A Ráchegy szívében megbújó Rácbánya kicsinyke - mindössze 4,68 hektáros területű - ugyanakkor gyönyörű, vadregényes parkját csak kevesen ismerik, pedig mindössze 20 méterre található a felettébb forgalmas 7-es főúttól (Budai út), igaz, magántelkek zárják körül, biztonságos megközelítése pedig csakis az Apatini utca felől lehetséges. Ahogy a neve is sugallja, egykor bánya működött a mostani közpark helyén, méghozzá aplitbánya.
No, de mi is az az aplit? Tulajdonképpen azt a gránitfajtát nevezik így, mely csillámszegény, vagy teljesen csillámmentes, illetve nagy szilícium-dioxid tartalmú magmás telérkőzet. Nem gyakori képződmény még az olyan gránithegységekben sem, mint amilyen a Velencei-hegység is. Egyébként a ház- és útalapok számára fejtették ki innen a gránitmurvát az 1900-as évek elejétől kezdődően. A hosszú évtizedekig tartó bányaművelés felhagyását követően aztán gyorsan visszahódította a természet ezt az egykori bányagödröt. Az elvadult terület pihenőparkká alakításának lehetősége először a kilencvenes évek végén merült fel, azonban az anyagi feltételek csak 2006-ban teljesültek, amikor is az önkormányzat környezetvédelme 36.500 $ összeget nyert az Alcoa Alapítványtól. Ám az eredeti elképzelések nem valósultak meg maradéktalanul: ha minden a tervek szerint alakult volna, a Dolovai sor felől egy csigalépcsőn is meg lehetne közelíteni a területet, és az ottani, valamint az Apatini utcai bejáratnál is egy-egy fából faragott, természeti motívumokkal díszített kapu köszöntené a látogatókat; ezenfelül nem készült el a madárles és szalonnasütőhely sem.
Szóval kapu nincs, a bejáratnál csupán egy tábla figyelmeztet arra, hogy a Rácbánya bizony természetvédelmi terület. Egyébként 2000. december 1-jén kapott helyi védettséget.
Tavasszal mesébe illő virágzó fasor fogadja a betérőket. Gyönyörűek ezek a vérszilvafák! De nem kevésbé szépek a néhány lépéssel odébb sorakozó szomorúfüzek.
Itt még benyúlik a parkba az Apatini utca egyik ága, de szerencsére az itteni ikerházsor környezete példaértékűen tiszta és szépen gondozott.
Már többször is felmerült a Rácbánya "főterének" sportparkká alakítása, 2017-ben például kondiparkot akartak létrehozni itt. Jelenleg azonban csupán egy gyűrű nélküli öreg kosárpalánk árválkodik a tisztáson.
A park első számú látványosságához több úton is el lehet jutni.
Azonban érdemes a főösvényt követni, mely bevezet minket a "dzsungelbe".
A fák között egy "csöppnyi" bányató "rejtőzik". Békalencse-tónak is nevezik, mert vizének felszínét gyakran belepik a piciny, lencsére emlékeztető levelek.
A "zöldre festett" tavacska nem mindennapi látványát a múlt nyáron sikerült lencsevégre kapnom.
A tóban élő tőkés réce párral viszont idén sikerült találkoznom. A gácsér már nem sokáig viseli díszes násztollazatát, a nyár elején a tojóéhoz hasonló, szerényebb ruhát ölt majd.
A vadkacsák mellett természetesen más madarak is élnek az egykori bányában. A park védett természeti értékei a délkeleti löszfalban fészkelő gyurgyalagok - de ők majd csak májusban érkeznek meg - illetve a csodás énekükről híres fekete rigók. A képen látható tojó az egyik fűzfán fészkel. Mivel a táplálékukat a talajon keresik, és a tisztásokra is kimerészkednek, könnyű megfigyelni őket.
Egy szajkót is sikerült lefotóznom. Ritka látvány, mivel nagyon óvatos, bizalmatlan természetű madár - amire meg is van minden oka, hiszen nem élvez védettséget, vadászható. A híres természettudós, Alfred Brehm a következőket írta róla: "A szajkó a szó legtágabb értelmében mindenevő és a legvisszataszítóbb fészekromboló, melyet erdeinkben találhatunk. Az egértől vagy fiatal madárkától kezdve a legkisebb rovarig semmi élőlény sincs tőle biztonságban és éppoly kevéssé veti meg a tojást, gyümölcsöt, bogyót és hasonlót. Ősszel gyakran heteken át makk, bükkmag és mogyoró a fő tápláléka." Mindemellett kitűnő hangutánzó, tökéletesen utánozza akár a macska nyávogását és a kutya ugatását is.
Tovább követve az ösvényt egy kisebb tisztásra érünk. Itt található a fenséges gránitkúp, a park fő látványossága.
A szemközti lépcső a Zentai Úti Általános Iskola hátsó udvarához vezet.
A fenti bozótosból jól rálátni a Budai úti református templom hátsó homlokzatára. Habár nincs messze a főút, tulajdonképpen semmi sem hallatszik annak zajából.
Végezetül - ha már szóba került - hadd ejtsek néhány szót a templomról is. Szabadon álló, egyhajós épület öt lejtős síkból komponált manzárdtetővel. A szélfogóra ültetett torony négyzetes hasáb alakú, az órái felett viszont nyolcszögű harangtér foglal helyet, melyet egyszerű, harangforma sisak zár le. A csúcsíves hajlású cseréptetők csatlakozópontjában pedig egy bevilágító csonkatornyot is elhelyeztek. 1995-ben épült Szigeti Gyula tervei alapján. 2007-ben Építőipari Nívódíjat kapott.
Forrásaim:
- Banizs Károly: Székesfehérvár zöld arca
- geocaching.hu
- szekesfehervar.hu
- nyolcezer.hu
- Colin Harrison - Alan Greensmith: A világ madarai
- Alfred Brehm: Az állatok világa
- Magyarország állatvilága (Főszerk.: Veress István)
- Entz Géza Antal: Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
Rolf Singer
