Az Mária-völgyben található Bory-vár nem csak egy ámulatba ejtő építészeti csoda, amit önmagában is érdemes lenne felkeresni, hanem egy múzeum is: tele szobrokkal és festményekkel, a Bory házaspár és más neves művészek alkotásaival. Mint már arról a korábbi posztokban is szó volt, Bory Jenő, a vár megálmodója nem csak építész volt, hanem szobrászművész is: alkotásai megtalálhatóak szerte az országban, de mégsem kell sokat utaznia annak, aki meg szeretné ismerni és csodálni a mester életművét, hiszen a várban megtekinthető majd' az összes Bory-szobor gipsz verziója, és mellettük olyan munkák is, melyek végül sosem valósultak meg köztéri látványosságként, vagy eleve nem is ilyen céllal készültek. Persze nagyon hosszúra nyúlna a bejegyzés, ha az összes szobrot sorba venném, erre nem is vállalkoznék, a hagyaték csupán egy picinyke szeletét - az általam legérdekesebbnek és legjelentősebbnek vélt darabokat - kívánom ezennel megmutatni. Mivel a Borynét ábrázoló alkotásokat már egyszer összegyűjtöttem, így azok most nem szerepelnek itt, bármennyire is jelentősek és gyönyörűek.
A Munkácsy Mihályt ábrázoló egész alakos szobor a rózsakert második teraszának támfala alatti "panteon" központi eleme. Ez az alkotás tulajdonképpen egy emlékmű terve, mely egy 1921-es pályázatra készült. Életnagyságú köztéri szobor viszont nem lett belőle.
A Csúcsos torony aljában lévő "őrszobában" van kiállítva a mester Rökk Szilárd-díjas Krisztus-szobrának gipsze, mely az "Ecce Homo" címet viseli. A meggyötört Jézust ábrázoló műalkotás az 1922-ben a Műcsarnokban megrendezett kiállításon nyerte el az előbb említett igen komoly szakmai elismerést.
Amikor a fehérvári király-szobrokról szóló posztsorozat második részében a várban lévő király-portrékat vettem számba, akkor nem említettem meg az árkádok alatt megtekinthető kaposvári Szent István-kút figurális részletének gipszét. Pedig finoman szólva nem egy felejthető alkotás.
Személyes kedvencem Árpád-házi Szent Margit szobra. Az angyali arcvonásokkal rendelkező nőalak eredetijét a Teleki Blanka Gimnázium előcsarnokában helyezték el.
A Fájdalom című szobrát a mester egy 1933-ban tartott előadásán a közönség szeme láttára ott helyben készítette el. Hatalmas élmény lehetett munka közben látni és megfigyelni a művészt.
Mór I. világháborús emlékművének gipszét is megtaláljuk a Bory-várban. A katonaszobrot 1932-ben leplezték le a Fejér megyei város közepén.
Ez az a szobor (pontosabban "csak" szoborterv), mely anno a gyerekkori várlátogatásom után leginkább megragadt emlékeimben: Káin - aki borzadva nézi véres kezeit. A mester vörös festékkel jelenítette meg - ezzel kihangsúlyozva - a vért, mely a gyilkos kezeihez tapadt. Remek ötlet, és rendkívül hatásos.
"Ez a szobor a trianoni magyar sorsot ábrázolja: a monarchiás láncait vesztő, a Kárpát-medencét kitöltő nagy Magyarországot, ölén a hűtlen környező államokkal." Sajnos ebből sem lett köztéri emlékmű.
Nero császár feketére égetett képmása a rádiós szobában. A legenda szerint a portré modellje egy téglagyáros volt, akinek fizimiskája Bory Jenőt az általa elképzelt "Néró" arcára emlékeztette. A mester szándékosan nem egy teljesen őrült figurát formázott meg.
Bory Jenő már 80 éves volt mikor a képen látható A tó tündére című szobrán dolgozott. A munka közben megfázott a rosszul fűtött műtermében, és tüdőgyulladást kapott, majd ebbe bele is halt. A várban ravatalozták föl, majd a Csutora temetőben helyezték örök nyugalomra. Az utolsó művét az agárdi parkban avatták fel 1961-ben, jelenleg is ott tekinthető meg.
A sebzett hős, vagyis a Műegyetem első világháborús hősi halottainak emlékére készült szobor eredeti gipsz modellje a vár műtermében található. A bronzváltozatát az eredeti helyéről, az egyetem parkjából 1949-ben eltávolították és beolvasztották, hogy anyagát később a Sztálin szoborhoz felhasználhassák. 2000-ben azonban újraöntötték a műalkotást, és ismét kiállították Budapesten.
Ez az óriási Krisztus-fej a Bory-család síremlékének másodpéldánya, melyet a vár előterében helyeztek el. Monumentális mérete odavonzza a tekintetet.
És a végére hagytam a Kelő napsugarat, mely egy ugrani készülő, gyönyörű női alakot jelenít meg. Az köztéri aktot a Bányatónál kell keresni, bár nem egyszerű ráakadni.
Rolf Singer