Érdekes Fehérvár

Kaméleon-effektus

2022. január 09. - Rolf Singer

Mintha megirigyelte volna fiatal szomszédja divatos színeit, szürkébe és fehérbe öltözött a Horvát István utca 28. alatti régi ház.

Száz éve született Pilinszky János

dsc_2525.jpg

Pilinszky János Budapesten látta meg a napvilágot, és élete nagy részét is a fővárosban töltötte. Tanulmányait a Cukor utcai elemi iskolában kezdte meg, majd a Piarista Gimnáziumban folytatta - a Hültl Dezső által tervezett épület falai között kezdett el verset írni. Az érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára nyert felvételt, de fél év után átiratkozott a bölcsészkarra - ekkor már több helyen publikált, 1941-től pedig az Élet című lap segédszerkesztőjeként is tevékenykedett.

1944 őszén behívták katonának, így került a németországi Harbachba, ahol szembesült a koncentrációs táborok borzalmaival. Ez a megrendítő élmény határozta meg későbbi - Tüskés Gábor irodalomtörténész szavaival élve - "tömör versformákban lecsapódó, végtelen magányt és szenvedést tükröző" költészetét. Hazatérése után az Újhold c. folyóirat társszerkesztője lett. 1946 májusában megjelent első verseskötete, a Trapéz és korlát, mellyel 1947-ben elnyerte a Baumgarten-díjat. Nem sokkal később ösztöndíjjal Rómába utazhatott. A Rákosi-diktatúra idején viszont nem publikálhatott. Az irodalmi életből kiszorított "újholdasok" ezekben az években gyakran vendégeskedtek Nemes Nagy Ágnesék Kékgolyó utcai lakásán. A költőnő később így jellemezte az akkori Pilinszkyt: "Szép volt, akár egy gótikus szobor vagy egy Fra Angelico festette, idealizált Assisi Szent Ferenc. Ha valaki gyönyörű hosszú ujjaira, tisztán metszett arcára ránézett, mindaz eszébe jutott, ami „a költővel” kapcsolatos. Külsejében is hordozta, ami belsejében is jellemezte: a tökéletes befelé figyelést, a világtól független, attól idegen magatartást. Ő valami máshoz kapcsolódott, az égbolttal volt eljegyezve. Ez a megfelelés külső megjelenése és alkata között szinte rögtön, szinte mindenkiből kiváltotta annak érzetét, hogy „költő van jelen”, valamely nagy személyiség, a távolinak, a mélynek és bensőnek a képviselője."

1955-ben összeházasodott Márkus Anna festőművésszel, de néhány hónap után el is váltak. 1956-ban rövid ideig a Magvető Könyvkiadó lektoraként működött, majd állami parancsra az Új Emberhez került, "mondván, ha katolikus, kerüljön egy katolikus laphoz". Az irodalmi életbe az 1957-es Aranymadár című verses mesekönyvvel tért vissza, rá két évre pedig megjelent második verseskötete, a Harmadnapon, melyet számos kritikusa a legjelentősebb művének tart.

A hatvanas évektől kezdve egyre többet utazott külföldre, még az Egyesült Államokba is eljutott. 1970-ben egy franciaországi konferencián ismerkedett meg Jutta Scherrerrel, akire múzsaként tekintett. Egyszer Székesfehérvárra is elhozta szerelmét, amiről a tanárnő néhány éve így nyilatkozott: "Sajátosan magyar, egyben kelet-európai hangulat vett körbe bennünket, ami engem mélyen megérintett". Viharos kapcsolatuk '76 elején ért véget. Nem sokkal korábban - 1975. december 14-én - Pilinszky holtan találta nővérét, Erikát, aki a férje halála után öngyilkosságot követett el - ezután nem írt több verset. 1980-ban életműve megkoronázásaként megkapta a Kossuth-díjat.

Utolsó hónapjait Székesfehérváron töltötte - a Kígyó utca 4. számú panelház hatodik emeletén lakott. Tudniillik a költő unokaöccse, Kovács Péter művészettörténész az István Király Múzeum munkatársa volt akkoriban (később ő lett a múzeum igazgatója). Pilinszky szerette a fehérvári lakást, menedékként tekintett rá. A főbérlő unokája, Bokros Judit szerint nagyon fontos volt neki a diszkréció és a nyugalom: "Anyám ritkán ment fel hozzá, akkor is csak a konyhában rendezkedett, a szentélyszerű, könyvekkel és zenelejátszó eszközökkel teli szobába soha nem ment be. S másoknak sem beszélt arról, ki az albérlője." A "rejtőzködő" művész egyedül élt állandóan lefüggönyözött lakásában, és a szomszédjai közül is csupán az ugyanazon az emeleten lakó Illyésékkel és a földszinti Zsadon-házaspárral tartotta a kapcsolatot. Titokban költözött ide, ha egy-egy budapesti művészbarátja szerette volna meglátogatni, kérésére letagadták őt a fehérvári ismerősei, egyedül Törőcsik Marinak volt bejárása hozzá. Rajta kívül a Várkörúton lakó Takács Imre költővel és Pesovár Ferenc néprajzkutatóval találkozott szívesen a Fő utcai Beles Presszóban, az Alba Regia szálló bárjában, a múzeumban, vagy a Kovács–Kovalovszky házaspár Jókai utcai otthonában (11. számú ház). Ekkor már igen keveset írt, de tele volt tervekkel. 1981 húsvétján összeházasodott Ingrid Ficheux gitárművésszel, akivel 1978-ban ismerkedett meg. Azonban alig egy hónappal az esküvő után elragadta a halál: 1981. május 21-én Budapesten hunyt el második szívinfarktusa következtében.

Én a Négysoros című versével szeretnék megemlékezni róla:

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.

A képen látható dombormű, mely a "Rejtőzködő" címet viseli, Vigh Tamás szobrászművész munkája. A Kígyó utcai ház falán elhelyezett alkotás felavatására 1990. október 24-én került sor.

Forrásaim:

  • Wikipédia
  • Tüskés Gábor: Till Aran szobrai
  • ppke.hu
  • demokrata.hu
  • Bogyay Katalin: In ​memoriam Pilinszky
  • Mispál Attila: „múzsaként tekintett rám” - beszélgetés Jutta Scherrerrel Pilinszkyről (kortarsonline.hu)
  • konyvesmagazin.hu
  • Pilinszky és Fehérvár (A Szent István Király Múzeum közleményei D sorozat 341. szám)
  • Magony Imre: Székesfehérvár szobrai

Rolf Singer

Egy bicikliút emlékére

A Horvát István utcában elhelyezett emléktáblán a következő szöveg olvasható:

ITT FUTOTT EGYKOR EGY SZÉP ÉS HASZNOS BICIKLIÚT EMLÉKE SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉL

56-os emlékeink

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából összegyűjtöttem városunk 56-os emlékműveit.

dsc_0239_3sx.jpg

Talán nem sokan tudják, de az esemény legelső fehérvári emlékőrzője egy feszület. A meglehetősen furcsa, "görcsberándult keresztnek" is csúfolt faszobrot 1992-ben helyezték el a Szent István-székesegyház oldalfalán. Alkotója a móri Nagy Benedek, akinek rengeteg műalkotást köszönhet a város (pl.: Gyóni Géza és ifj. Ocskay Gábor szobra).

dsc_0966_1.jpg

Egy évvel később emléktáblát avattak azon a helyen, ahol hat fiatal is életét vesztette az 1956-os események során. A márványtábla, melyet Székely János Jenő készített, a Szabó-palota falán látható. Ez az épület volt anno az ÁVH székháza, és az itt összegyűlt tömegre nyitott sortüzet egy az orosz lakók védelmére kirendelt szovjet páncélos október 24-én.

dsc_0845_2.jpg

dsc_0880_4.jpg

dsc_0923_3.jpg

Néhány évvel később az Öreghegy szélén is felállítottak egy az 1956-os évszámmal megjelölt fafaragványt, melyet Koczogh András készített, de továbbra sem volt igazán jelentős, nagyszabású 56-os emlékműve a városnak. 2000-ben a RÉV Szálló előtt kopjafát állítottak a sortűz áldozatainak emlékére, de akkor még Kiss Nagy András (ma már a közeli Csanádi Imre téren látható) bazaltbeton térplasztikája uralta a teret. Végül napra pontosan 15 éve leplezték le Lugossy Mária alkotását, mely sajnos csak méretét tekintve grandiózus. Ráadásul sok-sok éven át "működésképtelen" volt, de tegnap jártamban-keltemben arra lettem figyelmes, hogy újra van víz a medencében.

Forrásaim:

Rolf Singer

Megújult a Szabó-palota

Gyönyörűen megújult a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság főépülete, "leánykori nevén" a Szabó-palota. A Budai út és a Deák Ferenc utca sarkán található neobarokk műremek tetőszerkezetének cseréje, illetve homlokzatának felújítása összesen mintegy 245 millió forintból valósult meg. A kivitelezési munkálatokat a fehérvári Equitas Építő Kft. végezte.

dsc_9202_4.jpg

A Deák Ferenc utcai főhomlokzat a Pirosalma utca felől fotózva.

dsc_9221_3.jpg

A bejárat felett két tengely szélességű baluszteres balkon, míg a második emeleten díszes kovácsoltvas-erkélyek láthatók.

Az eredetileg bérpalotaként funkcionáló épületet Szabó József kőművesmester építette az 1920-as években - mint ezen évtized magyar bérházainak nagy többsége, ez is neobarokk stílusban épült, keveredve neoreneszánsz vonásokkal (pl. a baluszterek). Érdekességként megjegyezném, hogy itt lakott gyerekkorában Sobor Antal József Attila-díjas író. De akkor még három emelettel rendelkezett, és kupolák koronázták a sarkokon előreugró rizalitokat. Sajnos a II. világháborúban, egészen pontosan az 1944. szeptember 19-ei szőnyegbombázás során a teljes tetőzete leégett - a tűzet nagy valószínűséggel egy gyújtórakéta okozta, de jóval nagyobb kárt okozhatott volna az előkertben becsapódott bomba, ami szerencsére nem robbant fel. Állítólag még mindig ott rejtőzik a föld alatt.

dsc_9388_2.jpg

A saroképület főhomlokzatai az egykori Bottlik-kúria felől (A József Attila utca és a Budai út sarkáról) fényképezve. Az előkert sarkán álló kis házikó borozóként működött a harmincas években.

dsc_9423_5.jpg

A Budai úti főhomlokzat.

dsc_9544_5.jpg

Az itteni bejáratot már régóta nem használják.

Az államosítást követően először rövid időre az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) kapta meg, majd 1949-ben a rettegett ÁVH székháza lett, emiatt később meghatározó szereplőjévé vált az 1956-os eseményeknek: október 24-én ez előtt az épület előtt vesztette életét hat fiatal miután a Pirosalma utca sarkán álló szovjet páncélos tüzet nyitott a székházba hurcolt társaik szabadon bocsátását követelő tüntetőkre.

dsc_9191_2.jpg

A szomszédos későszecessziós villa szintén Szabó Józsefé volt. Ma ez az épület is a rendőrségé.

dsc_9634_5xxy.jpg

Az L alakú épület a közeli pontházból fotózva.

A legfelső szintet az ötvenes években bontották le, ezt követően még kétszer került sor a palota átalakítására: 1968-ban és 1972-ben. Tehát utoljára majd' ötven évvel ezelőtt nyúltak komolyabban az épülethez mielőtt idén március 1-jén megkezdődött a felújítás. Bár a befejezést előzetesen augusztus végére jósolták, a belső udvarra néző homlokzat egy részét még a múlt vasárnap is állványzat fedte. De jobb későn, mint soha! A végeredmény pedig önmagáért beszél.

Forrásaim:

  • Entz Géza Antal: Magyarország műemlékei - Székesfehérvár
  • Tóth Sándor: Évszázados lett a történelmi székesfehérvári építmény, a Szabó-palota (feol.hu)
  • szekesfehervar.hu
  • albaarchivum.hu

Rolf Singer

Nevet kapott a város egyik leghangulatosabb kis parkja

Augusztus 30-a óta Karászi Kálmán nevét viseli a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság előtti kis parkocska - hétfőn lett volna 100 éves a neves vízügyi mérnök, az említett intézmény egykori igazgatója (az ő nevéhez fűződik többek között a Velencei-tó üdülőtóvá alakítása, illetve a pátkai, a zámolyi és a fehérvárcsurgói víztározók létrehozása), és ez alkalomból emléktáblát avattak a tiszteletére.

A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egyébként 1953-ban jött létre - a székesfehérvári, a siófoki és a szekszárdi hivatalok összevonásával. E jeles esemény 20 éves évfordulóján avatták fel Beszédes József mellszobrát - a mészkőből készült büszt Bolgár Judit alkotása. Ezenkívül e parkban található az 1998. évi lisszaboni világkiállításon bemutatott Aquamobil. A különleges szerkezetet - ami tulajdonképpen egy száraz- és egy vízimalom ötvözete -, Borosházi Tamás tervezte még a Budapesti Műszaki Egyetem végzős hallgatójaként.

Forrásaim:

  • Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
  • szekesfehervar.hu

Törékeny hit

Székesfehérvár talán legismertebb jelképének, a Városház téri Országalmának igencsak mostoha sors jutott. Ohmann Béla alkotása 1943-ban készült el, amikor már javában dúlt a II. világháború. Két évvel később, miután a szovjet csapatok elfoglalták a várost, hősi emlékművé alakították. Csak 1948 után vált újra láthatóvá, de sokáig csupán a kőgömb alsó része állt a téren, ugyanis Molnár Tibor városi főmérnök szétbontatta az alkotást, majd a felső részt a körbefutó felirattal, valamint a kereszttel - hogy megmentse a kommunista diktatúra szoborrombálásától - elrejtette a Városmajor bozótosában. 1962-ben részben helyreállították, de a keresztjét és az évszámait még sokáig nem kapta vissza - arra egészen 1986-ig kellett várni. Sajnos az Országalma kálváriája a rendszerváltás után sem ért véget: a tetején látható keresztet 2011-ben, 2012-ben és múlt pénteken éjjel is megrongálták - ezúttal egy részeg 22 éves, aki mászókának nézte az emlékművet. A mostani helyreállítást Nyakas Pál kőfaragó végezte.

Forrásaim:

Ötven holdnyi Anglia Magyarhonban

Teljesen megújult hazánk egyik legkülönlegesebb kastélya, a nádasdladányi Nádasdy-kastély, és történetében először minden terme megnyílt a látogatók előtt.

dsc_7124_2.jpg

A Székesfehérvártól alig húsz kilométerre fekvő Sárladány 1851-ben került a Nádasdy család birtokába - a kis települést gróf nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Lipót, Komárom vármegye főispánja vásárolta meg az erdélyi szász eredetű Schmiedegg famíliától. A birtokon akkor egy kis barokk kúria állt, amit csak több mint két évtizeddel később bővítettek kastéllyá. (A falu nevét egyébként 1859-ben a gróf kérésére változtatták Nádasdladányra.)

dsc_8035_3.jpg

dsc_7892_2xx.jpg

dsc_7839.jpg

A családi címer igen sűrűn megjelenik a kastély homlokzatán. A legenda szerint őseik a nádasban bujtatták, és vadkacsával etették a tatárok elől menekülő IV. Béla királyt.

A kastély története akkor kezdődött, amikor Nádasdy Lipót 26 éves fiát, Ferencet bemutatták a szintén grófi családból származó, 19 éves Zichy Ilonának. A két fiatal azonnal egymásba szeretett, és a korban szokatlan módon szerelmi házasságot kötött 1868-ban - esküvőjüket június 6-án a pesti egyetemi templomban tartották meg hatalmas pompa közepette. Eleinte a Nádasdyak agárdpusztai kastélyában éltek (Agárdon és Nádasdladányon kívül Nyéken és Lepsényben volt birtokos a grófi család), majd az 1870-es évek elején Nádasdladányba költöztek, és elhatározták, hogy egy pompás kastélyt építtetnek maguknak. A tervek elkészítésére Linzbauer István budapesti műépítészt kérték fel - Nádasdyék tudatosan választottak kevésbé ismert szakembert; azt akarták, hogy minden a saját elképzeléseik szerint valósuljon meg. Ferenc büszke anglomán volt (mellesleg a családban erősen élt az a legenda, miszerint a Nádasdyak Vasbordájú Edmund  leszármazottai - tudniillik II. Edmund király mindkét száműzött örököse, Eduárd és Edmund is Magyarországon keresett menedéket), ezért választotta az Angol Királyság aranykorában született Tudor-stílust, mely a késő gótika és a reneszánsz elemeit ötvözte.

Az 1873 és 1876 között zajló építkezést több tragédia is beárnyékolta. 1872 márciusában elhunyt a házaspár harmadik gyermeke, az alig féléves Anna. A gyászoló édesanya, Zichy Ilona még jelen volt az 1873. június 18-i alapkőletételnél, de nem sokkal negyedik gyermeke világra jötte után, 1873. szeptember 5-én elvitte a kolera - csak 24 éves volt. A megtört családfő három gyerekkel maradt egyedül. De folytatta a kastély építését, és minden szobát úgy alakított ki, úgy rendezett be, ahogy a feleségével közösen elképzelték, mintha az asszony még mindig élne. Sohasem házasodott meg újra.

dsc_8015_1_1.jpg

A kastély mozgalmas főszárnya.

dsc_7765_3.jpg

Kilátás a "bástyából". A Nádasdy-címerrel díszített, míves harangot a híres Pozdech József unokái, a Sulkó testvérek készítették 1886-ban.

dsc_7863_2-horz.jpg

Baloldalt az 1940-ben lebontott télikert rekonstrukciója, jobboldalt az oldalszárny egy részlete látható.

dsc_7171_1.jpg
A kápolna reneszánsz jellegű, nyitott-fedett lépcsője.

Az L alakú kastély egyemeletes főszárnya és földszintes mellékszárnya is 8 tengelyes. A mozgalmas, aszimmetrikus főhomlokzat jobb sarkán bástyaszerű óratorony emelkedik, melyet baloldalt egy elforgatott, hegyes sisakú tornyocska ellensúlyoz; a lépcsőzetes oromzatú középrizalit előtt erkélyes kocsialáhajtó látható. Az ugyancsak változatos és gazdagon díszített hátsó homlokzathoz neoreneszánsz architektúrájú télikert csatlakozik. A korábbi (XVIII. századi) kúriaépület felhasználásával készült, kéttraktusos és középfolyosós elrendezésű oldalszárny északi oldalát egy hangsúlyos, nyolcszögletű torony zárja, a másik végén pedig a  csúcsíves stílusú kápolna kapott helyet. Az épület sajátossága, hogy minden nézetből változatos képet nyújt. Kivitelezését a fehérvári Hübner Nándor vezette. 

dsc_7791_7.jpg

Az épület előtti szökőkutas kőmedence a "bástyából" fotózva.

dsc_7907_3.jpg

A kastélypark mesterséges tava.

dsc_7923.jpg

E betonból készült, bástyaszerű víztorony táplálta egykor a kastélypark öntözőrendszerét.

A kastélykertet angol tájképi stílusban építették ki Kálmán János főkertész irányításával 1875 és 1894 között. Az eredetileg 60 hektáron elterülő park közepén egy másfél holdas tavat ástak, amelyen egy kis szigetet alakítottak ki. A kiásott föld felhasználásával két dombot emeltek a tó mellett, ezek egyikén grottát és vízesést hoztak létre, a másik tetején pedig egy támpilléres, pártafalas víztornyot építettek.

dsc_8157_2x-horz.jpg

Miután 1880-ban meghalt a kastély tervezője, Nádasdy gróf a neves Hauszmann Alajost bízta meg az épület még el nem készült termeinek kialakításával. Sokáig a kastélypark sarkán álló, neogótikus templomot is az ő munkájának tartották, ám azt valójában Pecz Samu tervezte, aki akkoriban Hauszmann irodájában dolgozott. A kivitelezés költségeit a gróf állta, és kívánságára a Szent Ilona titulust kapta az elkészült templom (a felszentelésre 1885. szeptember 8-án került sor). Nem sokkal később Rómába utazott, hogy egyenesen a pápától kérjen engedélyt arra, hogy a templom oltárképének Szent Ilonája elhunyt felesége arcvonásait viselhesse.

dsc_7247_6.jpg

Az egész kastélyban egyedül az Ősök csarnokában maradtak meg az eredeti csillárok, és pusztán abból a prózai okból kifolyólag, hogy nem fértek ki az ajtón. A hatalmas, kovácsoltvas lámpatestek Jungfer Gyula munkái, a míves faburkolat pedig - akárcsak a könyvtárszobáé - Thék Endre asztalosműhelyében készült. 

dsc_8078_5-horzmonxa.jpg

Az eklektikus berendezésű könyvtár jelenleg másfélezer eredeti példányt őriz az egykor több mint 25 000 darabos könyvgyűjteményből.

dsc_7994_1.jpg

A felújítás előtt álló házikápolnában ma a helyi katolikus templom oltárképének másolata látható - ez az a kép, melyen Szent Ilona a tragikus sorsú Zichy Ilona vonásait viseli. Ugyanakkor a szent lábainál Nádasdy Ferenc és három gyermeke imádkozik. Az eredeti festményt a család házi festője, Valentiny János készítette.

Hauszmann Alajos nádasdladányi munkásságnak legkiemelkedőbb alkotása az Ősök csarnoka - e hatalmas kovácsoltvas csillárokkal díszített és faragott vörösfenyő-burkolattal ellátott teremben sorakoznak a Nádasdy család legjelesebb tagjainak egészalakos portréi. A csarnok ékessége a család címerével díszített, piramisformájú márványkandalló, melynek egyik oldalán Nádasdy Ferenc, a másik oldalán pedig Zichy Ilona portréja látható - az eredeti képeket a híres Benczúr Gyula festette. Emellett Hauszmann munkája még a szintén lenyűgöző, kazettás mennyezetű és galériás könyvtárterem - amely a falubéliek számára is látogatható volt a Nádasdyak korában (a galériára vezető csigalépcsőt azonban kizárólag a gróf használhatta) -, valamint a gipszboltozattal fedett Szent Család-kápolna is.

De Nádasdy Ferenc amellett, hogy különösen fontosnak tartotta a hagyományok, a múlt és az ősök tiszteletét; rajongott a modern technikai vívmányokért - az 1885-re elkészült historizáló kastély műszaki felszereltsége igen korszerűnek számított a maga korában; gázvilágítás, folyóvíz, légfűtés és telegráf tette kényelmesebbé a lakók életét.

dsc_7663_2xy.jpg

dsc_7557_4.jpg

dsc_7450.jpg

A kor szokásaihoz mérten szerény méretű előcsarnok kétszintes részét a tetőn kialakított üvegmennyezeten keresztül természetes fény világítja meg.

dsc_7675_3_1.jpg

A ma látható enteriőr egy 25 éve kezdődött gyűjtő- és kutatómunka eredménye. Az ebédlőben található Nádasdy-címeres Zsolnay cserépkályha korábban hosszú évekig a Nagytétényi Kastélymúzeum kályhakiállításában állt. A kályha mellett látható Cipper-festmények hatvanöt év után kerültek újra egymás mellé - az egyik alkotást egy magángyűjtőtől vásárolták meg, a másikat pedig a Szépművészeti Múzeumtól kapta vissza a kastély.

dsc_7284_3.jpg

Az épület legnagyobb méretű terme, a nagyszalon.

dsc_7291.jpg

Többek között a nagyszalon gyönyörű tapétáját is a híres preraffaelita festő és iparművész, William Morris tervezte.

dsc_7272-horzxxq.jpg

Baloldalt a nagyszalon egyik míves gyertyatartója látható, a jobboldali fotó viszont már Nádasdy Ferenc dolgozószobájában készült. A híres Barabás Miklós 1877-ben két portrét is festett a már elhunyt Zichy Ilonáról - a fényképen látható félalakos portré egy ún. "nemes másolat", az eredeti alkotást a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzik.

dsc_8067_5.jpg

Az egészalakos portré viszont eredeti, 2014-ben vásárolta meg az állam a kastély számára.

dsc_7414_2.jpg

A vadásztrófeákkal díszített reggeliző. Nádasdy Ferenc volt a hazai vadászkultúra egyik megteremtője - a gróf elnökletével alakult meg az Országos Magyar Vadászati Védegylet 1881-ben.

dsc_7516e_1.jpg

Az emeleten található a közös hálószoba, ami korántsem volt szokványos azokban az időkben.

dsc_7615_1x.jpg

A Nádasdy-emlékszoba.

A II. világháború után széthordták az épület értékeit - Nádasdy Borbála szavaival élve: "a németek a bútorokat, az oroszok a könyvtárat vitték". Az 1945-ös államosítást követően először a Hajósok és Vasutasok Szakszervezete kapta meg, majd a Központi Textilgyár kezelésébe került. 1949-ben a község vezetése a Tőzegkitermelő Vállalatnak, valamint a rendőrségnek utalta ki a kastély helyiségeit. 1960-ban már a cukrászdát és a népboltot is itt helyezték el - utóbbit ráadásul a kápolnában -, később pedig még posta és mozi is működött az egykori főúri rezidencia falai között. A rendszerváltás előtt utoljára a honvédség kezelésében állt, de csak papíron, valójában nem használták, így jelentősen leromlott az állapota.

Az, hogy a kastély végül megmenekült a pusztulástól, az építtető dédunokájának, Nádasdy Ferencnek köszönhető - az általa létrehozott Nádasdy Alapítvány kezdeményezésére el nem adható magyar állami tulajdon lett, emellett a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának vagyonkezelésébe került, és megállapodás született arról, hogy eztán az alapítvány és az MNG a lehetőségeikhez mérten közösen dolgozik majd az épület helyreállításán.

Először 2009-ben-2010-ben renoválták a kastélyt a Norvég Finanszírozási Alap finanszírozásával, de ekkor még csupán a homlokzat, valamint a tetőszerkezet újult meg. A belső terek, illetve a park rekonstrukciója 2018-ban vette kezdetét a Nemzeti Kastélyprogram keretén belül, uniós pályázati forrásból, (a korábbi munkálatokban is jelentős szerepet vállaló) Ónodi Szabó Lajos építészmérnök, Porubszky Helga belsőépítész és Szloszjár György tájépítész vezetésével.

Forrásaim:

Rolf Singer

süti beállítások módosítása