Mindig szomorú, ha egy száz évesnél is öregebb, de korántsem menthetetlen állapotú házat semmisítenek meg, de különösen fájó, ha mindez a történelmi belvárosban történik - ott, ahol semmi keresnivalójuk a manapság kötelező jelleggel kizárólag szürkében és fehérben "pompázó", otromba, jellegtelen társasházaknak.
Az Ady Endre utca 16. a bontás előtt. Kép: Szalay Ákos
Az Ady Endre utca egyike a történelmi városmag leghangulatosabb utcáinak. Ugyan előzményének tekinthető a középkori "Budaucza" (mely nevét a Budai kapu közelsége révén kapta), a ma is létező utca, pontosabban annak északi, belvárosi része az igazat megvallva "csak" 1810 környékén, a Fő utca megnyitása után alakult ki (a nyugati, palotavárosi szakaszát pedig 1860 körül nyitották meg). Kezdetben Sas utcának hívták, később Nagy Sándor nevét viselte, miután az alapi földbirtokos 1909-ben több mint 100 ezer koronát hagyott a kórházalapra. Míg az északi oldalon rengeteg jelentős, jól ismert épület áll - kezdve a Say Ferenc-féle sarokháztól a Fekete szállón és az egykori Csendőrparancsnokságon át a hajdani Ybl Miklós Főreáliskoláig - a déli oldal egyszintes házainak többségéről alig tudni valamit. Ettől függetlenül nem kérdéses az itteni épületek értéke! Egy 110-130 éves - de még ennél is régebbi épületek felhasználásával épült - részben egyszerű, de korántsem jellegtelen neoreneszánsz architektúrájú házsor egységes utcaképét sikerült most megbontani.
Az Ady Endre utca 16. udvara. Képek: Horváth Erika
Az évekig üresen álló épületben azelőtt Vastagh Rita tanárnő lakott, aki anno a közeli Ciszterci Gimnáziumban tanított hittant, biológiát és földrajzot. Ő 2017 augusztusában, életének 78. évében hunyt el. Bár többen is úgy tudták, a tanárnő az iskolára akarta hagyni a házat, végül nem készült végrendelet, így mindene egy távoli rokonra szállt, aki aztán az épület eladása mellett döntött. Az új tulaj pedig egy háromszintes, hét lakásos társasházat álmodott a helyére.
A május 1-jei állapotok.
Az örökös mindent a házban hagyott, de az értékes holmik - a szomszédok közbenjárásának köszönhetően - szerencsére megmenekültek: a könyvek a gimnáziumba, a családi fotók, iratok a Megyei Levéltárba, a játékok pedig a Hetedhét Játékmúzeumba kerültek.
Eltűnt egy ház.
A szépség és a szörnyeteg - valami ilyesmire számíthatunk. A képen a Jókai utca 10. és 12. épülete látható.
Hogy mégis hogy történhetett ez meg? Sajnos nem minden belvárosi épület áll műemléki védelem alatt. Persze, lehet azon vitatkozni, hogy az ilyesféle házikók megérdemlik-e a műemléki státuszt, de ha nem kapnak védettséget, előbb-utóbb az óvárost is ellepik a mostanság gomba módra szaporodó, lelketlen társasházak, és agyoncsapják annak sajátos hangulatát. Ezt semmiképp sem lenne szabad hagyni...
Forrásaim:
- Entz Géza Antal: Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
- Siklósi Gyula: A törökkori Székesfehérvár
- Demeter Zsófia - Gerencsér Ferenc: Székesfehérvár anno...
- Horváth Erika levele
- Orosz Ágoston, a Ciszterci Szent István Gimnázium igazgatójának levele
- "Fehérvári vagyok!" facebook-csoport
Rolf Singer
