Nemrég Martonvásáron jártam egy a település határában megbújó barokk emlék után kutatva (de erről majd később), és ha már ott voltam, benéztem a helyi temetőbe is, ahol aztán egészen véletlenül egy "rejtőzködő" Bory Jenő-alkotásra bukkantam.
Martonvásár temetőjét eredetileg a falu határában jelölték ki, ám az évszázados terjeszkedés miatt az ma már nem a (közben városi rangra emelt) település szélén, hanem annak közepén terül el. A sírkert nevezetességei az egykori birtokos családok impozáns sírboltjai, a Brunszvik-, illetve a Dreher-mauzóleum, és tulajdonképpen ezen építmények között félúton találtam rá a szóban forgó síremlékre, melynek töviskoszorús Krisztusa felettébb ismerősnek tűnt. Tudtam is, honnan: a székesfehérvári Csutora temetőből! A híres Bory Jenő szüleinek síremlékéről van szó, a hatalmas Krisztus-fejről, melynek vonásai meglehetősen hasonlóak. Azonban alkotói szignóra - ami igazolhatta volna hipotézisem, miszerint a martonvásári Jézus is "a fehérvári Michelangelo" alkotása - sajnos nem akadtam.
Bory Jenő legelső diplomáját a Műegyetemen szerezte, ám építészként a hitvesi szeretetnek emléket állító Bory-váron kívül csupán az 1911 szeptemberében felszentelt, vasbetonkupolás Jézus Szíve templom fűződik a nevéhez. A tehetséges művész ígéretes építészeti pályafutása ugyanis hamar derékba tört. Ha az I. világháborút a központi hatalmak nyerik meg, Bory elképzelései szerint épült volna fel a meggyilkolt főhercegi párnak emléket állító, monumentális fogadalmi templom Szarajevóban, ám a világháború elvesztésével a tervekből semmi sem lett, a szintén a fehérvári mérnök tervezte Ferenc Ferdinánd-emlékművet pedig elpusztították. Az ezután itthon elkezdett Bory-vár - melyen élete végéig dolgozott - egyszerre tekinthető a grandiózus szarajevói álom folytatásának, és egy a továbbiakban mellőzött építész egyfajta kompenzációjának. A különleges betonvár építése sok pénzbe került, annak költségeit a szobrászati alkotásainak tiszteletdíjából kellett finanszíroznia. A köztéri szobrok, emlékművek mellett természetesen művészi síremlékeket is készített - az ország talán legfontosabb temetőjében, a Fiumei Úti Sírkertben például nem kevesebb, mint tizenöt síremléket állított fel. Viszont nem emlékeztem, hogy valaha is olvastam volna martonvásári művéről. Ám minden, amit a család is ismer, benne van Magony Imre könyvében, melyet később fel is lapoztam, és bár magát az alkotást nem leltem meg, szerepel benne egy igencsak érdekes vázlat, mely kétségkívül a martonvásári síremléké! De ha ez nem lenne elég erős bizonyíték, néhány oldallal odébb megtalálható a Krisztus-relief gipszváltozata is - utóbbi természetesen a Bory-vár gyűjteményét képezi. Ezek után felvettem a kapcsolatot Dr. Ágoston Béla özvegyével, aki válaszlevelében azt írta, hogy a mester sajnos nem rögzítette, mikor, hová, milyen munkákat készített, tehát senki sem tudja, hány rejtőzködő, lappangó szobra vár még felfedezésre, ráadásul így azt sem tudni, hogy ezzel anno ki vagy kik bízhatták meg, és ami még jobban megnehezíti a helyzetet: az eredeti feliratok nem láthatóak, azokat ugyanis - egyébként elég ügyetlenül - lefedték egy új gránittáblával, melyen csak a 2007 óta elhunytak nevei szerepelnek.
Van még egy különleges Krisztus-szobor e temetőben, ám azt sajnos nem lehet megtekinteni - Ligeti Miklós meglehetősen sajátos alkotása a Dreher-mauzóleumban "rejtőzik". Az imént említett vezetéknévről biztosan mindenkinek az ismert sörmárka jut az eszébe. Nos, valóban a sörgyárosokról van szó: Martonvásár 1897-ben a magyar sörgyártás egyik úttörőjének, Dreher Antalnak a birtokába került, ám ő maga sosem élt Martonvásáron. A nagybirtokos família csak az 1920-as évek második felében költözött a Sorg Antal tervei alapján frissen felújított martonvásári kastélyba, és ekkortájt épülhetett a neobizánci stílusú családi kripta is, talán ugyancsak Sorg elképzelései szerint. (A Sorg család sírszobrát történetesen épp Ligeti Miklós készítette. És további érdekesség, hogy Ligeti "meghökkentő" síremléke pedig Bory Jenő alkotása.) A sírkert másik mauzóleuma a korábbi tulajdonosoké: a szerényebb, klasszicista Brunszvik-kripta 1880 táján épült, nem sokkal azelőtt, hogy a híres család anyagi válságba került - 1894-ben aztán kénytelenek voltak eladni az egész birtokot, melyet akkor József főherceg vásárolt meg.
Mindezek mellett érdemes még megtekinteni a gazdátlanná vált öreg sírkövek sorát a temető északnyugati határán; a kastélypark helyett a sírkertben felállított, igen méretes, szovjet hősi obeliszket; valamint a keleti szegletben található, valaha szebb napokat is megélt zsidó temetőt, melyet ma már semmiféle kerítés sem szeparál el - tudniillik, régen az izraelita temetőket az előírásnak megfelelően minden esetben fallal vették körül, ám ennek itt már nyoma sem maradt.
Forrásaim:
- feol.hu (Zsohár Melinda Nem akarnak hamvasztót Martonvásár közepén c. cikke)
- bory-var.hu
- Demeter Zsófia: Bory Jenő alkotásai a szarajevói merénylet színhelyén
- Magony Imre: Bory Jenő
- Dr. Ágoston Béláné levele
- köztérkép.hu
- Hornyák Mária: Martonvásár
- martonvasar.hu
Rolf Singer
