A móri borvidékhez tartozó, Székesfehérvártól mindössze huszonhárom kilométerre fekvő Csókakő legjelentősebb nevezetessége kétségkívül a Vértes szélére épült vár, mely a megye egyetlen középkori eredetű erődítménye, ám ottjártamkor az én érdeklődésem sokkal jobban felkeltették a jelenleg is felújítás alatt álló, és egyébként igencsak anakronisztikussá vált építmény alatti Nagy-Magyarország tér szobrai, emlékművei - itt található többek között a megye egyetlen Horthy Miklós-szobra, és az ország egyedüli csendőr-emlékműve.

A vár alatt található úgynevezett Bányaudvart a Horthy-szobor átadásának napján, 2012. június 16-án keresztelték át Nagy-Magyarország térre. Az itt lévő műalkotások száma azóta jócskán megnőtt, a tér legújabb szobrát pedig éppen idén nyáron avatták fel. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy e - mondhatni - egyedülálló szoborpark nem jöhetett volna létre a Vértesalja Gyermekei Baráti Társaság nélkül - a szervezet igen fontos szerepet játszott az összes mű megszületésében.

A trianoni békediktátum területe kétharmadával csonkította meg a történelmi Magyarországot, a súlyos igazságtalanság okozta sebekre pedig az irredentizmus eszméje hozott némi gyógyírt. Azonban a II. világháború után az országzászlókat és az irredenta szobrokat egytől-egyig lebontották, és csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség új Trianon-emlékművek állítására. Csókakő 2007-ben tett így, tehát a hely legelső műalkotása jóval öregebb, mint maga a tér - Máhr Ferenc szobrászművész és Révay Gyula fafaragómester közös művét augusztus 31-én avatták fel az akkor még csak bányaudvarként vagy váraljaként emlegetett területen. Az alkotás tulajdonképpen egy talpazat jelleggel készített mészkő alapon rögzített Nagy-Magyarország térkép (melyen József Attila Nem, nem, soha! című versének részlete olvasható) és egy mívesen faragott, Nagy-Magyarország térképpel, illetve a koronás Szűz Mária arcportréjának domborművével kombinált fakereszt együttese.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós kétségkívül a XX. századi magyar történelem egyik legjelentősebb alakja, ugyanakkor egyben talán a legellentmondásosabb is. Az egykori kormányzó közadakozásból finanszírozott mellszobra - mint már említettem - 2012-ben állítódott. Érdekesség, hogy az eseményen beszédet mondott többek között Hegedűs Lóránt is, az a református lelkész, kinek budapesti temploma előterében már 2007-ben Horthy-szobrot avattak. Azzal ellentétben a csókakői portré - a látszat ellenére - kőből készült, csak bronzosították, alkotója Máhr Ferenc, aki egyébként gyerekkora óta a közeli Csákberényben él.

2016-ban ismét bővült az "emlékművek tárháza": A június 4-én felavatott turulmadarak az I. és a II. világháború áldozatainak állítanak emléket. Az alkotásegyüttes érdekessége, hogy a figurák különleges eljárással készültek: gipsz és egyfajta műanyag keverékei, így fagy- és időtállóak. Alkotójuk Endresz László.

A turulok előtt elhelyezett oroszlán-szobor - melyet a Trianon-emlékmű és a Horthy-szobor alkotója, Máhr Ferenc készített - pedig a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket. Az oroszlán, mely a csendőrség jelképe volt, a Magyar Királyság középcímerét tartja a mancsában. Az alkotás egyébként már 2012-ben elkészült, de csak 2014. augusztus 16-án avatták fel, ám akkor még magánterületen, jelenlegi helyére csak a közelmúltban került. A csendőrség a Kádár-kor történelmi emlékezetében egyenesen az "úri Magyarország" elnyomó hatalmának gyűlölt jelképe volt, de az alakulat megítélése napjainkban is ellentmondásos, az mindenesetre igencsak abszurd, hogy a betyárvilágot felszámoló egykori rendőri szerv emlékművének áthelyezése épp egy Betyársereg nevű csoportnak köszönhetően történt meg: a költségeket ugyanis egy a "betyárok" által szervezett 2015-ös koncert bevételei biztosították. 

A többi műalkotástól kissé távolabb helyezték el az idei év júliusában leleplezett Kárpátok őre szobrot. Az eredeti alkotást, Szeszák Ferenc művét 1915. augusztus 18-án Kolozsváron emelték, ám azt az I. világháború után Erdélybe bevonuló román katonák felgyújtották. Azóta több másolata is készült, 2002-ben Szilvásváradon, 2010-ben Budakalászon, 2013-ban pedig az erdélyi Csíkcsomortánon. A legújabb, csókakői emlékmű csapatmunka eredménye: a figurát Demeter József erdélyi fafaragó készítette, a talapzatot Molnár József és Polányi Dániel kőművesek kivitelezték, és Lőrincz Ottó kovácsmester is segédkezett a munkálatokban, ám az egészet - szó szerint - nem hozhatták volna tető alá Csöngedi Roland nélkül: az ácsmester készítette el a szobor fölé emelt tetőt, mely remélhetőleg megvédi majd a fából faragott strázsálót az - olykor kegyetlen - időjárás viszontagságaitól. A település vára egykor török végvár volt, és most e régi határon álló szobor mint az összefogás jelképe üzeni: az önkényesen meghúzott határvonalak nem lehetnek akadályai a nemzetegyesítésnek, melyet nem harcok vagy diplomácia útján, hanem párbeszéddel, látogatással, a kapcsolatok folyamatos ápolásával kell elérni. Ennek szellemében az avatóünnepségen erdélyi tánccsoportok és felvidéki énekesek is felléptek.

Forrásaim:

• köztérkép.hu
• feol.hu (B. Kiss László, illetve Palocsai Jenő cikkei)
  
• trianon100.hu
• Vécsey Aurél: Nagy-Magyarország - Revizionizmus és irredentizmus
• Lévai Anita - Pótó István: A Magyar Királyi Csendőrség története
• Fűrész György polgármester levelei

Rolf Singer