Dr. Kotsis Ivánt a harmincas évek közepén hívta meg a Schmidl Ferenc vezette Városi Mérnöki Hivatal, hogy szakértelmével és tapasztalatával segítse a fehérvári építészek munkáját a Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából megrendezendő ünnepi év előkészületeiben - az akkor már igen neves műegyetemi építésztanár 1935-től nyolc éven át játszott igencsak meghatározó szerepet Székesfehérvár építészeti törekvéseiben.

Az építész mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában. Fotó: Schulcz Ferenc/SPOT fotókör

Kotsis Iván 1889. december 15-én született Aradon. A családi hagyományt folytatva - mivel édesapja, Kotsis Lajos is építész volt - miután elvégezte középiskolai tanulmányait az aradi állami főreáliskolában, 1907-ben beiratkozott a budapesti Műegyetemre. Útját olyan kiváló építésztanárok egyengették, mint Hauszmann Alajos, Nagy Virgil és Schulek Frigyes. 1911-ben megszerezte diplomáját, és igen korán oktatóvá is vált: nem sokkal később kinevezték Hültl Dezső professzor mellé segédtanárnak. Külföldi tanulmányútjai után, 1912-ben már a Műegyetemen tanított, és emellett több tervpályázaton is elindult. A világháború után, 2 év katonai szolgálatot követően nőül vette Tuzson Rozáliát. Ami a munkásságát illeti: építészi pályája kezdetén historizáló szellemben alkotott, méghozzá olyan remekműveket, mint a zalaegerszegi ferences templom vagy a - később a kommunisták által lebontatott - Magyarok Nagyasszonya templom a budapesti Városliget szélén, a húszas évek végén azonban fokozatosan elhagyta a történelmi stílusok alkalmazását, és egyre inkább az építészeti funkcióra helyezte a hangsúlyt a tervezés során.

A Városháza épülettömbje Fehérvár tapintható térképén, mely Nagy Edit és Pintér Balázs alkotása.

Az 1930-as évek közepén Csitáry G. Emil polgármester elhatározta, hogy Fehérvárra hív egy tekintélyes és nagy szakértelemmel bíró műegyetemi professzort, akinek döntő szava lesz majd a nagyszabású városfejlesztési koncepció megvalósításának vitás eseteiben. A választást a Mérnöki Hivatal építészeire, többek között Schmidl Ferencre és Molnár Tiborra bízta, akik Dr. Kotsis Ivánra szavaztak, mivel ő - a tanártársaival szemben - az újabb, irányzatok híve volt. Az építésztanár első és legfontosabb munkája a Városháza átalakítása volt. A tervei szerint 1936-ban elbontották a Városháza főépülete és a Zichy palota közé "ékelődött" Bierbauer-házat, a palotát mindkét tűzfalas végén meghosszabbították - ezt követően pedig immár a két nagyobb tömegű épületet kötötték össze függőfolyosóval. A Városház utca "beolvasztásával" létrejött a belső udvar, és az e teret kettéosztó, új összekötő szárnyban kapott helyet az ülésterem. Kotsis Iván eme új épülettömb példaszerű megkomponálásával egy a város jelentőségéhez és a közintézményi funkciójához méltó épületegyüttest hozott létre. Szerencsére sikerült megmenteni a díszes Bierbauer-ház néhány értékét: az épület Szűz Mária-figuráját - mely a város egyik legöregebb szobra - áthelyezték a belső udvar Városház tér felőli kapuja fölé; míg a zárterkélyét a kiváló építész "átrakta" az új szárny délnyugati oldalának második emeletére, a Szent Anna kápolna mögé - a gótikus épület festői terecskéjének kialakítása egyébként szintén az ő érdeme.

Kotsis Iván több bérházat is tervezett Székesfehérvárnak, ezek közül elsőként, 1938-ban épült fel a Szent István tér sarkán a zártsorú beépítésbe csatlakozó, háromemeletes - úgynevezett - TÉBE bérház, melyet a Takarékpénztárak és Bankok Országos Nyugdíj Pénztára építtetett. Az art deco beütésű és a novecento hatását tükröző ház jellegzetessége a lekerekített sarok neobarokk jellegű zárterkélye - az építész több fehérvári lakóépületén is alkalmazott ilyen megoldást, ezzel is folytatva a városi hagyományt.

Egy évvel később készült el az építész következő bérháza a Budai út és a Prohászka Ottokár út sarkán. A Szent István téri épülethez hasonlóan e modern, ám barokk hatású sarokház is finoman, egyszerűsített formában idézi fel a közeli történelmi belváros barokk épületeinek hangulatát. Legérdekesebb részlete is a város múltja előtt tiszteleg - zárterkélyén egy jellegzetesen magyar, barokkos art deco díszítés látható. Az L alakú, szerencsés tömegalakítású épület az erősen visszaugrasztott sarokfordulóval harmonikusan illeszkedik az útkereszteződés - Fábián Gáspár tervezte - iskoláinak térképzéséhez. A "Gyöngyvirág-háznak" is nevezett kétemeletes épület egyébként igencsak korszerűnek számított a maga korában: kísérleti megoldásként melegvizes fűtéssel látták el, amely a lakások temperálására szolgált.

Ugyancsak 1939-ben épült fel a ciszterci rend bérháza az egykori Vásártér beépítésével kialakított Horthy Miklós (ma III. Béla király) téren, szintén Kotsis tervei alapján. Az elegáns háromszintes lakóépület higgadtságával később mintaként szolgált az 1948 és 1956 között a térre épített szocreál lakóházak tervezői számára. Sajnos az Ányos Pál utca 1. alatti bérház külsejét 2010 környékén megváltoztatták - karakteridegen színeket és öncélú mintázatot kapott. Szerencsére az igényes modern, magas kőlábazat és a szép bejárati kapuépítmény részleteivel még mindig őrzi a két világháború közötti modern építészet jellegzetességeit.

1940-ben sorháztelep készült a Felsővárosban, elsősorban a Vadásztölténygyár munkásai számára. Három utcában (Orgona, Szövetség és Hajnal utcák) összesen 222 ház épült fel Kotsis Iván típustervei alapján. Az egyszerű, ám karakteres kislakásokból álló házsorok egységessége már a múlté: az épületek nagy részét többé-kevésbé átalakították, talán a Hajnal utca 12. számú ház külleme tükrözi leginkább az eredeti állapotot.

A Szekfű Gyula utcai Egészségház (Bőr-, Nemibeteg-, és Tüdőgondozó) 1941-ben épült fel. Az L alakú, visszafogott homlokzatú épület jelenleg igencsak rossz állapotban van - tábla figyelmeztet az omlásveszélyre.

A történelmi belváros rendezésében ugyancsak vezetőszerepet vállalt a műegyetemi professzor, ám több régi épület homlokzatának átalakításáért és lecsupaszításáért joggal kritizálható. Az Országzászló téri - eredetileg klasszicista - múzeumépület lehet ez alól kivétel, hiszen a Schmidl Ferenc-Molnár Tibor kettős által tervezett új, modern szárnyakkal kétségkívül jobban harmonizál a leegyszerűsített homlokzat. Ám a modernizálásnak áldozatul estek olyan épületek is, mint az ország egyik legszebb magyar terének sarkán álló Lauschmann-ház, a Szent István-katedrális melletti Tergovics-ház vagy az egykori izraelita szeretetház a Koronázó téren - ezen egykor barokk házak dísztelenítésével műemléki értékek vesztek el. Mindemellett meg kell még jegyezni, hogy az egykori Deutsch-Deák Áruház szecessziós díszeit és különleges félgömbkupoláját is Kotsis Ivánnak köszönhetően távolították el, azonban a ma már Alexandra Könyváruházként működő sarokház jelenlegi unalmas külleméhez nincs köze az építésztanárnak, ugyanis azóta még egyszer, 1990-ben is átalakították.

Kotsis Iván később, a világháború után is visszatért Fehérvárra, hogy ismét részt vegyen a város megújításában. Ez a korszaka azonban korántsem volt oly termékeny: az ötvenes-hatvanas években csupán két épületet tervezett az egykori koronázó városnak. Ezek közül a korábbi a Várkörút 1-es szám alatt található zártsorú beépítésbe illeszkedő, kétemeletes épület, fröcskölt vakolattal és a sarkain konzolos zárterkélyekkel. A ma már a Polgármesteri Hivatal adóirodájaként funkcionáló egykori lakóház a régi szesz- és likőrgyár helyén épült fel.

Utolsó itteni munkája az Ady Endre utca és a Fő utca sarkán álló, az utcavonaltól visszaugrasztott, árkádsoros lakóház volt, mely 1963 és 1965 között épült fel. Kotsis stílusához híven anno visszafogottabb homlokzattal rendelkezett, ám 1989-ben a Melocco Miklós-féle Mátyás-emlékmű elkészítése során sgraffito díszítést és domborműveket kapott.

Az építész mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában. Fotó: Schulcz Ferenc/SPOT fotókör

Annak ellenére, hogy Kotsis Ivánt a II. világháború után politikai okokból eltávolították a Műegyetemről, az akkor már hatvan éves építész nem tört meg, tovább alkotott, s emellett az egész magyar építésztársadalom mindvégig a legnagyobb tisztelettel tekintett rá, mint kiváló építészre és példamutató tanárra. 1961-ben Ybl Miklós-díjat kapott "az építészek nevelésében kifejtett több évtizedes munkásságáért", 1969-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává választották. 1980. január 11-én hunyt el, sírja - melyet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2002-ben védetté nyilvánított - a Farkasréti temetőben található (sírkövét maga Kotsis Iván tervezte még az édesapja síremléke számára). Emlékét őrzi többek között a születésének századik évfordulóján, 1989-ben alapított Kotsis Iván-érem, mely "a szakma fair play-díja", és a neves tanár mellszobra a BME szoborparkjában, mely Szathmáry Gyöngyi alkotása.

Forrásaim:

• Mérnökök Fejérben - 2011 (Csutiné Schleer Erzsébet)
• Székesfehérvár Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány 2.-3. és 5. Kötet - 2010 (Csutiné Schleer Erzsébet)
• Székesfehérvár Anno... (Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc)
• Táj-kert blog (Erkély-zárterkély-zárt sarokerkély és "Szocdeco, art real" és egyéb stílusirányzatok c. bejegyzések)
• köztérkép.hu

Rolf Singer