A Móri-árok délkeleti végénél fekvő Sárkeresztesről a település színes támfala mesél - az egykor még unalmas téglafal látványos dekorációját a Hang-Szín-Tér Gimi művésznövendékei és képzőművész tanárai  készítették a falu önkormányzatának megbízásából, és támogatásával. E támfalfestmények - tudomásom szerint - példa nélküliek Fejér megyében.

Jómagam a község műemlék magtárának keresése során leltem rá a szóban forgó támfalra. A Kossuth utca és a  Dózsa utca között végighúzódó közel százötven méter széles és átlagban három méter magas betontéglafalat még a 2000-es évek elején emelték civil kezdeményezésre. Majd' húsz évvel később egy újabb civil kezdeményezés hozott változást: a település önkormányzata a 2018 júniusában megalakult Szeretem Sárkeresztest Csoport javaslatára bízta meg a hatalmas felület kidekorálásával a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Szakgimnáziumot.

Ezt követően pályázatot írtak ki az iskolában - a pályázó diákok rajzait a gimnázium képzőművész tanárai értékelték, rangsorolták. Miután a legjobb terveket az önkormányzat is jóváhagyta, tavaly októberben elkezdődött a több napig tartó, intenzív munka. A csapat először este, projektorokkal, számítógépekkel és reflektorokkal vonult a helyszínre - a grafikákat a támfalra vetítették, és azokat először krétával rajzolták fel, csak eztán következett a festés: a tanulók és a tanárok falfestékkel, illetve hengerekkel és ecsetekkel dolgoztak. "Mivel a felület nagy, óriási munka volt az egész, de óriási élmény is mindannyiunknak!" - mesélte a gimnázium igazgatója, Gerséné Krausz Szilvia.

A kész műalkotáson megjelenik többek között Eufrozina királyné johanniták társaságában - tudniillik itt adományozott földet a rend lovagjainak III. Béla édesanyja - a falu 1715-ben épült, műemléki védelem alatt álló református temploma, a település híres szülötte, Bársony István - "a természetírás aranytollú mestere", kinek emlékét többek között egy domborműves emléktábla őrzi Sárkeresztesen - valamint a község címere.

A képeket készítő diákok: Móricz Alexa Zoé, Hodula Laura Apollónia, Dvorski Ronald, Dankházy Martin, Pécsi Laura, Farkas Keve, Molnár Nikolett, Vörös Kíra, Molnár- Csikós Boglárka, Reiter Roxána, Molnár Hanga, Molnár Jázmin, Rössler Gréta, Perei Mátyás, Fejes Tamara, Schultz Kitti, Trenka Fanni, Schürger Jennifer, Mayer Karina, Vas Eszter Panna, Klujber Gabriella, Császár József ,Kattári Luca, Gyurkócza Freia, Berki Noémi, Raffai Vanda, Benkő Lili, Kulcsár Szófia, Szerdahelyi Mária, Polányi Andrea, Keresztes Noémi, Idei Kitti, Vicol Nikolett, Nagy Klaudia, Bartus Karina, Gál Zsófia, Major Anikó, Gulyás Gréta, Kovács Bianka, Pintér Hanna, Harangozó Alícia, Izing Zsófia, Németh Száva, Paczali Barbara, Fischer Barbara, Fodor Anna, Kiszely Virág, Török Hella, Kemény Alex, Litkey Bendegúz, Bótor Luca, Kiss Kende, Sajtos Csenge.

És segítő tanáraik: Kiszely Krisztián, Pintér Balázs, Gerséné Krausz Szilvia, Varga Bálint, Bálint Szilárd, Preszter Elemér, Tarczy István, Baumann Barbara.

Köszönettel tartozom Gerséné Krausz Szilviának, valamint Baumann Barbarának az információkért és a festést bemutató fényképekért! 

Rolf Singer

Szeptember 21-én, szombaton egy igazán fantasztikus élményben volt részem: a jelenleg felújítás alatt álló Szent István-székesegyház megnyitotta kapuit, és lehetőségem adódott nem mindennapi közelségből megcsodálni Johann Ignaz Cimbal - ugyan még restaurálás előtt álló, de már megtisztított - gyönyörű barokk mennyezetfreskóját.

Néhány éve még nagy volt a baj: 2014-re válságossá vált a bazilika épületének állapota, ám szerencsére a tetőszerkezet hibáját még időben észrevették, így a mennyezet megmenekült az összeomlástól. 2015-ben megkezdték a felújítást, és 2016. szeptember 3-án át is adták a megújult homlokzatú székesegyházat, a restauráció azonban nem ért véget: az ünnepség után nem sokkal állványokat építettek a templom belsejében - ott a munka azóta is zajlik - 2017-ben pedig Osgyáni Vilmos restaurátor készített másolatokat Szent István és Szent Imre szobrairól - az új figurák 2018. június 28-án kerültek a homlokzatra (az eredeti Szent Lászlót már 1967-ben lecserélték, az ugyanis súlyosan megsérült a II. világháborúban). Jeszeniczky Ildikó festő-restaurátor elárulta, hogy reményeik szerint 2022-ben már lesz húsvéti mise e falak között, viszont a bazilika kapuja addig továbbra is zárva van a látogatók előtt. Nemrég azonban lehetőség nyílt arra, hogy az érdeklődők betérjenek a felállványozott épületbe, és egy cirka 10 méter magas állványzatról megcsodálják a hajó második boltívének - megtisztított - freskóját. De még mielőtt bemutatnám a szóban forgó festményt, hadd ejtsek néhány mondatot magáról a templomról, és annak altemplomáról is.

A Szent István-székesegyház helyén, Fehérvár legmagasabb pontján egykor a város legősibb szentélye, Géza fejedelem négykaréjos kápolnája állt. Később gótikus plébániatemplom épült e szent helyen, melynek építését III. Béla király édesanyja, Eufrozina királyné kezdte meg (eme épület emlékét máig őrzik a bazilikába stílusosan beépített gótikus ablakrészek). 1235-ben rendhagyóan itt koronázták királlyá IV. Bélát - eztán pedig szokássá vált, hogy a Nagyboldogasszony-bazilikában koronázott királyok a szertartást követően átvonultak a középkorban Szent Péter és Pál-templomnak nevezett imaházba, és itt ütötték lovaggá vitézeiket. Az épület a hódoltság korában is fontos szerepet töltött be: Szulejmán szultán dzsámijaként funkcionált. A város felszabadítása után a jezsuiták kezelésébe került, a roskatag templomot ettől kezdve sűrűn javítani kellett. 1743-ban a déli torony ledőlt, ezt a jezsuita (ma már ciszterci) templomot is tervező Paul Hatzinger építette újjá. A ma is meglévő barokk épület ezt követően, 1758 és 1768 között épült fel a régi templom falainak részleges felhasználásával, Martin Grabner vezetésével. Az építőmester 1763-ban bekövetkezett halála után Johann Schattner folytatta az építkezést, majd Grabner fia, Johann Michael fejezte be. 1768-ban készültek a gyönyörű szép barokk mennyezetképek, melyek Johann Ignaz Cimbal alkotásai - a bécsi festő egyébként a freskók mellett négy mellékoltárképet is készített. Az új épület kőfaragómunkáit - mint például a kapu felett látható rokokóba hajló barokk keretes kőcímer - Johann Michael Hondler és Johann Weigel végezte 1770-ben, a homlokzati kőszobrokat -  melyek Szent Lászlót, Szent Istvánt, illetve Szent Imrét ábrázolják - Huber János Pál készítette 1773-ban. Néhány évvel később elkészült a gyönyörű szentély is, mely pedig Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész kiváló munkája. Az 1774-ben felszentelt, immár hatalmas barokk templomot végül 1777-ben a Mária Terézia által megalapított székesfehérvári püspökség tette székesegyházzá.

Túránk valójában az altemplomban vette kezdetét, melynek bejáratánál építették fel 1929-ben Pásztor János szobrászművész, Hikisch Rezső építész és ifj. Havranek Lajos kőfaragómester meglehetősen impozáns I. világháborús emlékművét. Érdekesség, hogy ez volt a korszak egyetlen olyan köztéri alkotása, melyen Ady-idézet szerepelt. A szoborcsoport fekvő katonája - melyet Pásztor János elképzelései alapján Gaál Mihály készített - csak jóval később, 1937-ben egészítette ki a kompozíciót - ehhez a Szigethy testvérek a Fekete Elefánthoz címzett gyarmatárukereskedésének otthont adó Városház köz 6. számot viselő házat kellett lebontani.

Az altemplom kiépítése Hősök kápolnájává az Ybl-díjas Schmidl Ferenc nevéhez fűződik. A boltozott, oszlopos tér falain - betűrendbe szedve és a rendfokozatokat is megjelölve - az I. világháborúban, idegen harcmezőkön és a román megszállás során elesett fehérvári katonák nevei olvashatók. De az altemplom egyúttal régi temetkezési hely, sok előkelőség nyugszik itt, nem mellesleg a székesfehérvári püspökök többsége, köztük a város első püspöke, Séllyei Nagy Ignác, kit eredetileg a Hosszú temetőben temettek el, majd a maradványait 1874-ben a többek között Simor János esztergomi érsek költségén, és Hübner Nándor építész tervei alapján épített Szentháromság-kápolnába helyezték át (emlékművét Farádi Vörös Vince készítette), és jelenlegi helyére csak az 1938-as Szent István-emlékév alkalmából került. A főpásztorok síremlékei természetesen jó állapotban vannak, a többi sír azonban jelenleg is restaurálás alatt áll.

Mint már említettem, a bazilika freskóit a bécsi Johann Ignaz Cimbal festette - és természetesen valamennyi főszereplője István király, a templom védőszentje: a szentély mennyezetfreskóján a Szentháromság előtt térdel fehér palástban, míg a középső képen trónján ülve adja át Asztrik kalocsai érseknek az első püspökségek alapítóleveleit főurak, apródok és főpapok társaságában. A nyílt nap alkalmával a harmadik alkotást, a hajó második boltívének freskóját lehetett megtekinteni - a pogányságot legyőző Szent Istvánt ábrázoló, légiesen könnyed falképet a közelmúltban szabadították ki az átfestések és koszrétegek alól. E jelenet három központi alakja Szent István, a gyermek Szent Imre, és Szent Gellért: a katolikus hit terjesztésén fáradozó király a fia nevelőjére, Gellértre tekint - ki kezében az általa lejegyzett intelmeket tartja - míg jobbjával a magyar ruhás Imrét karolja át. Az államalapító bal kezében jogar, mellyel egy ledöntött bálványszoborra, a pusztuló pogányság jelképére mutat. A bálvány előtt egy kígyótól övezett varázsló, míg a mező peremén a menekülő segédje látható (habár előbbi alak értelmezhető a pogányság rémével küzdő magyarok allegóriájaként is) - felettük egy angyal lebeg véres kereszttel, győzelmesen. Istvánék felett pedig a mennyei szín: a diadalmaskodó Eklézsia alakja monstranciával, angyalok között.

A boltozat négy sarkában két görög, illetve két latin egyházatya alakja látható: Nagy Szent Vazul, Naziani Szent Gergely, Szent Ambrus és Nagy Szent Gergely. A méhkas Szent Ambrus ékesszólásának édességét illusztrálja, míg I. Gergely pápát - a szokásoknak megfelelően - az őt inspiráló, galamb formájában megjelenő Szentlélekkel ábrázolta a mester.

Cimbal alkotásairól anno így írt Fitz Jenő régész-történész: "művészi értékben sem a jezsuiták, sem a karmeliták templomának mennyezetképeivel nem kelhettek versenyre", illetve "a későbbi restaurálások és átfestések sokat rontottak a freskókon, noha azok művészi értéke - az Egyházművészeti Múzeumban lévő olajvázlatok alapján - egyébként sem volt jelentős". A templomot és annak falképeit bizony többször is "restaurálták" már. 1866-ban történt az első jelentős felújítás, ekkor Heinrich Ede tulajdonképpen temperával festette át a képeket. 1935 és 1938 között Sándor Béla felelt a freskók megújulásáért - őt egy a munkálatokban részt vett szobafestő jelentette fel a Műemlékek Országos Bizottságánál a rongáló, pusztító tevékenységéért. Az összkép, ami most látható, már Bicskei Karle János nevéhez köthető: a festő 1960-ban ugyan megtartotta az ikonográfiai programot, és megőrizte a kompozíciót, ám a kor szellemének megfelelően erősen kontúrozott, ezzel megszüntetve a barokk perspektívát (ugyanis a barokk festészetben minden figura a maga fontosságának megfelelő hangsúlyt, kidolgozottságot kapott). Kétségtelen, hogy anno a festőművészek merőben más szemlélettel közelítettek a falképek helyreállításához, mint korunk restaurátorai. Szerencsére jelenleg átgondolt, tudatos koncepció mentén zajló, szakszerű restauráció folyik, melynek célja az eredeti barokk állapot visszaállítása. De visszatérve a kritikákra, a kvalitást illetően Szarka Géza is hasonló véleményen volt Fitz Jenővel, ám a Belvárosi Plébánia történetének krónikása felismerte az alkotások jelentőségét: "a freskók bábszerű alakjaikkal, történelmi anakronizmusukkal (Szent István barokk öltözetben!) bizony vértelen, gyenge alkotások, de tartalmilag igazi barokk szellemet fejeznek ki, és alkalmasak a hívek vallási öntudatának emelésére", illetve úgy jellemzi Cimbal műveit, mint "szerény, de tárgyuknál fogva felemelő freskók". Ne feledjük, az épület eredetileg plébániatemplomnak épült, később vált püspöki székhellyé.

Miután az ember alaposan kibámészkodta magát, a bazilika főbejáratán távozhatott. Én mielőtt kiléptem volna a kapun, még bekukkantottam az oldalsó kápolnákba a gyönyörű szép rácsos ajtókon keresztül. A Szent István-kápolnában található, igen szép vörösmárvány oltárt tabernákulummal Séllyei Nagy Ignác emeltette még 1779-ben, felette látható az Ignaz Sebastian Würth-féle Szent István-herma fehér márvány mása, melyet Szász Gyula készített 1898-ban Prifach József nagyprépost megbízásából.

Forrásaim:

• Szarka Géza: A székesfehérvári Belvárosi Plébánia története
• Fitz Jenő: Székesfehérvár (Panoráma - Magyar városok sorozat)
• Fitz Jenő: Séta a régi Székesfehérvárt
• Marschall Rafael: Székesfehérvári kalauz - 1930
• Gelencsér Ferenc - Demeter Zsófia: Székesfehérvár anno...
• Marcus Lodwick: Képtári kalauz - Mitológiai és bibliai jelenetek a festészetben
• Smohay András művészettörténész, múzeumigazgató és Jeszeniczky Ildikó festő-restaurátor előadása
  
• Bándy Márta levele
• köztérkép.hu

Ha valakit a bazilika fából készült, belső szobrai is érdekelnek, elolvashatja az azokról szóló, egy évvel ezelőtti írásom is.

Rolf Singer