deportálták őket, még a holokauszt történetében is páratlan volt".

A sírkert előtt található még a Mártírok Emlékcsarnoka, mely egyúttal ravatalozóként is funkcionál. Ezt az épületet 1949-ben emelték részben az akkor lebontott neológ zsinagóga anyagából. A bejáratát díszíti a zsidóság talán legősibb szimbóluma, a menóra, avagy a hétágú gyertyatartó, mely a Mózes által látott égő csipkebokrot jelképezi. A menóra, mint díszítő motívum egyébként a temető kapujának rácsain is megjelenik.

A hely egyik legszebb és legtekintélyesebb síremléke a Deutsch család mauzóleuma. Ez a gyönyörű szép, klasszicizáló építmény őrzi többek között Deutsch Bernát és testvére, Deutsch Ignác vagyonos kereskedők - kiknek kereskedése épületfa és építési anyag eladásával foglalkozott - valamint Ignác felesége, Kohn Ilka - aki pedig a szegény gyermekeket felruházó Székesfehérvári Izraelita Krajcár Egylet elnökasszonya volt - maradványait. A névtáblán áll még a házaspár gyermekének, Deutsch Aladárnak a neve is, kinek irányítása mellett óriási fejlődésnek indult az apjától örökölt cég. Őt 1944-ben deportálták, és Auschwitzban halt meg. Sajnos a kripta jelenleg igencsak romos, az ajtaja csak lánccal és lakattal zárható, a tetőzet pedig erősen sérült.

Megtaláltam Deutsch Manó sírját is. Tudniillik ő alapította 1843-ban a Deutsch Manó és Fia vegyeskereskedést a Koronázó tér és a Kossuth utca sarkán, mely üzlet később Deutsch-Deák Áruház majd Centrum Áruház néven vált ismertté. A kereskedésnek otthont adó sarokházat 1910-ben szecessziós stílusban építették át. A különleges épületet azonban Kotsis Iván tervei szerint az 1938-as nagyszabású városrendezés alkalmából megfosztották szecessziós díszeitől és félgömbkupolájától. Később, 1990-ben még egyszer jelentősen átalakították, így ma már sarokerkéllyel sem rendelkezik.

Itt nyugszanak a Wertheimek is, köztük Wertheim Salamon Lipót, aki 23 éven keresztül volt a helyi izraelita hitközség vezetője, emellett pedig a város kereskedelmi életében is fontos szerepet töltött be: az ő vezetésével hozták létre a Kereskedelmi Csarnokot, melynek az elnöke volt 1864 és 1890 között. Később öccsével közösen megalapították saját cégüket, melyet 1892-ben Salamon fia, a később herendi porcelánokat is értékesítő Pál örökölt. Wertheim Pál igazi polihisztor volt: mint hozzáértő gazda a szakértelmének köszönhetően mintagazdaságot hozott létre 3000 holdas enyingi birtokán, mint tehetséges író jelentős művészeti cikkeket publikált a Székesfehérvár és Vidéke című lapban, és mint tekintélyes kereskedő alelnöke volt a Kereskedelmi Társulatnak és a Kereskedelmi Csarnoknak is. Mindezek mellett tagja volt még többek között a Múzeum Egyletnek, a Lövészegyletnek és a Zene kedvelők társaságának is, nem mellesleg a különleges Napóleon-gyűjteménye Európa-szerte híres volt.

Schön Simon és neje sírboltja talán a legérdekesebb síremléke a fehérvári zsidó temetőnek. Érdemes megfigyelni, milyen ötletesen jelenik meg rajta a gyászt szimbolizáló szomorú fűz. Sajnos sem az itt nyugvó személyekről, sem magáról az építményről nem találtam információkat, ám valamire mégis ráleltem: a budapesti Kozma utcai zsidó temetőben megtalálható eme kripta mása, mely Schön Ignác családi sírboltja. Valószínűleg rokonokról van szó. A Deutsch-féle síremlékhez hasonlóan rossz állapotú, ráadásul jelenleg biciklitároló fészerként "hasznosítják".

Természetesen itt temették el az I. világháborúban elhunyt zsidó katonákat is, kiknek sírjait a temető murvás sétányának mentén elhelyezett sírkövek jelzik. Ezen sírok között található a Földes Szabó János alkotta hősi emlékmű, melynek közel két méter magas talapzatán az elesettek névsora olvasható, míg a tetején egy büszke oroszlán ül. Ez az állat igen gyakori zsidó jelkép, a hűséget, a vallásos kitartást és a hősiességet szimbolizálja, emellett Júda törzsének és Dávid király dinasztiájának címerállata. A két oroszlánnal körülvett korona - mely szimbólum a sírkert kapuja felett látható - pedig a Tóra védelmét jelképezi.

Ahogy az általam készített képeken is látszik, bár a felbecsülhetetlen értékű temetőt a közelmúltban megtisztították az elburjánzó növényzettől, az mégis - mondhatni - pusztulófélben van. Sajnos az elmúlt tíz évben többször is történtek rongálások: ismeretlenek síremlékeket döntöttek le és firkáltak össze. Legutóbb 2012-ben gyalázták meg a temetőt, a rá következő évben azonban új kerítést kapott az "örökkévalóság háza", emellett pedig azóta őriztetik kutyákkal a helyet. Noha már gondnoka is van, a sírkert jelentős részében még mindig rettentő állapotok uralkodnak, és nem tudni, vajon helyre tudják-e állítani valaha az összes kárt.

Rolf Singer

Sajnos 2018-ban sem volt fehér karácsonyunk, de az újév ebből a szempontból igen jól indul: csak pár nap telt el, de Székesfehérváron már le is esett a hó, amely nem csak az utakat és a fákat borítja, hanem természetesen a város ikonikus szobrait és emlékműveit is.

Wathay Ferenc várkapitány szobra a Prohászka ligetben.

III. Béla király mellszobra a Művészetek háza előtti kis parkocskában.

A Zichy liget télen, varjakkal.

A 17. honvéd gyalogezred emlékműve.

Ybl Miklós szobra szintén a ligetben.

Országzászló tér.

Varkocs György várkapitány szobra a Várkapu utcában.

Az Országalma és a város karácsonyfája háttérben a Zichy-palotával és a székesegyház tornyaival.

A Fehérvári jog, a háttérben ezúttal a ciszterci templom tornyai és a püspöki palota.

Betlehemi jászol a Városháza udvarában.

Mujkó a Vasvári Pál utca felett.

Aba-Novák Vilmos szobra a Koronázó téren.

Rolf Singer

Az egykori koronázóváros legmagasabb épületei egyben a legmagasabb templomai, melyekkel csupán a Székesfehérvári Fűtőerőmű vasbeton szerkezetű kéménye veheti fel a versenyt, melynek a magassága az alapzattól a tetejéig 105 méter, és így Fejér megye legmagasabb építménye. Ebben a bejegyzésben azokat a templomokat gyűjtöttem össze, melyek több mint félszáz méteres magassággal bírnak - összehasonlításképp: a 10 emeletes lakóházak magassága 30 és 35 méter közé esik, míg az öreghegyi víztorony "csupán" 31 és fél méteres.

1. Szent István-székesegyház

Székesfehérvár legeslegmagasabb épülete az 1938 óta kisbazilika (basilica minor) ranggal bíró Szent István-székesegyház - mely Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa is egyben. Sajnos pontos adattal nem szolgálhatok, de a tornyok magassága hozzávetőlegesen 90 és 80 méter közé tehető.

Az eredetileg gótikus bazilikát még az akkor herceg IV. Béla építtette Géza nagyfejedelem bizánci stílusú négykaréjos templomának helyén, a második honalapítót pedig itt is koronázták meg 1235-ben. A tornyait többször is újjá kellett építeni; a legjelentősebb, 1758 és 1768 közötti munkálatok Paul Hatzinger nevéhez fűződnek - egyébként a rejtélyes építészhez több fehérvári templom is köthető.

Mária Terézia 1777-ben alapított itt püspökséget, a plébániatemplom pedig ekkortájt nyerte el mai küllemét, bár a tornyokat később, még a XIX. század elején magasabbra emelték. A gyönyörű és grandiózus épület különlegessége még, hogy az alapvetően barokk jellegű épület gótikus és klasszicista elemeket is magán visel. A tornyok között Szent István, Szent László és Szent Imre szobrai láthatók.

(Itt megtekinthető néhány kép, melyeket bazilika tornyából készítettek.)

2. Szent Sebestyén-templom

A lista második helyén állnak a Fridl Károly által tervezett felsővárosi templom 80 méter magas tornyai. A fehérvári épület tehát csupán 1 méterrel alacsonyabb a szegedi dómnál.

A XIX. század legelején épült templom Felsőváros "főterén", a Szent Sebestyén-téren áll, azon a helyen, ahol az 1738–1739-es pestisjárvány után kápolnát emeltettek a felsővárosiak, mivel a járvány idején fogadalmat tettek Istennek. A monumentális épület a II. világháborúban elvesztette egyik tornyát, ám 1960-ban az egész templomot restaurálták.

A belvárosi székesegyházhoz hasonlóan ugyancsak különleges építészeti alkotásról van szó: a barokk, a klasszicista, a neogótikus és a neoromán stílusok igencsak harmonikus elegye. Tornyai között a névadó Szent Sebestyén vértanú alakja áll.

3. Szent János-templom

A történelmi belváros egyik legszebb éke a Fő utcai ciszterci templom, melynek hagymasisakkal záródó ikertornyai 72 méteres magasságukkal törnek az ég felé. Összehasonlításul: Veszprém megye legmagasabb épülete, a pápai Nagytemplom ugyancsak ekkora.

Az egykori dzsámi helyén, a török uralom alól való felszabadítás után megérkező jezsuiták által felépített templom 1756-ra készült el Paul Hatzinger tervei alapján. Azonban a jezsuita szerzetesrend 1773-ban feloszlott, ezután pedig a pálosoké lett a templom és a mellette lévő rendház egészen 1786-ig. A városban ma is jelenlévő ciszterci rend először 1813-ban kapta meg a templomot, amelyet egyébként 2014-ben teljesen felújítottak.

Ma a csodálatosan szép barokk templom Székesfehérvár egyik legjellegzetesebb jelképe, és egyben az egyik legjelentősebb műemléke.

4. Kármelita templom

A Petőfi Sándor utcában található 61 méter magas Szent József- és Kármelhegyi Boldogasszony-templom - más néven szemináriumi templom - Fehérvár legmagasabb egytornyú temploma. Érdekesség, hogy a híres-neves debreceni Református nagytemplom tornyai szintén 61 méteresek.

A XVIII. század első felében több szerzetesrend is templomot építtetett Székesfehérváron. A jezsuiták és a ferencesek mellett a kármeliták is megépítették a maguk imaházát, melynek tervezője ismeretlen - ám véleményem szerint nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ez az alkotás is Paul Hatzinger nevéhez fűződik, aki történetesen egy Martin Witwer nevű kármelita szerzetes tanítványa volt. Miután II. József király 1783-ban a kármelita rendet is feloszlatta, az épület a polgárok plébániatemplomaként funkcionált. 1800-ban egy földrengés rongálta meg, ám csak 1955-ben került sor a teljes körű felújításra.

A küllemre is meglehetősen szép barokk épület igazi kincseket rejt magában: freskói a híres osztrák művész, Franz Anton Maulbertsch keze munkái.

5. Prohászka Ottokár-emléktemplom

Az összeállítás legfiatalabb szereplője az 1933-as felszentelésű vasútvidéki Prohászka Ottokár Jó Pásztor-emléktemplom, melynek tervezője, Fábián Gáspár igencsak nagyszerűt alkotott: Magyarország legnagyobb kupoláját. De nem csak a kupola átmérőjének mérete (30 méter) figyelemreméltó, hanem az 52 méteres magassága is - mely megegyezik a főváros V. kerületében található Belvárosi templom tornyainak magasságával.

Székesfehérvár lánglelkű püspöke, Prohászka Ottokár 1927-ben távozott az élők sorából. Az ő emlékére épült fel ez a gyönyörű templom. Az eredeti tervek szerint az épület keleti oldalán egy 65 méter magas campanile, azaz  különálló harangtorony is felépült volna, ám ez az elképzelés a pénzhiány miatt végül nem valósult meg. A baloldali szárny ezzel szemben megépült, ám ez később, a II. világháborúban megsemmisült. Azonban mindezen hiányosságok ellenére is egy igazán monumentális alkotásról van szó: a görögkereszt alaprajzú klasszicizáló mestermű igazi csodája a városnak.

6. Szent Imre-templom

Tulajdonképpen a lista utolsó két helyezettje holtversenyben áll, hiszen a belvárosi Szent Imre-templom egyetlen tornya a Prohászka-templom kupolájához hasonlóan ugyancsak 52 méter magas.

Az impozáns barokk épületet még a ferencesek építették 1720 és 1743 között a volt királyi palota helyén. A terveit Franz Kotz és a már fentebb többször is említett Paul Hatzinger kettőse készítette. A hatalmas tornya - mely a koldulórendi hagyományoknak megfelelően a szentély oldalán áll - viszont csak 1866-ban készült el, előtte csupán egy a párkányig érő tornyocska állt a főhomlokzat mellett. Eme főhomlokzaton nem mellesleg három szobor is látható: Szent Imre felül, míg Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal alakjai az alsóbb lantablakokban.

Rolf Singer

Ezúttal karácsony napjain is készítettem néhány képet a városi dekorációkról.

Karácsonyi díszben pompázik az egész belváros, a Kossuth udvar pedig igencsak hangulatos az ünnepek táján.

Hóember a Hősök terén.

Miniatűr városka a Varkocs szobornál (készítették: Peresztegi Nagyné Bőcs Hajnalka, Balog András, Südiné Tóth Margit,és Pápai Péterné).

Fénygömbök a Schmidegg-palota (Hotel Magyar Király) előtt.

Emberméretű diótörők állnak strázsát a Zichy ligetben.

MÁV-karácsonyfa a Vasútállomás előtt.

Aki a kicsit nem becsüli... (Béke tér)

Rolf Singer