A váraljai Szentlélek katonai temetőben hatszáz az I. világháborúban és háromszázötven a II. világháborúban elesett magyar honvéd, valamint mintegy négyezer német katona nyugszik. A fehérvári építész, Schulz István tervezte az 1991-ben újra felszentelt sírkertet, mely valóban olyan, mint egy zseniálisan megkomponált mestermű.

A területen először 1898-ban alakítottak ki temetőt, mely akkor még a szegényeké volt. Katonákat először az I. világháború idején helyeztek itt örök nyugalomra. A két világháború között ugyancsak a szegény emberek temetőjeként funkcionált a hely, aztán a II. világégést követően újra katonákat temettek ide, ezúttal a magyarok mellett németeket is. 1945 után hosszú ideig elhanyagolták a temetőt - 1972-ben a református részt fel is számolták - mígnem 1987-ben a helyreállításáról döntöttek. A sírkert kialakításának megtervezését Schulz Istvánra bízták, aki 1988-ra készítette el terveit. A munkálatokkal végül 1991-re lettek készen.

A kapun belépve jobboldalt a német hadisírok láthatók. Ide az 1939 és 1945 között Székesfehérváron és környékén elesett német harcosokat temették. Kicsit hátrébb hatalmas kőtáblákon azon katonák névsorát olvashatjuk, akiknek nem találták meg a sírját.

A temető egykor rendelkezett kápolnával, azonban azt a hetvenes években lebontották. Ma már csak egy szerény kis harangláb található a II. világháborús magyar honvédek kopjafái közelében.

A különböző parcellákban leginkább egyforma sírköveket találni. Persze vannak kivételek. A katonai temető egyik legérdekesebb síremléke Szabados Béla nyughelye. "A teste lezuhant, de a lelke folytatta útját a felhőkön túl a kék egekbe." A szöveg és a posztamensen elhelyezett szobor egyértelműen arra utalnak, hogy a tragikus sorsú fiatalember repülőpilóta volt, aki bevetés közben lelte halálát.

A temető központi eleme az óriási ökomenikus kereszt, melynek talpazati felirata felszólít bennünket, hogy emlékezzünk minden háborús halottra. Jobbra a már említett nagy méretű kőtáblákhoz vezet az út, míg balra három műalkotáshoz és az I. világháborús sírokhoz.

A 44. "Hoch- und Deutschmeister" birodalmi gránátos hadosztály - melynek katonái Magyarországon harcoltak - tiszteletére egy emléktáblát helyeztek el.

A császári és királyi 10. huszárezred emlékszobrát eredetileg a mai Szent István téren avatták fel 1925-ben. Később 1938-ban a Budai úti laktanya udvarába rakták, majd 1997-ben költöztették jelenlegi helyére. Az alkotás talapzatát az életben maradt 10-es huszárok - kiknek elesett bajtársai valahol a limanovai síkságon nyugszanak - készítették, míg a szobor Kallós Ede munkája. 

Ahogy már korábban írtam, régebben a szegények nyughelyeként funkcionált e hely. A míves feszületet ifj. Havranek Antal faragta 1898-ban, mikor a katolikus és a református parcellákra osztott korábbi temetőt kialakították. Az alkotást Csanádi Gabriella restaurálta 1990-ben.

A "terecskén" található még egy I. világháborús emlékmű is, melynek alkotója és felavatási dátuma ismeretlen. Az obeliszk mögött sorakoznak az I. világháborúban elesettek fehérre festett betonkeresztjei. Eredetileg fakeresztek jelölték a sírokat, amiket a húszas években cseréltek ki.

Egy kis érdekességet hagytam a bejegyzés végére: a muzulmán vallásúak "fejfái" nem keresztet formáznak, hanem turbánokat.

"Örökké áldott azok emléke, akik a hazáért áldozták életüket."

Rolf Singer