Székesfehérvár egyik legérdekesebb utcaszakasza a történelmi belváros és a Víziváros határán húzódó Várkörút északi része, ugyanis az itteni villák, bérházak és középületek zöme a harmincas években épült, egy részük pedig a Bauhaus szellemét tükrözi, de találni itt art deco épületet, és a római iskola is képviselteti magát. Nemrég - két szakaszban - felújították a Molnár-villa és az "Egészségház" gyönyörű épületegyüttesét, én pedig úgy gondoltam, ez remek apropó arra, hogy írjak egy kis értekezést a villasorról.
A régi várárok és városfal helyén húzódó Várkörút déli szakasza még a historizmus jegyében született, az északi szakasz kiépítésének viszont csak a harmincas évek elején láttak neki, mikor is a nagy gazdasági világválság az építészetben is változást hozott. Az 1940-re kiépült, elegáns, modern villasor, mely szerencsére a világháború után is színvonalas elemekkel bővült, Fehérvár egyik legjelentősebb építészeti értéke.
Kezdjük túránk a Romkerttől! A harmincas évek modernizmusának nem éppen különleges, de igencsak szép, igényes megnyilvánulásai a Prohászka ligettel szemben található, egyszerűbb, szabadonálló, nyeregtetős villaépületek. A 20. szám alatti, háromszintes, a déli homlokzat emeletein loggiákkal ellátott, terrakotta színű ház érdekesebb részlete a lépcsőház függőleges ablaksávja a bejárat felett, míg a 18-as számú egyemeletes, a bejárati bővítmény felett teraszos Ribiczey-villa jellegzetességei az ablakokat összefogó kőkeretek. Utóbbi 1935-ben épült ribiczei Ribiczey Mária és Margit számára (címerük még most is ott díszeleg a ház kapuján) Gáspár István tervei alapján. Érdekesség, hogy a váraljai Eötvös utca elején található íves villaépületet is Gáspár István tervezte, aki amellett, hogy okleveles építészmérnök volt, tűzoltótisztként is "működött", ráadásul a negyvenes években már mint a tűzoltóság főparancsnoka.
A Várkörút és a Lakatos utca sarkán álló épületet a villasornak több remekművet is adó Molnár Tibor tervezte Eppinger Ignác téglagyáros számára. Az 1934-ben felépült hatalmas villa az expresszív modern építészet gyöngyszeme. Az áramvonalas (streamline) stílusnak is nevezett irányzat az 1930-as évek elején jelent meg a magyar art deco építészetben, és a visszafogottság mellett a luxus óceánjárókat idéző elegánsan lekerekített sarkok jellemezték - nem véletlen, hogy a szinte dísztelen (csupán a kapubéllet téglajátéka mérvadó) Eppinger-ház terasza is egy hajófedélzethez hasonlít. Érdekesség, hogy a hatvanas években itt bérelt lakást Takács Imre költő - ki ez idő tájt tanárként dolgozott Fehérváron - és emiatt Pilinszky János is gyakran megfordult e házban. 1999-től egy ideig banképületként szolgált, ekkor alakították ki az ívesen átforduló sarokmegoldás jellegtelen bejáratát.
A szemközti utcasarok épülete nem villa, és nem is a két világháború közötti időszak alkotása, de magas szintű építészeti nívója és különlegessége révén mindenképpen érdemes ejteni róla néhány szót. A Brunswick Teréz Óvoda épületegyüttese 1960-ban épült az egyik legjelentősebb fehérvári építész, Pordán Horváth Ferenc terve szerint. A példaszerű tömegformálás mellett kiemelendő a kisméretű, mélyüvegezésű ablaknyílások szépen megkomponált ritmusa, mely derűt és játékosságot kölcsönöz a homlokzatnak. Mindemellett meg kell még említenem N. Kovács Mária nevét is, ugyanis az ő műve az óvoda kertjében található, kedves kis teknős-díszkút.
A szomszédjához hasonlóan az 1933-as Kaltenecker-villa is Molnár Tibor műve. A fehérvári születésű Kaltenecker Viktor 1903-ban nyitotta meg ügyvédi irodáját. Többek között a Vörösmarty-Kör főtitkára, a Zenekedvelők Egyesületének elnöke és a Fejér megyei Takarékpénztár ügyésze volt. Egykori otthonát puritán jellemének megfelelően az egyszerűség és a tisztaság jellemzi - csupán a telek kapuján látható némi art deco jellegű díszítés. Eredetileg méretében is szerény volt: csak egyszintesként épült, 1965-ben bővítették, ám ez is Molnár tervei szerint történt, így építészeti értéke nem csorbult.
A villasor talán legfiatalabb épülete a 12-es számú ház, melynek főhomlokzata - csakúgy, mint az óvodáé - a Watthay Ferenc utcára néz. E visszafogott modern villát a hatvanas években építették, felújítására pedig 2010 tájékán került sor.
Molnár Tibor legelőször saját magának tervezett házat az újonnan megnyitott Várkörúton: az építész - eredetileg pasztellsárga - "Poirot-hangulatú" otthona már 1933-ban elkészült. A geometrikus tömegformák összekapcsolásával megalkotott, Bauhaus- és art deco-hatásokat is mutató épület a város egyik legszebb építészeti műremeke. Jellegzetessége a félhengeres, előreugró lépcsőház a hosszúkás, ívesen záródó ablakkal - mintául bizonyára az Árkay Bertalan tervezte budapesti Beretvás-villa szolgált. A baloldalán anno nyitott terasz volt, ám azt beépítették, mikor a házat 1992 és 1999 között Bozóki Judit tervezésével irodaépületté alakították. Felújításával - mely tehát már régóta váratott magára - épp Karácsonyra végeztek.
A Molnár-villa szomszédja egyúttal annak építészeti folytatása: a Bauhaus szellemében tervezett "Egészségház" eredetileg lakóház volt, a Molnár Tibor nevéhez fűződő átépítését 1936 és 1940 között végezték - ekkor készült az udvar oszlopos-árkádos kialakítása, illetve a földszintes, ívesen forduló épületrész, mely aztán fogorvosi rendelőként működött. Anno egy Anya gyermekével című szobor díszítette a homlokzatot, ám ez a II. világháború után eltűnt. A tavaly végzett példás felújítás előtt még stílusától idegen, harsány színeket viselt, és a Péter Rózsa Gimnáziumnak adott otthont, ma már lakóépületként funkcionál.
A 10-es számú ház is igazi különlegesség lévén Fehérvár viszonylag kevés "tisztán art deco" épületeinek egyike - a dekoratív stílus játékosságát nagyszerűen tükrözi a kovácsoltvas erkélykorlát és kapurács. Az egyemeletes, magastetős villát, melynek főtömegéhez egy szintén egyemeletes, de előtetős bejárati rész csatlakozik, a fiatal Schmidl Ferenc tervezte még 1930-ban a Felsőkereskedelmi Iskola igazgatója, Barth (később Baróth) Rezső megbízásából. Korábban barackszínben pompázott, de a közelmúltbéli átalakítása során nem csak a színét, sajnos emeleti ablakainak régi zsalugátereit is elvesztette.
Kevésbé érdekes, de azért szóra érdemes az ugyancsak a harmincas évek elejéről származó, ám még konzervatív neobarokk stílusban épült ház a 8-as szám alatt előreugró középrizalittal, stukkódíszes oromzattal, füzérdíszes pilaszterekkel, valamint alacsony manzárdtetővel. Sajnos a főhomlokzat nagy részét örökzöld növényzet takarja, és a felújítás is ráférne e mintegy 90 éves épületre. Ma nő-, illetve belgyógyászati rendelő működik itt.
Nem a Molnár-villa az egyetlen egykori építészotthon a Várkörúton: a villasor talán legkülönlegesebb elemét a város akkori főépítésze, Schmidl Ferenc tervezte saját magának, illetve családjának a harmincas évek második felében. E déli tájolású modern lakóház tulajdonképpen a Bástya utcai szülői ház hátsó udvarában épült fel, és az igen keskeny - mindössze 12 méter széles - telek a már tapasztalt építészt is komoly kihívás elé állította, de leleményességének köszönhetően (például a csupán 3 méter széles ebédlő edényszekrényének falba mélyesztésével és az étkezőt a nappalival való teljes összenyitásával) egy minden alapvető szükségletet és komfortot kielégítő családi otthont alkotott. Később azonban sajnos ebből is irodaépület vált, és jelenleg sok-sok otromba hirdetés csorbítja szépségét. A főhomlokzat sarkán, a konzolon Ohmann Béla alkotása áll, mely stílusában a novecento letisztult formavilágát tükrözi. A szobor az építész feleségének kérésére készült - Havranek Karola Szent Józsefet tartotta pártfogójának, és később a szentnek tulajdonította azt is, hogy házuk a csodával határos módon majdhogynem sértetlenül átvészelte a világháborút. Ezzel kapcsolatban érdekes a ma utazási irodaként működő, egyébként garázsnak látszó helyiség, ami valójában egy óvóhely, melynek födémét úgy méretezték, hogy a teljes ház súlyát elbírja, ha az összedőlne.
Schmidl Ferenc legeslegelső munkája az utca túloldalán található Pattantyús-ház volt (a fiatal építész épp ez idő tájt házasodott, és az ifjú pár aztán az ezért a házért kapott pénzből ment nászútra). A nagy gazdasági világválság tetőzése után a modern felfogás került többségbe a lakóház-építészetben, ezzel az új építésű neobarokk villák száma a töredékére esett vissza. Ez az éppen 1930-as villa egyfajta átmenetet képvisel, hiszen habár neobarokk stílusjegyeket visel magán, jóval visszafogottabb "Horthybarokk" szomszédjánál, az összképet tekintve pedig már-már modernnek hat. Az eme kettősség ellenére harmonikus épület jellegzetessége az utcai homlokzat félhenger alakú bővítménye tetején terasszal, de ugyancsak teraszos a négyzetes alaprajzú főtömeghez csatlakozó földszintes, előtetős bejárati rész. Építtetője, az ügyvéd Pattantyús-Ábrahám János a II. világháború után külföldre menekült, egykori otthona ma a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. székhelye.
Szemközt az Országzászló téri Szent István Király Múzeum 1934-1937-es, "mókás" bővítése látható. Az új épületrész le sem tagadhatná, hogy két építész közös alkotása: Schmidl Ferenc tervezte a romantizáló, "boglyas-íves" földszintet, míg Molnár Tibor a "csupa ablak" emeleteket és a "ravaszul megszerkesztett kis" lépcsőházat.
A múzeummal átellenben, a Várkörút és a Kígyó utca sarkán álló, terrakottaszínű modern épület "becsapós": akár a harmincas évekből is származhatna, de az igazság az, hogy ez a kétemeletes bérház az 1950-es évek végén épült - a magyar építészet a szocialista realizmus rövid korszaka után az ötvenes évek második felében visszatért a modernhez, és bizony ilyen igényes és szép lakóházak is készültek a "szocmodern" időkben. Figyelemreméltóak a várkörúti sarok fehér kőkeretes álsarokablakai, valamint a míves bejáratok - ugyanis két bejáratai is van a háznak, a másik felett, azaz a Kígyó utcai sarkán pedig egy a városunkra oly jellemző építészeti megoldás, zárterkély látható.
A 3-as számú, háromemeletes, modern saroképület eredetileg az Izraelita Hitközség lakóháza volt, Somogyi György tervezte 1935-ben. Különlegessége, hogy az emeletein a homlokzat konzolosan előreugrik, a sarkán pedig tömör mellvédes erkélyek láthatóak, illetve csaknem ugyanolyan álsarokablakok, mint amilyenek a szemközti utcasarok imént bemutatott bérházának sarkán - kétségtelen, hogy annak tervezőjére hatással volt Somogyi alkotása. Legutóbbi felújítása 2003-ban történt.
A Várkörút és a Kígyó utca találkozásától északra fekvő háromszög alakú, elkeskenyedő telekre egy igen különleges lakóházat álmodott meg a már többször említett Molnár Tibor. A stílszerűen "Vasalóháznak" nevezett, íves trapéz alaprajzú épületben - Csutiné Schleer Erzsébet szavaival élve - "vidáman dúl a novecento", ugyanakkor íves formai megoldásain az art deco hatása érződik. Az 1936-ban Szalai Dezső és felesége, illetve Bendorfer György számára épült ház rengeteg érdekes építészeti megoldással rendelkezik - a főhomlokzat sarkon átforduló, erkélyei, a bejárat felett látható íves lépcsőházablak, valamint a hátsó homlokzat üvegezett, félhenger alakú bővítménye mind-mind kiemelendő. Nagy kár, hogy pusztulófélben van.
Igazán szép modern épület az 1-es szám alatti "sarok nélküli sarokház" is, melynek tömege a főútról ívesen átfordul a Marosi Arnold utcába. Özv. Grünfeld Gézánénak készült a harmincas évek végén, sajátossága még a bejárat feletti háromszintes rizalit, melyhez kétoldalt minden emeleten egy-egy erkély csatlakozik, illetve az igencsak elegáns kőburkolat a földszint teljes magasságában. Bár nem találtam róla adatot, de úgy tűnik, a belvárosi Fő utca irányába történt kibővítése már az ötvenes években történt - az új szárny erkélyrácsaival megegyezőket a vasútvidéki szocreál épületeken látni.
Az utca utolsó (tulajdonképpen legelső) épülete a 4-es számú házhoz hasonlóan "becsapós", ugyanis építésze, Dr. Kotsis Iván a harmincas években több ehhez hasonló, azaz a történelmi belváros jellegzetes barokk épületeit imitáló, zárterkélyes, modern bérházat is tervezett a városnak, ám e fröcskölt vakolatú épület már a hatvanas években épült, előtte ugyanis szesz- és likőrgyár állt e helyen. Ma a Polgármesteri Hivatal Adóirodájaként szolgál.
Forrásaim:
- Csutiné Schleer Erzsébet: Kulturális örökségvédelmi hatástanulmány. Víziváros.
- Entz Géza Antal: Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
- Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet
- Kovács Eleonóra: Víziváros - Egy fehérvári városrész története
- Magyarország közhivatalainak cím- és adattára, 1942.
- Schmidl Ferenc: Családiház Székesfehérvárott - Magyar Építőművészet, 1942 (41. évfolyam, 4. szám)
- Bándy Márta levelei
- Mérnökök Fejérben - 2011
- "Szocdeco, art real" és egyéb stílusirányzatok. c. blogposzt (táj-kert)
Rolf Singer
