A Palotai úton három sírkertet is találni, ezek közül a legkisebb a "magányos" szerb temető, mely egy pici, halványsárga kápolnával rendelkezik. A hely azért igazán különleges, mert ez az egyetlen temető Székesfehérváron, melynek több sírköve is műemléknek számít. Néhány napja elbarangoltam a régi sírokhoz.
A rácok, vagyis a szerbek még a török hódítók segédcsapataiként érkeztek Fehérvárra, és a mai Palotaváros területén telepedtek le, amelyet már a XVII. század elején Rácvárosnak neveztek. A számuk az évek múltával egyre csak nőtt, a XVIII. század végén már több, mint háromszázan éltek a koronázóvárosban. Ekkor, pontosabban 1770 és 1780 között épült fel a még ma is álló szerb ortodox templom, mely később az 1980-as években kialakított Palotavárosi Skanzen központja lett. A többemeletes panelházak gyűrűjében levő öreg házak és a templom példás helyreállításáért a város egyébként megkapta a műemlékvédelem Európa-fődíját 1989-ben.
A viszonylag ismert és látogatott skanzentől távolabb, a Palotai úton találjuk a hányattatottabb sorsú szerb temetőt. A rácok már az 1700-as évek közepén - amikor még a terület jócskán a településen kívül esett - is idetemetkeztek, aztán az egészet bekebelezte a város. A sírkert elölről egy egyszerű betonoszlopokra feszített drótkerítéssel, baloldalról egy garázssorral, jobboldalról és hátulról pedig házakkal határolt kis területen fekszik. Érdekes, hogy sem a kapun, sem másutt nincs feltüntetve, hogy a régi sírkövek valójában műemléknek számítanak. Rögtön a bejáratnál egy fakereszt áll, rajta festett Krisztus-képpel. A már említett kissé jellegtelen, huszártornyos, görögkeleti Szent Katalin-kápolnát - melynek először az apszisát vehetjük szemügyre befelé menet - pedig a temető közepén találjuk. Ezt az épületet egyébként egy Ekatyerina Dogali nevű hölgy építtette 1848-1849-ben. Belül a régi, XVIII. és XIX. századi sírok erősen keverednek az újabbakkal (találni itt csupán páréves nyughelyet is).
A temető legérdekesebb műalkotása ez a kissé groteszk, csontvázat ábrázoló sírkő. Sajnos semmiféle információval nem tudok szolgálni róla, a feliratai sem olvashatók már. A mellette lévő viszont copf stílusú és cirill betűs sír, lúdtalpkereszttel.
Vannak itt neogótikus alkotások is.
Gyönyörű görög keresztes sírkövek. Szerencsére több régi sír is viszonylag jó állapotban van.
De sajnos vannak erősen sérültek is.
És néhány sírkő állapota igazán elszomorító.
Egy görög kereszt közelről.
Ezen a képen (is) jól látható, hogy a területet hátulról közvetlenül lakóházak határolják.
Stílusok kavalkádja. Ahogy már fentebb is írtam, itt a régi sírok erősen keverednek az újabbakkal. De ettől is különleges a szerb temető, Fehérvárnak ez az ismeretlen és szinte elfeledett kincse.
Rolf Singer
