Say Ferenc Székesfehérvár egyik legjelentősebb építésze volt, aki leginkább a városképet is erőteljesen meghatározó, csodálatosan szép középületeivel szerzett magának elismerést és megbecsülést. Az alkotásait sorra véve szeretném röviden bemutatni a neves építészmérnök fehérvári munkásságát.
Say Ferenc 1854. október 17-én született Kecskeméten, ahol akkor a székesfehérvári család vélhetően ideiglenesen lakott. Édesapja, idősebb Say Ferenc szintén mérnök volt, az ő nevéhez köthető számos magyarországi folyó szabályozása és Pest vármegye mai úthálózatának kiviteli terveinek elkészítése. A fiú a középiskolai tanulmányait a ciszterciek gimnáziumában végezte 1864 és 1873 között, majd építészetet tanult. 1880-ban feleségül vette Heimstreit Aloysiát, és nem sokkal a házasságkötés után meg is kapta első fehérvári megbízását. A Táncsics Mihály utca 7-es szám alatti épület tervezőjéről sokáig semmilyen információt nem találtam, ám Kovács Eleonóra összeállításából kiderült, hogy ez is egy Say-épület, méghozzá vélhetően a legkorábbi munkája a városban. Az építész a megrendelést egy bizonyos Dietrich Szilárd nevű ügyvédtől kapta. A lakóház aztán az 1920-as években a Gazdák Biztosító Intézetének épülete lett, később pedig az Állami Biztosító Fejér Megyei Igazgatóságának adott otthont. A csodálatosan szép, erősen eklektikus, egyemeletes ház igazi különlegessége a toronyban végződő, kupolás, zárt sarokerkély, de érdemes még a szintén gazdagon díszített, ám korántsem egyöntetű nyílásokkal áttört fő- és oldalhomlokzatot is jobban szemügyre venni. Nekem egyébként az egyik kedvenc fehérvári épületem.
Első középülete a Honvéd Kerületi Parancsnokság tiszti pavilonja volt, mely a Zichy liget végében épült fel 1882-ben. Ez a gyönyörű épület a szocializmusban már az MSZMP megyei pártbizottságának székházaként működött, ma pedig itt - pontosabban a balszárny földszintjén - található a Városi Levéltár, a többi részt pedig a Törvényszék használja. Az U alaprajzú, két emeletes és eklektikus stílusú irodaház főhomlokzata 15 tengelyes - 3 tengelyes közép- és egy-egy tengelyes sarokrizalitokkal. Ezeknek az építési síkból kiemelkedő részeknek a homlokzatát kiemelendően szép, részben kannelurázott és korinthizáló fejezetű óriáspilaszterek díszítik. Szerencsére gondozott és hibátlan állapotú, máig az egyik legimpozánsabb középülete a városnak.
A Tiszti Pavilonnal átellenben készült el két évvel később - hasonló stílusban, bár jóval kevésbé díszesen - a Magyar Királyi Honvédség 17. gyalogezredének honvédlaktanyájaként és nem mellesleg fogházként is funkcionáló épület, természetesen ugyancsak Say tervei nyomán. Jelenleg a Székesfehérvári Helyőrségi Klub székhelye a rendkívül impozáns, egyemeletes kaszárnya, melynek középrizalitját a város címere koronázza: a dombormű a főpárkányon egy volutákkal keretezett és íves timpanonnal lezárt táblán látható. Bár 2010 körül teljesen felújították, sajnos elég sok hiba csorbítja szépségét. "Testvérével" együtt műemlékvédelem alatt állnak.
A fehérvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1873-ban alakult Havranek József rendőrkapitány (később polgármester) vezetésével. A Tűzoltóság egyemeletes, eklektikus stílusú saroképülete pedig 1885-ben épült, méghozzá Say Ferenc tervei szerint. A telket Kempelen Imre mohai birtokos biztosította, és egészen 1992-ig itt, a róla elnevezett téren volt a város tűzoltóságának székhelye, ám akkor elkészült a Szent Flórián körúton az új (és jóval nagyobb) parancsnokság. Sajnos a székház kivételével a laktanya többi részét - így a tűzoltótornyot is - lebontották.
Az Ady Endre utca 1-es szám alatt található Say-épület 1890-ben készült el. A neoreneszánsz sarokház földszintjén volt akkoriban a Nádor kávéház, a második emeletét viszont csak az 1930-as években kapta. Később a Székesfehérvári Takarék és Hitelegylet székháza lett, ma viszont lakóházként funkcionál, a földszinten pedig ruházati bolt működik. A műemléknek számító épület legjellegzetesebb részlete kétségkívül a zárt sarokerkély - melynek ablakát gyönyörű szép, korinthizáló fejezetű pilaszterek keretezik - és a felette lévő, ugyancsak balluszteres balkon együttese.
A császári és királyi lovasság részére 1891-1892-ben épített József Főherceg Laktanya egykor a Budai út 41-es szám alatt állt. Az épület a II. világháború után a szovjeteké lett, majd később sajnálatos módon lebontották, a helyén pedig bevásárlóközpont épült. Az 1998-ban elhelyezett emléktábla természetesen megnevezi az egykori kaszárnya tervezőjét, Say Ferencet is.
A századforduló környékén is több fontos megbízást kapott Say, ekkor tervezte a Kereskedelmi Bank Fő utcai épületét, ezt azonban később jelentősen átépítették Schmidl Ferenc elképzelési szerint (így erről, vagyis az OTP Bank belvárosi épületéről az átalakítást végző építész munkásságának bemutatójában lesz bővebben szó). Szintén jelentős munkája az 1903-ban elkészült gyalogsági laktanya, mely az I. világháború végéig a császári és királyi 69. Hindenburg-gyalogezred, a II. világháború végéig pedig a királyi Szent István 3. honvéd gyalogezred laktanyája volt, mígnem aztán ebből is a szovjet barakk vált. A 6+3+6 tengelyes főhomlokzatú épületben jelenleg a Lánczos Kornél Gimnázium működik. Székesfehérvár címere ez esetben az oromzat közepén díszeleg.
A Kossuth utcában található gróf Széchenyi Viktor - aki 1906-ban lett főispán - egykori magánpalotája. Ezt az épületet szintén a századforduló körül tervezte Say Ferenc, és nagyjából a mellette lévő Árpád Fürdővel egy időben készült el. A Széchenyi-palota egyben a tulajdonos által akkortájt vezetett Vörösmarty Kör székháza volt, később pedig az Építők Művelődési Házaként működött. Jelenleg üzletközpontként funkcionál, de a Vörösmarty Társaság is itt székel. Az enyhén előreugró közép- és sarokrizalitokkal képzett utcai homlokzattal rendelkező épület ma már teljesen dísztelen, és sajnos a soron következő Say-épületek is hasonló a sorsra jutottak.
A lebontott katonai épületek helyén felépített egykori Pénzügyi palota és a Postapalota elegáns saroképületei tulajdonképpen "testvérházak". Az idősebbik - mely a Széchenyi-palotával szomszédos - 1905-ben épült fel, eredetileg ugyancsak egy emelettel és sokkal díszesebb homlokzattal. Jelenleg a Magyar Államkincstár Fejér Megyei Hatósága és az Osztrák Tiszteletbeli Konzulátus található itt. Az átellenben lévő főposta picit később, 1907-ben készült el. Tulajdonképpen ezt a historizáló palotát is megfosztották - egyébként szecessziós - díszeitől 1944-ben, és ekkortájt a bejárat is átkerült az épület sarkára, ám 2006-ban helyreállították a homlokzatát Say Ferenc eredeti tervei alapján.
Ugyancsak 1907-ben épült - a Pénzügyi palota szomszédságában - a Felsőkereskedelmi Iskola, mely anno íves oromzatokkal rendelkezett. Eredetileg a Pirosalma major telkére (Pirosalma utca) tervezték az iskolát, ám végül mégis a Várkörúton építették fel. Az időközben jócskán átalakított épületben ma a Belvárosi I. István Középiskola működik. Érdekesség, hogy a Petőfi utca másik oldalán lévő Ipariskolának az egyébként saját építési vállalkozással rendelkező Say Ferenc volt a kivitelezője, ám ezt az épülettömböt nem ő, hanem Dworzsák Rezső tervezte 1909-ben.
Bár a Koronázó tér 4-es szám alatt található, zárt erkélyes házat eredetileg nem Say tervezte, ám mégis az ő általa végzett 1912-1913-as teljes átalakítás során nyerte el mai, romantikus-eklektikus kinézetét. Az épület a Fejér Megyei Takarékpénztár székháza volt, később pedig a Földhivatalnak adott otthont. Érdekesség a házzal kapcsolatban, hogy az oromzatán látható dombormű (Fejér megye címere) csaknem teljesen megsemmisült a II. világháborúban. Az ezt követő helyreállítás során az oromzati részt egyenes záródásúra építették át, a sérült Mária-reliefet pedig egy bizonyos Tamási Béláné őrizte meg, a pincében elrejtve. 2015-ben, a legutóbbi felújítás során azonban visszaállították a "máriás" oromzatot, melynek címerét Szilágyi Mihály kőfaragó restaurálta. Ez volt a neves műépítész utolsó (ismert) munkája.
Say Ferencnek természetesen nem csak székesfehérvári épületei ismertek. Többek között a velencei Meszleny-Wenckheim kastély és a diósdi Szent Gellért templom tervei is az ő nevéhez fűződnek, Siófokon pedig még utcát is neveztek el róla, olyannyira meghatározó építésze volt a balatoni városnak (is). A műépítészi tevékenysége mellett több fontos tisztséget is viselt: többek között az Ipartestület elnöke és Fehérvár törvényhatósági bizottságának tagja volt, valamint háznagyának választotta a Vörösmarty Kör. Hosszas betegség után hunyt el 1928. március 11-én. Hitvesével együtt a Palotai úti Hosszú temetőben nyugszik.
Az iromány elkészítése során nagy segítségemre volt Kovács Eleonóra összeállítása (Mérnökök Fejérben - 2011).
Rolf Singer
