Nemrég látogatást tettem Iszkaszentgyörgy temetőjében, amelynek hátsó részét már birtokba vette a természet. Azonban a községnek nem csak egyetlen egy (érdekes) sírkertje van. A központtól nem messze, a dombon lévő katolikus templom mellett található a grófi sírboltkápolna és a cinterem. Idetemetkeztek anno a Bajzáthok, akiknek tulajdonában volt egykoron az iszkaszentgyörgyi kastély.
Az Amadé-kastély és a hozzá tartozó iszkaszentgyörgyi birtokok 1800-ban kerültek a Bajzáthok tulajdonába. A név a székesfehérváriak számára is ismerősen csenghet, hiszen a neves birtokos családnak a koronázó városban is volt rezidenciája: a Szent István téren található a - jelenleg sajnos eléggé rossz állapotban lévő - gyönyörű szép Bajzáth-ház. De térjünk vissza Iszkaszentgyörgyhöz, ahol a nemesek jelentős építkezésekbe fogtak az 1820-as években: többek között a kastély főszárnyának két végét bővítették oldalirányban, neoklasszicista stílusban. A sírboltkápolna földalatti sírboltját is ekkor, 1824-ben építtette Báró Bajzáth György királyi tanácsos, és később, pontosabban 1846-ban az építményt is ő emeltette fölé. A báró özvegye, szül. Berneki Bernreider Mária új boltozattal, tetővel, toronnyal, ajtóval, ablakokkal és díszítményekkel ellátva átalakíttatta az épületet, s így nyerte el 1871-ben a kápolna - amely örök nyughelyül szolgál a család több tagjának és azok hozzátartozóinak - a mai formáját.
A Dózsa György utcán felsétálva (vagy feltekerve) először a nem is olyan régen felújított Szentháromság templomot, pontosabban annak apszisát pillanthatjuk meg. A templom mellett található a sírboltkápolna, ami sajnos már közel sincs olyan jó állapotban. A bejárat felett egy latin nyelvű szöveg olvasható: "Non habemus hic manentem civitatem". Ez tulajdonképpen egy bibliai idézet, a zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 14. versének egy részlete, mely így szól magyarul: "Mert nincsen itt maradandó városunk". A kapu zárva van, azonban mivel nincs kerítés, így könnyen be lehet mászni a régi cinterem területére. Így is tettem, hogy az épület apszisát is jól szemügyre vehessem. Elölről nem látható, de a klasszicizáló homlokzatú, latin kereszt alaprajzú imaház egy jelenleg harang nélküli harangtoronnyal rendelkezik. Körülötte néhány öreg sír dülöngél borostyános fák között, talán a tehetősebb falusiak és a papok temetkezhettek a nemesi nyughely szomszédságába.
A régi, picike sírkert nagyon hangulatos, ide alkonyatkor érkeztem, így teljesen egyedül, a lenyugvó nap fényénél merenghettem el kicsit az öreg sírkövek között. Ezek sincsenek jó állapotban, sokukról hiányzik a kereszt, sőt találni "félsírköveket" is. Ez eléggé elszomorító, igazán kezdeni kéne valamit a kápolnával és az körülötte lévő temetővel. Persze az is lehet, hogy a hely egy esetleges felújítás és parkosítás után valamelyest elveszítené a varázsát. Mert bizony az most van neki.
De ne feledkezzünk meg a templomról sem. A görög kereszt alaprajzú épületet szintén Bajzáth György építtette valamikor 1830 és 1860 között. Nagyon valószínű, hogy előtte is állt ezen a helyen imaház, melyet még a Amadék emeltettek az 1700-as évek elején. A kápolnához hasonló klasszicista templomot még 2008 tájékán kezdték el felújítani, a renoválás pedig évekig folyt. Az épület ezalatt új tetőszerkezetet is kapott, ami azért volt nagyon fontos, mert a korábbi rendszeres beázások miatt a bent lévő festmények nagy mértékben megsérültek. Furcsa, de az oldalsó bejárat oszlopai valamiért kimaradtak a munkálatok során. Ennek ellenére és a kisebb hibáktól eltekintve egy nagyon szép épületet tekinthet meg, aki ellátogat ide, ahol egykoron bárókat és grófokat helyeztek örök nyugalomra.
Rolf Singer
