A Palotai úton található Szentháromság temető - melyet Hosszú temetőnek is neveznek - Székesfehérvár legrégebbi sírkertje, amely feltehetően Mária Terézia idejében is létezett már. Ide temetkeztek anno a város jómódú, előkelő és tekintélyes polgárai. Pár napja tettem egy sétát ebben a különleges, ódon temetőben.
A Hosszú temetőben órákat is el lehetne sétálgatni. Ha a belváros felől lépünk be a sírkert területére, akkor baloldalt pillanthatjuk meg a temetőkápolnát, egyenesen pedig a tekintélyes családok grandiózus sírboltjai sorakoznak az ösvény mentén. A csodálatos épület engem lenyűgözött, így azt vettem először igazán szemügyre, majd onnan indultam útnak a sírok közé. Új és régi sírkövek, egyszerű fejfák és faragott műalkotások, találni itt mindenféle nyughelyet.
A gyönyörű neoreneszánsz Szentháromság kápolna Hübner Nándor tervei alapján épült még 1872 és 1874 között. Azonban az épület már 1889-ben tatarozásra szorult, a tetőzet sérülései miatt beázások történtek, a díszes párkány és a faldíszítések ennek következtében igencsak megsérültek, de szerencsére ma egész jó állapotban van az imaház. Érdekesség, hogy a kápolna kriptájában helyezték el Séllyei Nagy Ignác és Prohászka Ottokár püspökök hamvait is, melyeket azonban később áthelyeztek innen.
A régi temető tele van érdekes sírokkal. Az egyik ilyen a Klamartsik család síremléke, melyen egy igazán gyönyörű, ám szívszorítóan szomorú műalkotás látható. Az Istók János által készített szobor egy kiskutyával ábrázolja Klamartsik Hannát, aki mindössze három évet élt. A mű - amelyen itt-ott sajnos észrevehetőek sérülések - valószínűleg mészkőből készült. A családról nem sok adatot találni, annyi bizonyos viszont, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt gyermek édesapja, Klamartsik Aladár orvosdoktor volt, aki a Semmelweis Egyetemen végzett.
A város felőli kaputól nem messze található Janny Rezső családi sírboltja, melyet Bory Jenő Mária-szobra (Melankólia) díszít. A szenvedő, gyászoló anyát - kinek az ölében tövis koszorú látható - ábrázoló bronz szobrot a székesfehérvári szobrászmester 1912-ben készítette el. A műalkotás Göbel Katalin (Katica) fájdalmát jeleníti meg, aki id. Janny Rezsőnek, az alcsúti főhercegi uradalom revizorának a felesége volt. Egyetlen fiukat 1911-ben medikusként érte a halál: boncolás közben vérmérgezést kapott. A családfő ezután készíttette el a sírboltot és a síremléket, majd két évvel később, 1914-ben ő is elhunyt.
Pour Gyula a székesfehérvári 17-es Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred legendás zászlóaljparancsnoka volt. A százados 1916 szeptember 17-én harc közben halt meg Kostanjevica közelében. A hősi halottat először San Danielben temették el, majd nem sokkal később hamvait hazaszállították, és még 1916 októberében a fehérvári temetőben helyezték örök nyugalomra. A domborműves műalkotás tulajdonképpen a város első I. világháborús emlékműve. Érdekesség, hogy az alkotó, Földes Szabó János és a kor másik nagy szobrászmestere, Bory Jenő is bajtársa volt a parancsnoknak. Ez a síremlék amúgy a Palotai útról is jól látható, hisz pont az egyik kapuval szemben található.
A Heckenast nyomdász-család síremlékének domborművét Kallós Miklós Elek alkotta meg. Egy legenda szerint Vörösmarty Mihály egy díszjelvényt, pontosabban egy 20 centiméteres buzogányt ajándékozott özvegy Számmer Pálnénak, akit azért ítéltek hat havi börtönbüntetésre 1850-ben, mert kinyomtatta a 12 pontot. Számmer Pálné lánya, Számmer Vilma és az ő férje, Heckenast Kálmán van eltemetve a Hosszú temetőben. A híres Fejér megyei költő és író anno a tisztelete jeléül adta az özvegynek az értékes tárgyat, amely később a Heckenast család nagy becsben tartott családi ereklyéje lett. Emiatt szerepel a sír plasztikáján egy férfi buzogánnyal a kezében.
Nikó Lina a XIX. század második felének híres és népszerű operetténekese és komikája volt. Játszott a Népszínházban és a Vígszínházban is. Pályájának kezdetén rossz kritikákat kapott, beszéd- és énekhangját egyaránt kellemetlennek titulálták, ezért eleinte csak karakterszerepekben láthatta az akkori közönség. Ditrói Mór fedezte fel, aki meghívta őt a hamarosan megalakuló Vígszínházba. Ennek a társulatnak volt a tagja egészen a haláláig. Bárdi Ödön színész és filmrendező szerint egyike volt a legnagyobbaknak. A színésznő 1905-ben halt meg. A szoborral díszített sírja közvetlenül a temető város felőli bejáratánál található. Ide temették később a művésznő lányát is.
Az előbbiek talán a Hosszú temető legérdekesebb sírjai. A bejegyzés végén azonban még szeretnék néhány szép képet megmutatni, melyekhez nem tartottam szükségesnek kommentárt fűzni.
Rolf Singer
