Székesfehérvár talán legtitokzatosabb köztéri műalkotása a Prohászka Ottokár út 12-es számú lakóházának domborműve, melyről csupán annyit tudunk, hogy valamikor a hatvanas években került oda. Még az sem bizonyos, hogy a relief Szűz Máriát és a kis Jézust ábrázolja-e, vagy tán a gyermekét ölelő Földanyát, Gaiát...
A ma már Prohászka püspök nevét viselő utca északi részét 1936-ban a Várkörút déli folytatásaként nyitották Új Várkörút néven, az itt található épületek zöme azonban nem ennyire öreg. A II. világháború alatt a város kétszer is nagyarányú szőnyegbombázást szenvedett el, a rombolás pedig elsősorban a vasút környéki területeket sújtotta. A Vasútvidékhez tartozik az említett útszakasz is, melynek új épületei még a neoklasszicista gyökerekkel bíró szocialista realizmus jegyében fogantak. Ezt a részt aztán összekötötték a Prohászka-emléktemplom és a vasútállomás közötti, lendületes ívű utcával, ezzel létrehozva a Lenin utat, mely a pályaudvartól bevezetett egészen a belvárosig. A már említett 12-es számú ház is egy az ötvenes években épült szocreál lakóépület. Érdekessége, hogy a középső traktust "visszaugrasztották" - az így kialakított, sivár kis terecske egyik sarkán található a relief, melynek sem az alkotójáról sem az avatásáról (ha egyáltalán volt) nem tudni semmit. Magony Imre Székesfehérvár szobrai című könyvében csupán a következő két mondat szerepel róla: "A mészkő domborművet az 1960-as évek első felében helyezték el a lakóházon. Alkotója ismeretlen." Az említett évtizedben igen sok köztéri műalkotással gyarapodott a városrész, ám mindnek ismert a szobrásza. Ez esetben vajon mégis miért fedi homály az alkotó kilétét?
Korábban, mikor még a Várkörúti villasor épületei után kutattam, az Entz Géza Antal-féle könyvben (Magyarország műemlékei - Székesfehérvár) egy rejtélyes Anya gyermekével című szoborról olvastam, mely egykor a Molnár Tibor tervezte, 1936 és 1940 között épült "Egészségház" homlokzatát díszítette, ám a II. világháború után nyomtalanul eltűnt. Már akkor rögtön eszembe jutott a Prohászka úti relief. Talán ez az az alkotás, mely anno elveszett a Várkörútról? Ez megmagyarázná, miért nem ismertek az avatásának körülményei: mivel nem egy újonnan készített műről volt szó, nem volt avatás, egyszerűen csak felhelyezték a megtalált domborművet minden ünnepélyesség nélkül. Persze ez pusztán csak egy vad teória. De érdekelt, mégis mi lehet a véleménye az elképzelésemről egy hozzáértőnek, így kikértem Suba Zoltán muzeológus véleményét, kivel anno Ohmann Béla kapcsán kezdtem el levelezni. Nos, természetesen ránézésre nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy egy 30-as-40es évekbeli alkotásról van-e szó, ám ő eléggé valószínűnek tartja, hogy a II. világháború előtt készült - rámutatott arra, hogy a dombormű erősen hasonlít a bizánci ikonfestészet egyik istenanya-ábrázolási típusára: az úgynevezett Eleusza (azaz könyörülő) képtípus - ahogy a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható - "az istenanyaság ábrázolásában a megtestesülés emberi oldalát, az Anya és Gyermeke kapcsolatát hangsúlyozza: a karján ülő Gyermek arcával anyja arcához simul." Viszont - ahogy Suba Zoltán folytatta - "az ábrázolás maga nem annyira direkt mint a szokásos Szűz Anya és kisded Jézus ábrázolások", tehát elképzelhető, hogy bár a relief valójában csakugyan Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja, mégiscsak a szocializmus idején készítették, mégpedig az abban a rendszerben is igen népszerű anyaság-témába burkolva. Vagy csupán arról van szó, hogy a felhelyezésért felelősök egyszerűen nem ismerték fel a mariológiai utalást.
Wagner Földanya c. alkotása Budapesten, az Ostrom utca és a Lovas út sarkán. Fotó: Csuhai István
A levelezésünk során Földes Lenke neve is felmerült. A művésznő szinte kizárólag anyasággal kapcsolatos műveket alkotott, és a szobrai közül több is hasonlóképp ábrázolja a szülőt és gyermekét. Viszont nem ismert egy köztéri alkotása sem, ráadásul egyetlen szállal sem kötődik városunkhoz. Nem úgy Wagner Nándor, kinek nevét Csutiné Schleer Erzsébet építész említette meg levelében a Prohászka úti domborművel kapcsolatban. Wagner 1947-ben végzett a Magyar Művészeti Főiskolán Kisfaludi Strobl Zsigmond és Ferenczy Béni tanítványaként. Néhány évvel később őt bízták meg a fehérvári István Király Múzeum új állandó kiállításának megrendezésével. És az 1956-os távozása után épp e múzeum raktárába menekítették barátai az itthon maradt műveit, köztük a ma már a Jávor Ottó téren álló Corpus Hungaricum című szobrának gipszét, melyet még 1955-ben készített - saját leírása szerint öngyilkosság helyett. Először Svédországban, majd tíz évvel később felesége, Akijama Csijo képzőművésznő hazájában, Japánban telepedett le. Sajnos a szívéhez legközelebb álló alkotásának felállítását már nem érhette meg, pedig utolsó hazalátogatásakor épp a szobor kiöntésének és felállításának szándékával érkezett Fehérvárra, de az álom akkor még anyagi okok miatt nem válhatott valóra. 1997. november 15-én hunyt el Mokában. Mesterművét két évvel később a nemzeti gyásznapon avatták fel. De nem ez az egyetlen olyan Wagner-alkotás, mely a művész halála után vált köztéri szoborrá. Számunkra azonban mind közül a 2012. október 7-én Budapesten leleplezett - egyébként 1983-ban készült - Földanya a legérdekesebb. Vessük össze a Prohászka úti domborművel! A téma voltaképp azonos, és a formavilág, valamint a figurák helyzete is roppant hasonlatos. A kerek forma mondhatni az isteni tökéletesség, a harmónia, illetve az ahhoz igazán illő anyai szeretet jelképe, de utalhat a Földgolyóra is (vagy éppenséggel a Holdra, mely többek között ugyancsak az anyaság, a női termékenység szimbóluma). Mindent összevetve elképzelhető, hogy ahogy a Corpus Hungaricum, úgy a rejtélyes relief is a múzeum raktárából került elő, csak épp mintegy harminc évvel korábban. Hiszen bár Wagner 56-ban disszidált, 1963-ban Budapesten mégis köztérre került egy a Fehérváron őrzött művei közül, méghozzá egy szoptató anyát ábrázoló alkotás, melyet sokáig - talán "szándékos tévedésből" - Mikus Sándor nevéhez kötöttek.
Forrásaim:
- Entz Géza Antal: Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
- Csutiné Schleer Erzsébet: Kulturális örökségvédelmi hatástanulmány. Búrtelep, Vasútvidék, Tóvárosi lakónegyed és környéke.
- Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
- Suba Zoltán levelei
- Magyar Katolikus Lexikon
- Csutiné Schleer Erzsébet levele
- Fitz Jenő: A megmentett szobor - Wagner Nándor hazatérései
- Wagner Nándor: a Corpus Hungaricum-ról a Rózsadombra képzelt gömbkápolnában
- artportal.hu
- köztérkép.hu
- Pál József - Újvári Edit: Szimbólumtár
Rolf Singer
