Október elsején a Rákóczi utcában felavatták az utca névadójának szobrát, mely civil kezdeményezésre, közadakozásból készült el.

Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én látta meg a napvilágot a felvidéki Borsiban. Ükapja, dédapja, nagyapja és édesapja is választott erdélyi fejedelem volt, ezért már születésekor fejedelemként emlegették. Még csak három hónapos volt, mikor félárvaságra jutott. A kis "Ferkót" és nővérét, Juliannát édesanyjuk, Zrínyi Ilona a nagymama, Báthori Zsófia segítségével nevelte fel. Kiskorában sokszor kikapott, jobban kedvelte a fegyvereket és a hadijátékokat a leckék felmondásánál. Miután édesanyja 1682-ben hozzáment a bujdosó kurucok vezéréhez, Thököly Imréhez, igen korán megtapasztalhatta a harctér veszélyeit és a tábori élet nehézségeit. Többször is hajszálon múlt a "kis úr" élete: 1683-ban, mikor a Bécs alól menekülő török hadak átgázoltak Thököly táborán, majdnem agyonütötte egy sátor tartórúdja, egy alkalommal pedig, mikor Zrínyi Ilona Munkács várát védte 1685 és 1688 között, mellette csapódott be egy ágyúgolyó. A vár feladása után gyermekeivel együtt Bécsbe vitték "Európa legbátrabb asszonyát". Az akkor 12 esztendős Ferencnek - aki atyja végrendelete értelmében I. Lipót király gyámsága alá került - nem sokkal később búcsút kellett vennie édesanyjától, akit soha többé nem látott.

Középiskolai tanulmányait egy jezsuita kolostorban végezte - kiváló eredménnyel. Ezután a prágai egyetemre küldték tanulni. Időközben a száműzött Thököly felajánlotta Lipótnak, hogy szabadon enged egy elfogott császári tábornokot, ha feleségét kiengedik hozzá. Az uralkodó kelletlenül, de beleegyezett a cserébe, ám azt nem engedte meg, hogy az asszony magával vigye fiát az Oszmán Birodalomba, de még csak azt sem, hogy elbúcsúzzanak egymástól. Nem csoda, hogy Rákóczi szívből gyűlölte a Habsburgokat. Magyarországra is csak 18 évesen térhetett vissza. Május 25-én elfoglalta Sáros vármegye örökös főispáni székét, és még abban az évben feleségül vette Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnőt, akivel csupán két héttel az esküvőjük előtt találkozott először.

Hazatérve felismerte a Habsburg-önkényuralom szomorú következményeit, és szervezkedésbe kezdett, de a bécsi udvar 1701-ben elfogatta miután kiderült, hogy szövetkezett XIV. Lajos francia királlyal. Mikor Bécs felé vitték, Győrben épp vásárt tartottak. A vásárosok mind levett kalappal tisztelegtek Rákóczi előtt, a hidat őrző katonák pedig egy frissen fogott ponttyal kedveskedtek neki. Megjutalmazta őket, de a halat visszadobta a Dunába e szavak kíséretében: "Menj, örülj a szabadságnak!" A bécsújhelyi börtönben aztán ugyanabba a szobába zárták, ahol nagyapja, a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt kivégzett Zrínyi Péter is raboskodott, ám végül elkerülte elődje sorsát: a börtönparancsnok segítségével sikerült megszöknie még az ítélethozatal előtt. Az est leple alatt osztrák egyenruhában lépett ki a börtön kapuján. Nem ismerte a várost, így hamar eltévedt, és mivel nem kérdezősködhetett, részegséget színlelve, énekelve, dülöngélve járta az utcákat. Szerencséjére a kapitány öccse észrevette, és megmutatta neki a helyes irányt. Még éppenhogy a városkapu bezárása előtt sikerült kislisszannia.

Lengyelföldön bujdosott, mikor a kurucok küldöttsége felkereste őt, mint Magyarország leggazdagabb főurát, hogy álljon a szabadságharc élére. Rákóczi a következő felirattal küldött zászlót a felkelőknek: "Cum Deo pro Patria et Libertate", azaz "Istennel a hazáért és a szabadságért". Egy esztendővel később, 1704-ben Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották. Mivel a Habsburgok erőit lekötötte a franciákkal vívott örökösödési háború, 1705 végére már az ország nagy része a kurucok kezére került. A koronát viszont elutasította Rákóczi, helyette a vezérlő fejedelem ideiglenes címet választotta. A kezdeti sikerek után azonban a nagy csatákat rendre elveszítették a jobban felszerelt, fegyelmezett labancokkal szemben, 1708. augusztus 3-án Trencsén mellett pedig katasztrofális vereséget szenvedett a kuruc had. Az ütközet során a fejedelem lova felbukott, ő pedig ájultan esett le róla. A felkelők azt hitték, Rákóczi meghalt, és a sereg nagy része futásnak eredt.

Az ország teljesen kimerült az elhúzódó háború miatt, és a pestis is felütötte fejét a kurucok táborában. Ezután már Rákóczi is elkerülhetetlennek látta a békekötést. Miközben a fejedelem tudtával megkezdődtek a tárgyalások - 1711. február 21-én elhagyta Magyarországot (ekkor még nem tudta, hogy örökre). Távozása után április 30-án Károlyi Sándor megkötötte I. Józseffel a szatmári békét, mely biztosította a rendi jogokat. Bár Rákóczi is kegyelmet kapott volna, ha felesküszik a Habsburg uralkodó hűségére, ő inkább a száműzetést választotta.

Először Lengyelországba menekült, ahonnan aztán Franciaországba ment tovább. Egészen XIV. Lajos haláláig a napkirály udvarában élt, majd egy Párizs melletti kolostor magányába vonult. 1717-ben Konstantinápolyba utazott, mert úgy tűnt, az újabb Habsburg-török háború előremozdíthatja a magyar szabadság ügyét. Azonban a törökök végül vereséget szenvedtek. Ezután Rodostóban telepedett le, és ott halt meg hű társai körében 1735-ben. Testének belső részeit a rodostói görög templomban, szívét Franciaföldön temették el. A tetemét hű kamarása, Mikes Kelemen a török porta engedélyével Konstantinápolyba vitte, hogy az édesanyjáé mellé helyezzék a jezsuiták Szent Benedek-templomában. Magyarországi újratemetésére csak 1906-ban került sor, hamvai azóta a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban nyugszanak.

II. Rákóczi Ferenc személye mindig is kiemelt helyet foglalt el a magyar emlékezetben - a nemzeti egység megtestesítője, a függetlenség, a szabadságvágy, a küzdeni akarás jelképe lett és maradt akár a Horthy-rendszerben, akár a szocializmus korszakában. Szinte minden településen van róla elnevezett utca is, és számos városban állítottak tiszteletére emlékművet. Székesfehérváron eleddig nem volt szobra, csupán egy szép sgraffito őrizte emlékét, mely szintén az ő nevét viselő utcában található. Az új emlékmű alkotója, Nagy Benedek szobrászművész egy különleges lovasszobrot álmodott meg (noha eredetileg egy büsztöt rendeltek tőle). A fejedelem figurája esetlen lova ellenére délcegen ül a nyeregben - egy olyan ember portréja ez, aki példát mutatott becsületességből és önfeláldozásból egy tulajdonképpen bukásra ítélt szabadságharc élén. A bronzöntvényt nem egy posztamens tetejére, hanem egy a Kárpátokat szimbolizáló, kvarchomokkő szikla oldalára illesztették. A négy tonna tömegű és mintegy négy méter magas alkotás a 20-26-os számú panelház és a Mancz János Mini Bölcsőde által közrefogott teresedésben kapott helyet. Természetesen ez a kis ligetecske is megújult a közelmúltban, hogy méltó helyszínként szolgálhasson.

Forrásaim:

• Wikipédia
• Dr. Horváth Andrea - Horváth Levente Attila: Történelem 6. - A középkor és a kora újkor története
• Kiss Márton: II. Rákóczi Ferenc alakjának identitásképző ereje Kassa példáján - Köztes-Európa: Társadalomtudományi Folyóirat. 12(2) pp. 75-88.
• Csordás Csilla: Cum Deo pro patria et libertate! - Helyére került a Rákóczi-szobor (szekesfehervar.hu)

Rolf Singer