A Művészetek Házától nem messze, a Csitáry G. Emil utcában található egy több emeletes lakóház, amelyet hetven évvel ezelőtt, 1948-ban adtak át. A kifejezetten csúnya épület különlegessége, vagyis különlegességei a bejáratának két oldalán elhelyezett szocialista műkő domborművek, melyek Gáldi Gyula szobrászmester munkái.
Az alkotóról azt lehet tudni, hogy 1908. január 11-én született Berlinben, tanulmányait pedig 1924 és 1929 között végezte a Budapesti Iparművészeti Iskolán, ahol mestere Orbán Antal volt. Élete során szobrokat, kisplasztikákat és érméket is készített.
Mindkét reliefen egy-egy három tagú család (szülők kisgyerekkel) látható, a baloldali földművelő parasztokat ábrázol, míg a jobboldali gyárban dolgozó munkásokat. Tulajdonképpen e két "osztály" szimbólumai a következő évben, tehát 1949-ben bevezetett új magyar címerben - melyet a köznyelv Rákosi-címernek nevez - is helyet kaptak, búzakalász és kalapács formájában. Eme műalkotás is a munkás-paraszt szövetséget jeleníti meg. Az attribútumok ez esetben viszont az ásó és a kalapács.
A rendszerváltás után persze egyből felmerült a kommunista diktatúrához kötődő köztéri szobrok eltávolításának kérdése. Ez az alkotás azon kevesek közé tartozik, amelyek nem tűntek el, hanem megmaradtak eredeti helyükön, eredeti formájukban, lévén bár az akkori politikai rendszer ideológiájának tükrözőiként állították fel, maguk a kompozíciók nem ábrázolnak semmi olyasmit, amely megfeküdné a zsarnokág alól felszabadult nép gyomrát. Memento az utókornak.
Rolf Singer
