Legnagyobb meglepetésemre Iszkaszentgyörgyön is rábukkantam egy Banksy-stencilre. Biciklizés során pillantottam meg a Községházától nem messze lévő buszmegálló falán a brit graffitiművész egyik leghíresebb művét, a Ballon Girl-t.

Ma Banksy vitathatatlanul a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatást gyakorló művésze. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy egy kevesebb, mint kétezer fős magyar faluban is megtalálható egy alkotásának reprodukciója. Éppen a grófi sírboltkápolna felé tartottam kerékpárral, mikor észrevettem egy igencsak ismerős falfestményt egy fedett buszmegálló falán: egy kislány egy rózsaszínű, szív alakú lufival. Az eredeti graffiti - melyen a lufi piros, és az alaktól nem messze egy "There is always hope" felirat is szerepelt - Banksy könyve, a Wall and Piece - A fal adja a másikat szerint 2004-ben került fel egy falra méghozzá Londonban. A remekmű azóta bejárta a világot. Sokan másolták, és sokan használták fel a képet: nem csak újabb graffitik készültek, hanem többek között ruházati termékek "menő" dekorációja lett, és a tetoválószalonok népszerű sablonjává is vált. 2014-ben pedig a szíriai polgárháború áldozatainak támogatására létrejött #withsyria elnevezésű kampány jelképe lett a stencil egy némileg átdolgozott verziója.

De mégis mit akart ezzel mondani a művész? Több értelmezés is megállja a helyét: a szív formájú léggömb jelképezheti az álmainkat, törekvéseinket, de akár az ártatlanságot vagy a szeretetet is. Mindannyian érezhettük már úgy egy borús napon, hogy a vágyaink, a céljaink egyre távolabb kerülnek tőlünk, mint ahogy egy lufit sodor messzire a szél. Azonban egyesek szerint a kislány épp az ártatlanságának "int búcsút", ami olyan, akár egy lufi: hihetetlenül sérülékeny, és könnyen elveszítheti az ember. De vajon a szél kapja ki a kezéből vagy szándékosan ereszti el? Szerintem mindenki döntse el maga, számára mit jelent a "Ballon Girl".

És mégis hogyan került Iszkára ez a graffiti? Talán Banksy egyszer kis hazánkban járt? Még az is lehet. De persze valószínűbb, mivel meglehetősen bájos és cuki a kép, a településvezetésben döntöttek úgy egyesek, hogy többek között ezzel dekoráltatják a község szívében, azaz az olyan látnivalók közelében található buszmegállót, mint a Sárkányölő Szent György szobor, vagy Nepomuki Szent János képmása.

 Rolf Singer

A Palotai úton található Szentháromság temető - melyet Hosszú temetőnek is neveznek - Székesfehérvár legrégebbi sírkertje, amely feltehetően Mária Terézia idejében is létezett már. Ide temetkeztek anno a város jómódú, előkelő és tekintélyes polgárai. Pár napja tettem egy sétát ebben a különleges, ódon temetőben.

A Hosszú temetőben órákat is el lehetne sétálgatni. Ha a belváros felől lépünk be a sírkert területére, akkor baloldalt pillanthatjuk meg a temetőkápolnát, egyenesen pedig a tekintélyes családok grandiózus sírboltjai sorakoznak az ösvény mentén. A csodálatos épület engem lenyűgözött, így azt vettem először igazán szemügyre, majd onnan indultam útnak a sírok közé. Új és régi sírkövek, egyszerű fejfák és faragott műalkotások, találni itt mindenféle nyughelyet.

A gyönyörű neoreneszánsz Szentháromság kápolna Hübner Nándor tervei alapján épült még 1872 és 1874 között. Azonban az épület már 1889-ben tatarozásra szorult, a tetőzet sérülései miatt beázások történtek, a díszes párkány és a faldíszítések ennek következtében igencsak megsérültek, de szerencsére ma egész jó állapotban van az imaház. Érdekesség, hogy a kápolna kriptájában helyezték el Séllyei Nagy Ignác és Prohászka Ottokár püspökök hamvait is, melyeket azonban később áthelyeztek innen.

A régi temető tele van érdekes sírokkal. Az egyik ilyen a Klamartsik család síremléke, melyen egy igazán gyönyörű, ám szívszorítóan szomorú műalkotás látható. Az Istók János által készített szobor egy kiskutyával ábrázolja Klamartsik Hannát, aki mindössze három évet élt. A mű - amelyen itt-ott sajnos észrevehetőek sérülések - valószínűleg mészkőből készült. A családról nem sok adatot találni, annyi bizonyos viszont, hogy a tragikusan fiatalon elhunyt gyermek édesapja, Klamartsik Aladár orvosdoktor volt, aki a Semmelweis Egyetemen végzett.

A város felőli kaputól nem messze található Janny Rezső családi sírboltja, melyet Bory Jenő Mária-szobra (Melankólia) díszít. A szenvedő, gyászoló anyát - kinek az ölében tövis koszorú látható - ábrázoló bronz szobrot a székesfehérvári szobrászmester 1912-ben készítette el. A műalkotás Göbel Katalin (Katica) fájdalmát jeleníti meg, aki id. Janny Rezsőnek, az alcsúti főhercegi uradalom revizorának a felesége volt. Egyetlen fiukat 1911-ben medikusként érte a halál: boncolás közben vérmérgezést kapott. A családfő ezután készíttette el a sírboltot és a síremléket, majd két évvel később, 1914-ben ő is elhunyt.

Pour Gyula a székesfehérvári 17-es Magyar Királyi Honvéd Gyalogezred legendás zászlóaljparancsnoka volt. A százados 1916 szeptember 17-én harc közben halt meg Kostanjevica közelében. A hősi halottat először San Danielben temették el, majd nem sokkal később hamvait hazaszállították, és még 1916 októberében a fehérvári temetőben helyezték örök nyugalomra. A domborműves műalkotás tulajdonképpen a város első I. világháborús emlékműve. Érdekesség, hogy az alkotó, Földes Szabó János és a kor másik nagy szobrászmestere, Bory Jenő is bajtársa volt a parancsnoknak. Ez a síremlék amúgy a Palotai útról is jól látható, hisz pont az egyik kapuval szemben található.

A Heckenast nyomdász-család síremlékének domborművét Kallós Miklós Elek alkotta meg. Egy legenda szerint Vörösmarty Mihály egy díszjelvényt, pontosabban egy 20 centiméteres buzogányt ajándékozott özvegy Számmer Pálnénak, akit azért ítéltek hat havi börtönbüntetésre 1850-ben, mert kinyomtatta a 12 pontot. Számmer Pálné lánya, Számmer Vilma és az ő férje, Heckenast Kálmán van eltemetve a Hosszú temetőben. A híres Fejér megyei költő és író anno a tisztelete jeléül adta az özvegynek az értékes tárgyat, amely később a Heckenast család nagy becsben tartott családi ereklyéje lett. Emiatt szerepel a sír plasztikáján egy férfi buzogánnyal a kezében.

Nikó Lina a XIX. század második felének híres és népszerű operetténekese és komikája volt. Játszott a Népszínházban és a Vígszínházban is. Pályájának kezdetén rossz kritikákat kapott, beszéd- és énekhangját egyaránt kellemetlennek titulálták, ezért eleinte csak karakterszerepekben láthatta az akkori közönség. Ditrói Mór fedezte fel, aki meghívta őt a hamarosan megalakuló Vígszínházba. Ennek a társulatnak volt a tagja egészen a haláláig. Bárdi Ödön színész és filmrendező szerint egyike volt a legnagyobbaknak. A színésznő 1905-ben halt meg. A szoborral díszített sírja közvetlenül a temető város felőli bejáratánál található. Ide temették később a művésznő lányát is.

Az előbbiek talán a Hosszú temető legérdekesebb sírjai. A bejegyzés végén azonban még szeretnék néhány szép képet megmutatni, melyekhez nem tartottam szükségesnek kommentárt fűzni.

Rolf Singer

Iszkaszentgyörgy legfőbb értéke az Amadé-Bajzáth-Pappanheim-kastély, melyet három nemesi család is birtokolt, és az idők folyamán szinte mindegyik tulajdonos a saját ízlésének és az adott korának divatja szerint bővítette, a kastély pedig így vált egy igazán sokarcú, csodálatos épületegyüttessé.

Mielőtt bemutatnám magát a kastélyt, érdemesnek találtam írni néhány mondatot a bármikor szabadon látogatható parkról is. A kastélypark kapuja - az oszlopok tetején címerpajzsokat tartó fejvesztett sasokkal - a József Attila utcára nyílik. Onnan egy út vezet fel az épületekhez, és ennek az útnak a mentén lévő fasor mögött terül el az egykori franciakert. Pappenheim Szigfrid és felesége, Károlyi Erzsébet angliai utazásuk során sorra járták az ottani főúri kastélyokat. A házaspárt megihlették az ott látottak, és hazatérve elhatározták, hogy Magyarországon először (és utoljára) létrehoznak egy úgynevezett "formal-garden"-t a kastély főhomlokzata előtti téglalap alapú területen. A franciakert jellemzői a szabályos formák, a szimmetrikus elhelyezés és a monumentalitás. Az iszkaszentgyörgyi kastély kertje - melyet egy Schusstig nevű főkertész tervezett - teraszosan kialakított és geometrikus elrendezésű volt, melyet formára nyírt sövények, bokrok, fasorok és kerti építmények jellemeztek.

Ma a kert eléggé elhanyagolt állapotban van. A parkot díszítő szobroknak nyoma sincs, az imént már említett kerti építményekből - mint például a diadalív, támfalak, lépcsők vagy a medence - pedig mára tulajdonképpen csak romok maradtak. Már ha maradtak, mert a kapu előtti információs tábla szerint a kastélynak volt portaháza is, ami sajnálatos módon teljes mértékben elpusztult. A területen található még egy szovjet hősi emlékmű is, melyet 1945-ben a "fasizmus ellen harcoló" szovjet harcosok dicsőségére emeltek.

Persze nem szabad elfeledkezni a parkerdőről sem, ahol további érdekességeket találni: kőhidakat és falmaradványokat. Egy fürdő romjai is rejtőznek itt, de erről egy majd későbbi bejegyzésben szeretnék írni...

A Kastélybirtok Tanösvény mentén végig lehet járni az egykori nemesi birtokot, melynek fontosabb pontjain információs táblákat helyeztek el. Az egyik ilyen táblán volt egy érdekes ábra a kastély periodizált helyszínrajzáról, mely azonban nem volt teljes mértékben összhangban a mellette lévő szöveg tartalmával és az általam összegyűjtött információkkal sem, ezért picit módosítottam rajta. Úgy gondoltam, hogy ahogy felépültek a különböző részek, olyan sorrendben mutatom be röviden az épületegyüttes egységeit.

Már az 1600-as évek végén minden bizonnyal az Amadé család birtoka volt a három falu - Iszka, Szentgyörgy és Atya - egyesülésével létrejött település. A kastély barokk magját - mely az együttes központi épülete - pedig Amadé Antal építette 1735-ben.

Nem sokkal később, 1764-ben Amadé Tádé bővítette a kastélyt a kapuval rendelkező keleti mellékszárnnyal. Sajnos ennek az épületrésznek csak a belső udvarra néző homlokzatát újították fel anno. Még az Amadék idejében épült a szemközti oldalon lévő kapuval ellátott szegmens is, melynek a keleti homlokzatát később Pappenheim Szigfrid alakíttatta át, de még ne szaladjunk ennyire előre az időben...

A főépület udvarra néző homlokzatának középrizalitja - mely kapujának záróköve oroszlánfej-díszítésű - még a XVIII. század végén készült el, azonban az épület park felőli oldalán kétoldalt végeztetett klasszicista bővítés már a Bajzáthok műve volt, pontosabban Bajzáth Györgyé, aki az 1820-as években fogott építkezésekbe. Egyébként már 1800-ban Bajzáth József tulajdonába került a birtok és a kastély, azonban a veszprémi püspök 1802-ben meghalt, az ő testvérének a gyermeke örökölte a szentgyörgyi birtokot.

1840 körül az udvari homlokzatot dór oszlopsoros toldalékkal bővítették, a keleti melléképületek külső homlokzatához pedig kétoszlopos portikuszt emeltek. Ez utóbbi rész elég ramaty állapotban van, igazán ráférne egy alapos felújítás.

A Pappenheim grófok birtokába 1870-ben egy házasság révén került a kastély. Az épületegyüttes és a hozzá tartozó birtok nagy átalakítója a már emlegetett Pappenheim Szigfrid volt, aki 1904 és 1908 között jelentősen kibővítette a kastélyt nyugati irányban, amely munkálatok költségeit feleségének, Károlyi Erzsébetnek a hozománya fedezte. A csodálatosan szép neobarokk épületrészt Gabriel Seidl müncheni építészprofesszor tervezte. A homlokzat díszítése gyönyörű: részletesen kidolgozott, míves figurális plasztikák és szobrok dekorálják a homlokzatsíkjából finoman kiemelkedő középrizalitot. Jelenleg ebben az épületrészben működik az általános iskola.

A neobarokk folyosószárnyának kapuja felett egy pajzson két lófejszobor kapott helyet.

Pappenheim Szigfrid két pavilont is építtetett. A folyosószárny északi végére egy nyolcszög alapút...

És egy köralapút - melyet társalgóként használtak - a szárny másik végére. Kétségkívül ez a kastély legjellegzetesebb (és véleményem szerint leggyönyörűbb) részlete.

Aztán végül 1908-ban elkészült a nyugati szárnyra merőleges földszintes istállószárny is (az évszám az épületen is látható római számokkal).

Sajnos nem csak stílusukban különböznek a különböző épületrészek, hanem jelenlegi állapotuk is eltérő. Vannak elfogadható és szép részek, és meglehetősen romosak is. Ennek ellenére természetesen mindenképpen érdemes az életben legalább egyszer felkeresni ezt a hangulatos, csodálatos kastélyt, és felfedezni, megcsodálni különböző "arcait". Végül mutatok még három érdekes képet:

A II. világháborúban a kastélyban kapott menedéket a finn követség, ennek emlékére pedig készült egy emlékszoba, és egy emléktábla is finn támogatással.

A Pappenheim család tagjai voltak az utolsó nemesi tulajdonosok, akik a II. világháború végéig birtokolták a kastélyt, amely ezután hányattatott sorsú lett. Később működött benne kórház, menekültszállás, üdülő, munkásszálló, rendőrőrs, posta, vegyesbolt, művelődési ház és mozi is, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne. No meg valamikor még a gyógyszertár is itt (a keleti szárnyban) volt.

Ezt a fotót még az origóról nyúltam. Pár éve a kastélyban forgatták a kanadai Camp X című film egyes jeleneteit. Az épület jól láthatóan egy náci kastélyt "alakított". Egyébként korábban is forgattak már itt, méghozzá 1994-ben a Megint tanú című film "libacombos" jelenetét.

Rolf Singer

Nemrégiben készítettem egy összeállítást a város általam legszebbnek vélt lakóházairól, amelyben tíz gyönyörű műemlék jellegű épületet mutattam be röviden. A listát azonban lehet, sőt érdemes is bővíteni, hiszen annyi szép háza van még Fehérvárnak! Szóval összegyűjtöttem még tízet közülük. Az "utazást" a múltkor a Zichy ligetben fejeztük be, most innen folytatjuk.

A XIX. században a Zichy liget nyugati oldalán az akkori székesfehérvári elit építkezett. Ennek köszönhetően a kis utcában több említésre méltó épületet is találni, már az előző részben is szerepelt közülük egy, méghozzá a Karl-ház, mely az én személyes kedvencem az itteniek közül. De a 7-es szám alatt található Zichy-ház sem akármi. A romantikus elemekkel is rendelkező eklektikus lakóház 1870 körül épült. A kapu fölött látható a ligetre néző, gyönyörűen díszített erkély, ami a Karl-házéval ellentétben zárt, és nem beugrik, hanem ki. Ennek a hangsúlyos díszítő eleme az ablakok alatt lévő plasztika, mely leveles indák közt ülő nőalakokat ábrázol. Érdekesség, hogy két ismert személy is köthető az épülethez: Magony Imre könyve szerint 1902 és 1910 között Habsburg-Lotharingiai Erzsébet Amália főhercegnő otthona volt a ház, a homlokzaton elhelyezett emléktábla alapján 1956-ig pedig Keszei István költő lakott itt.

A Zichy-ház közvetlen szomszédja a romantikus, már a korai eklektikába áthajló stílusú Varga-ház, mely 1860 körül épült. A lakóház legérdekesebb részletei az emeleti ablakok felett látható lunetták, pontosabban az azokban lévő női és férfi fejek, melyek valószínűleg az építtető házaspár képmásai. Említésre méltó még a kapu feletti díszes kőrácsos erkély: a korabeli építészek jól kihasználták, hogy az itteni épületek homlokzatai a parkra néznek. A balkont felül orom zárja le, amelyet négy erősen díszített oszlopfővel "koronázott" lapos pillér tart.

Ugyancsak a ligetben található még egy az 1920-as években készült eklektikus lakóház is, melyet egy XIX. századi földszintes ház helyén építettek. Kétségkívül a legszebb részlet a bejárata felett volutás keretben látható női fejet ábrázoló dekoráció. Emellett még az ablakok felett és alatt füzérplasztikák díszítik a homlokzatot. A ház az előbbiekhez hasonlóan rendelkezik erkéllyel, azonban ez már korántsem olyan míves.

A Várkapu utca késő romantikus-historizáló sarokháza az 1870-es években épült. A második emeletet ifj. Masirevich György tervei szerint bővítették 1939-ben: ekkor készültek el az ablakok feletti emberfejes díszítések. A sarkokat virágmotívummal kombinált jón oszlopfős lizénák határolják. Nagyon szép és jó állapotban lévő épület, egyedül az üres falfülke "zavaró" kissé.

A Fő utca 11. szám alatt található egyemeletes lakóházat a XIX. század elején építették, azonban mai formáját a XIX. század utolsó harmadában nyerte el. Az érdekes tagolású eklektikus épület ablakain a párkánnyal övezett mezőkben gazdag díszítések láthatók, a bejárat feletti "magányos" ablak dekorációja ráadásul egy igencsak szép kagylómotívum. Erősen díszítettek még a lizénák, melyeken női fejes plasztikák vannak.

Az Ady Endre utca és a Fő utca sarkán található egy kétemeletes, késő eklektikus lakóház, melyet Say Ferenc tervezett 1936-ban. Igazán impozáns az első emeleti zárt sarokerkély - melynek ablakát korinthizáló pilaszterek fogják közre - és a felette lévő balkon együttese.

Az Ady Endre utca 6-os szám alatti lakóháznak leginkább a lizénákon látható kissé groteszk emberfejes épületplasztikái keltették fel az érdeklődésemet. Ezenfelül látható még egy szép, míves vázadísz is a jobboldali ablakok oromzatában. És érdekes még az ajtó feletti timpanon is. A historizáló-neoreneszánsz architektúrájú épületet egyébként 1890 körül építették.

Az Oskola utca 12-es szám alatt, a Vörösmarty Mihály Könyvtár szomszédságában található egy egyemeletes, 1900 körül épített, eklektikus-szecessziós lakóház. Ennek az épületnek a homlokzatát napkorongok és virágok - a szecesszió fő ornamentális motívumai - díszítik az emeleti ablakok szemöldökpárkányai felett.

A Kossuth utca 7-es szám alatti romantikus lakóházat - mely az Árpád fürdővel szemben található - 1860 és 1870 körül építették. Kifejezetten gyönyörű a hármas tagolású középrizalit, melynek konzoldíszes főpárkányát gazdagon faragott kockafejezetű, karcsú oszlopok tartják.

És ismét a "túránk" végére értünk. Az utoljára maradt Megyeház utcai sárga ház igazi különlegesség. A zárt erkéllyel rendelkező épület azon a helyen áll, melyen egykor a Géza fejedelem palotája helyén emelt korai királyi vár és palota nyugati külső erődítésfala (ezt a homlokzaton emléktábla is jelzi). A XVIII. század elején épült barokk lakóház homlokzatát 1790 körül copf stílusban átalakították. 2009-ben az egész házat felújították. Nekem kifejezetten tetszik, hogy az emelet baloldalán az erkélyhez közelebbi ablak körül "kilátszanak" a régi épület kövei.

Rolf Singer

Nemrég látogatást tettem Iszkaszentgyörgy temetőjében, amelynek hátsó részét már birtokba vette a természet. Azonban a községnek nem csak egyetlen egy (érdekes) sírkertje van. A központtól nem messze, a dombon lévő katolikus templom mellett található a grófi sírboltkápolna és a cinterem. Idetemetkeztek anno a Bajzáthok, akiknek tulajdonában volt egykoron az iszkaszentgyörgyi kastély.

Az Amadé-kastély és a hozzá tartozó iszkaszentgyörgyi birtokok 1800-ban kerültek a Bajzáthok tulajdonába. A név a székesfehérváriak számára is ismerősen csenghet, hiszen a neves birtokos családnak a koronázó városban is volt rezidenciája: a Szent István téren található a - jelenleg sajnos eléggé rossz állapotban lévő - gyönyörű szép Bajzáth-ház. De térjünk vissza Iszkaszentgyörgyhöz, ahol a nemesek jelentős építkezésekbe fogtak az 1820-as években: többek között a kastély főszárnyának két végét bővítették oldalirányban, neoklasszicista stílusban. A sírboltkápolna földalatti sírboltját is ekkor, 1824-ben építtette Báró Bajzáth György királyi tanácsos, és később, pontosabban 1846-ban az építményt is ő emeltette fölé. A báró özvegye, szül. Berneki Bernreider Mária új boltozattal, tetővel, toronnyal, ajtóval, ablakokkal és díszítményekkel ellátva átalakíttatta az épületet, s így nyerte el 1871-ben a kápolna - amely örök nyughelyül szolgál a család több tagjának és azok hozzátartozóinak - a mai formáját.

A Dózsa György utcán felsétálva (vagy feltekerve) először a nem is olyan régen felújított Szentháromság templomot, pontosabban annak apszisát pillanthatjuk meg. A templom mellett található a sírboltkápolna, ami sajnos már közel sincs olyan jó állapotban. A bejárat felett egy latin nyelvű szöveg olvasható: "Non habemus hic manentem civitatem". Ez tulajdonképpen egy bibliai idézet, a zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 14. versének egy részlete, mely így szól magyarul: "Mert nincsen itt maradandó városunk". A kapu zárva van, azonban mivel nincs kerítés, így könnyen be lehet mászni a régi cinterem területére. Így is tettem, hogy az épület apszisát is jól szemügyre vehessem. Elölről nem látható, de a klasszicizáló homlokzatú, latin kereszt alaprajzú imaház egy jelenleg harang nélküli harangtoronnyal rendelkezik. Körülötte néhány öreg sír dülöngél borostyános fák között, talán a tehetősebb falusiak és a papok temetkezhettek a nemesi nyughely szomszédságába.

A régi, picike sírkert nagyon hangulatos, ide alkonyatkor érkeztem, így teljesen egyedül, a lenyugvó nap fényénél merenghettem el kicsit az öreg sírkövek között. Ezek sincsenek jó állapotban, sokukról hiányzik a kereszt, sőt találni "félsírköveket" is. Ez eléggé elszomorító, igazán kezdeni kéne valamit a kápolnával és az körülötte lévő temetővel. Persze az is lehet, hogy a hely egy esetleges felújítás és parkosítás után valamelyest elveszítené a varázsát. Mert bizony az most van neki.

De ne feledkezzünk meg a templomról sem. A görög kereszt alaprajzú épületet szintén Bajzáth György építtette valamikor 1830 és 1860 között. Nagyon valószínű, hogy előtte is állt ezen a helyen imaház, melyet még a Amadék emeltettek az 1700-as évek elején. A kápolnához hasonló klasszicista templomot még 2008 tájékán kezdték el felújítani, a renoválás pedig évekig folyt. Az épület ezalatt új tetőszerkezetet is kapott, ami azért volt nagyon fontos, mert a korábbi rendszeres beázások miatt a bent lévő festmények nagy mértékben megsérültek. Furcsa, de az oldalsó bejárat oszlopai valamiért kimaradtak a munkálatok során. Ennek ellenére és a kisebb hibáktól eltekintve egy nagyon szép épületet tekinthet meg, aki ellátogat ide, ahol egykoron bárókat és grófokat helyeztek örök nyugalomra.

Rolf Singer