Újabb három matricás járgányt kaptam lencsevégre.

VW furgon hátul huszonkilenc pici pacival.

Ahogy az előző két bejegyzésben, úgy itt is egy Star Wars-os kép került középre. Ezúttal egy Suzuki Swiften látható a Sith nagyúr portréja.

Itt persze a Hyundai a matricás, de "véletlenül" így sikerült a kép. :)

Rolf Singer

Székesfehérvár szerencsére igencsak gazdag a szebbnél szebb köztéri szobrokban és műemlékekben. Nemrég éppen azon kezdtem el gondolkozni, hogy összegyűjtöm egy bejegyzésben a - szerintem - legjobbakat (és erről nem is tettem le), de mindeközben akaratlan eszembe jutottak azok a műalkotások is, amelyek bár ne készültek volna el. Ez a lista - ugyancsak szerencsére - nem lett hosszú. Az alábbi mondatok régóta kikívánkoznak belőlem. Figyelem: szubjektív poszt következik.

2004 márciusának idusán a Piac téren avatták fel Petőfi Sándor meglehetősen csúf és amúgy csaknem másfélszeres életnagyságú szobrát, mely a halála előtti pillanatokban ábrázolná a forradalmár költőt (a jobb kezében kissé sután egy kardot tart). A bronz testtől elütő fehér ing (vagy inkább hentes kabát) - mely nyilvánvalóan a szabadságot hivatott jelképezni - carrarai márványból készült, és éppen emiatt olyan hatást kelt az egész, mintha Sándorunk "donáldkacsázna". Persze még ezen felül is van probléma bőven a szoborral: az épp huszonhatodik életévében járó költő helyett mintha egy "szenilis aggastyánt" ábrázolna, emellett pedig borzasztóan rosszak a testarányai. A létjogosultsága is erősen megkérdőjelezhető amellett, hogy bár hazánk történelmének egyik legjelentősebb alakja, városunkhoz már kevésbé köthető. Ugyanis már előtte is volt (és van is) egy Petőfi szobrunk - még ha csak mellszoborról is van szó, amely már régóta az egykor róla elnevezett suli (ma: Szent Imre Általános Iskola) előtt "áll".

Az 56-os emlékművet szintén a szocialista kormány idejében avatták fel, a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alakalmából. Persze sokan az eredetileg a téren elhelyezett bazaltbeton térplasztikát sem igazán szerették, de szerintem az, ha nem is mondható igazán esztétikusnak a szó szoros értelmében, de mégis különleges és érdekes konstrukció, mivel a beton lényegében meg van hajlítva. A 2006-ban felállított batár gránitkockát már korántsem lehet ilyen jelzőkkel illetni (legfeljebb negatív értelemben). Ráadásul a hozzátartozó „gránitfolyam” két oldalát vízfüggöny szegélyezné, ilyen szempontból azonban teljesen „működésképtelen”. Úgy vélem, hogy a tragikus sorsú fiatalok, akiknek emléket kíván állítani, sokkal méltóbb alkotást érdemeltek volna. A kocka egyébként éjszakánként külön megvilágítást kap - melynek a fénye jóval erősebb a köztéri lámpákénál - hogy még sötétben is "megcsodálhassuk" teljes "pompájában" eme otromba förmedvényt.

A 2000-es Millenniumi Emlékjel talán közel sem annyira zavaró, mint az előzőek, mégis ideillő, hiszen olyan évfordulós műemlék, amely finoman szólva is megosztja a városlakókat, bár a költöztetés miatt mára sokan megbékéltek vele. Tipikus modern, blöffszagú alkotás, mely láttán felvetődik az oly ismerős kérdés: "vajon mit akart a művész ezzel mondani?". Nagymamám csak "zsebkendőnek" hívta az ezeréves államiságot jelképezni szándékozó térplasztikát, amely korábbi helyén, a Városház téren egyáltalán nem illett bele a belvárosi környezetbe, a sok-sok műemlék jellegű épület közé. Ezért aztán 2015-ben - tehát jól megrágva a dolgot - a városvezetés úgy döntött, hogy áthelyezik a Fehérvári Civil Központ elé, ahol azóta is megtalálható.

Rolf Singer

A magyarországi építészetben a szecesszió jegyei először a XIX. század végén tűntek fel, fénykorának a századforduló tekinthető, majd korszaka az I. világháborúval zárult. Bár ez az egész periódus rövidnek mondható, mégis annál jelentősebb. Székesfehérváron öt olyan épület is található, mely a szecesszió stílusában készült, vagy magán hordozza annak jegyeit. Ezeket fogom most röviden bemutatni.

A Kossuth utcában található „Pávás-házként” ismert Csöppenszky-ház hazánk egyik legszebb szecessziós épülete, melyet 1900 körül építettek. Erősen díszített, egyemeletes lakóház ez, melynek az alaprajza U alakú. Különlegességei az emeleten a hármas nyílású loggia, kovácsoltvas korláttal, és a rozettadíszes homlokzaton, pontosabban a féloszlopfőkön látható páva-reliefek, melyek a névadói a háznak. (A páva egyébként az Art Noveau egyik legelterjedtebb szimbóluma.) Felül, a festett üvegű padlástéri ablak körül pedig életfa-dombormű is megfigyelhető. Nekem személy szerint az egyik kedvenc fehérvári műemlékem, mely ugyan védelem alatt áll, azonban állapota nem túl jó, ráférne egy kiadós renoválás, hogy még ékesebben díszeleghessen a belvárosban.

A Pávás-ház szecessziós "házsort" alkot a közvetlenül mellette lévő Árpád Fürdővel. Az épületet magát Hübner Jenő tervezte, és a fürdő 1905. december 31-én nyitotta meg kapuit. Érdekesség, hogy állítólag Blaha Lujzának, a "nemzet csalogányának" kedvenc gyógyfürdője volt a fehérvári intézmény, ahol több alkalommal is gyógykezeltette magát a húszas-években, amikor még mozi is működött benne. Földszintes, cour d’honneurös tömbjét pavilonszerű tömegek tagolják, homlokzata szecessziós és historizáló jegyeket ötvöz. Nekem személyes kedvenceim az ablakok feletti kagylódíszítések, amelyek tökéletesen illenek a "vizes" létesítményhez. 2010-ben újították fel teljesen, és azóta teljes pompájában csodálhatjuk meg.

A Rákóczi utcában álló, két oldalfülkével bővített, centrális, görögkereszt alaprajzú és szecessziós Jézus Szíve Templom 1911-ben épült, Fábián Gáspár és Bory Jenő tervei alapján – előbbi az épület építészeti koncepcióját álmodta meg, míg utóbbi a vasbeton szerkezeteket, köztük a nyolcszögű, bordákkal megerősített laternás betonkupolát tervezte meg és működött közre szobrászként a templom gyönyörű díszítésében. Különlegessége, hogy ez volt az első ilyen szerkezetű templom Magyarországon. A főbejárat fölött Krisztust ábrázoló mozaikkép található, föléje egy-egy félköríves záródású harangtorony került, melyek sisakjai szintén vasbetonból készültek. Ugyancsak 2010-ben újították fel. Véleményem szerint a város legszebb egyházi épülete.

Az Oskola utca 12-es szám alatt, a Vörösmarty Mihály Könyvtár szomszédságában található egy szintén 1900 körül épített, ám visszafogottabb szecessziós (pontosabban eklektikus-szecessziós) épület, amely funkcióját tekintve egy egyemeletes lakóház. Ezt napkorongok és virágok - a szecesszió fő ornamentális motívumai - díszítik az emeleti ablakok szemöldökpárkányai felett.

A belvárosi posta épülete kicsit kilóg a sorból, ugyanis eredetileg klasszicista stílusban készült, ám több időszak és stílus jegyeit is magán hordozza. A Kossuth utca felőli, L alakú szárnya 1907-re készült el Say Ferenc tervei szerint, szecesszióba hajló, neobarokkos vonásokat is felmutató eklektikus stílusban. 2006-ban az egész épületet teljesen felújították, ekkor állították vissza a korábban a teljesen lecsupaszított főhomlokzat szecessziós díszeit, többek között az oroszlánfej-épületplasztikákat.

Rolf Singer

Évekkel ezelőtt került fel az első lakat az Alba Pláza hídjára, és azóta rengeteg gyűlt össze. A szerelmesek lakatjai, melyekbe belevésik vagy belegravírozzák a nevüket, illetve a nevük kezdőbetűit, a párok összetartozását hivatottak jelképezni. Ez a szokás nem egyedülálló, Magyarországon először Pécs belvárosában jelent meg. Amin nekem megakadt a szemem, mikor átsétáltam az előbb említett hídon, az egy odalakatolt alkatrész-szerűség, melyen többek között a Niki név is olvasható.

Ez egyébként egy Garrett márkájú turbófeltöltő, tehát egy autóalkatrészről van szó. Nyilvánvaló, hogy hasonló funkciót tölt be, mint a lakatok, de úgy vélem, hogy igazán érdekes története lehet a dolognak. Akinek van információja vagy ötlete, az ne fogja vissza magát!

Rolf Singer

Talán nem kell egy székesfehérvárinak sem bemutatnom a Romkert bejáratánál található pop-kulturális street art különlegességet. Még 2014-ben, George Lucas hetvenedik születésnapja alkalmából készült el R2-D2-nak, a Star Wars filmek egyik ikonikus és állandó droid szereplőjének a mása a Várkörúton, és nem sokkal később megjelent a zöld színű társa is, aki amúgy R2-O2 névre hallgat. Még a múlt héten készítettem mindkettejükről képeket egy jövőbeli bejegyzéshez, de ma már nagy meglepetésemre és bánatomra egyiküket nem találtam a helyén.

Egy-két - eredetileg a parkolást és a behajtást meggátló - kőoszlopot ugyanis eltávolítottak a Romkert kapuja elől, számomra eddig ismeretlen okból kifolyólag. Ezek az akadályok egyébként még ott "fekszenek" a "tetthelytől" nem messze, az ominózus darabbal együtt.

R2-D2 szerencsére - egyelőre - megmenekült.

Rolf Singer

Ma ha valakinek mozizni támad kedve Székesfehérváron, akkor két lehetősége van: vagy az Alba Plázában lévő multiplex Cinema City-be látogat el, vagy megnéz egy filmet a kissé „fapados”, de családias hangulatú Barátság Klubmoziban. A kettő között hatalmas a különbség, és igazán hiánypótló lenne egy igényes, kis vagy közepes méretű „művészmozi” az itthoni palettán. Régebben több ilyennek mondható filmszínház is üzemelt a városban, azonban mára már csak legfeljebb egy „ott felejtett” neonfelirat utal arra, hogy egykor bent filmeket vetítettek nagyvászonra.

Az egykori Köztársaság Mozi a Várkörúton volt. De ezt még azok is tudhatják, akik már a pláza-korszakban születtek, hisz a házon, amely 1939-ben épült Hübner Tibor terve alapján, még ma is láthatóak a mozi-feliratok hatalmas betűi. Az épület földszintje eredetileg is filmszínháznak készült, míg a két emeletén a belső teraszokról nyíló lakások találhatók. A tekintélyes belmagasságú nagyterme, mely mélyen benyúlik az udvarba, korszerű technikai felszereltséggel, padozat alatt vezetett szellőző alagutakkal és rendkívül jó akusztikával rendelkezett. Nem sokkal azután, hogy az Alba Plázát 1999-ban megnyitották, a Köztársaság Mozi használaton kívülre került. A tervek szerint jövőre egy, a koronázó bazilikát bemutató látogatóközpont nyithat meg a helyén. Ma egyelőre a konzolos előtető-sáv alatt végigüvegezett utcai portál van kidekorálva régi fehérvári fényképekkel, melyek olyan épületeket ábrázolnak, amiket ma már nem, vagy nem teljesen ebben a formában láthatunk.

A Petőfi Mozi épületét még a múlt század elején építették annak a háznak a helyére (ma: Petőfi utca), melyben egykor a forradalmár költő lakott még vándorszínészként, és a Köztársaságnál valamivel kisebb „mozgó” foglalt benne helyet. A kétezres évek elején a mozi funkció megszűnt, ezután még az Alba Regia Szimfonikusok használták próbateremként egy ideig, azonban esőben lehetetlen volt benne rendesen próbálni, ugyanis a tető beázott. 2008-ban részben felújították a belsejét, a szerkezethez azonban ekkor még nem nyúltak. Ezután néhány évig Petőfi Music Club néven működött a hely, aztán bezárt. Tavaly végre teljesen felújították az egész épületet, melynek a jellege megmaradt, azonban a bejárat felett egykor függőlegesen olvasható fényreklám (amelyet a 2008-as renováláskor még újragyártattak) sajnos eltűnt róla. A tetőszerkezet természetesen megújult, a padlásból pedig egy belvárosi tetőteraszt alakítottak ki az egyetemi klub számára.

Őszintén bevallom, pár nappal ezelőttig még fogalmam sem volt arról, hogy a Dr. Koch László utcában és a Vörösmarty Színház oldalával szemben található, a belvárosból kimagasló tíz emeletes lakóház árnyékában eltörpülő, kis sárga ház is egykor egy mozinak adott otthont. Egy a Kossuth-díjas Gábor Miklóssal és az ő életművével foglalkozó blog korábbi bejegyzésnek köszönhetően tudtam meg ezt az érdekes tényt, ami eléggé meglepett. Ugyanis eme épületen régóta egyáltalán nincs nyoma semmiféle utalásnak arra, hogy anno Uránia Mozinak hívták. Az előbb már említett színművésznek az édesapja, Gábor Béla igazgatta a húszas évek közepétől mintegy másfél évtizedig a mozgószínházat (az Árpád Mozival egyetemben). Az akkori felhozatalból ez volt a kevésbé igényesebb intézmény, azonban mégis hozzá kötődik az első hangos film (Éneklő bolond) bemutatása a városban. Ma villamossági bolt és kínai étterem működik itt.

Nem, nem véletlenül került ide egy fotó az Árpád Fürdőről. Talán kevesen tudják, de a szecessziós építmény területén egykoron mozi is üzemelt - mint már említettem - az Urániához hasonlóan Gábor Miklós apukája igazgatásával, szintén a húszas évektől, pontosabban 1926-tól. Mikor az 1905-ben megnyílt fürdőépület kútja összeomlott, az addig nyitott nagymedencét tetővel fedték és egy ideig mozit működtettek itt, amelyet természetesen Árpád Mozgószínháznak neveztek el. Később a medencét újra uszodaként használták, a vetítések alkalmával pedig a gőzfürdőben eresztették le a vizet, ilyenkor a parton voltak a páholyok. A mozit igazán előkelő filmszínházként tartották számon.

Rolf Singer