Mikor Ohmann Béla csodálatos fehérvári szobrairól írtam, kaptam két régi fotót - melyek közül az egyiken egy rejtélyes Madonna-szobor is látható - ezzel a kísérő szöveggel: "Sajnos, évszám nincs a képeken, és azt sem tudom, mi lett a Mária-szobor sorsa. De talán ön már felfedezte valahol Fehérvárott." Végül másutt akadtam rá - a nyomok Nagymarosra vezettek.
A Schmidl Ferenc munkásságáról szóló blogposzt elkészítésében igen nagy segítségemre volt az építész unokája, Bándy Márta, a levelezésünk során pedig szóba került többek között Ohmann Béla is. Ő küldte nekem azokat a bizonyos archív felvételeket a szobrászról: az egyiken a visegrádi vár ásatásán látható Schmidl Ferenc társaságában, a másikon pedig egy készülőfélben lévő Mária-szoborral. Elhatároztam, hogy kiderítem, hol lehet ez a gyönyörű szép műalkotás, viszont a kezdeteknél falakba ütköztem. Egyértelmű, hogy a művész a Magyarok Nagyasszonyaként ábrázolta a Szűzanyát, és a Magyar Katolikus Lexikon szerint az 1937-es párizsi világkiállításon bizony szerepelt egy Patrona Hungariae című Ohmann-mű, ám a későbbi elhelyezéséről egy szó sincs. Az Enigma c. művészetelméleti folyóirat 25. évfolyamának 96. számában pedig csupán "lappangó" faszoborként említik
Válaszra csak a Prohászka László-féle Ohmann-életműben leltem: "A Nemzeti Szalonban 1941-ben rendeztek egyházművészeti kiállítást, amelynek belsőépítészeti terveit (...) Árkay Bertalan készítette. Ezen a tárlaton Ohmann Bélától a Patrona Hungariae című művének gipszmintája volt látható. Az alkotáson a magyar Szent Koronát szárnyas angyal tartja a Madonna feje fölé. Ez a műve itthon nagy állami aranyérmet, a milánói egyházművészeti kiállításon ezüstérmet nyert, majd a nagymarosi plébániatemplomba került." A távolság miatt egy ideig halogattam az utazást, de csak nem hagyott nyugodni a dolog - látnom kellett. A Nagymarosi Plébániának írt levelemre aztán Gáspár István plébános úr válaszolt, és kiderült, hogy a műalkotás már nem a templomban, hanem a szomszédos Szent Márton Közösségi Házban található - pontosabban a Nagyboldogasszony terem sarkában áll - ide Dániel Gabinak köszönhetően juthattam be.
Gerevich Tibor művészettörténész anno így jellemezte a művet: "idealisztikus-monumentális". Valóban monumentális - engem teljesen ámulatba ejtett az "ereje". Fából faragott csoda, egy igazi kincs. Ami az ábrázolást illeti, nem egy általános Patrona Hungariae-szobor. A legtöbbször ugyanis a Szűzanya kezében jogar, a kisded Jézusnál pedig országalma látható, eme alkotáson viszont egyik koronázási jelvény sem jelenik meg, ráadásul a főalakot éppen koronázzák - a Szent Korona itt egy angyal kezében látható. A jelenet megkapó, a figurák szinte élnek.
A fényképezés után Dániel Gabi megmutatta nekem az épület melletti Szent Kereszt felmagasztalása templomban, hogy hol is volt korábban a szobor. Kiderült, többször is áthelyezték: először az evangéliumi oldalon, egy mellékoltár mellett állt (e helyen ma a keresztelőmedence látható), majd berakták a szentélybe, a főoltár mellé, az egyik Bebó Károly-féle angyal-alak helyére, aztán pedig eldugták a sekrestyébe. Tréfásan meg is jegyezte, hívhatnánk "vándorló Máriának" is. Utolsó útja az újonnan megnyílt közösségi házba vezetett - a műremek a kezdetektől, vagyis 2014 óta ékesíti annak nagytermét.
Itt még több kép látható az alkotásról.
Köszönettel tartozom Bándy Mártának és Dániel Gabinak!
Rolf Singer
