Amióta megnyílt a Frida Kahlo kiállítás Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, az ország Frida-lázban ég. Nem csoda tehát, hogy egy Székesfehérváron (is) garázdálkodó graffitis épp az ő képmásait festette a napokban egy garázssor - az útról jól látható - falára. Bevallom őszintén, hogy nagyon meglepődtem, de örülök, hogy az én szülővárosomban is látni Fridát valamilyen formában (mivel az egyik kedvenc festőmről van szó), még ha ez az alkotás némileg - talán joggal - kritikus is vele szemben.
A stencilezett graffiti a Palotai út és a Vargacsatornapart sarkán található. Pár éve még egy "bomba" borította az ominózus falat, majd az egészet lemeszelték, ez a szép fehér felület pedig adta magát. A képen négy Frida-fej látható két sorban, a homlokukon egy-egy csillaggal (melyek közül az egyik vörös). A stencilsablon nagyon ismerős. Virágok a hajában, és egy igen érdekes, kézfejet ábrázoló fülbevaló a fülében: ez minden kétséget kizáróan a Dr. Eloessernek dedikált önarckép, melynek alján az alábbi szöveg olvasható: "Portrémat az 1940. évben festettem orvosom és barátom, doktor Leo Eloesser számára. Sok szeretettel Frida Kahlo".
A művésznő szinte egész életében szenvedett. 1939 vége felé hátfájások kínozták, a jobb kezén pedig heveny gombás fertőzés alakult ki. A doktor - akiről már 1931-ben készült egy portré - azt javasolta neki, hogy utazzon el San Franciscóba egy terápiára, amely végül stabilizálta Frida állapotát, hálából pedig megfestette ezt a csodálatos önarcképet. A festmény legkülönösebb részlete, a kéz - amely az elfertőzött végtagra utal - nem más, mint egy milagros - ilyen fogadalmi adományokat készítenek Mexikóban, és aztán ajánlanak fel a szenteknek a megpróbáltatások idején nyújtott segítségükért.
Az eredeti kép tehát egy ajándék egy barátnak, egy jótevőnek. De miért szerepelnek a falfestmény portréin csillagok? A kérdés könnyű. Frida Kahlo világéletében szimpatizált a kommunista-szocialista eszmékkel, 1948-ban pedig be is lépett a Mexikói Kommunista Pártba, ettől kezdve pedig festményei is egyre több politikai tartalmat hordoztak. A már kerekesszékbe kényszerült nő úgy érezte, hogy "a marxizmus gyógyír a betegségre". Erősen hitt az ideológiában, ami szerinte nem csak őt, de az egész emberiséget is képes megszabadítani a fájdalomtól és a szenvedéstől. Nem véletlen, hogy élete utolsó - befejezetlen - műve egy Sztálin-portré volt. Én magam úgy vélem, a graffiti és annak alkotója - aki szinte biztosan az az emberke, aki korábban a Prohászka Ottokár úti és a Budai úti matrjoska babákat elkövette - csak elgondolkoztatni kíván minket. Ki is volt Frida Kahlo? Megvetendő? És vajon lehet-e a művészete értékének megítélése független a politikai nézeteitől?
Rolf Singer
