Székesfehérvár legrégibb köztéri szobrát, azaz a "búzapiaci" Mária-oszlopot - a régi német nyelvű felirat alapján ( melyet a belvárosi plébánia püspöklátogatási jegyzőkönyve őrzött meg) - 1700. december 8-án állíttatta egy bizonyos Vienboth Vincenc. Hogy kicsoda-micsoda volt az alapító, nem tudni, és az alkotóról is csak sejtésünk lehet...
A legvalószínűbb, hogy egy Michael Kuglmann nevű kőszobrász munkája a - Szarka Géza szavaival élve - "mozgalmas, szinte égbe készülő" Mária-alak (a szintén ekkortájt faragott felsővárosi Nepomuki Szent János-szoborral egyetemben). A hagyomány szerint eredetileg Szent Mihály temploma helyén, (I.) János király kriptája felett állt. Tudniillik, miután török kézre került a város, II. Szulejmán egy megbízottja kidobatta Szapolyai tetemét a Nagyboldogasszony-bazilikából mondván a szultán vazallusaként nem méltó rá, hogy a nagy királyok mellett nyugodjék, a városbíró pedig az említett imaházban temettette újra a maradványokat (az eseményről három neves történetíró is megemlékezett - míg a Fejér vármegyei Károly János úgy tudta, mindez az úr 1543. esztendejében esett meg, Bél Mátyás és Bethlen Farkas szerint 1544-ben történt). Hogy a középkori templom pontosan hol állt egykoron, nem tudni - csak annyi biztos, hogy az egykori Nova Civitas nevű nyugati külváros területén kell keresni. Fitz Jenő a György Oszkár tér sarkára, Siklósi Gyula viszont a Rác utca környékére lokalizálta az 1601 után nyomtalanul eltűnt épületet (egy az említett évből ránk maradt német tollrajzon még szerepel, de későbbi rajzokon, metszeteken, térképeken már nem).
1831-ben kolera tombolt a városban, aminek következtében 1088 fehérvári vesztette életét. Néhány évvel később a járvány túlélői hálából renováltatták a provinciális kis barokk Mária-szobrot, mely ekkor kapta mai is látható empire stílusú talapzatát az új szöveggel. Egyes források szerint ekkor nem csak a posztamenst faragták újra (noha ennek ellentmond a figura tipikusan barokk jellege), az viszont egészen biztos, hogy a megújult emlékőrzőt Farkas Imre plébános (későbbi megyés püspök) szentelte fel 1835. augusztus 15-én - erről ő maga írt memoárjában.
A múlt században az útépítések miatt többször is költöztették, a 8-as számú főút mindkét oldalán felállították. Az időjárás és a vásári forgalom által sokat szenvedett plasztikát 1978-ban Bruzsa György restaurálta, majd - annak rendje szerint - még egyszer újraavatták. 1991-ben a Palotai út rendezésekor felmerült egy olyan terv, hogy átteszik a Szabadságharcos út végére. A szobor ekkor Kocsis Balázs műhelyébe került felújításra. A szobrászművész ezután készített egy másolatot is - 1993 óta ez látható a Piac téren, míg az eredeti alkotást a Városházán helyezték el. A replika legutóbb a tavalyi nyár végén szépült meg.
Forrásaim:
- Dr. Lauschmann Gyula: Székesfehérvár feliratos kövei
- Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
- Entz Géza Antal: Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
- Fitz Jenő: Székesfehérvár (Panoráma - Magyar városok sorozat)
- Szarka Géza: A székesfehérvári Belvárosi Plébánia története
- Kovács Péter: A barokk Székesfehérvárott
- Csutiné Schleer Erzsébet - Dr. Siklósi Gyula: Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány - Székesfehérvár, 2010 - Palotaváros
- Csutiné Schleer Erzsébet: Örökségvédelmi Hatástanulmány - Székesfehérvár, 2021 - Palotaváros
- Kovács Olivér - Buzás Gergely: Szapolyai János, az elveszett király (archeologia.hu)
Rolf Singer
