Tavaly kaptam egy tippet, miszerint az iszkaszentgyörgyihez hasonlóan a csóri temető is igencsak érdekes. Ottjártamkor viszont kiderült, hogy nem is csak egy régi sírkertje van a községnek, ráadásul a katolikus templom szoborkertjében is találni egy igen különleges síremléket. Aztán úgy döntöttem, hogy nem csak a temetőkről írok...
A tippet vegyesfehértől kaptam, aki még tavaly ősszel kommentelt az erdővel benőtt iszkaszentgyörgyi temetőről szóló írásomhoz. Azóta eltelt néhány hónap, de talán nem is baj, hogy halogattam a kirándulást, hiszen tavasszal minden szebb. Iszkáról indultam el biciklivel, és már az odavezető úton is találtam érdekességeket... Így aztán úgy döntöttem, hogy a temetők mellett a település régi templomait, szobrait és az útba eső feszületeket is bemutatom.
Még az Iszkaszentgyörgyhöz tartozó Kisiszkán megálltam, hogy lefényképezzek egy furcsa keresztet. A Szőlőskert utca feszülete már a két világháború között állt, anno a Csórról érkező hívek itt álltak meg először imádkozni, amikor gyalog zarándokoltak Csatkára. A régi, pléh lap figurás fakereszt mellett látható még egy harangláb is, sajnos harang nélkül. Az 1974 őszén idehelyezett vasszerkezetről 2008-ban lopták el a harangot. Nem sokkal később ugyan megtalálták, de már összetörve. Ma már csupán az emberi gyarlóság mementójaként áll itt ez a megcsonkított építmény.
A részben Csór, részben Iszkaszentgyörgy határába olvadt terület borászati kultúrája a középkorig vezethető vissza, és mint minden valamirevaló szőlőhegy, ez a régi borvidék is rendelkezik külön kis kápolnával, amelynek szentjéhez a kedvező időjárásért és a jó termésért imádkozhatnak a termelők. Az 1908-ban Major Ferencné birtokán és adományából felépített Szent Antal szőlőhegyi kápolna védőszentjének ünnepét, a Szent Antal-napi búcsút (június 13. vagy az azt követő vasárnap) az itteniek, vagyis a közelben lévő szőlők iszkai és csóri szőlőtulajdonosai régen mindig együtt ünnepelték, de az Iszkai út végén elhelyezett információs tábla szerint ma is minden évben megtartják itt a szentmisét, tehát a látszat ellenére még használatban van ez az egyszerű, kicsinyke épület. A gazos kis telken van még egy öntöttvas Krisztus-figurával rendelkező feszület, és egy harangláb is egy gyönyörű szép, díszes haranggal, melyet Simor Teréz készíttetett Szent Teréz tiszteletére, az öntő pedig egy budapesti harangöntő mester, Thury Ferenc volt.
A faluba érve még egy feszületbe "botlottam". Eme Felsőtabán utcai kőkeresztet - mint ahogy a posztamensen is olvasható - Angeli Márton állíttatta 1884-ben. Az alkotást utódai (Gustáv és Hans Häusler-Angeli) renováltatták 1974-ben, valószínűleg ekkor festették ezüstre a kőfigurákat. Sajnos ma már elég rossz állapotban van, mondhatni újra megérett a restaurálásra.
Csór községének két temploma van: egy református és egy katolikus. Először a Magyar utcai protestáns imaházat néztem meg. Bár az épületen az 1922-es évszám látható, az csupán az oldalhajó, az úgynevezett cintérium elkészültét jelzi. A kőtemplomot jóval régebben, 1809 és 1811 között építették, eredetileg fatoronnyal. 1885-ben elkészült a karcsú kőtornya, ez azonban a II. világháborúban elpusztult. Sokáig csak egy ideiglenes - csonka - toronnyal rendelkezett a templom, mai küllemét végül 1968-ban nyerte el.
Egy a már bezárt Csóri Csukához közeli nagy információs táblának köszönhetően tudtam meg, hogy létezik egy Ótemető is, mely egy meredek hegyoldalon található - már ami megmaradt belőle. Ugyanis az igazán tekintélyes Nedeczky-sírbolton kívül csupán néhány sírromot találni itt. A leginkább épen maradt kőkeresztes síremléken az 1797-es évszám olvasható - valószínűleg a többi nyughely is 1800 körüli. A legérdekesebb rom egy a kripta mellett fekvő torzóféle, sajnos már kivehetetlen, mi is volt korábban. Gazdátlan hely ez, nem is vezet fel út vagy ösvény, kicsit mászni is kell, át a dzsindzsáson, de igencsak hangulatos, és egészen jól rálátni a legfelső sír mellől a környék házaira és a református templomra. Erről egyébként Petőfi Sándor szavai jutottak eszembe - a nagy költő így írt egy talán még ennél is meredekebb hegyoldalon fekvő gömöri temetőről úti jegyzeteiben: "No, ha megriad a föltámadás trombitája, ezek a szegények borzasztó salto mortalét fognak csinálni, mielőtt rendeltetésük helyére jutnának."
A csóri katolikus templomról már egy 1332-es pápai összeírás is megemlékezik. Később, a hódoltság idejében a református közösség használta és őrizte. A XVIII. század első felében a kőalapokat megtartott épülethez egy fatornyot építettek, ám nem sokkal később, 1747-ben elvették a protestánsoktól az imaházat, s visszaadták a katolikus híveknek. Eztán barokk stílusban alakították át az épületet, s a már kész templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Hajóját 1801-ben meghosszabbították, és ekkor készült el a kőtornya is. A templom szabadon látogatható kertjében ma négy csodálatosan szép XVIII. és XIX. századi, barokk műalkotás található.
A templom mögött két Madonna-szobrot helyeztek el. A jobboldali, igencsak magas posztamensen álló alkotás karján a kis Jézussal ábrázolja a koronás Szűzanyát. A valószínűsíthetően XVIII. századi szobor alkotója ismeretlen, korábban az uradalmi szeszgyár előtt állt, ám az ötvenes években a többi műalkotással együtt átkerült a templomkertbe - a keresztény alkotások ennek köszönhetően menekültek meg a kommunista diktatúra szoborrombálásától. Érdekes - és egyben sajnálatos - azonban, hogy ellenben a többivel, a parknak ez az egy szobra nem áll műemléki védelem alatt.
Szintén az épület mögé helyezték a régen az uradalmi magtár előtt álló sasvári Pietàt. Az eredeti, fából készült kegyszobrot még Bakics Angéla állíttatta 1564-ben hálából, amiért a Szűzanya meghallgatta imáit, miután a férje, Czobor Imre nádori helytartó magára hagyta - az asszony Mária közbenjárásának tekintette, hogy a férfi később érte küldetett. A figurák fején eredetileg nem volt korona, azokat később Mária Terézia adományozta. A csóri műremek ugyancsak Máriát és a keresztről levett Jézust ábrázolja, ám a híres kegyszoborral ellentétben e műalkotáson csak a Fájdalmas Szűzanya viseli a Habsburg-koronát, az ölében tartott Krisztus fején töviskoszorú van. A XVIII. század végéről származó, eredetileg festett Pietà díszes talapzatán sajnos nem olvasható már felirat, így e szobor alkotójának kilétét is homály fedi.
A már a templom előtt lévő Szent Vendel-szobrot a XIX. század első felében készítette egy ismeretlen kőfaragómester, és akkor a falu főterén állították fel. A pásztorok védőszentjeként tisztelt Vendel életnagyságú, ájtatos figurája a jobb kezében tartott botra támaszkodik, kalapja a hátára kötve, a bal lába mellett pedig bárány fekszik. A magas kőtalapzaton álló szobor ma gyönyörűen harmonizál a mögötte lévő barokk épülettel - köszönhetően a kiváló elhelyezésnek, és talán ez van a legjobb állapotban a négy műalkotás közül.
A község egyik legjelentősebb birtokoscsaládja a Nedeczkyek voltak, akik a katolikus templom közelében építtették fel kúriájukat - a család egyik síremléke ma az imaház kertjében található, s pont hátat fordít az egykori nemesi laknak. A Búsuló Géniusz címen is ismert gyönyörű szép alkotást 1831-ben készítette Huber József pozsonyi szobrászművész Nádas Tersztyánszky János özvegye, Nedéczei Nedeczky Katalin megbízásából. A finom kidolgozású, szomorkodó angyal-figura egy négyoldalú csonka gúlához támaszkodik, melyen kereszt áll. A gúla fedlapjának sarkait palmettás akrotérion koronázza, az oromzat közepén szárnyas homokóra látható, homloklapján pedig feliratos urna díszeleg. Sajnos nincs jó állapotban - erősen mállik a majd' kétszáz éves homokkő sírfeszület.
Csór ma is használatban lévő temetője - utam utolsó állomása - a község Várpalota felőli határában fekszik. A sírkert első látásra egy kevésbé különleges, hétköznapi falusi temetőnek tűnhet, ám ha a az ember az egykori kerítés bejáratának törpepillérei között áthalad és követi az ösvényt be az erdős területre, igazán érdekes sírokra lel.
A fák között található egyebek mellett az urát egy negyedszázadon át szolgáló Hegedűs István komornyik (megh. 1894.), a harminchárom éven át Csór kántoraként tevékenykedő Janky József kántortanító és királyi postamester (1848-1913) - kinek sírköve gyönyörű énekéről mesél - valamint Németh János számadó juhász (megh. 1896.) sírja.
A község fő birtokosai a már említett Nedeczky és a Szőgyény-Marich családok voltak. Utóbbiak sírját egy tekintélyes obeliszk jelzi. Itt nyugszik id. Szőgyény-Marich László országbíró (1806-1893) - az ő nevét viselte anno Székesfehérvár történelmi belvárosának egyik utcája (ma Liszt Ferenc utca) - és neje Marich Mária csillagkeresztes hölgy (1815-1890), valamint fiuk, ifj. gróf Szőgyény-Marich László miniszter (1840-1916) - ő volt, ki 1914-ben átadta Ferenc József levelét a hadüzenetről II. Vilmos császárnak - és felesége, báró Geramb Mária csillagkeresztes és palotahölgy (1848-1926). Rajtuk kívül ide temették még ifjabb László testvérét, Szőgyény-Marich Géza császári és királyi kamarást (1847-1927) is. A nemesi nyughely 2008 óta a Nemzeti Sírkert része.
A régi katolikus temető kétségkívül legkülönlegesebb síremléke a borostyános Szőgyény-Marich-obeliszkkel szemközt található sírszobor, mely A legjobb Anyának készíttetett: a műalkotást Gessell Borbála (1773-1852) emlékére állíttatták az ő lányai, s egyikőjük, Marich István Dávid felesége és a már említett Marich Mária édesanyja, báró Kray Franciska (1796-1871) szintén itt nyugszik. Valamint itt alussza örök álmát a bárónő unokája, Szőgyény-Marich Júlia (1853-1929), a brünni nemesi alapítvány hölgye és a Székesfehérvári Jótékony Nőegylet védnöke is. A posztamensen támaszkodó és kezében koszorút tartó, gyászoló női alak a szignó alapján Marschalkó János alkotása. A lőcsei születésű szobrászművész faragta 1852-ben a Lánchíd oroszlánjait, és róla terjedt el az a legenda, miszerint annyira fájt neki a figurái "fogyatékossága" miatti sok gúny és csúfolódás (tudniillik nincs nyelvük), hogy a hídról a Dunába ugrott, ez viszont nem igaz, habár valóban zavarta, hogy oly sokszor ezzel bosszantották, de egyszer egy fogadás révén sikerült bebizonyítania, hogy mikor az oroszlán úgy tartja a száját, mint az ő kőszobrai, nem is látható a nyelve, és aztán jóval később halt meg végelgyengülésben. A művész neve alatt továbbá az 1854-es évszám olvasható. Sajnos az idő foga alaposan megrágta a szobrot.
A régi sírok között is van egy feszület - egy romkereszt. Sajnos megmaradt feliratai nehezen olvashatók, de figyelemreméltó a posztamens gótizáló díszítése.
A feszülettől balra található egy - a növényzet által kissé elszeparált - sírhely, hol Kölcseyek nyugszanak. Dr. Kölcsey Lászlóról (1901-1975) annyit sikerült kiderítenem, hogy Szokondon született, ahol édesapja, Kölcsey Rudolf tanított. A doktor unokája (volt?) Kölcsey Aliz, aki olyan magyar filmremekek jelmeztervezője volt, mint a Körhinta című Fábri Zoltán-mozi.
Végül a temetőből kifelé menet is észrevettem egy érdekes sírt. A gyönyörű Simon Józsefné, született Tomor Ágnes 1915 februárjában halt meg - csak 24 éves volt. A sírkövén látható porcelánkép tehát több, mint százéves. A fiatal asszony felsőruházata jellegzetesen Fejér megyei: zárt nyakú, vállnál buggyosított. Fejkendőjét pedig már mint házas asszony viselte - mint ahogy akkoriban szokás volt.
Az iromány elkészítésében nagy segítségemre voltak a Csór Község Önkormányzata és a Csóri Települési Értéktárbizottság által készíttetett információs táblák.
Egyéb forrásaim:
Ha tudsz a Székesfehérvári járásban vagy Fejér megyében található kevésbé ismert, ám mégis különleges öreg temetőkről vagy elfeledett régi sírokról, akkor kérlek kommentelj, vagy írj a következő e-mail címek egyikére:
istvan102@freemail.hu
kepanojr102@gmail.com
Köszönöm!
Rolf Singer
