Molnár Tibor egykori otthona még pusztuló voltában is gyönyörű - sajnos az örökzöld növényzet korábban igen sokat takart a főhomlokzatból. Az art deco hatású modern épület folytatásaként tervezett "egészségház" felújítása javában zajlik, a villa sorsa azonban továbbra is kérdéses.
Fehérvári utca
A 36-os számú, késő eklektikus lakóház 1900 körül épült, tehát ez az utca legrégibb épülete. A sárga klinkertéglás ház nagyon rossz állapotban van, sajnos egyik pilaszterének női fejjel díszített fejezete meg is semmisült, ráadásul kifejezetten csúf látványt nyújt az újonnan kialakított oldalsó bejárat.
Mikor először jártam a különösen szép fekvésű Vértesacsán, csupán átutazóban voltam, ám már akkor is lenyűgözött a település méltatlanul kevéssé ismert római katolikus temploma, melynek szobrászati alkotásai is több száz évesek. Másodjára már bent is körül néztem, és a csodálatosan szép freskók még jobban elkápráztattak.
A vértesacsai Szent Kereszt feltalálása templom egy gótikus szentély alapjaira épített, északi oldalán mellékhajóval bővített barokk imaház, melynek homlokzatát később klasszicista stílusban építették át. Az eredeti, gótikus épület már az 1300-as években állt - valószínűleg nem sokkal a tatárjárás után építették a korábbi fatemplom helyén. Azonban 1683-ban a törökök az egész falut felégették. Az újjáépített imaházat először a reformátusok használták, mígnem 1765-ben visszakapták a katolikusok, kik át is építették. Egészen 1786-ig volt a pálosok tulajdona, a rend feloszlatása után pedig plébániatemplom lett. A II. világháborúban megsemmisült a torony, ám 1962-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök segítségének köszönhetően teljesen megújult a templom. Érdekesség, hogy mivel a támadás 11 órakor történt, az új toronyra egy erre az időpontra emlékeztető órát festettek. A jelenlegi órarendszer azoknak az eppelheimieknek köszönhető, akik furcsállották, hogy az óra minden látogatásuk során 11-et mutat (az 1946. május 20-án kitelepített német ajkú acsaiak a németországi Eppelheimben telepedtek le). Sajnos a közelmúltban erősen leromlott az épület állapota, de tavaly sikerült felújítani a homlokzatot: az újraszentelésre november 11-én került sor. Hátul még mindig látszanak a középkori támpillérek, ám véleményem szerint ennél is érdekesebb a főhomlokzat, melyen egy míves címer, valamint a fülkéiben barokk szobrok láthatók.
Mielőtt azonban bemutatnám a főhomlokzat díszeit, hadd ejtsek néhány szót egy a templom déli oldalán található igen régi - de a korához képest jó állapotú - vörös mészkő feszületről, melynek díszes, volutás posztamensén az 1783-as évszám olvasható - sajnos egyéb információt nem közöl, de a legvalószínűbb, hogy az akkor még itt élő pálos szerzetesek állították. Igencsak szép műalkotás, bár a lúdtalpkereszt faragott corpusa alatt - véleményem szerint - egy meglehetősen furcsa Mária-figura látható.
A már említett pálosok egy tévedésnek köszönhetően telepedtek le Acsán - a rend nevében már 1667-ben követelte a falu tulajdonjogát a pápai rendház alperjele, miután összetévesztette az oklevelekben szereplő Ócsa nevét Acsáéval, ahol egyébként akkor a magyar lakosság református volt. Végül csak jóval később, 1753-ban sikerült jogigényüket érvényesíteni, a korábban a reformátusok által használt templom pedig 1765. szeptember 8-án került vissza a katolikusok tulajdonába - ezután építették át barokk stílusban, és valószínűleg a pálosok szentelték a templomot a Szent Kereszt tiszteletére, mivel különösen tisztelték a Szent Kereszt feltalálásának ünnepét - a szentély későbarokk mennyezetfestése is e témában készült. A magyar alapítású szerzetes rend 1780-as vörös mészkő címerét a főhomlokzat jobb tengelyébe falazták. A hagyomány szerint pálmafa táplálta és látta el ruházattal Remete Szent Pált, akihez Isten egy hollót küldött, mely kezdetben minden nap félcipót vitt a remetének, ám amikor Remete Szent Antal csatlakozott Pálhoz, már egy egész kenyeret vitt nekik a madár. Később - a Szent Jeromos által írt életrajz szerint - Pál sírgödrét oroszlánok ásták ki. A míves dombormű körül szintén másodlagosan befalazott pecsétes téglák láthatók.
Bár a XVIII. század elején az acsai magyarok református felekezetűek voltak, a falu német lakossága katolikus volt - közöttük 1730-tól a birtokos gróf Schmidegg Frigyes udvari káptalanjai, a móri kapucinusok, majd később a fehérvári ferencesek végezték a lelkipásztori teendőket. A gróf 1740-ben oratóriumot építtetett haranglábbal. Annak homlokzatát pedig nyolc szobor díszítette - a Jó Pásztor, Szűz Mária, Nepomuki Szent János, Szent Borbála, Szent Flórián, Szent József, Szent Rókus és Szent Sebestyén figurái. Az 1741-ben felszentelt kápolna kegyszereinek egy részét a pálosok később az újonnan megépült templomhoz vitették, Nepomuki Szent János és Szent Sebestyén szobrai pedig felkerültek az épület egyenes záródású fülkéibe. Az idő vasfoga jócskán megrágta ezeket az alkotásokat, és sajnos valamikor tudatlanságból felcserélték őket, ugyanis a templomszobroknak mindig a misére érkező hívek felé kell tekinteniük (egyébként ugyanez történt Lovasberényben is a Cziráky-kápolna szobraival).
Persze adott a kérdés: vajon mi történt a másik hat szoborral? A templom mellett rábukkantam Szent Flóriánra, vagy legalábbis arra, ami megmaradt belőle - bár az alkotás darabokban van, a talapzaton lévő égő ház igencsak árulkodó. Megyimórecz Géza elárulta, hogy anno mindegyik szobrot megtalálták az 1970-ben lebontott magtár romjai között. A másik öt alkotást ideiglenesen az iskola udvarán állították fel, majd nem sokkal később elküldték őket Fehérvárra, a legutolsóként meglelt Flórián-szobor azonban itt maradt. Korábban a templomban helyezték el, azt viszont nem tudni, mégis miért tették ki onnan, s mi lesz a sorsa.
De a templom legnagyobb értékei - a sokszoros átfestés ellenére - a későbarokk freskók, melyek 1778-ban készültek. A szentély felett mintha megnyílna a mennyezet - a gyönyörű kupolafreskó mennyei jelenete erős rövidülésben látható: középen a posztamensen álló Szent Ilona császárnét ábrázolták kék, fehér, valamint sárga színű öltözetben amint a magasba emeli az általa megtalált Szent Keresztet - ebben egy angyal is segédkezik. Körülöttük a gyógyulást váró betegek, szenvedők csoportja látható - szegények, illetve előkelők (utóbbiak sárga és vörös ruhákban), míg felül egy tömjénezőt tartó angyal, illetve puttók. Érdekesség, hogy a kép nagy hasonlóságot mutat a gutenbrunni templom mennyezetfreskójával, melyet a Székesfehérváron is alkotó Franz Anton Maulbertsch festett. A kupolaképet először Steffek Albin egyházművész renoválta 1911-ben.
Igencsak érdekesek még az oldalfalak grisaille festményei - a déli falon a pálos rend névadóját, Remete Szent Pált, illetve a rend alapítóját, Boldog Özsébet ábrázoló, copf keretekbe foglalt képek, az északi oldalon pedig egy valódi, valamint egy festett álablak között látható alkotás: egy urna tetejét díszítő medalion Szent Jeromos fejével. Ezeket a mennyezetfreskóval egyetemben 1938-ban restaurálta Balás Attila, kinek munkáját így jellemzi tanulmányában Tatár Sarolta művészettörténész: szakszerűtlen „restaurálás”. Balás egyéni műve az oltár feszülete mögött látható neobarokk festés, valamint az ő felesége, Kosztolányi Margit festette ki a templomhajót, melyet azonban az 1962-es felújítás során lemeszeltek. Az eredeti freskók alkotója nem ismert, de valószínű, hogy azokat egy korábban a neves Johann Bergl mellett dolgozó pálos műhely készítette, ugyanis van némi hasonlóság az acsai katolikus imaház grisaille-képei és az Egyetemi templom 1776-os freskói között, ám ismeretes, hogy az osztrák művész már 1777-ben elhagyta Magyarországot.
A még meglévő műalkotások jelenleg is az újabb restaurálásra várnak - ahogy az épület egyetlen egy megmaradt eredeti - rokokó stílusú - padja is. A templombelsőben a festészeti remekek mellett figyelemreméltó még többek között a déli oldalon álló szószék, melynek tetején Jó Pásztor-szobor látható, illetve egy vörösmárvány talapzatú tabernákulum, melyet még maga Ferenc József ajándékozott a plébániának.
Az épület előtt elterülő templomkert is rejteget néhány műalkotást. A helyi védelem alatt álló emlékpark fából faragott szobrai és kopjafái a II. világháború után kitelepített német ajkú acsaiaknak, illetve az 1956-os forradalomnak állítanak emléket. Az eredeti alkotásokat a falu néhai körzeti orvosa, Dr. Rettegi Tibor készítette, ám azokat kikezdte az idő, ezért 2008-ban újakat kellett faragni - a jelenlegi művek Kunos Krisztina fafaragóművész munkái. Úgy vélem, e szép kis park kifejezetten alkalmas hely az elmélkedésre, a merengésre, miután az ember megtekintette a templom lenyűgöző kincseit.
Köszönettel tartozom Tallér Krisztián plébános úrnak és Megyimórecz Gézának.
Felhasznált irodalom:
Rolf Singer
A mesebeli figurák Miklós János keramikus, szobrászművész otthonát vigyázzák.
Sajnos jelenleg egy otromba reklámtábla takarja a Várkörút 42. számú épület különleges, szecessziós erkélyének geometrikus motívumait. (A jobboldali fotó még februárban készült.)
A képen Aba-Novák Vilmos legnagyszerűbb falfestményeinek, a Szent István-mauzóleum falképének, illetve a Városháza seccójának részletei láthatók.
Béla u. 6.
Az 1540-ben elhunyt János királyt a Szent István építtette Nagyboldogasszony-bazilikában helyezték örök nyugalomra. Ám néhány év múlva a város török kézre került, Szulejmán szultán pedig kidobatta Szapolyai maradványait a bazilikából, mondván anno a vele kötött szövetség révén a vazallusa lett, így nem méltó rá, hogy a királyi temetkezési helyen nyugodjon. A magyar királyt hívei az egykori Szent Mihály templomban temették újra - az épület a Hal téren (ma Piac tér) állt. Később egy Mária-szobrot állítottak az elpusztult imaház és a királyi sír helyén - a barokk alkotást Michael Kuglmann kőfaragómester készítette 1700-ban, tehát ez Székesfehérvár legrégebbi szobra. Az eredeti figurát ma a Városházán őrzik, a magas posztamensen elhelyezett köztéri rekonstrukció Kocsis Balázs munkája.
Kégl György utca