A Magyarország legjelentősebb világháborús emlékhelyei között számontartott székesfehérvári szovjet katonai temetőnek is megvan a maga érdekes története, melyben nem mellesleg szerepet játszik a város egyik legnagyszerűbb művésze, a várépítő Bory Jenő is.
A II. világháború során Székesfehérvár a frontváros szerepét töltötte be a Budapest elfoglalásáért vívott harcban, emiatt pedig kétszer is nagyarányú szőnyegbombázást szenvedett el a város (1944. szeptember 19-én szovjet, október 13-án pedig amerikai légi támadás történt). A rombolás leginkább a Vasútvidéket sújtotta: többek között megsemmisült a pályaudvar és rommá lett az egész Lövölde. Az a Polgári Lövölde, melynek báltermes főépülete évtizedekig a székesfehérvári társasági élet központja volt, de ugyancsak elpusztult a Magyarországon egyedülálló fedett sportcsarnok is, melyet Molnár Tibor tervezett. Ezen épületek helyén, az úgynevezett Lövölde-ligetben alakították ki 1945-ben a szovjet katonai temetőt, ahol 4138 elesett katona - köztük 345 tiszt - és négy civil áldozat nyugszik.
A hősi emlékmű a felújítás előtt. Fotó: Szatmári Ádám (Ády)
A hely koronáját, a hősi emlékművet is 1945-ben avatták fel. A tekintélyes méretű, körülbelül hat-hét méter magas obeliszk - melyhez másfél méter magasságú lépcső vezet fel - a 2012-es felújítás során gránit burkolatot kapott, az emléktábláit kicserélték, a szovjet címert és az emlékmű tetején lévő - eredetileg vörös - csillagot pedig arany színűre festették.
A temető szobrai egy 1959-es kiadványban szereplő fotón. Forrás: Magony Imre: Bory Jenő
Kevesen tudják, de egykor a sírkert bejáratát Bory Jenő szobrai díszítették. A katonafigurákat a Vörös Hadsereg székesfehérvári parancsnokságának szóbeli utasítására készíttették el a szobrászművésszel - a szovjetek egyenesen Bory mester megbízására adtak utasítást. Ám mivel nem volt pályáztatás, és a Művészeti Tanáccsal sem véleményeztették alkotásokat, így vizsgálat indult az ügyben... később pedig eltávolították a szobrokat. Máig rejtély, mi lett a sorsuk.
A temető a felújítás előtt. Fotók: Szatmári Ádám (Ády)
Biztosan sokan emlékeznek még a régi műkősírkövekre. Eredetileg vörös csillagok díszítették a "fejfákat", a 2011-es képeken azonban már egy csillagot sem látni. 2012-ben az orosz kormány megbízásából az egész sírkertet felújították - eredetileg csupán 502 elesett katona neve volt feltüntetve, az új, fekete színű márványból készült sírtáblákon, emlékoszlopokon és miniobeliszkeken viszont már több, mint négyezer név olvasható. Emellett rendbe hozták az obeliszk körüli teret is. Talán nem tekinthető olyan jelentős sírkertépítészeti remekműnek, mint a váraljai Szentlélek katonai temető, de a maga egyszerűségében igencsak szép emlékhely, melyet a megújulás óta példaszerűen gondoznak.
Érdekesség még, hogy egykor a Székesfehérvárhoz tartozó Kisfaludon is volt egy szovjet katonai temető - méghozzá a Simay-Holczer kastély kertjében. Ezt azonban 2012 körül felszámolták, halottait exhumálták, és aztán a Deák Ferenc utcai sírkertben helyezték őket örök nyugalomra. A Kisfaludon eltemetettek közül egyedül az 1924-es születésű Mihail Szemjonovics Csebant tudták azonosítani a kitüntetései alapján - az ő földi maradványainak új helyét egy egyedülálló, fényképes síremlék jelzi a temető délkeleti oldalán.
Ugyan nem tartozik a temetőhöz, de ugyanúgy az 1945-ös "felszabadítás" emléke a sírkerttel szemközt található szobor - Mikus Sándor alkotását eredetileg a Zichy ligetben avatták fel, ám a rendszerváltás után áthelyezték a vasútállomáshoz közeli Béke térre. A szocreál épületek között álló nőalak a katonatemetőhöz hasonlóan többek között arra is emlékeztet minket, milyen gazdag és változatosan viharos városunk történelme.
Forrásaim:
- Székesfehérvár Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány 7. Kötet - 2010 (Csutiné Schleer Erzsébet)
- Magony Imre: Bory Jenő
- köztérkép.hu
- egykor.hu
- feol.hu
Rolf Singer
