Nemrégiben napokig hó borított Székesfehérvár utcáit, tereit, parkjait. Ilyesmire az utóbbi években nem igen volt példa. Mikor leesett a hó természetesen megragadtam az alkalmat, illetve a fényképezőgépem, és készítettem néhány fotót a "fehérbe öltözött" városról.
Legelőször a meglehetősen hangulatos Prohászka ligetbe vezetett az utam.
Aztán az óváros szíve felé vettem az irányt. Még tiszta, friss és érintetlen hótakaró fedte az osszárium fedlapját, az elpusztult koronázóbazilika megmaradt köveit, voltaképp az egész Romkertet.
A Városház téren viszont már kikandikáltak a macskakövek a hólepel alól.
Az egyik kedvenc helyem Fehérváron a Szent István-székesegyház előtti II. János Pál pápa tér, mely talán épp havazás után a legszebb, mikor a napfény megcsillan a havon. Csodálatos látványt nyújt a középkori kápolna és a novecentós Kálmáncsai Domonkos-szobor végtelenül harmonikus együttese. És mindez egy tévedésnek köszönhető: ma már tudjuk, hogy a humanista főpap által alapított, "igazi" Szent Anna-kápolna nem itt, hanem a mai Lakatos utca kis dombján állt.
Régi vágyam volt megörökíteni Gyóni Géza szobrát akkor, amikor leesik a hó. Ugyanis Nagy Benedek szobrászművész didergő hadifogolyként ábrázolta a neves költőt, aki 1915-ben Przemysl várában esett hadifogságba. Sajnos soha nem térhetett haza. A Szőgyény-Marich-ház (Szent István Művelődési Ház) udvarán található alkotás egyébként egy másodpéldány, az eredeti szobor Sopron városáé.
Hópaplant kapott a Várfal park is. Az itt található Püspök-kutat egyébként a közelmúltban restaurálták.
Végül a belváros déli csücskén található Szent István térre, és a Vörösmarty térre is elsétáltam.
Néhány nappal később pedig ellátogattam a Hosszú temetőbe, mely ilyenkor békésebb, mint valaha. Ahogy Thornton Wilder írta egyik regényében: "...a behavazott temető hívogató. Télen a halottak is bölcsőben fekszenek."
Rolf Singer
