Korábban Vértesacsa különleges katolikus templomáról és a szebb napokat is látott, egykori vasútállomásáról is írtam, nemrég pedig úgy döntöttem, hogy a település temetőit is meglátogatom. Nem hiába mentem, ugyanis jó néhány érdekességet találtam.
Vértesacsa sírkertjei közül a régi katolikus temető a legérdekesebb, ahol rengeteg német feliratú sírkő található. 1715-ben a falu elszegényedett lakói elkeseredésükben meggyilkolták urukat, Újvári Imrét, majd ezután a megtorlástól tartva elhagyták Acsát. Néhány évvel a tragédia után a birtokos özvegye, Sigray Borbála harminckét Rhön-vidéki frank parasztcsaláddal telepítette be a megüresedett települést, hol innentől kezdve a német etnikum és a katolikus vallás vált uralkodóvá. Mikor a II. világháborút követően, 1946 májusában kitelepítették a német ajkú lakosságot, 1600 embernek kellett elhagynia a falut. Ezt követően már nem temetkeztek az ódon sírkertbe, hol az öreg falusi temetőkre jellemzően az egyetlen rendező elv a sírok azonos irányú tájolása, azoknak a település felé fordulása. Kápolnája nincs - vélhetően nem is volt soha - de haranglábat sem találni már.
Ha az ember a falu felől közelíti meg a temetőt, legelőször az igencsak tekintélyes méretű szovjet katonai emlékművet pillanthatja meg. A rozzant drótkerítéssel körbevett, szokatlan módon sárgára mázolt obeliszk pontos kora ismeretlen, állapota siralmas.
A sírkert bejáratánál tábla tájékoztat minket: e temetőben található a Kazay-síremlék. Voltaképpen a híres gyógyszerész, Kazay Endre sírjáról van szó. Kazay Nagybányán született 1876. november 10-én. Zsenijét mutatja, hogy már gimnazistaként 100 oldalas értekezést írt a világmindenség keletkezéséről és fejlődéséről. Gyógyszerészi pályafutását 1894-ben kezdte mint gyakornok, majd szépen végigjárta a ranglétrát: gyógyszertári segéd, patikusmester, egyetemi tanársegéd, gyógyszertárbérlő, majd igazgató fővegyész lett. De hivatása mellett többek között csillagászattal, meteorológiával, zeneesztétikával, irodalommal, címertannal, antropológiával, geológiával és pirotechnikával is foglalkozott. 1918-ban megvásárolta a vértesacsai Magyar Korona gyógyszertárat, amit haláláig vezetett. Noha már hosszabb ideje betegeskedett, 1923. március 6-án megtartotta szokásos fővárosi előadását, csakhogy az utazás során megfázott. A lelkiismeretes patikus ágynak dőlve sem feledkezett meg a kis falu lakóiról, akiknek ezután a lakásba kellett beszólniuk az orvosságért. Végül április 20-án érte a halál. Nyughelyéhez egy jól kitaposott ösvény vezet, nem nehéz megtalálni, bár maga a felújított síremlék nem különösebben érdekes.
Egészen másutt találtam rá a Kazay család tragikus sorsú nőtagjainak sírjára. A gyógyszerész-polihisztor 1905. július 29-én vette el Blahó Arankát - érdekesség, hogy az esküvő előtt egy névtelen levélben megfenyegették a leendő apóst, nehogy hozzá merje adni lányát Kazayhoz, majd a házasságkötés után egy-két nappal egy ismeretlen tettes az utcáról belőtt az ógyallai patikába, ám az ott tartózkodó férjnek a haja szála sem görbült. A frigyből aztán két lánygyermek született - az idősebb Adél apja nyomdokaiba lépve gyógyszerészi diplomát szerzett, a már Acsán született Brigitta pedig postamesternő lett. A lányok nem mentek férjhez, édesanyjukkal éltek az 1944-ben bekövetkezett halálukig. Az említett év márciusától a faluban állomásozó német katonaságra decemberben támadtak rá a szovjet katonák, kik egészen pontosan a 24-ére virradó éjszakán érkeztek meg a faluba - a harcok során bombatalálatot kapott a katolikus templom, a községi malom és a Kazay-ház is, ám az özvegy és lányai csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. Először Szaloky Bélához, majd Eipl József házába költöztek, miközben a hírhedten kegyetlen kozákok teljesen megszállták a falut. Az özvegy és a kisebbik Kazay-lány, a csupán 24 éves Brigitta csak a halálban látott kiutat, ezért 29-én mérget vettek be. De a 35 esztendős Adél is ugyan így tett, miután eltemette a koporsó híján lepedőbe burkolt szeretteit. Őt két nappal később a kifosztott Kazay-háznál talált bútordarabokból készült halottas ládában helyezték örök nyugalomra. A síremléket később Kazayné testvérei, Blahó Etelka és Blahó Mária készíttették - felirata szerint két névtelen magyar katona is e sírban nyugszik.
Szintén a háború áldozata Baumgartner Károly plébános, ki 1938-ban került Vértesacsára. Az 1945. március 15-én épp beteglátogatásra indult, 40 esztendős plébános egy német légitámadás során szerzett halálos sebeket.
A Baumgartner-sír mögött található temetőkereszt - ahogy a talapzatán olvasható - 1938 óta jelzi az itt nyugvók felekezeti hovatartozását. Sajnos alkotói szignót nem találtam a posztamensen, de a legvalószínűbb, hogy a bicskei Ipach Márton faragta.
Ugyanis rengeteg olyan historizáló síremlék található a temetőben, melyen az említett kőfaragómester kézjegye látható. Ipach Márton mint falusi kőfaragó leginkább sírkövekkel foglalkozott - tekintélyes sírkőraktára a Szentháromság templom mellett volt - de ismert, hogy otthona hősi emlékének elkészítésében is részt vett: a bicskei hősök neveinek bevéséséért betűnként 12 fillért kapott. (A szóban forgó I. világháborús emlékmű katonafiguráját egyébként a fehérvári Varkocs-szobor alkotója, Erdey Dezső készítette.) Az acsai munkái közül kiemelkedő a csupán két hónapot élt Márkus Mária domborműves sírköve, melyen egy a jobb kezében keresztet tartó, a bal kezét pedig a szívére helyező kisangyal látható.
Ugyan a legközelebbi kőfaragóműhely Bicskén volt, sikerült találnom olyan századfordulós sírkövet is, mely a neves fehérvári mester, ifj. Havranek Antal munkája.
A régi temető legszebb műalkotása kétségkívül a mindössze 9 évet élt Bankó Johanna síremléke, mely a sírkert északi szélén található. Miután megtisztítottam a talapzatát, az alkotó kilétére is fény derült. A tősgyökeres süttői kőfaragócsaládból származó Tick Sándor az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola esti tanfolyamának növendéke volt. 1925-ben az Országos Falu Szövetség esztergomi kiállításán ezüst érmet nyert "sok reményre jogosító", carrarai márvány, kettős szobrával. Legjelentősebb alkotása a süttői országzászló volt, melyet 1938-ban a Szent István-év emlékére emeltek.
A hely legöregebb síremléke az 1799. június 5-én elhunyt Bernát Anna gyönyörű szép, szív alakú, keresztes, barokk sírköve - még latin felirattal. Érdekesség, hogy a kőből készült szív alakú sírjelek Magyarországon mindenekelőtt itt, a Dunántúlon terjedtek el (bár megtalálhatók az ország más területein is).
Hasonló alakú sírokat a historizmus korából is találni itt, ám ezek a neobarokk emlékek jóval kisebbek és szerényebbek, valamint már német nyelvűek.
Persze a (neo)klasszicizmusra is akad bőven példa. Kifejezetten szép a képen látható, lúdtalpkeresztes, illetve toszkán pilaszteres sírkő, mely egy titokzatos, Schmidt nevű kőfaragó alkotása.
Figyelemreméltó még az a különleges síremlék is, melynek "fakeresztje" valójában vasból készült. Sajnos a sírtábla eltűnt, így nem tudni, kinek a nyughelyét őrzi.
Ugyan a sírfeliratok sokat elárulhatnak az elhunytakról, az arra sétálónak a legtöbb esetben fogalma sem lehet róla, hogyan is nézhetett ki éltében a jobblétre szenderült. Vértesacsán meglepően sok porcelánképes síremléket találni, ráadásul ezek jó része több mint száz esztendeje őrzi a holtak emlékét.
A Fő utca másik oldalán terülnek el a ma is használatban lévő temetők: délen a református, északon a katolikus. Előbbi különlegességei a ravatalozó mellett található, sztélé formájú, kettős árkádos sírkövek a XIX. század második feléből. Sajnos a felirataik már olvashatatlanok.
A katolikus temetőből két műalkotást emelnék ki. Az első - vélhetően - Schiller Mihály plébános 1840 körül emelt obeliszkje. A protestáns sírkerthez némileg közelebb található síremlékből csupán a lombba borulás előtt látni valamit - ahogy a fényképem is mutatja, teljesen benőtte a növényzet. A másik a hősi emlék, melyet Grumming Ferenc helyi kőfaragó mester készített 1986-ban - elsősorban édesapja emlékére. Az alkotó maga kutatta fel a 114 hősi halált halt nevét.
Az újabb síroktól északra a fák között találni még néhány ódon sírjelet. Az itteni emlékek a küllemüket tekintve vagy obeliszkek vagy sztélé formájú sírkövek, és a legtöbb a szomorúfűz jelét viseli - úgy néz ki, ez volt egykoron a reformátusok temetője.
A temetők bejárása után még visszatértem a katolikus templomhoz, ugyanis ott is van egy régi sír. Az épület melletti fenyőfa alatt egy picike, vörös gránit, talpas kereszt bújik meg - nyáron szinte észrevehetetlenül. Megyimórecz Géza templomgondnok úr azt mesélte, hogy a kereszt a legenda szerint az első papnőnek állít emléket.
Forrásaim:
- valahatanya.hu
- kazay-gyogyszertar.hu
- Dr. Szmodits László: Kazay Endre gyógyszerész emlékezete a Fejér megyei Vértesacsán
- Dr. Halmai János: Megemlékezés Kazay Endréről
- Lárencz László: Kazay Endre /1876-1923/ élete és munkássága
- Mózessy Gergely: Megemlékezés a II. Világháború áldozatairól (Szabolcs Híradó, XXIX. évfolyam, 4. szám)
- Mózessy Gergely: „Mártírjaink emlékezete” (ujember.hu)
- A Magyar Nemzeti Levéltár honlapja
- Süttő Község Honlapja
- Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Évkönyve 1916-1917
- Esztergom és Vidéke, XLVII. évfolyam, 1925. 09. 27. / 77. szám
- ESZTERGOM, XXX. évfolyam, 1925. 10. 07. / 77. szám
- Süttői Hírek, III. évfolyam, 1994. április / 4. szám
- Fejér megye művészeti emlékei (Szerkesztette: Entz Géza Antal és Sisa József)
- Kunt Ernő: Temetők népművészete
- Palanik Lászlóné közlése
Rolf Singer
