Tegnap a könyvtárba igyekezvén vettem észre ezeket az Ohmann Béla vitéz-szobrán összebújó galambokat. A könyvtár zárva volt, így ma újra arra vitt az utam, és a gerlepár ismét ott ült a szobor fején.
Tegnap a könyvtárba igyekezvén vettem észre ezeket az Ohmann Béla vitéz-szobrán összebújó galambokat. A könyvtár zárva volt, így ma újra arra vitt az utam, és a gerlepár ismét ott ült a szobor fején.
Pátzay Pál novecento stílusú lovasszobrát - mely a limanovai ütközetben, az I. világháború egyik legvéresebb csatájában elesett fehérvári huszároknak állít emléket - eredetileg a ma már Szent István térnek nevezett háromszög alakú parkban, az "eredeti" - Kallós Ede által készített - emlékmű helyén kívánták elhelyezni, azonban a Nőnevelő Intézet miatt ott nem állíthatták fel a meztelen huszárt ábrázoló alkotást. Maga Pátzay a Városház tér közepén képzelte el a művét, a város főépítésze, Schmidl Ferenc viszont megharcolt azért, hogy az alkotás a Városháza mellé, az újonnan kialakított terasz sarkára kerüljön, tengelyével az épületre merőlegesen. Az építész úgy gondolta, hogy a nagyobb méretű és monumentális épületekkel körülvett térség felemészti a szobor tömegét, azonban ha a műalkotást "kiszabadítja" ezeknek a nagy méreteknek a központjából, és azt valamely szerencsés adottság felhasználásával aszimmetrikusan helyezi el, eljuthat a tökéletes megoldáshoz. Így lett eme I. világháborús emlékmű az ország (egyik) legjobb elhelyezésű szobra. Az avatásra 1939. december 9-én került sor.
Sajnos azóta többször is megrongálták, legutóbb szombat éjszaka törték le a kardot. Az elkövető azóta feladta magát, az alkotást pedig helyreállították - a javítást vélhetően Kocsis Balázs szobrászművész végezte.
A székesfehérvári Pattantyús-ház a Várkörúti villasor egyik legszebb eleme. Az épületet már többször fotóztam, de bevallom, csak nemrég tűnt fel az ajtón lévő míves címer, melynek pajzsán egy tüzér - más néven pattantyús - katona látható. E felfedezés hatására úgy döntöttem, hogy kicsit utánanézek a rejtélyes családnak.
A szóban forgó modern-neobarokk jellegű villa 1930 körül épült Schmidl Ferenc tervei alapján. Ismeretes, hogy a tervező - aki nem sokkal később a város főépítésze lett - és szerelme, Havranek Karola éppen ezért a házért kapott pénzből mentek nászútra. De vajon kiknek készült? Először levelet írtam az építész unokájának, Bándy Mártának, kíváncsi voltam, esetleg tud-e valamit a Pattantyús családról. Válaszában elárulta, hogy a nagyszülei nem voltak különösebb kapcsolatban a Pattantyúsékkal (ellenben a másik várkörúti, Schmidl-tervezésű villában lakó Barth (később Baróth) családdal, kikkel közeli barátságot tartottak fenn), de sikerült kinyomoznia, hogy a villa építtetője egy bizonyos danczkai Pattantyús-Ábrahám János volt. Gudenus János József családtörténeti adatbázisa szerint a szamosújvári születésű ügyvéd 1965. december 5-én hunyt el Székesfehérváron, és a Szent István-székesegyházban helyezték örök nyugalomra, ám ott hiába keresnének a sírját. De akkor mégis hol temették el? A kérdésre sajnos a sírhelykereső, és a gyászjelentés sem ad választ.
Az ősi nemesi família eredetileg a Pattantyús nevet viselte, az Ábrahám nevet csak a XVII. századtól használták (a danczkai előnevet pedig I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem adományozta Pattantyús Jakabnak és fiának még 1680-ban). A család leghíresebbje P. Ábrahám Dezső ügyvéd, aki 1919-ben egy hónapig a második szegedi ellenforradalmi kormány miniszterelnöke volt.
Dr. Pattantyús-Ábrahám János gyászjelentése. Forrás: familysearch.org
De térjünk vissza Pattantyús-Ábrahám Jánosra és a - több okból is furcsa - gyászjelentésre. Először is szó sincs benne temetésről, a bazilikában csupán a gyászmisét tartották, másrészt a férfi testvére, Pattantyús-Ábrahám Emánuel városi vámtiszt adta ki, nem pedig a feleség, vagy a gyermekek. És még valami szemet szúrhat: az elhunyt gyászolói között említik unokáit is, többek között Miguelt és Albertót. Igencsak egzotikus nevek. Az ügyvéd úrnak két lánya volt: Klára és Zsuzsanna. Előbbi egy kubai orvoshoz, Livio de Moróhoz ment feleségül – és több mint valószínű, hogy nem hazánkban ismerkedtek meg.
Arra is Bándy Márta hívta fel a figyelmem, hogy az ügyvéd urat 1949-ben háborús, 1958-ban pedig népellenes bűnökkel vádolták meg. Kezd összeállni a kép: úgy tűnik, sikerült neki külföldre menekülnie, és a családjával együtt az újvilágban próbált szerencsét. Először tán épp Kubában telepedtek le, ám ismert adat, hogy a feleség, Lázár Jolán, és néhány évvel később a spanyol ajkú vő is Miamiban hunyt el. Ezért aztán valószínű, hogy Pattantyús-Ábrahám János is az Egyesült Államokban, a napfényes Floridában szenderült jobb létre - több mint nyolc és félezer kilométerre az otthontól. Ezért nem ír temetésről a hazai gyászjelentés, és azt ezért nem a közelebbi hozzátartozók, hanem a Magyarországon maradt testvér adta ki. Az egykori Pattantyús-lakot a háború után államosították, jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. székhelye.
Köszönettel tartozom Schmidl Ferenc unokájának, Bándy Mártának, aki ezúttal is nagyon sokat segített nekem.
Források:
Rolf Singer
Tegnap délután az Ady Endre utcában avatták fel ünnepélyes keretek között Székesfehérvár legújabb emlékőrzőit. A Gunter Demnig szobrászművész által betonból készített, felső oldalán rézlappal applikált emlékjelek, vagyis az úgynevezett botlatókövek Grósz Bernátnak és feleségének állítanak emléket. A család utolsó lakhelye a híres Fekete Sas Szálló volt - innen hurcolták el őket 1944-ben.
A Széchenyi út 75. előtt található feszületet 1814-ben állították, tehát ez a város egyik legrégibb kőkeresztje. Az alkotás költségeinek alapjául Radványi János hagyatékának kamatai szolgáltak, a hiányzó összeget pedig Pap Ferenc gyűjtötte össze a hívők adományaiból.
Korábban idén áprilisban, illetve májusban fényképeztem a feszületet, amely azóta jól láthatóan megújult: megtisztították és felújították.
A Várkörút 9. szám alatti épületet Molnár Tibor tervezte 1940-ben saját háza építészeti folytatásaként, Bauhaus szellemiségi tisztasággal és formanyelvvel.
A Fehérvár Magazin 2019. június 18-án megjelent számában cikkeztek arról az egykori présházról, amely egykoron a Say család birtokában volt, és amelyről elképzelhető, hogy anno az egyik legnagyobb magyar építész, Ybl Miklós tervei alapján vált nyaralóvá. Bár Papp Brigitta cikkében konkrétan nem ejtenek szót Yblről, de Csutiné Schleer Erzsébet megjegyzi, hogy a máriavölgyi ház oromfalán ugyanolyan pirogránit mintázat látható, mint amilyen a Vörösmarty téri Say-házat közrefogó palotákon is szemügyre vehető. Véletlen lenne?
Az épület szerencsére jó kezekben van, az ingatlan tulajdonosa, Ódor László két éve kezdte meg a gondos felújítást.
Szeptember 11-én, azaz holnap 17 órakor lesz a Fejér Megyei Építészek Kamarája által rendezett szabadtéri Pordán Horváth Ferenc emlékkiállítás megnyitója, melyen ott lesz többek között Lantay Attila főépítész, Csutiné Schleer Erzsébet építészmérnök és Dr. Karsai Béla, a Karsai Holding Zrt. elnöke is.
A 2001-ben elhunyt építészmérnök olyan remekeket tervezett, mint az iváncsai Szent Kereszt felmagasztalása templom, a Technika Háza, a Garzonház, vagy a Brunszvik Teréz Óvoda épülete, de igen hosszú a sor.
Büszkén jegyzem meg, hogy néhány tablón az én fényképeim is láthatóak lesznek. A kiállítást szeptember 21-ig lehet megtekinteni majd.
A több mint százéves története során többször is megcsonkították az Iszkaszentgyörgyi úton található feszületet - az utóbbi években korpusz nélkül állt, ám nagyjából két és fél hete Iszkára tartván észrevettem, hogy ismét van szobor a kereszten. Később kiderült: Poklosi Péter városvédőnek köszönhetően lett újra teljes a hányattatott sorsú alkotás.
A szóban forgó szakrális emlék egészen pontosan a Székesfehérvárról Iszkaszentgyörgyre vezető út és egy földút (Pipacs utca) sarkán található, tulajdonképpen Iszka és Moha határán - vagyis mondhatni a senki földjén. De nem mindig volt ez így. Eme alkotást Fábián József és felesége, Dietrich Mária állíttatta 1903-ban. Az ehhez hasonló útmenti keresztek a hitbuzgalom kézzelfogható bizonyítékai, vagy tragédiák emlékőrzői, de arra is volt példa, hogy a készíttetők ily módon fejezték ki hálájukat egy csodálatos gyógyulás után. Viszont e feszület valójában birtokmegjelölő funkciót szolgált, ugyanis itt húzódott hajdanán a Fábián család telkének határa.
A csonka és a megújult feszület. A 2009-es fotót Csutiné Schleer Erzsébet készítette.
A II. világháborúban szétlőtték a keresztet, csupán a posztamens maradt meg. A szocializmus idején természetesen nem foglalkoztak vele, ám a rendszerváltás után is majd' tíz évet váratott magára a helyreállítás. 2009-ben a Székesfehérvári Városszépítő- és Védő Egyesület vezetőjének, Poklosi Péternek köszönhetően újult meg a feszület. Ám hamar kiderült, hogy a munkálatokat végzők nem megfelelő kötőanyagot használtak, így azt ideiglenesen le kellett bontani. Másodszorra már minden rendben volt, a kereszt állt, a talapzat feliratát pedig a tanár úr maga restaurálta fekete lakkfilcet használva. Nem sokkal később a korpuszt is pótolták, habár az a figura kicsit nagyra sikeredett.
2017. nyarán azonban levették Krisztus testét a keresztről: Poklosi Pétertől azt az információt kaptam, hogy valaki ellopta a szobrot, B. Kiss László cikkében viszont az olvasható, hogy a korpuszt leverték, és az összetörött - de hogy pontosan mi történt, már nem számít, a lényeg, hogy újra megcsonkították a feszületet. Eztán több, mint két évig csupán egyszerű kőkeresztként állt, mígnem nagyjából két és fél héttel ezelőtt egy új korpusz került rá, újfent Poklosi Péternek köszönhetően - és ez a szobor már arányosan igazodik az egész műalkotás méretéhez. Remélhetőleg ezzel véget ért a sokat megélt Fábián-Dietrich-kereszt kálváriája.
Ám nem ez a környék egyetlen - nehéz sorsú - útmenti kőkeresztje: a közeli Iszkaszentgyörgyön két - feltehetően XIX. századi - feszület is megtalálható, és úgy vélem, érdemes ezekről is néhány szót ejteni. Az egyik a mohai elágazásnál található - ezt 2013-ban, a körfogalom kialakításakor néhány méterrel arrébb helyezték, de egyben fel is újították. A másik egy (részben nyitott) telek sarkán áll az Iszkai út és a József Attila utca találkozásánál, sajnos pusztulófélben - a Jézus-figura arca teljesen felismerhetetlenné mállott. Mivel magánterületen van, a helyzete problémás, pedig - mint látható - az itteniek nem feledkeztek el róla.
Poklosi Péter információi Csutiné Schleer Erzsébet közvetítésével jutottak el hozzám. Köszönet mindkettejüknek!
Egyéb forrásaim:
Rolf Singer