December 17-én domborműves emléktáblát kapott a Romkertben Magyarország egyik legellentmondásosabb megítélésű uralkodója, II. András - aki egyesek szerint gyenge kezű, tékozló király volt, míg mások szerint az Árpád-ház legnagyobb hatású reformere - természetesen az általa kiadott Aranybulla 800 éves évfordulója apropójából. Alkotója, Nagy Benedek - úgy vélem - a budapesti Hősök terén található Senyei Károly-féle ábrázolást vette alapul a király alakjának megformázásakor. A koronás fő mellett a következő mondat olvasható: "II. András apostoli király által 1222-ben Székesfehérváron kiadott Aranybulla a magyar alkotmányos jogrend alapja". Azt azért meg kell jegyezni, hogy bár a hagyomány azt mondja, Fehérváron - méghozzá a Csúcsos-hegyen (Noé hegyén) - hirdették ki a híres kiváltságlevelet, valójában semmiféle hiteles dokumentum nem támasztja alá, hogy a kibocsátás, aláírás, deklaráció e városban s ünnepélyes keretek között zajlott volna. A szöveg felett - a távolban - Margat várának körvonalai rajzolódnak ki.

András apjától, III. Bélától örökölte meg az általa megfogadott, de meg nem valósított keresztes hadjárat tervét. (Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Endre anyai nagyapja, Châtilloni Rajnáld antiochiai fejedelem az 1187-es hattíni csatában lelte halálát - e vereség lényegében egyenes úton vonta maga után Jeruzsálem muszlim kézre kerülését.) A kisebbik fiú azonban nem nagyon akaródzott teljesíteni a rárótt kötelességet, az erre a célra reáhagyott vagyont is elherdálta (miközben folyamatosan bátyjával, Imrével viaskodott a hatalomért). Végül már mint király - uralkodásának tizenharmadik évében - indult el a Szentföldre (hogy fedezni tudja a költségeket 140 ezüstmárkáért pénzé tette Gizella királyné drágakövekkel díszített aranykoronáját, amelyet a veszprémi székesegyháztól vett kölcsön). Egyes történészek szerint Endre hadjárata inkább volt afféle "turistaút", pedig a középkori források sikeres katonai akcióként emlékeznek meg róla. Tény, hogy a király rengeteg pénzt elszórt különféle szent ereklyék (mint például Szent István első vértanú koponyája, Boldog Tamás apostol jobb keze, valamint egy a hat kancsó közül, melyekben Krisztus a vizet borrá változtatta) megvásárlására, és az is igaz, hogy viszonylag ritkán bocsátkozott harcba seregével. De azt is meg kell említeni, hogy bizonyára elkeserítően hatott rá a hadjárat rossz szervezése és a keresztes hadak csekély létszáma, illetve hogy a templomosok nem fogadták meg taktikai tanácsait, a Tábor-hegyen emelt muszlim vár ostroma előtt sem, ami aztán - András igazát bizonyítva - kurdarcos véget ért.  Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 1218 novemberében Bajszán közelében megfutamodásra késztette a babilóniai szultán seregét, és ahelyett, hogy felkoncoltatta volna a védtelenül maradt népet - ahogy más keresztesek tették a múltban -, kegyelmet gyakorolt, amiért igen elismerően nyilatkoztak róla a korabeli muszlim krónikások. Jeruzsálembe azonban nem jutott el, még jóval a hadjárat befejezte előtt hazaindult seregével megbetegedése okán. Útközben meglátogatta a lovagrendek nagy várait, többek között a Szentföld legnagyobb lovagvárát, a margati erődöt, és busás évjáradékot - évi 23 kilogramm ezüstpénzt - adományozott a partszakaszt védő johannitáknak, akik igen jó kapcsolatot ápoltak a magyar királyi udvarral (egyébként András nagyanyja, Eufrozina királyné Fehérvártól nem messze adományozott földet az Ispotályos Rend lovagjai számára – erről kapta nevét Sárkeresztes települése).

Forrásaim:

• Bácskai Gergely: II. András király emléktáblájának avatásával zárult az Aranybulla Emlékév (szekesfehervar.hu)
• Vitéz Miklós: II. András és IV. Béla (Magyar királyok és uralkodók c. sorozat)
• Magyar Kurír
• tortenelmirejtelyek.hupont.hu
• Dr. Balogh Tamás: Király a Szentföldön, II. András és a jeruzsálemi királyi cím
• hungarikum.hu
• Wikipédia

A cím Werbőczy István Hármaskönyvéből vett idézet.

Rolf Singer