Iszkaszentgyörgy legfőbb értéke az Amadé-Bajzáth-Pappanheim-kastély, melyet három nemesi család is birtokolt, és az idők folyamán szinte mindegyik tulajdonos a saját ízlésének és az adott korának divatja szerint bővítette, a kastély pedig így vált egy igazán sokarcú, csodálatos épületegyüttessé.
Mielőtt bemutatnám magát a kastélyt, érdemesnek találtam írni néhány mondatot a bármikor szabadon látogatható parkról is. A kastélypark kapuja - az oszlopok tetején címerpajzsokat tartó fejvesztett sasokkal - a József Attila utcára nyílik. Onnan egy út vezet fel az épületekhez, és ennek az útnak a mentén lévő fasor mögött terül el az egykori franciakert. Pappenheim Szigfrid és felesége, Károlyi Erzsébet angliai utazásuk során sorra járták az ottani főúri kastélyokat. A házaspárt megihlették az ott látottak, és hazatérve elhatározták, hogy Magyarországon először (és utoljára) létrehoznak egy úgynevezett "formal-garden"-t a kastély főhomlokzata előtti téglalap alapú területen. A franciakert jellemzői a szabályos formák, a szimmetrikus elhelyezés és a monumentalitás. Az iszkaszentgyörgyi kastély kertje - melyet egy Schusstig nevű főkertész tervezett - teraszosan kialakított és geometrikus elrendezésű volt, melyet formára nyírt sövények, bokrok, fasorok és kerti építmények jellemeztek.
Ma a kert eléggé elhanyagolt állapotban van. A parkot díszítő szobroknak nyoma sincs, az imént már említett kerti építményekből - mint például a diadalív, támfalak, lépcsők vagy a medence - pedig mára tulajdonképpen csak romok maradtak. Már ha maradtak, mert a kapu előtti információs tábla szerint a kastélynak volt portaháza is, ami sajnálatos módon teljes mértékben elpusztult. A területen található még egy szovjet hősi emlékmű is, melyet 1945-ben a "fasizmus ellen harcoló" szovjet harcosok dicsőségére emeltek.
Persze nem szabad elfeledkezni a parkerdőről sem, ahol további érdekességeket találni: kőhidakat és falmaradványokat. Egy fürdő romjai is rejtőznek itt, de erről egy majd későbbi bejegyzésben szeretnék írni...
A Kastélybirtok Tanösvény mentén végig lehet járni az egykori nemesi birtokot, melynek fontosabb pontjain információs táblákat helyeztek el. Az egyik ilyen táblán volt egy érdekes ábra a kastély periodizált helyszínrajzáról, mely azonban nem volt teljes mértékben összhangban a mellette lévő szöveg tartalmával és az általam összegyűjtött információkkal sem, ezért picit módosítottam rajta. Úgy gondoltam, hogy ahogy felépültek a különböző részek, olyan sorrendben mutatom be röviden az épületegyüttes egységeit.
Már az 1600-as évek végén minden bizonnyal az Amadé család birtoka volt a három falu - Iszka, Szentgyörgy és Atya - egyesülésével létrejött település. A kastély barokk magját - mely az együttes központi épülete - pedig Amadé Antal építette 1735-ben.
Nem sokkal később, 1764-ben Amadé Tádé bővítette a kastélyt a kapuval rendelkező keleti mellékszárnnyal. Sajnos ennek az épületrésznek csak a belső udvarra néző homlokzatát újították fel anno. Még az Amadék idejében épült a szemközti oldalon lévő kapuval ellátott szegmens is, melynek a keleti homlokzatát később Pappenheim Szigfrid alakíttatta át, de még ne szaladjunk ennyire előre az időben...
A főépület udvarra néző homlokzatának középrizalitja - mely kapujának záróköve oroszlánfej-díszítésű - még a XVIII. század végén készült el, azonban az épület park felőli oldalán kétoldalt végeztetett klasszicista bővítés már a Bajzáthok műve volt, pontosabban Bajzáth Györgyé, aki az 1820-as években fogott építkezésekbe. Egyébként már 1800-ban Bajzáth József tulajdonába került a birtok és a kastély, azonban a veszprémi püspök 1802-ben meghalt, az ő testvérének a gyermeke örökölte a szentgyörgyi birtokot.
1840 körül az udvari homlokzatot dór oszlopsoros toldalékkal bővítették, a keleti melléképületek külső homlokzatához pedig kétoszlopos portikuszt emeltek. Ez utóbbi rész elég ramaty állapotban van, igazán ráférne egy alapos felújítás.
A Pappenheim grófok birtokába 1870-ben egy házasság révén került a kastély. Az épületegyüttes és a hozzá tartozó birtok nagy átalakítója a már emlegetett Pappenheim Szigfrid volt, aki 1904 és 1908 között jelentősen kibővítette a kastélyt nyugati irányban, amely munkálatok költségeit feleségének, Károlyi Erzsébetnek a hozománya fedezte. A csodálatosan szép neobarokk épületrészt Gabriel Seidl müncheni építészprofesszor tervezte. A homlokzat díszítése gyönyörű: részletesen kidolgozott, míves figurális plasztikák és szobrok dekorálják a homlokzatsíkjából finoman kiemelkedő középrizalitot. Jelenleg ebben az épületrészben működik az általános iskola.
A neobarokk folyosószárnyának kapuja felett egy pajzson két lófejszobor kapott helyet.
Pappenheim Szigfrid két pavilont is építtetett. A folyosószárny északi végére egy nyolcszög alapút...
És egy köralapút - melyet társalgóként használtak - a szárny másik végére. Kétségkívül ez a kastély legjellegzetesebb (és véleményem szerint leggyönyörűbb) részlete.
Aztán végül 1908-ban elkészült a nyugati szárnyra merőleges földszintes istállószárny is (az évszám az épületen is látható római számokkal).
Sajnos nem csak stílusukban különböznek a különböző épületrészek, hanem jelenlegi állapotuk is eltérő. Vannak elfogadható és szép részek, és meglehetősen romosak is. Ennek ellenére természetesen mindenképpen érdemes az életben legalább egyszer felkeresni ezt a hangulatos, csodálatos kastélyt, és felfedezni, megcsodálni különböző "arcait". Végül mutatok még három érdekes képet:
A II. világháborúban a kastélyban kapott menedéket a finn követség, ennek emlékére pedig készült egy emlékszoba, és egy emléktábla is finn támogatással.
A Pappenheim család tagjai voltak az utolsó nemesi tulajdonosok, akik a II. világháború végéig birtokolták a kastélyt, amely ezután hányattatott sorsú lett. Később működött benne kórház, menekültszállás, üdülő, munkásszálló, rendőrőrs, posta, vegyesbolt, művelődési ház és mozi is, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne. No meg valamikor még a gyógyszertár is itt (a keleti szárnyban) volt.
Ezt a fotót még az origóról nyúltam. Pár éve a kastélyban forgatták a kanadai Camp X című film egyes jeleneteit. Az épület jól láthatóan egy náci kastélyt "alakított". Egyébként korábban is forgattak már itt, méghozzá 1994-ben a Megint tanú című film "libacombos" jelenetét.
Rolf Singer
