Minden fehérvári ismeri a Csitáry G. Emil Uszoda homlokzati falfestményeit, de kevesen tudják, kik is készítették ezeket a képeket. Nos, ugyan nevekkel én sem szolgálhatok, de nemrégiben tudomásomra jutott, hogyan is születtek ezek az alkotások.

De még mielőtt a festményekről írnék, hadd ejtsek néhány szót a létesítményről történetéről. Az úgynevezett Sárréten felépített városi strand a Csitáry-éra legnagyobb beruházása volt. A streamline öltözőszárnyakat Molnár Tibor, az északi, novecento vendéglőt pedig Schmidl Ferenc tervezte. Sajnos az utóbbi épület a II. világháborúban megsemmisült - helyére épült jóval később, a nyolcvanas évek végén a Városi Uszoda acélszerkezetű épülete. Molnár Tibor - ki részt vett az étterem szerkezeti megoldásainak megtervezésében - így írt erről memoárjában: "Most már nem sajnálom a kedves-könnyed vendéglő épületének elpusztulását, melynek tervezésébe sok fiatalos bátorsággal alkottam akkor még nagyon újszerű dolgokat. Már nem kell sajnálnom, mert a helyében épülő fedett uszoda több hasznot hoz a lakosságnak."

"Kordában tartott graffiti"- a 2009-es fotókat Csutiné Schleer Erzsébet készítette.

Csutiné Schleer Erzsébet nemrégiben arra kért, hogy készítsek néhány fényképet Pordán Horváth Ferenc munkáiról. Miután végeztünk a fotózással a Garzonházban, beszélgetésünk során az építész megosztotta velem a közeli uszoda falfestésének történetét - elmondta, hogy anno igen sok gondot okoztak azok a graffitisek, akik rendre összefirkálták az uszoda és a strandépületek szépen karbantartott falait. 2009 környékén Ferenczy Géza igazgató ezt megelégelvén meginvitálta a fiatalokat egy beszélgetésre - a felek akkor egyességet kötöttek, miszerint a graffitisek festhetnek a falra (a festéket is biztosítja az uszoda), de csak komolyan és szépen, illetve természetesen csakis fürdőzés témájú alkotásokat készíthetnek. Így is történt, és az uszoda remek képei még ma is láthatók (anno a strand öltözőszárnyait is kidekorálták, de azok a graffitik a legutóbbi felújítás során eltűntek).

A még meglévő, narancsos színvilágú festmények az uszoda főhomlokzatát díszítik, és mindkét oldalon a strand látható fürdőzőkkel, napozókkal, labdázókkal - a baloldali képen nők és lányok, a másikon férfiak és fiúk. A jeleneteket az álomképekre emlékeztetően elmosódó alakok jellemzik, azok mégis élettel teliek. Ami kifejezetten tetszik nekem, hogy a háttérben megjelennek a fehérvári strandfürdő jellegzetességei, azaz az íves árkádsorok. Sajnos az évek során némileg kifakultak a képek, illetve itt-ott megrongálódtak, és a következő homlokzati felújítás során nagy valószínűséggel eltüntetik majd a graffitiket - pedig remek példái annak, hogyan lehet feldobni unalmas, üres felületeket a lehető legegyszerűbben és leggazdaságosabban, alkotni vágyó fiatalok bevonásával. Így kellene megszépíteni például a Mártírok útja ronda zajvédőfalát is, de egyébként hasonló történt egy hosszú támfallal tavaly novemberben Sárkeresztesen, valamint a Mátyás körúti pozdorjakerítéssel idén májusban a Kortárs Képregény Fesztivál alkalmával.

Ezúttal is köszönettel tartozom Csutiné Schleer Erzsébetnek.

Egyéb forrásaim:

• Csutiné Schleer Erzsébet: Kulturális örökségvédelmi hatástanulmány. Felsőváros. (2010)
  
• Mérnökök Fejérben - 2011

UPDATE: Később kiderült, hogy a képek Nemes Márton és Gyuricza János alkotásai.

Rolf Singer

A székesfehérvári Megváltó (ismertebb nevén: Szedreskerti) temetőről keveset tudni - a legtöbben nem is sejtik, milyen érdekességek, síremlék-különlegességek találhatók e sírkertben. Az utóbbi időben többször is ellátogattam e helyre, talán felfedi előttem minden titkát, és úgy néz ki, nekem köszönhetően megmenekül egy "szemétre dobott" műalkotás.

A szóban forgó temetőt 1795-ben nyitották a jóval régebbi, illetve a Palotai út másik oldalán elterülő Szentháromság (Hosszú) temető telítettsége miatt. Elsősorban a kevésbé módosabb szedreskerti polgárok és parasztok temetkezőhelye volt - nem csoda tehát, hogy e sírkertben sosem állt kápolna, és nem rendelkezik patinás kriptasorral sem.

A temető feszületét, mely a főbejáratnál található, 1912-ben állíttatta Németh János és neje, Weisz Julianna. A mészkőkereszt korpusza öntöttvasból készült, a műkő Mária szobrot csak később helyezték a gótizáló posztamensre.

A legnagyobb felfedezésem kétségkívül a képeken látható, "szemétre dobott", hatalmas kőarc. A jobb kezével a kisírt szemét dörzsölő, gyászoló nőt ábrázoló portré egykor még természetesen egy sírt díszített (valószínűleg nem is akárkiét), ma már gazdátlanul hever a földön. A titokzatos hölgy semmit sem árul el magáról (sajnos szignó sincsen rajta), ezért nálam hozzáértőbbek segítségét kértem. Csutiné Schleer Erzsébet építész és Poklosi Péter városvédő szerint is a harmincas évekre tehető az alkotás készítése, utóbbinak személyesen mutattam meg, aztán leültünk egy közeli sírra, és vagy félórán keresztül bámultuk a gyönyörű szobrot. Poklosi úr meg is jegyezte, hogy ezt bizony egy igazi művészember készítette, közben pedig azon morfondírozott, mit is lehetne vele kezdeni. Ha korábban tudomást szerez róla, az 1956. október 24-én életét vesztő Gumpl József dísztelen sírjára helyezte volna a Hosszú temetőben - a tragikusan fiatalon meghalt vasöntő munkás nyughelyét néhány évvel ezelőtt tette rendbe a Székesfehérvári Városszépítő és Védő Egyesület: Poklosi Péternek köszönhetően egy öntöttvas-feszület került a sírra. E műremek sorsa még kérdéses, viszont ezentúl védve lesz, amíg méltó helyére nem kerül - tán egy világháborús sírra.

E meglehetősen bizarr, fából faragott síremlék (a megfejtését másokra bízom) a Ballagó családé. Itt nyugszik többek között Ballagó Pál repülőhadnagy, ki 1944. november 16-án, Jászberény térségében halt hősi halált: a pilóta Messerschmitt Me 210-ese találatot kapott a szovjetek által megszállt területek felett, és mivel ott nem volt tanácsos kiugrani, megpróbált túljutni az első vonalakon az égő géppel, később azonban kiderült, a lövésze úgy megsérült, hogy nem tud kiugrani, a hadnagy pedig nem volt hajlandó otthagyni a bajtársát. A família másik jelentős személyisége Ballagó Imre festőművész, aki a híres Szőnyi István tanítványa volt. Ballagó nem csak vászonra alkotott: az ő munkája látható a Maroshegyi Óvoda csempefalán.

A képeken látható síremlék-együttes nem csak furcsa, de rejtelmes is: a kőelemek egyikén sem olvasható név, az elülső sírral kapcsolatban a sírhelykereső adatbázisa is bizonytalan, csupán az Illés nevet adja ki, ám amellett is van egy kérdőjel, és habár a hátsó sírhely kopjafáján látható név (Nagy László), ettől sem lettem okosabb. Mindenesetre szörnyen érdekesek ezek a madaras-fás faragványok.

"Itt nyugszik Nemes Béla, akit húsz éves hányattatás után nyolc év boldog szerelemmel a szívében 45 éves korában idegen földön országúton ért a halál, őrizd örök álmát..." - olvasható az elhunyt különleges, "mesélő" síremlékén, a szomorúfűz és A Boldog Feltámadás Reménye Alatt (A. B. F. R. A.).

Igazán szép vasmunka Gerecs János gótizáló sírfeszülete. A sírkövön látható a repülőtiszt - sajnos sérült - porcelánképe, azonban magáról az elhunytról többet nem sikerült kiderítenem.

Darázs Miska - ahogy sírkövén is olvasható - világhírű cigányprímás volt. Poklosi Péter találkozásunkkor többek között róla is mesélt - a tanár úrtól tudom, hogy már 18 évesen saját együttese volt a zenésznek, mellyel bejárták egész Nyugat-Európát. A patinás Vörösmarty téri házak egyikében lakott, 1893-ban azonban elvitte a tuberkulózis. A főbejárathoz közeli, márványból készült síremléke sokáig a földön hevert, felállítása természetesen a Városszépítő és Védő Egyesülethez fűződik.

Erre a sírra szintén Poklosi Péter hívta fel a figyelmem. "Itt várják a feltámadást" a Debreczenyi könyvnyomdászok és rokonaik. A síremlék a Havranek család kőfaragóműhelyében készült, és bár igazán szép munka, alapvetően nem mondható különlegesnek. De mégiscsak érdekes: ha jobban megnézzük, az utolsó elhalálozás 2014-ben történt, az új szöveg megmunkálásának minősége mégis megegyezik a régi, Havranek-féle feliratokéval, és bizony ezeket is kézzel vésték. A tanár úr szerint manapság az ilyen kvalitású kőfaragó ritka, mint a fehér holló.

Id. Havranek Antal hirdetése egy veszprémi újságban. Forrás: Arcanum

A Szedreskerti temetőben természetesen több műve is megtalálható a híres Havranek kőfaragó dinasztiának. Ezek közül érdekes még a Szalay család klasszicista síremléke - ehhez hasonló félbetört oszlopok Fehérvárott ma már egyedül a Hosszú temetően vannak (a Zlinszky család szóban forgó - és egyébként kisebb - síremlékeit a budapesti Gerenday cég készítette), bár bizonyos, hogy egykoron a Csutorában is állt egy ilyen: Havranek Károly síremléke, melyet az ifjabbik Antal faragott. Érdekesség még, hogy az idősebb Antal 1880-as hirdetésén - melyet a mester ükunokája, Bándy Márta ajánlott figyelmembe - is szerepel ilyen típus.

"Nézd Majfay József legszebb virágjában 26-ot élvén nyugszik itt porában" - ez az 1796-os, hegedűtok alakú, barokk sírkő talán a temető legöregebb síremléke. Figyelemreméltó a vésett korpusz a lúdtalpkereszten, illetve a koponya a kő alján.

A barokktól pár lépésre pedig egy volutás díszítésű neobarokk sírkő: itt nyugszik Szaller János (1829-1899) és felesége, Csizik Mária (1844-1893), valamint unokáik.

A képen látható klasszicista és nem mellesleg teljesen latin nyelvű síremlék - melyet sajnos alaposan megrágott az idő vasfoga -  Királyhegyi Farkas Ferenc székesfehérvári nagypréposté. Ő volt az, ki 1853-ban saját házát - vagyis a jelenleg a Megyei Levéltárnak otthont adó Szent István téri klasszicista épületet - felajánlotta az akkor alapított Ferenc József Nőnevelő Intézet számára. Libényi János szabólegény éppen abban az évben követett el merényletet a császár ellen, ám az uralkodó végül felépült, és ennek emlékére nevezte el az alapítványt maga Farkas Ferenc. 

E temetőben található a Szent Ferenc rendiek nyughelye (melynek XIX. századi gránitobeliszkjét először 1921-ben renoválták, majd 2016-ban), illetve a Paulai Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek szintén körbekerített "mini sírkertje" is - utóbbiak iskolája volt az imént említett Ferenc József Nőnevelő Intézet.

Az élet is jelen van a Szedreskerti temetőben: egy egész macska-kolónia él itt. Tarkák, csíkosak és feketék, kicsik és nagyok. Az egyik családi sír virágágyását ki is sajátították maguknak - innen kukucskáltak ki legnagyobb meglepetésemre a még vak kiscicák egy meleg nyári napon. Persze már azelőtt is találkoztam macskákkal temetőben - egy ilyen találkozást a Fecskeparti temetőben sikerült is megörökítenem - de konkrétan sírok között élő macskacsaláddal még egyik fehérvári sírkertben sem. Velük búcsúzom.

Köszönettel tartozom Bándy Mártának, Csutiné Schleer Erzsébetnek és Poklosi Péternek!

Egyéb forrásaim:

• Csutiné Schleer Erzsébet: Kulturális örökségvédelmi hatástanulmány. Felsőváros.
• Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
• artportal.hu
• Tobak Tibor: Pumák és a többiek - Kalandok a levegőben
• Magyar Katolikus Lexikon

Rolf Singer

Mikor Ohmann Béla csodálatos fehérvári szobrairól írtam, kaptam két régi fotót - melyek közül az egyiken egy rejtélyes Madonna-szobor is látható - ezzel a kísérő szöveggel: "Sajnos, évszám nincs a képeken, és azt sem tudom, mi lett a Mária-szobor sorsa. De talán ön már felfedezte valahol Fehérvárott." Végül másutt akadtam rá - a nyomok Nagymarosra vezettek.

A Schmidl Ferenc munkásságáról szóló blogposzt elkészítésében igen nagy segítségemre volt az építész unokája, Bándy Márta, a levelezésünk során pedig szóba került többek között Ohmann Béla is. Ő küldte nekem azokat a bizonyos archív felvételeket a szobrászról: az egyiken a visegrádi vár ásatásán látható Schmidl Ferenc társaságában, a másikon pedig egy készülőfélben lévő Mária-szoborral. Elhatároztam, hogy kiderítem, hol lehet ez a gyönyörű szép műalkotás, viszont a kezdeteknél falakba ütköztem. Egyértelmű, hogy a művész a Magyarok Nagyasszonyaként ábrázolta a Szűzanyát, és a Magyar Katolikus Lexikon szerint az 1937-es párizsi világkiállításon bizony szerepelt egy Patrona Hungariae című Ohmann-mű, ám a későbbi elhelyezéséről egy szó sincs. Az Enigma c. művészetelméleti folyóirat 25. évfolyamának 96. számában pedig csupán "lappangó" faszoborként említik

Válaszra csak a Prohászka László-féle Ohmann-életműben leltem: "A Nemzeti Szalonban 1941-ben rendeztek egyházművészeti kiállítást, amelynek belsőépítészeti terveit (...) Árkay Bertalan készítette. Ezen a tárlaton Ohmann Bélától a Patrona Hungariae című művének gipszmintája volt látható. Az alkotáson a magyar Szent Koronát szárnyas angyal tartja a Madonna feje fölé. Ez a műve itthon nagy állami aranyérmet, a milánói egyházművészeti kiállításon ezüstérmet nyert, majd a nagymarosi plébániatemplomba került." A távolság miatt egy ideig halogattam az utazást, de csak nem hagyott nyugodni a dolog - látnom kellett. A Nagymarosi Plébániának írt levelemre aztán Gáspár István plébános úr válaszolt, és kiderült, hogy a műalkotás már nem a templomban, hanem a szomszédos Szent Márton Közösségi Házban található - pontosabban a Nagyboldogasszony terem sarkában áll - ide Dániel Gabinak köszönhetően juthattam be.

Gerevich Tibor művészettörténész anno így jellemezte a művet: "idealisztikus-monumentális". Valóban monumentális - engem teljesen ámulatba ejtett az "ereje". Fából faragott csoda, egy igazi kincs. Ami az ábrázolást illeti, nem egy általános Patrona Hungariae-szobor. A legtöbbször ugyanis a Szűzanya kezében jogar, a kisded Jézusnál pedig országalma látható, eme alkotáson viszont egyik koronázási jelvény sem jelenik meg, ráadásul a főalakot éppen koronázzák - a Szent Korona itt egy angyal kezében látható. A jelenet megkapó, a figurák szinte élnek.

A fényképezés után Dániel Gabi megmutatta nekem az épület melletti Szent Kereszt felmagasztalása templomban, hogy hol is volt korábban a szobor. Kiderült, többször is áthelyezték: először az evangéliumi oldalon, egy mellékoltár mellett állt (e helyen ma a keresztelőmedence látható), majd berakták a szentélybe, a főoltár mellé, az egyik Bebó Károly-féle angyal-alak helyére, aztán pedig eldugták a sekrestyébe. Tréfásan meg is jegyezte, hívhatnánk "vándorló Máriának" is. Utolsó útja az újonnan megnyílt közösségi házba vezetett - a műremek a kezdetektől, vagyis 2014 óta ékesíti annak nagytermét.

Itt még több kép látható az alkotásról.

Köszönettel tartozom Bándy Mártának és Dániel Gabinak!

Rolf Singer

A Székesfehérvár belvárosából kelet felé kivezető országút Vörösmarty tértől induló, máig kétsávos szakasza a XVIII. és a XIX. század fordulóján épült ki. Ez a forgalmas "érszűkület" máig őrzi a hajdani zártsorú polgárias beépítést - a házak nagy többsége megtalálható az 1882-es kataszteri térképen. Az útikalauzokban viszont nem szerepel, pedig építészeti szempontból igencsak érdekes környék: van itt elegáns klasszicizmus, visszafogott romantika és korai historizmus is - ámbár a régi épületek egy részét sajnos átalakították, és/vagy hozzá nem illő festéssel csúfították el. E posztban "végigjárom" az utcát és röviden bemutatom annak "elfeledett" értékeit.

Az első állomás a Budai út 32. alatti majorsági kúriaépület a főhomlokzatán kettős toszkán oszlopokkal alátámasztott árkádsorral. E klasszicista műremek Würstinger József 1826-os térképén is megtalálható, bár eredetileg kilenc tengelyes volt (1920-ban két mezővel megrövidítették). Bottlik János táblabíróé volt, mígnem 1851 áprilisában ágyútelep lett a majorból, ugyanis Schwending altábornagy hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy a városban állomásozó tüzérek ágyúit itt helyezzék el, hiába magyarázták neki, hogy magánbirtokról van szó - a város végül megvette a majort, hogy azt a katonaságnak adja. Kúriaépületét 1987-ben újították fel Sztanekné dr. Apai Gabriella építészmérnök tervei alapján, egy nyugdíjas klub számára. Később banképület lett, ám a pénzintézet júniusban elköltözött innen, és sajnos nem tudni, a továbbiakban milyen sors vár rá.

A 29-es számú ház ugyan nem olyan öreg, mint az itteni épületek többsége, de mégiscsak említésreméltó - mint különlegesség - a florális díszítésű szecessziós kapuja révén. A míves bejárat azt sejteti, hogy eredetileg talán az egész homlokzat az art nouveau hatását mutatta - sajnos a harmincas-negyvenes években igen sok szecessziós épületet átalakítottak a városban, de az is lehet, hogy ezt éppenséggel a múltrendszerben "kopasztották le". Érdekesség, hogy innen nem messze, a Kégl György utca 17. szám alatt pedig egy geometrikus ornamentikával dekorált szecessziós kapu tekinthető meg.

Szemben a Kiskulacs Vendéglő földszintes épülete - homlokzata K+1+3+1+1 tengelyes, középrizalitja tojássoros fejezetű pilaszterekkel tagolt. Sajnos a legutóbbi felújítás során eltüntették a régi lámpáit, helyettük modern világítótesteket helyeztek el a féloszlopokon, illetve a kapu felett. (Az "eredeti" Kiskulacs egyébként a Budai út és a Várkörút - vagyis akkor a Vöröshadsereg út és a Népköztársaság út - sarkán volt, épületét lebontották, jelenleg egy modern, üvegtornyos iroda-üzletház áll a helyén.)

A Budai út és a Kégl György utca sarkán álló Splényi-ház az eklektika "gyermeke", és nem mellesleg az utca egyetlen műemléke. Nem tudni pontosan, mikor épült, de az említett 1882-es térképen már szerepel - valószínűleg Splényi Henrik, a Városi Takarékpénztár, a Színpártoló Egylet, valamint a Polgári Lövölde elnöke, a Fehérvári Casinó alapítótagja, és Blaha Lujza későbbi apósa építtette. Az U alaprajzú, kétszintes épület főhomlokzata szimmetrikus, oldalhomlokzata viszont aszimmetrikus. A földszintje az álrizalitokban álló tojássoros fejezetű pilaszterekkel együtt vízszintesen sávozott, míg az emelet sima vakolatú. Ablakai egyenes záródásúak, azonban az álrizalitok - emberfejes fejezetű féloszlopokkal keretezett - emeleti nyílásai felett vaklunetta látható Colosseum-motívummal.

A 27-es szám alatti romantikus palota - mely tán az utca legszebb épülete - Cometter Bernát (v. Bernardin) munkája. Az olasz-zsidó származású építész tervezte az 1862-ben felépített, szintén romantikus stílusú, neológ zsinagógát - mely a II. világháborúban bombatalálatot kapott - illetve a balatonfüredi Állami Szívkórház Erzsébet királynéról elnevezett, eklektikus szárnyát. A Budai úton található ház szerény díszítésű, főhomlokzata közép- és oldalrizalitos - a felső szinten szimmetrikus, 1+2+3+2+1 tengelyes, konzolos szemöldökpárkányokkal hangsúlyozott, egyenes záródású ablakokkal; míg alul (többnyire) szegmensíves nyílások láthatók.

A Cometter-házzal szemben egy igencsak rossz sorsra jutott, L alakú romantikus-maradvány áll - stílusára a még megmaradt, gyönyörű szép, négyzet alakú rozetták emlékeztetnek. A "tarkabarka" saroképületben - melynek jellegzetességei a szegmensíves ablakok, illetve azok "szemöldökei" - jelenleg fogorvosi rendelő és ruházati üzlet működik - sajnos ki-ki a maga módján alakíttatta át a tulajdonában lévő épületrészt.

A Budai út és a Távírdai utca sarkán álló U alakú épület ugyancsak felemás: a baloldalát nem újították fel, jobboldalát viszont elrontották - ám szerencsére a szép romantizáló ívsor azért ott is megmaradt. Nem kizárt, hogy a Vörösmarty téri palotákhoz hasonlóan ez az épület is a nagyszerű Ybl Miklós korai munkája. És mielőtt továbbindulnánk, érdemes egy pillantást vetni az új szárnyon lévő míves, kovácsoltvas lámpakarra is, melyet a Városvédők Klubja szereltetett fel még 1994 novemberében.

A 17. szám alatti házban lakott Say Ferenc építész és felesége, Helmstreit Aloysia miután 1880. szeptember 20-án összeházasodtak. Say később olyan remekeket tervezett, mint a Tiszti Pavilon, vagy a Kossuth utcai Postapalota. A pár egykori otthona merőben másképp festett akkor: a Székesfehérvár anno... című könyv egyik - 1909-es - archív fotóján (131. o.) jól látható, hogy eredetileg sarokarmírozással rendelkezett az épület, valamint az ablakokat díszes lunetták "koronázták". A bejárat míves rácsai viszont megmaradtak. 

Túránk a Budai út, a Prohászka Ottokár út és a Várkörút találkozásánál ér véget. E kereszteződés két iskolaépületét - melyek az úgynevezett "Horthybarokk" mesterpéldái - a fehérvári születésű Dr. Fábián Gáspár tervezte. Az egykori Nőnevelő Intézettel átellenben áll Dr. Kotsis Iván "római iskolás", a közeli belváros barokk házait egyszerűsített formában idéző bérháza, melynek L alakú tagolt épülettömege az erősen visszaugrasztott sarokfordulóval igencsak harmonikusan illeszkedik az útkereszteződés korábban épült iskoláinak térképzéséhez.

Eme iromány Csutiné Schleer Erzsébet biztatására készült el, a segítségét pedig ezúttal is köszönöm!

Felhasznált irodalom:

• Csutiné Schleer Erzsébet: Kulturális örökségvédelmi hatástanulmány. Víziváros.
• Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV.
• Kovács Eleonóra: Víziváros - Egy fehérvári városrész története
• Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár anno...
• Gerő László (szerk.): Magyarországi zsinagógák
• Pálffy Lajos Savanyúvizekre szívkórház c. cikke (Forum Hungaricum)
• Mérnökök Fejérben - 2011
• "Szocdeco, art real" és egyéb stílusirányzatok. c. blogposzt (táj-kert)
  

Rolf Singer

Néha van úgy, hogy a helyszínen elkerüli az ember figyelmét egy fontos részlet. Nemrég a Prohászka Ottokár-emléktemplomban jártam, hogy új fényképeket készítsek a "lánglelkű" püspök tekintélyes síremlékéről. Kifelé jövet a templom előterének szobrait is lefotóztam, de csak otthon, a gép előtt vettem észre, hogy szignó is van a műveken. Kiderült, nem akárkik készítették eme gyönyörű szép alkotásokat.

Jobboldalt a gyermek Jézussal ábrázolt Páduai Szent Antal 150 centiméteres, carrarai márványból faragott szobra látható, talapzatán a művész kézjegyével és a készítés évével: "Bory J. 1941". Utánanéztem: természetesen szerepel Magony Imre Bory Jenőről szóló könyvében, mely szerint a mű tulajdonképpen a kaposvári Püspöki Nagytemplomban található Bory-alkotás tükörképe.

Bory Jenő Carrarában, a világhírű Paolo Triscorina műhelyében tanulta a márványfaragást. Miután megbízták a vízivárosi templom megtervezésével, 1908 októberében egy önálló kiállítást rendezett a Szent István teremben, a plébánia építésének javára - az eseményen részt vett Prohászka Ottokár is, aki egyenesen Michelangelóhoz hasonlította az akkor még csupán 26 éves művészt. A püspök földi maradványai 1938-ig a Hosszú temető kápolnájában nyugodtak, mígnem azokat a Szent István-emlékév alkalmából áthelyezték az emlékére épített, monumentális templomba - három évvel később méltó helyre került Bory remek márványszobra az épület előterében: Dr. Grenspergel István egri főorvos, fehérvári apát adományozta az alkotást a vasútvidéki plébániának, kanonok nagybátyja emlékére - felszentelésére az utolsó adventi roráte végén került sor.

Szemben Szentessy Hiesz Géza munkája látható: a rózsákkal és kereszttel ábrázolt Kis Szent Teréz szobra szintén másfél méteres magasságú, viszont ruskicai márványból készült. Ezt Márfi István és neje, Vadász Ilona adományozta, és Kéri Nándor plébános szentelte fel 1941 októberében. Érdekesség, hogy a neves budapesti szobrász mestere az az Orbán Antal volt, aki a Prohászka-síremléket készítette, és ugyancsak Orbán műve a templomot tervező Fábián Gáspár sírszobra, mely pedig a plébánia kertjében található.

Forrásaim:

• Prohászka-Egyházközség története (prohaszkatemplom.hu)
• Magony Imre: Bory Jenő
• Magony Imre: Bory Jenő munkásságának korabeli sajtóvisszhangja (Alba Regia 39. [2010])
• artportal.hu

Rolf Singer