Nemrég Jakab Erzsébet, a Bakancs és fakanál című blog szerzője keresett meg azzal, hogy tudok-e valamit Úrhida régi temetőjéről. Nekem több se kellett, egyből elhatároztam, hogy meglátogatom a helyet, melyet egyébként anno a közeli borkimérőhely, majd vendégfogadó miatt "Csárdatemetőnek" is neveztek.

Úrhida határán kívül, a Székesfehérvárra vezető országút mellett található a szóban forgó temető, méghozzá - Dénes József régész szerint - a település egykori vára helyén. Korábban maga a falu is a Nádor és a Malom-csatorna közötti területen volt, ám a gyakori elöntések miatt az emberek felköltöztek a domboldalra. A "lent maradt" sírkertet már a XVIII. században használták, és egyesek szerint még a múlt század elején is temetkeztek itt. Az elhagyott temetőt azóta viszont teljesen benőtte a növényzet, a sírkövek egy részét pedig kidöntötték, összetörték.

Persze azért vannak még itt álló síremlékek, ráadásul némelyek felirata ha nehezen is, de olvasható. Elvileg a legöregebb sír 1781-es, ám az én általam megtalált legkorábbi (még kisilabizálható) sírfelirat - mely egy bizonyos Somogyi Örzsébet sírjáé - "csupán" 1849-es. Ami a küllemüket illeti, többnyire a klasszikus síremlék formákkal találkozhat itt az ember, de érdemesnek találom megjegyezni, hogy több sír keresztjén is látni pici Jézus-faragványokat - ezek a (valószínűsíthetően eredetileg festett) mészkősíremlékek anno igazán szépen mutathattak.

Szerencsére még áll a temetőkereszt, melynek corpusza igen szépen faragott - a posztamensen lévő felirat szerint 1836-ban készítettek. Előtte egy homokkő-torzó látható, valószínűleg Mária-szobor volt egykor. Érdekesség, hogy bár igen öregnek számít e kereszt, hiszen több, mint száznyolcvan éves, elvileg mégsem ez Úrhida legidősebb feszülete, hanem a faluban található, a Kossuth utca és Petőfi Sándor utca sarkán álló kőkereszt, amely állítólag 1794-ben készült egy agyonvert fehérvári szőlőbirtokos emlékére.

Az interneten több rémtörténetet is olvasni a temetőről, elvileg a helyiek messzire elkerülik, sokak szerint nyomasztó és félelmetes hely, én azonban ottjártamkor semmi furcsát vagy hátborzongatót nem tapasztaltam - a kezdeti, általános, ismeretlentől való félelem is gyorsan alábbhagyott, és tulajdonképpen azt kell írnom, hogy rendkívül békés, nyugodt hely a "Csárdatemető".

Még 2008-ban tervbe vették a régi sírkert 2013-ra megvalósítandó felújítását és rendezését. Sajnos ebből - mint látható - végül nem lett semmi. A legfőbb akadály pedig máig az, hogy a szóban forgó terület már nem Úrhidához tartozik, hanem a szomszédos Sárszentmihályhoz - Úrhida újra önállóvá csak a rendszerváltás után vált, előtte Szabadbattyán része volt. Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy legalább a szándék megvan.

Forrásaim:

• Úrhida Község Önkormányzatának weblapja
• Tóth Sándor Egy temető, amit senki sem látogat c. cikke (feol.hu)
• Géza Fejedelem Általános Iskola honlapja

Rolf Singer

A hagyománynak megfelelően pünkösdvasárnap virágba borult Székesfehérvár történelmi belvárosa, én pedig fényképezőt ragadtam, és lencsevégre kaptam a különböző kompozíciókat.

Többek között virágba borult a Szent János-templom kapuja is - készítette: Oázis Virág (Réti Éva, Bakó Éva, Béni Beáta, Jankovics Ilona, Pénzes Magdolna, Német-Sigl Tímea).

Flamingók és papagájok a Török-kútnál - készítette: Tűzvirág Virág-Ajándék (Horváth Ildikó, Havasi Bea, Morek Zsuzsanna).

Kerti pihenő a Fekete Sas Patikamúzeum előtt - készítette: Anemone Fleur Virágműhely (Benő-Dósa Andrea, Benő Mihály, Kiss Melinda, Trefán Nikolett)

Óriási virágpillangó a Tip-Top előtt - készítette: Hortenzia Virágszalon (Milis Anita, Fűrész Zsuzsanna, Sajtos Aranka).

Virágdekorációt kapott a püspöki palota is - készítette: Syl De Fleur Virág-Ajándék (Tóthné Nemes Szilva, Nemes Krisztina)

Alvó tavasztündér(?) a Mátyás-emlékműnél avagy az igazi "virágálom" - készítette: Virágvár Virágüzlet (Peresztegi Nagyné Bőcs Hajnalka, Balog András, Zólyomi Bernadett, Südiné Tóth Margit)

Virágos kocka a Városháza teraszán - készítette: Virágvár Tanoda (Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Arany János EGYMI tanulói).

Természetesen a város jelképe, az Országalma sem maradhatott ki - készítette: Budai 66. Virág-Ajándék (Nagy Jánosné, Nagy Barbara, Rauk Edina, Zólyominé Kovács Ildikó).

Disney-szereplők a Fő utcán - készítette: Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium 11. D osztálya (Résztvevők: Csapi Dorka, Egyed Evelin, Kaczur Lilla, Moharos Bence, Schekk Eliza, felkészítő: Schrenk Rita Anna).

Virágokkal festettek... Készítette: Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium 11. D osztálya (Résztvevők: Forczek Blanka, Hornung Eszter, Igaz Rebeka, Molnár Jázmin, Müller éve, felkészítő: Schrenk Rita Anna).

Színes kavicsok és festett öntözőkanna, no meg persze virágok - készítette: Ciszterci Szent István Gimnázium (Résztvevők: Ágoston Anna, Kósa Zsófia, Marczinkó Kata, Varga Emília Flóra, felkészítő: Borbélyné Rostaházi Krisztina).

És volt még mit fényképezni a pünkösdi kompozíciókon kívül is - redesign virágtartó a Juhász Gyula utcában...

...és a Kossuth utcában.

Az új Virágóra.

Muskátlik a Szent István Király Múzeum bejáratánál.

Baloldalt: muskátlik a Koronázó tér sarkán. Jobboldalt: a Rózsa utca a Fligl-házzal és a rózsás házzal.

A rózsás ház ugyancsak a Rózsa utcából fotózva. Érdekesség, hogy eredetileg Rózsa Ferenc kommunista aktivista volt az utca névadója.

És végül a hazaút során is lőttem egy témába vágó szép képet: rózsák a Szabó-palota kertjében.

Rolf Singer

Az úgynevezett útmenti kereszteket magánszemélyek állíttatták - sokan így nyilvánították ki hitbuzgalmukat, illetve fejezték ki hálájukat Istennek, vagy éppenséggel egy korábban tett fogadalmuk teljesítették ezáltal, némely feszületek viszont szerencsétlenségek, tragédiák emlékőrzői. Régen az arra járó férfiak megemelték kalapjukat, míg a nõk keresztet vetettek, esetleg elmondtak egy imát, a köhögõs betegek pedig a keresztre kötözték a magukon viselt kék szalagot így hárítva át a betegséget. Manapság már kevesebb figyelmet kapnak ezek a szakrális emlékek, pedig némelyik igencsak szép és értékes műalkotás (mellesleg anyagukat és kialakításukat tekintve is igen változatosak), de van köztük olyan is, mely története révén igazán érdekes. Nekiindultam a városnak és felkutattam Fehérvár öt - szerintem - legkülönlegesebb feszületét.

A Pozsonyi út és a Zsolnai út sarkán található szakrális emléket az öreghegyiek - magától értetődően - Vörös keresztnek nevezik. A fából faragott feszület íves bádogtetővel rendelkező keresztje és Jézus-figurája is festett, azonban nem csak külleme miatt különleges, hanem kora okán is. Ugyanis ez Székesfehérvár legöregebb feszülete: valamikor a XVIII. század végén készült. Utoljára 1988-ban restaurálták, jelenleg közvetlenül egy buszmegállóhely mellett áll.

A város legöregebb kőkeresztje viszont a Prohászka Ottokár-emléktemplom kertjében található, a harangláb mellett. E márványfeszületet Beke Hotváth Mihály és Stagl Ignác emeltette 1808-ban a szántóföldek szélén, a vízivárosi sorompón túl - a mai Budai út-Gáz utca sarkon. A XIX. század utolsó harmadában áthelyezték a szemközti sarokra, az egykori József főherceg laktanyához - a mai Budai út-Lövölde utca sarokra, jelenlegi helyére pedig az 1930-as években kerülhetett.

Igencsak érdekes a posztamensén látható koponyát és csontokat ábrázoló dombormű, azonban korántsem egyedülálló ilyen szempontból, ugyanis több korabeli fehérvári feszületen is megjelenik a halál ilyesféle szimbóluma: hasonló faragvány fedezhető fel az 1814-es Radványi-Pap-kereszten a Széchenyi úton, illetve a Csutora temető egyik - ugyancsak a XIX. század elejéről származó - mészkőfeszületén is.

A Budai úton két feszület is található - egy a Lehel utcai sarkon és egy a 282. számú ház előtt. Ez utóbbi egy igencsak régi kőkereszt - olyan időkből származik, amikor még farkasok jártak a vidéken. A legenda szerint egy embert meg akarták támadni, azonban sikerült neki felmásznia egy magas fára. E fa helyén állítódott a mészkő kereszt faragott Jézus és Mária szobrokkal. Az alkotás történetét, melyet szerencsére a helyiek megőriztek, Schmidl Ferenc unokája, Bándy Márta osztotta meg velem - amit ezúttal is köszönök. A két oldalt volutába foglalt magas posztamens felirata sajnos hiányzik, így sem az alkotó, sem az állíttató neve nem ismert.

Magyarországon elterjedt volt a Mária-kultusz, ennek köszönhetőek a talapzatokon álló kő vagy öntöttvas Szűzanya-figurák - Fehérváron is több ilyen feszület van, a képeken a Budai úti Fister-Peresztegi Nagy-kereszt, az Iszkaszentgyörgyi úti Peresztegi Nagy-kereszt, illetve a Sajó utcai Halász-kereszt látható.

A Szent Sebestyén templom Móri út felőli oldalfalán látható míves feszületet a híres kékfestőgyáros id. Felmayer István családja állíttatta 1888. április 1-jén, és eredetileg a belvárosi Szent Imre templom oldalfalán volt elhelyezve, 1942 áprilisában azonban Fadrusz János életnagyságú Krisztus-szobra került a helyére. A Felmayer-gyár több mint másfél évszázados működése során a kék- és kelmefestés egyik hazai fellegváraként öregbítette a fehérvári iparosok hírnevét - az épülete 1997-ben került lebontásra, helyén az Alba Pláza épült fel. E "fali" kereszt monumentalitása és mívessége híven tükrözi a készíttető család gazdagságát. Hasonlóan grandiózus síremlékük a Hosszú temetőben található, a Szentháromság kápolna közelében.

Az Öreghegy legmagasabb pontján felállított Donát utcai kőkereszt küllemre egy teljesen átlagos, műkőből készült útmenti kereszt. Az ok, amiért állítódott viszont már annál érdekesebb: e helyen eredetileg egy török őrtorony állt, 1733-1734-ben pedig itt épült fel az "eredeti" Szent Donát-kápolna, melyet később Hübner Nándor tervei alapján alakítottak át. A barokk stílusú imaház azonban megsemmisült a II. világháborúban, és 1955-től 1993-ig csupán e feszület őrizte emlékét, mígnem aztán mögötte felépült az új Donát-kápolna - a Schulz István tervezte modern épület az egykori török őrtorony formáját és a régi barokk kápolna emlékét ötvözi.

Forrásaim:

• Ábrahám Ildikó: "Útmenti keresztek" Szakdolgozat 1999.
  
• Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
  
• Mérnökök Fejérben - 2011 (Csutiné Schleer Erzsébet, Szigeti Gyula)

Rolf Singer