A harmadik konnektoros bejegyzés után sokáig nem találtam több stekkert Fehérváron, csupán egy zöld színűt a Palotavárosban, amit kicsit elhamarkodottan el is könyveltem, mint utolsó darabot. De tévedtem. Mert aztán a Tóvárosi lakónegyedben és a Várkörúton is ráleltem néhány darabra, amiket ezennel a megszokott módon meg is mutatok.

A Tóvárosban négyet kaptam lencsevégre, s mindegyik házfalon látható, mégpedig a toronysori panelek oldalán.

Érdekesebbnek mondható a második kép, ugyanis a jel mellett olvasható egy felirat: KÖFÉM. Akár azt is hihetnénk, hogy azon a lakótelepen lenne érdemes újabb konnektorok és információk után kutatni, de ha jobban megnézzük, nem egyeznek a színek. Ráadásul a firkák némileg fedik egymást, tehát egyértelmű, hogy nem egy ember műve a két cucc, ergo nincs közük egymáshoz.

A Várkörútról hármat gyűjtöttem össze, ezeket előbb is észrevehettem volna, de mivel eléggé megkoptak már, így sokáig nem szúrtak szemet.

És van egy bónusz graffiti: egy üvegre festett konnektort találtam a Koronázó téren.

Retek? Ez esetleg egy "művésznév" lenne?

Ha valaki tud bármilyen infót ezekkel a graffitikkel kapcsolatban, akkor kérem írjon nekem itt, vagy esetleg e-mail-ben a kepanojr102@gmail.com címre.

A  többi konnektort itt leshetitek meg:

1. rész

2. rész

3. rész

Rolf Singer

Iszkaszentgyörgy egy a Székesfehérvári járáshoz tartozó, kevesebb mint kétezer lakost számláló község, amely igencsak közel áll a szívemhez is, nemcsak a városhoz, melytől cirka tíz kilométerre található. Gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem itt, vagyis pontosabban a közeli Kisiszkán. Persze a faluban is sokat jártam erre-arra, főleg biciklivel, és tudom, hogy több érdekes dolog is van itt, amiről bizony érdemes lenne írni. Mikor Első mohikán a szerb temetőről szóló bejegyzésnél írt az általam még addig nem ismert, erdővel benőtt temetőről, nagyon kíváncsi lettem, és nem sokkal később fel is kerestem a helyet, ahol természetesen fényképeket is készítettem. Oda és visszafelé is a kastély parkja mellett tekertem el, és a temetőlátogatás után benéztem a kastélykertbe is... Végül a friss élmények hatására úgy döntöttem, hogy készítek egy posztsorozatot Iszka érdekességeiről, melynek a mostani, legelső részében a már említett régi sírokat fogom megmutatni.

A község temetője a településtől északnyugatra, külterületen található. Én Kisiszkáról vágtam neki az útnak kerékpárral. A József Attila utcán, a kastélypark mentén tekertem, és a Rákóczi Ferenc utca kereszteződésénél balra fordultam. Onnan már tényleg nem lehet eltéveszteni, csak menni kell előre.  Már az útról is látszik egy-két sír, mikor az ember nagyjából négyszáz méter után egy leágazáshoz ér. Elsőre egy teljesen átlagos falusi sírkertnek tűnik. Bár nincs elkerítve és most munkálatok is folynak ott, viszonylag rendezettnek mondható. Legalábbis az eleje...

Az ember azt hihetné, hogy hátulról az erdő határolja a temetőt, azonban ha bemerészkedünk a rengetegbe, ott is sírokat találunk, aránylag elszórtan régi, már gondozatlan, magányos sírköveket. Olyan emberek nyugszanak itt, akiknek már a hozzátartozói sem élnek, s nincs, aki emlékezzen rájuk. A falu lakói anno itt kezdtek el temetkezni, azonban az idő múltával az itteni sírok többségét elfeledték, és aztán bekebelezte őket az erdő.

A fák között vannak több, mint száz éves sírok, de olyat is találtam, ahová legutóbb a nyolcvanas években temetkeztek. Néhányon találni virágokat és mécseseket is, szóval nem mindegyikről feledkeztek meg teljesen. Némelyik sírkövet azonban még megközelíteni is nagyon nehéz, annyira körbenőtte a növényzet. Sajnos a sírkövek feliratai már nehezen olvashatók, de az egyik szövege szerint a fák között nyugszik egy uradalmi kertész is, aki 1912-ben halt meg.

Igen különös atmoszférája van az egész helynek, nappal nyugodt és békés, sötétben viszont hátborzongató lehet. Mindenképpen érdemes ellátogatnia ide annak, aki szereti a temetőket. De talán a képek most többet mondanak a szavaknál...

Rolf Singer

Az Mária-völgyben található Bory-vár nem csak egy ámulatba ejtő építészeti csoda, amit önmagában is érdemes lenne felkeresni, hanem egy múzeum is: tele szobrokkal és festményekkel, a Bory házaspár és más neves művészek alkotásaival. Mint már arról a korábbi posztokban is szó volt, Bory Jenő, a vár megálmodója nem csak építész volt, hanem szobrászművész is: alkotásai megtalálhatóak szerte az országban, de mégsem kell sokat utaznia annak, aki meg szeretné ismerni és csodálni a mester életművét, hiszen a várban megtekinthető majd' az összes Bory-szobor gipsz verziója, és mellettük olyan munkák is, melyek végül sosem valósultak meg köztéri látványosságként, vagy eleve nem is ilyen céllal készültek. Persze nagyon hosszúra nyúlna a bejegyzés, ha az összes szobrot sorba venném, erre nem is vállalkoznék, a hagyaték csupán egy picinyke szeletét - az általam legérdekesebbnek és legjelentősebbnek vélt darabokat - kívánom ezennel megmutatni. Mivel a Borynét ábrázoló alkotásokat már egyszer összegyűjtöttem, így azok most nem szerepelnek itt, bármennyire is jelentősek és gyönyörűek.

A Munkácsy Mihályt ábrázoló egész alakos szobor a rózsakert második teraszának támfala alatti "panteon" központi eleme. Ez az alkotás tulajdonképpen egy emlékmű terve, mely egy 1921-es pályázatra készült. Életnagyságú köztéri szobor viszont nem lett belőle.

A Csúcsos torony aljában lévő "őrszobában" van kiállítva a mester Rökk Szilárd-díjas Krisztus-szobrának gipsze, mely az "Ecce Homo" címet viseli. A meggyötört Jézust ábrázoló műalkotás az 1922-ben a Műcsarnokban megrendezett kiállításon nyerte el az előbb említett igen komoly szakmai elismerést.

Amikor a fehérvári király-szobrokról szóló posztsorozat második részében a várban lévő király-portrékat vettem számba, akkor nem említettem meg az árkádok alatt megtekinthető kaposvári Szent István-kút figurális részletének gipszét. Pedig finoman szólva nem egy felejthető alkotás.

Személyes kedvencem Árpád-házi Szent Margit szobra. Az angyali arcvonásokkal rendelkező nőalak eredetijét a Teleki Blanka Gimnázium előcsarnokában helyezték el.

A Fájdalom című szobrát a mester egy 1933-ban tartott előadásán a közönség szeme láttára ott helyben készítette el. Hatalmas élmény lehetett munka közben látni és megfigyelni a művészt.

Mór I. világháborús emlékművének gipszét is megtaláljuk a Bory-várban. A katonaszobrot 1932-ben leplezték le a Fejér megyei város közepén.

Ez az a szobor (pontosabban "csak" szoborterv), mely anno a gyerekkori várlátogatásom után leginkább megragadt emlékeimben: Káin - aki borzadva nézi véres kezeit. A mester vörös festékkel jelenítette meg - ezzel kihangsúlyozva - a vért, mely a gyilkos kezeihez tapadt. Remek ötlet, és rendkívül hatásos.

"Ez a szobor a trianoni magyar sorsot ábrázolja: a monarchiás láncait vesztő, a Kárpát-medencét kitöltő nagy Magyarországot, ölén a hűtlen környező államokkal." Sajnos ebből sem lett köztéri emlékmű.

Nero császár feketére égetett képmása a rádiós szobában. A legenda szerint a portré modellje egy téglagyáros volt, akinek fizimiskája Bory Jenőt az általa elképzelt "Néró" arcára emlékeztette. A mester szándékosan nem egy teljesen őrült figurát formázott meg.

Bory Jenő már 80 éves volt mikor a képen látható A tó tündére című szobrán dolgozott. A munka közben megfázott a rosszul fűtött műtermében, és tüdőgyulladást kapott, majd ebbe bele is halt. A várban ravatalozták föl, majd a Csutora temetőben helyezték örök nyugalomra. Az utolsó művét az agárdi parkban avatták fel 1961-ben, jelenleg is ott tekinthető meg.

A sebzett hős, vagyis a Műegyetem első világháborús hősi halottainak emlékére készült szobor eredeti gipsz modellje a vár műtermében található. A bronzváltozatát az eredeti helyéről, az egyetem parkjából 1949-ben eltávolították és beolvasztották, hogy anyagát később a Sztálin szoborhoz felhasználhassák. 2000-ben azonban újraöntötték a műalkotást, és ismét kiállították Budapesten.

Ez az óriási Krisztus-fej a Bory-család síremlékének másodpéldánya, melyet a vár előterében helyeztek el. Monumentális mérete odavonzza a tekintetet.

És a végére hagytam a Kelő napsugarat, mely egy ugrani készülő, gyönyörű női alakot jelenít meg. Az köztéri aktot a Bányatónál kell keresni, bár nem egyszerű ráakadni.

Rolf Singer

Amióta megnyílt a Frida Kahlo kiállítás Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, az ország Frida-lázban ég. Nem csoda tehát, hogy egy Székesfehérváron (is) garázdálkodó graffitis épp az ő képmásait festette a napokban egy garázssor - az útról jól látható - falára. Bevallom őszintén, hogy nagyon meglepődtem, de örülök, hogy az én szülővárosomban is látni Fridát valamilyen formában (mivel az egyik kedvenc festőmről van szó), még ha ez az alkotás némileg - talán joggal - kritikus is vele szemben.

A stencilezett graffiti a Palotai út és a Vargacsatornapart sarkán található. Pár éve még egy "bomba" borította az ominózus falat, majd az egészet lemeszelték, ez a szép fehér felület pedig adta magát. A képen négy Frida-fej látható két sorban, a homlokukon egy-egy csillaggal (melyek közül az egyik vörös). A stencilsablon nagyon ismerős. Virágok a hajában, és egy igen érdekes, kézfejet ábrázoló fülbevaló a fülében: ez minden kétséget kizáróan a Dr. Eloessernek dedikált önarckép, melynek alján az alábbi szöveg olvasható: "Portrémat az 1940. évben festettem orvosom és barátom, doktor Leo Eloesser számára. Sok szeretettel Frida Kahlo".

A művésznő szinte egész életében szenvedett. 1939 vége felé hátfájások kínozták, a jobb kezén pedig heveny gombás fertőzés alakult ki. A doktor - akiről már 1931-ben készült egy portré -  azt javasolta neki, hogy utazzon el San Franciscóba egy terápiára, amely végül stabilizálta Frida állapotát, hálából pedig megfestette ezt a csodálatos önarcképet. A festmény legkülönösebb részlete, a kéz - amely az elfertőzött végtagra utal - nem más, mint egy milagros - ilyen fogadalmi adományokat készítenek Mexikóban, és aztán ajánlanak fel a szenteknek a megpróbáltatások idején nyújtott segítségükért.

Az eredeti kép tehát egy ajándék egy barátnak, egy jótevőnek. De miért szerepelnek a falfestmény portréin csillagok? A kérdés könnyű. Frida Kahlo világéletében szimpatizált a kommunista-szocialista eszmékkel, 1948-ban pedig be is lépett a Mexikói Kommunista Pártba, ettől kezdve pedig festményei is egyre több politikai tartalmat hordoztak. A már kerekesszékbe kényszerült nő úgy érezte, hogy "a marxizmus gyógyír a betegségre". Erősen hitt az ideológiában, ami szerinte nem csak őt, de az egész emberiséget is képes megszabadítani a fájdalomtól és a szenvedéstől. Nem véletlen, hogy élete utolsó - befejezetlen - műve egy Sztálin-portré volt. Én magam úgy vélem, a graffiti és annak alkotója - aki szinte biztosan az az emberke, aki korábban a Prohászka Ottokár úti és a Budai úti matrjoska babákat elkövette - csak elgondolkoztatni kíván minket. Ki is volt Frida Kahlo? Megvetendő? És vajon lehet-e a művészete értékének megítélése független a politikai nézeteitől?

Rolf Singer

A ragacsos embernek semmi sem szent. A ragacsos bárhol képes otthagyni a "névjegyét". Ennek köszönhetően a legkülönfélébb helyeken (akár még műemlékek falán is) láthatunk matricákat. Én meg még le is fotózom ezeket (vagy legalábbis amelyeket arra érdemesnek találok). Szóval az előző részhez hasonlóan újra összeszedtem tíz érdekes, elgondolkodtató vagy csak humoros matricát, amelyeket meg is mutatok.

Rögtön az első matrica ellentmond a címnek, ugyanis nem köztéren találtam, hanem a Bory-várban!  (Ezért elnézést is kérek így zárójelben.) Én mondjuk azt sem értem, hogy Batmannek mi köze a 2018-as Budapest Rallyhoz, de hogy mindez mit keres a várban... Azt meg mindenki döntse el maga, hogy ez jópofaság vagy szimplán bunkóság.

A mindent látó szem mint egy azonosítatlan repülő tárgy, vagyis UFO, mellyel a Hotel Magyar Király és az egykori Domus épülete között szemezhettek. Mit is írhatnék... szellemes.

Egy másik ufós cucc, ezúttal a Skála környékéről. Van egy olyan gyanúm, hogy ez egy abszolúte "kézműves" ragacs. De azért jópofa.

Biztosan sokan emlékeznek az MDF emblematikus 1990-es plakátjára (a fiatalabbaknak a történelem tankönyvekből lehet ismerős). Ha jobban megnézzük, az MKKP Szent István téri matricája az előbb említett plakát pontos ellentéte. Végül is akkoriban hazaküldtük a "ruszkikat", a jelenleg kormányuk viszont már erősen oroszbarát, szóval van benne valami.

Egy egyszerű geometriai formákból "összerakott" robotfej a Megyeház közből. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem a Coldplay Talk című dalának klipjében szereplő óriásra emlékeztet.

Ugyanott egy szemüveges férfi képmása. Talán egy kevésbé ismert mém lehet, sajnos nem tudtam beazonosítani, mindenesetre elég bizarr, ezért itt a helye.

Rolling Stones logó a Romkert épületének homlokzatán lévő közműjelző táblák egyikén. Mondjuk nem csak az embléma, de a táblák is elég furán mutatnak egy ilyen műemlék falán.

A Taz-mánia című rajzfilm-sorozat sztárja, Taz a Béke téren egy behajtani tilos táblán. Ez inkább csak aranyos.

Ezzel az ordító fejjel már többször is találkoztam. Az ominózus képek a Várkörúton és a Megyeház közben készültek. Persze érdekes még a jobboldali alatt olvasható "kód" is, de arról majd később...

És a végére hagytam egy egészen friss fényképet. Tegnap ugyanis éppenséggel vonatokat fotóztam a Fezen klubhoz vezető gyalogos hídról, és visszafelé észrevettem, hogy a figyelmeztető tábla hátoldalán érdekes vignetták bújnak meg. Kedvencem a majompofa.

Rolf Singer