Frissen vésett felirat díszeleg a Hosszú temetőben, az ún. "pincesor" egyik kriptája falán: "eőri Farkas és thumburgi gróf Klebelsberg család". Végre bebizonyosodott, hol nyugszanak a XX. század egyik legjelentősebb kultúrpolitikusának szülei és nagyszülei.

Klebelsberg Kunó Imre Aurél Ferenc 1875. november 13-án az Arad vármegyei Pécskán látta meg a napvilágot a császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének kapitánya, gróf thumburgi Klebelsberg Jakab József Konstantin (1844-1877), és az igen vagyonos, tősgyökeres magyar családból származó felső- és alsóeőri Farkas Aurélia Aranka (1852–1897) gyermekeként. Édesapját idejekorán elvesztette: még két éves sem volt, mikor a családfő egy lovasbaleset következtében hosszú betegeskedés után elhunyt. A félárván maradt Kunó ezután anyai nagyapja gyámsága alá került.

A romantikus stílusú Farkas-ház a Táncsics Mihály utcában.

Farkas Imre (1806–1882) 1824-től 47 éven át szolgálta Batthyány Fülöp herceget az enyingi uradalomban, kezdetben tiszti írnokként, 1830-tól várnagysági számadóként, majd 1841-től már mint tiszttartó ő irányította az egész uradalom gazdálkodását. Kinevezését elsősorban a juhnemesítésben való jártasságának köszönhette (későbbi munkájának eredménye a hazánkban második törzskönyvezett tenyészet kialakítása), de emellett kiemelkedő szervezői erényekkel és kiváló íráskészséggel rendelkezett. A fehérvári házát 1860-ban vásárolta meg a Szarka (később Bank, ma Táncsics Mihály) utcában, majd három évvel később 11 ezer forintért építtette át, de csak nyugállományba vonulását követően, 1871-ben költözött a városba családjával. Feleségét, Halmán Franciskát (1821-1887) még 1846-ban vette nőül - a házasságukból aztán négy leánygyermek született. Gabriella (1849-1926) unokatestvérével, Farkas Sándorral (1841-1910) házasodott össze, Klementin (1850-1921) pedig Scherer Kamil (1838-1918) táblabíró felesége lett, a legkisebb Farkas-leány, a különc viselkedésű Franciska (Fanny) (1855–1919) - Klebelsberg Kunó keresztanyja - viszont sosem ment férjhez. Ők is mind a Szarka utca 147. szám alatti hatalmas épületben laktak.

A reformer kultúrpolitikus emlékét több alkotás is őrzi Fehérváron. Mellszobrát a kiváló portrétista, Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette. Maga Klebelsberg ült hozzá modellt, de a felállítását már nem érte meg - a büszt eredetijét 1933 júniusában leplezték le a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola kertjében. A fehérvári másolat avatására 2000. október 12-én került sor a Zichy ligetben.

Klebelsberg Kunónak nem volt boldog gyermekkora, az ő szavaival élve "nem ismert vigasságot". Felesége, Botka Sarolta (1878-1964) szerint a szülői házban drákói szigor uralkodott - minderről így írt emlékirataiban: "a család világa rideg és kicsinyes volt, túlságosan elnyomták játékos természetét, csapongó fantáziáját, élénkségét és állandóan korholták mindenért". Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Farkasék előkelőbb házastársat képzeltek el a famlíia egyetlen gyermeke mellé, és ezt bizonyára éreztették is a fiatal asszonnyal, aki emiatt neheztelt férje rokonságára. Mindenesetre nagyapjára meleg szívvel emlékezett vissza Klebelsberg. Még elemi iskolás volt - a Belvárosi Fitanoda magántanulója -, mikor elvesztette őt. Ezután Scherer Kamil lett az új gyámja, aki megpróbált apja helyett apja lenni. Klebelsberg nagyon szerette az "ő Kamil bácsiját". Sokat beszélgettek a fiú olvasmányairól, rendszeresen sakkoztak, és később vadászni is együtt jártak.

Klebelsbergnek köszönhetően épülhetett fel - többek között - a polgári fiúiskola saját épülete, elkészültét azonban már nem érhette meg. Az iskola az avatás napján - 1932. november 19-én - felvette az egykori kultuszminiszter nevét, néhány évvel később, 1938-ban pedig egy domborműves emléktáblát készíttettek a tiszteletére. Az eredeti relief Lux Elek munkája volt, de az a II. világháború során megsemmisült. A rekonstrukciót Szakál Antal készítette 2015-ben.

Idegen hangzású neve ellenére (az apja révén tiroli származású fiú keresztnevét, mely voltaképp a Konrád német becézése, keresztapja, Czetwitz Kunó után kapta) az édesanyjától elsajátított, dunántúli dialektust beszélte, amelyen sokáig érződött a fehérvári íz. Erről ő maga így írt: "Boldogult anyám a csodálatos, színgazdag dunántúli nyelvet beszélte gyönyörűségesen. Néha olyan szokatlan kifejező jelzőket használt, hogy gyerek ésszel is felfigyeltem rá. Ez a nagy nyelvkészség nála egészen öntudatlan volt." Azonban az 1880-as években egy kis stájer fürdőben a fiatal özvegyasszony összetalálkozott a neves nyelvésszel, Szily Kálmánnal, aki ezután a legkülönbözőbb nyelvészeti folyóiratokkal látta el őt, amelyek hatására "naturalista beszéde egészen öntudatossá" vált. A fiatal Kunó ez idő tájt járt gimnáziumba - méghozzá a ciszterciek nagyhírű főgimnáziumába -, ahol számára meglehetősen idegen nyelvtant tanítottak. "Tatik, tetik, valék, levék, leendek, által és mindazonáltal, ván, vén és dacára csak úgy hemzsegtek a grammatikában. Alig tudtam megtanulni és kezdtem kételkedni abban, nem népies, paraszti nyelvre tanított-e meg anyám és bizonytalankodtam, hogy egyáltalán jól beszélek-e magyarul." - olvasható a Küzdelmek könyve c. művében. Szemrehányást is tett édesanyjának, aki ezt szerfelett furcsállotta. Aztán mikor egy délután a magyar tanár látogatást tett a házukban, a karakán asszony e szavakkal tette helyre fia oktatóját: "Fűtsön be, professzor úr, azzal a nyelvtannal és ne rontsák el mesterségesen azt, amire én a fiamat jól megtanítottam."

Klebelsberg Kunó 2013 novemberében leleplezett, egészalakos szobrát Pető Hunor készítette. A Fehérváron nevelkedett politikus bronzfigurája a ciszterci gimnázium lépcsőjét "koptatja". Az alkotás több szempontból is "hamis": egyrészt Klebelsberg sosem sétált ezen a lépcsőn, hiszen a Csánk Rottmann Elemér tervezte új, novecentós gimnáziumépület csak 1939-ben készült el, másrészt az - elvileg - életnagyságú szobor megközelítőleg "csupán" 180 centiméteres, jóllehet a valóságban ennél magasabb ember volt az ábrázolni kívánt személy.

Franciául és németül is otthon tanult meg édesanyjától, illetve nagynénjeitől, akik a kor szokásainak megfelelően több nyelven beszéltek. A gazdag, osztálytársai által is megcsodált családi könyvtárban pedig szép számmal voltak idegen nyelvű irományok is. A könyvek többségét édesanyja, illetve nagynénjei halála után magával vitte Pestre, azok képezték jelentős magánykönyvtárának alapját. A végül mintegy hatezer kötetet számláló gyűjteményt özvegye a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Sajnos az összes könyvnek nyoma veszett, miután azokat Klebelsbergné minden ellenkezése ellenére elszállították 1949 decemberében. 

A ciszterci gimnázium régi épülete (az újjal szemközt) ma a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermének ad otthont.

1893-ban érettségizett, a nyelvek kivételével mindenből jelesre (németből, latinból és görögből jó osztályzatot kapott). Noha alsó osztályokban jó közepes tanuló volt, szépen, fokozatosan, kitartó munkával és kellő szorgalommal a legjobbak közé küzdötte magát. Egyedül tornából nem voltak jó jegyei sosem gyenge testalkata miatt. Ami jellemét illeti, visszahúzódó diák volt, akit szerénységéért, kedvességéért, előzékenységéért kedveltek társai.

A gimnázium után a család először a bécsújhelyi katonai akadémiára küldte az ifjú grófot, de végül sikerült elérnie, hogy a pesti jogi egyetemre iratkozhasson be. Később Berlinben, Münchenben és Párizsban is tanult. 1898-ban doktorált le, ezután az állami bürokráciában helyezkedett el. Legalul kezdte - segédfogalmazóként a miniszterelnökségen -, majd egyre feljebb lépdelt a hivatali ranglétrán.

A kultuszminiszteri széket 1922 júniusában foglalta el, miután korábban - még a Tanácsköztársaság előtt - a minisztérium államtitkáraként jelentős érdemeket szerzett a kereskedelmi és ipari tanonciskolák működését szabályozó reform előkészítésében, illetve a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet megalapításában. A következő kilenc évben a bethleni konszolidáció meghatározó alakjává lett. Többek között szerkezetében és szellemiségében is átalakította az oktatási rendszert - egyebek mellett létrehozta a reálgimnázium intézményét, mely tantervében a természettudományokra és a modern ismeretekre helyezte a hangsúlyt -, valamint bővítette az iskolahálózatot - a korábban elhanyagolt alföldi területeken például 1926–29 között mintegy 5000 tantermet építtetett.

Mindkét Budai úti iskola telkét maga Klebelsberg Kunó választotta. A két "Horthybarokk" épület városképi jelentőségű homlokzata máig meghatározza környezetét.

Székesfehérváron az ő segítségével épült fel a Ferenc József Nőnevelő Intézet új épülete (ma Szent Imre Általános Iskola) a Zita királyné úton, a Zsigray-féle saroktelken, illetve a vele szemben épült iskolaépület (ma Teleki Blanka Gimnázium), melyben először - átmenetileg - polgári fiúiskola, majd leánygimnázium működött. A helyszínt mindkét esetben személyesen Klebelsberg választotta. Célja az elhanyagolt útszakasz megszépítése volt a dr. Fábián Gáspár tervezte, neobarokk stílusú "iskolapaloták" által, viszont a líceum tanárai aggódtak a hely központi, zajos fekvése miatt, féltették a lányok testi épségét a forgalmas kereszteződésben - panaszaik hatására a miniszter engedélyt adott egy alkalmasabb hely kijelölésére, de az iskolafenntartó nem élt ezzel a lehetőséggel. Az említett polgári fiúiskola egyébként 1932-ben kapott saját épületet (ma II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) a Berényi úton - a november 11-én megtartott avatásán pedig felvette az egy hónappal korábban elhunyt gróf nevét.

Az egykori Magyar Királyi Állami Gróf Klebelsberg Kunó Polgári Fiúiskola ma is oktatási intézményként működik. Az Orth Ambrus tervezte art deco épület volt az első olyan fehérvári iskolaépület a Horthy-korszakban, mely nem neobarokk stílusban készült.

1926-ban díszpolgárrá avatta az egykori koronázóváros vezetése. Egy évvel később, miután nem maradt egy élő rokona sem a városban, eladta a Farkas-házat az iparosok részvénytársaságának, innentől fogva ebben az épületben működött az Ipartestület és az 1905-ben megalakult Iparoskör is. Ezután többnyire csak formális látogatásokat tett Fehérváron. Kivételt képzett az, amikor 1928-ban részt vett a harmincöt éves érettségi találkozón. Klebelsberg jól érezte magát, és megígérte egykori osztálytársainak, hogy a negyvenedikre is eljön, de az 1932. október 11-én bekövetkezett hirtelen halála miatt nem teljesíthette ígéretét. Noha a Küzdelmek könyve c. művében kedves nevelővárosának nevezte Fehérvárt, és talán logikus lett volna, ha szülei és nagy szülei mellé helyezik hűlt tetemét, végakaratának megfelelően Szegeden helyezték örök nyugalomra, ahol képviselő volt. A Klebelsberg Kunó iránti nagy fokú tiszteletet mutatja, hogy temetésén sokezres tömeg vett részt - Kossuth Lajos búcsúztatása óta egy magyart sem kísértek ennyien utolsó útjára. Síremléke a Fogadalmi templomban található, fekvő szoboralakját Ohmann Béla mintázta meg 1935-ben.

A Hosszú temetőben lévő családi sírbolt első lakója Klebelsberg Jakab volt, kinek temetésére két nappal halála után, 1877. június 17-én került sor. Rajta kívül itt nyugszik még apósa, anyósa és felesége, valamint a Farkas család vénkisasszonya, Franciska. A többi Farkas-leány nem e kriptában, de ugyanebben a sírkertben van eltemetve.

Gabriellának és férjének a sírja a temető legdélebbi csücskében található. Farkas Sándorról egyébként annyit tudni, hogy a katonai pályát választotta, és egészen az altábornagyi rangig vitte. Rajtuk kívül még egy apáca is itt alussza örök álmát.

Farkasék sírja Pásthy Margit síremlékével. Forrás: varosgondnoksag.hu

A temető már a hatvanas-hetvenes években is nagy mértékű helyhiánnyal küzdött (a Béla úti köztemető ekkor még nem létezett), ezért fordulhatott elő az a borzasztóság, hogy 1978-ban ugyanebbe a sírba temették Pásthy Margit irgalmas nővért, kinek betonsíremlékét egyszerűen beletették a kőkeretbe. Pár éve azonban a Székesfehérvári Városszépítő- és Védő Egyesület helyreállította az eredeti állapotot. A halottakat nem bántották, a "betonizét" viszont kidobták Poklosi Péterék. Aztán, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, a műkősíremlék márványtábláját felhelyezték a Farkas-síremlék hátoldalára.

Klementinék néhány méterrel odébb nyugszanak, egy hatalmas szederfa tövében. Az ő sírjukat is hengeres alakú kereszt díszíti.

A sírbolt még 2020 tavaszán.

Ami a kriptát illeti: noha az építmény rekonstrukciója már jó pár éve elkészült, egészen a közelmúltig nem lehetett tudni biztosan, melyik család nyughelye. Poklosi Péter, a városvédő egyesület elnöke így írta le a rendbetétel előtti állapotot: "annyira rozoga volt, hogy nem volt meg a díszfal, csak a tégla, de a bolthajtásból is már hiányzott, és beesett az eső, be lehetett látni". Elmondása szerint sehol sem találtak feliratokat, még a koporsókon sem, és a központi nyilvántartásban sem volt semmi. Azt tudni kell, hogy a II. világháború során a Hosszú temetőben is kemény harcok folytak. Ekkor - talán egy aknatalálat következtében - semmisülhetett meg a díszfal a feliratokkal (és talán a címerekkel) egyetemben. Sajnos nem tudni, hogyan is nézhetett ki eredeti állapotában, és tulajdonképpen azt sem, pontosan milyen régi (a legvalószínűbb, hogy Farkas Imre rögtön azután építtette, miután családjával Fehérvárra költözött).

Található a "pincesoron" még egy felirat nélküli kripta, melyről korábban úgy vélték, Klebelsberg Kunó szüleinek nyughelye - talán a tetején található hengeres szárú kereszt miatt. Viszont van rajta egy címer, ami valójában a marsófalvai Marsovszky családé. Ezenfelül a sírboltban nyugvó hat személyből háromnak ismerjük a nevét, mióta a restaurálás során megtalálták a temetkezési keresztjeiket. Ezek szerint itt nyugszik az 1903-ban elhunyt báró pészaki Bajzáth Gizella és két gyermeke: a mindössze 17 évet élt fia, Marsovszky Kamil, akinek holttestét a sziléziai Görbersdorfból hozták haza 1883-ban, valamint lánya, Kamilla, aki 1933-ban 71. életévében szenderült jobblétre. Az is ismert, hogy a bodajki birtokosnő a Tanácsköztársaság idején összetűzésbe került a gúttamási gazdákkal, akik bérbe akarták venni az úrnő már korábban bérbe adott szántóföldjeit.

A betűket valamikor májusban kezdte el vésni Nyakas Pál kőfaragó. Nem sokkal később a szokásos temetői sétán találkoztam Poklosi Péterrel, aki szűkszavúan annyit árult el a végén - miközben eleredt az eső -, hogy "levéltári kutatással meg helyszíni feltárással" derült ki végül, kiknek a földi maradványait őrzi e sírbolt.

Forrásaim:

• Berta Annamária: Klebelsberg Kunó fiatal évei Székesfehérváron (Neveléstörténet, 4. évfolyam - 1-2. szám)
  
• Tarján M. Tamás: Klebelsberg Kunó születése (rubicon.hu)
  
• Végh Ákos László: Gróf Klebelsberg Kunó (albaarchivum.hu)
• Demeter Zsófia: "Ennyiből egy oskolamester megélhet" Iskoláztatás Batthyány Fülöp herceg enyingi uradalmában a XIX. században (Neveléstörténet, 2. évfolyam - 1-2. szám)
• Demeter Zsófia: Változások Herceg Batthyány Fülöp enyingi uradalmában (1806 - 1870) (Honismeret, 31. évfolyam - 1. szám)
• Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
• Pesti Napló, 84. évfolyam, 131. szám (1933. június 11.)
• rakoczi-szfvar.hu
• Klebelsberg Kunó: Küzdelmek könyve
• Csutiné Schleer Erzsébet: Csánk (Rottmann) Elemér (Mérnökök Fejérben - 2011)
• Dr. Vigh Annamária: Az iskolaépítő és iskolareformer gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter könyvtára
• Nemes-Németh Nóra: Kontinuitás és diszkontinuitás egy iskolaváros társadalmi struktúrájában - Különös tekintettel a tanári professzió konstruálódására
• Gelencsér Ferenc - Demeter Zsófia: Székesfehérvár anno...
• Prohászka László: Ohmann Béla életműve
• Pannon Digitális Egyesített Archívum
• Poklosi Péter közlése
• geni.com
• Jenei Károly: Az agrárkérdés Fejér megyében 1918 – 1919-ben

Rolf Singer