A Mátyus házaspár síremléke kétségtelenül a Sóstói római katolikus temető egyik legszebb éke. A csodaszép és mondhatni misztikus szobor (Lacrimosa) alkotójának kilétét az alkotói szignó ellenére is homály fedte, ám nem is oly régen - a véletlennek köszönhetően - ráleltem eme aprócska rejtély megoldására.

Még tavaly októberben írtam a sóstói temetőkről, és e bejegyzésben természetesen szerepelt a szóban forgó műalkotás is. A gyönyörű szép temetőkápolna közelében található sírboltban az 1938-ban elhunyt Mátyus Jánosné (Gelencsér Mária) és az őt 13 évvel később követő férje alusszák örök álmukat. A sír különlegessége, hogy a névtábláján egy gyászoló angyali alak támaszkodik. Mivel a tábla közepén a női név olvasható, és e felirat betűi nagyobbak is, okkal feltételeztem, hogy az egész síremlék már az asszony halálának évében elkészült - a férfi nevét pedig utólag vésték a sírkőre. Ez a hipotézis tulajdonképpen helytállónak is bizonyult.

A szobor talapzatán a Rákos József név olvasható, ezzel viszont az volt a bökkenő, hogy nem ismert egy ilyen nevű szobrász vagy kőfaragó sem. Egy valamelyest a képbe illő Rákos Józsefet azonban találtam: ő egy 1955-ben született enyingi grafikus és festőművész, aki történetesen - az életrajza szerint - 1973 és 1974 között pont a székesfehérvári Építők Képzőművészeti Körébe járt, tehát ha csak cirka egy évig is, de a városban lakott, és végül is miért ne készülhetett volna utólag, a hetvenes években a műalkotás? Talán azért, mert a II. világháború után az ilyesfajta síremlékek divatja leáldozott. Ennek ellenére a festőt említettem meg lehetséges tervezőként már említett posztban. De nem hagyott nyugodni a dolog, ezért tovább kutakodtam, és még egy veszprémi építőmérnökkel - akit szintúgy Rákos Józsefnek hívnak - is felvettem a kapcsolatot, mert ha nem is hozzá, de talán egy rokonához fűződik a mű. Viszont mint kiderült, nincs semmilyen köze a szoborhoz.

Hónapokkal később, március 1-jén Csutiné Schleer Erzsébet építész útmutatásának köszönhetően megtaláltam Fehérvár egyik legjelentősebb építészmérnökének, az ugyancsak a Szent Kereszt temetőben eltemetett Molnár Tibor sírját is. E síremlék alján egy számomra igencsak érdekes feliratot vettem észre: "RÁKOS BÉLA SZ. F. JÓZSEF UCCA 19." Egyből összeállt a kép: a Mátyus-sír esetében sem egy Rákos Józsefről van szó, hanem egy Rákos vezetéknevű illetőről, akinek a József (Attila) utcában volt műhelye. A szignók stílusa ugyan nem egyezik, de ha jobban megnézzük az angyali szobor talapzatát, akkor leolvashatjuk róla az utca rövidítéseként szolgáló "u" betűt és a 19-es számot is. A Magyar Nemzeti Levéltár archívumában találtam egy velencei I. világháborús emléktáblát, melynek feliratait Rákos Béla székesfehérvári kőfaragó készítette el. Ezenkívül még Perkáta hivatalos honlapján akadtam nyomára a művésznek a hetvenes években ledöntött, de 2017-ben újraállított "csirói köröszt" néven emlegetett kőkereszt kapcsán - a fehérvári mester 1943-ban adományozta a feszületet a településnek. Rejtély megoldva.

Rolf Singer

Az egykori koronázó városban igen sok különleges épület található, néhányuknak azonban nem ismert a tervezője, vagy a kiváló alkotó nem kötődik szorosan a városhoz (és így a későbbiekben nem szerepelhetnek egyik jövőbeli építészmunkásság-bemutatóban sem) - ám mindezek ellenére igenis érdemes írni ezekről az alkotásokról is! A posztsorozat első részéhez hasonlóan ebben a bejegyzésben is tíz jelentős műremeket mutatok be röviden.

A város egyik legöregebb épülete, a Városháza - viszonylag kicsi - főépülete már évszázadok óta szolgálja Fehérvárt - a XV. században épült, mai formáját pedig a XVIII. század elején nyerte el. E barokk remekmű főhomlokzata 12 tengelyes, a keleti első tengelyében hangsúlyos, korinthoszi oszlopos, balkonos, díszes kapuval, melynek áttört, hullámtagos mellvédű erkélyét Iustitia istennő, az igazságosság és Prudentia istennő, az okosság posztamensre állított, allegorikus szobrai keretezik. Az erkélynyílás füles keretezésű, volutatagos, kőkeretes, egyenes záródású, törtívű szemöldökpárkányán egy koronát és kardot tartó sas látható, a szélein emberfejes vázákkal. A szobormunkákat Thomas Walch kismartoni kőfaragómester végezte 1717-ben, ám Iustitia figurája 1956-ban helyrehozhatatlanul megsérült - négy évvel később Szakál Ernő szobrászművész alkotásával pótolták. A helyhiány miatt már a XIX. század első felében felmerült egy új, nagyobb Városháza építésének lehetősége, melynek terveit 1840-ben el is készítette Ybl Miklós és Mader Ferenc párosa, ám ebből végül nem lett semmi. Később, az 1930-as években Kotsis Iván elképzelései szerint a főépület keleti homlokzatát (melyet a nyugatihoz hasonlóan hullámos oromzat zár le) és az akkor mindkét tűzfalas végén bővített Zichy-palotát függőfolyosóval kötötték össze. A kompozíció végül 1939-ben egészült ki Pátzay Pál lovasszobrával, melyet a művész elképzeléseivel ellentétben Schmidl Ferenc főépítész az épület mellé, az újonnan kialakított terasz sarkára, tengelyével az épületre merőlegesen helyezett el. Belül pedig Aba-Novák Vilmos freskója és Ohmann Béla szobrai találhatók, de ezekről a kincsekről majd később...

Az Ady Endre utca 15. alatt található Sajtóház historizáló épületét az 1870-es években építették. Eredetileg lakóépületként funkcionált, ám a 2008-as felújítása során irodaépületté alakították: ennek keretében míg a gyönyörűen díszített homlokzatot teljes mértékben helyreállították, addig a belső átépítésekkel - mint például az egykori lépcsőház tárgyalóvá való kialakítása - új értékeket is teremtettek. A munkálatokban Tóth Zsuzsanna építészmérnök, dr. Hortobágyi Zsolt statikus és Bartos György művészettörténész vettek részt.

A Tobak utcai egykori Kovács Bőrgyár épületegyüttese 1884-ben épült, nem messze a régebbi Weiss és Tull Bőrgyártól. A gyárak azért itt létesültek, mert a Palotaváros ezen területén folyik keresztül a munkához elengedhetetlen, nyílt vizű Varga csatorna. Bár Kovács Ferenc fehérvári tímármester gyára viszonylag rövid életű volt (a gazdasági világválság idején tönkrement), és kisebb is, mint a másik, az igen nagy vízigény kiszolgálására épült, jellegzetes küllemű víztornya - mely mára a városkép sajátos színfoltjává vált - igencsak különlegessé teszi. A rendkívüli ipartörténeti értéket képviselő, eklektikus, téglaarchitektúrában gazdag és timpanonos kialakítású gyárépületet 1981 óta diszkontáruházként hasznosítják.

Bár a Földhivatal Kégl György utcai székházának - mely egykor a Távírda utcai OTI rendelőintézet része volt - érdekes zárterkély-hatású sarkán Kotál Henrik neve és az 1934-es évszám olvasható, a neobarokk épületet valójában Fröschl Ferenc (a Pávás-ház alkotója) tervezte 1890 körül. Az ablakok alatti, gyermekeket ábrázoló épületplasztikák viszont már az előbbi építész végezte átalakításnak köszönhetőek. A szemüveget viselő puttó igazi különlegességnek mondható.

Akóts János háromszintes, favázas szerkezeti rendszerű gőzhengermalmát a hangsúlyos silóépítménnyel 1918-ban építették Kracker Pál tervei szerint. A vízivárosi gőzmalom egyike az ország megmaradt öt hagyományosan működő famalmának, nem mellesleg  az eredeti állapotot tükröző patinás berendezései révén európai szinten is ritkaságnak számít. 1974-től tanmalomként szolgált, ám 2011-ben bezárták, a különleges építészeti és ipartörténeti értékkel bíró malomépület tehát évek óta kihasználatlanul áll és pusztul -  a potyogó vakolatú, betört ablakok jellemezte épületet "jobb híján" a galambok vették birtokba. A névadóról és egykori tulajdonosról érdemes tudni, hogy ő képviselte Fehérvárt 1928-ban a New York-i Kossuth-szobor felavatásán.

Az egykori Dr. Vass József Hadiárva Intézet épületegyüttesét 1928 és 1930 között építették a korábbi I. világháborús sebesültkórház negyven barakkja helyén, Klauschek Rezső műszaki tanácsos tervei alapján. Az U alakban elhelyezett három épületszárny - a két hosszabb mellékszárny tulajdonképpen egymás tükörképe volt, ám a nyugati épület később kapott még egy emeletet - historizáló homlokzatú, jellegzetes téglaburkolatos sarokarmírozással. A főépület kőbábos erkélyének életnagyságú műkő szobrait Krasznai (Krausz) Lajos készítette, de érdemes megfigyelni a míves kapujának oroszlános díszítéseit is. A Budai úti épületcsoport 1949-től sok-sok éven át a Gépipari Technikumnak (mely 1955-től  Ságvári Endre nevét viselte) adott otthont - e kor lenyomata a főépület oromzatán látható jelvény. Jelenleg a központi épületben és a keleti mellékszárnyban működik az Óbudai Egyetem kihelyezett kara (korábban: Bánki Donát Műszaki Főiskola és Kandó Kálmán Műszaki Főiskola), míg a felújításra szoruló nyugati szárny a Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskoláé. Az oktatási intézmények parkjában több művészeti alkotás is megtekinthető.

Az egykori Ősfehérvár étterem igencsak kellemes megjelenésű, három oldalról szabadon álló modern vendéglőépülete 1930 és 1934 között épült, a neves budapesti építész, Vidor Emil tervei alapján, a Kőbányai Polgári Serfőzde számára. A régi sörözőhöz a sarkon eredetileg egy gazdagon díszített, szecessziós fedett terasz csatlakozott, ám ennek a helyére később egy gömbölyített sarkú, földszintes épületrészt emeltek. A már említett Ősfehérvár néven évtizedekig volt népszerű cigányzenés étterem, itt zenélt a híres és nagy tudású cigányprímás, Weissbach Béla is. Érdekesség még az épülettel kapcsolatban, hogy egykor e telken terült el a királyi prépostság Árpád-kori kerengője (ennek falait ma a járdaburkolatban jelzik) és kerengőudvara, a pincéjében pedig kilenc dobból álló középkori oszlop áll.

Légifelvétel a vasútállomás épületegyütteséről (2010). Forrás: Civertan Grafikai Stúdió

Amit a köznyelv szocreálnak hív, az legtöbbször az 1955 utáni modern építészet terméke - a valódi szocreál korszaka tulajdonképpen csupán néhány évig tartott, és köszönőviszonyban sincs a panelházakkal. A város egykori főmérnöke, Molnár Tibor - akinek a harmincas évek fehérvári építészetében volt kiemelkedő szerepe - a háború utáni szocialista realizmust - nagyon találóan - az egyfajta csenevész klasszicizmus és a modern funkcionális építési irányzat közötti ízlés háborúságnak nevezte. Ennek a kulturális "mellékvágánynak" az egyik legszebb hazai "állomása" a székesfehérvári vasútállomás felvételi épülete, melynek építési munkálatai 1951 és 1956 között folytak. Az erősen klasszicizáló pályaudvart - mely korának legkorszerűbbje volt - Kelemen László és Éhn József tervezte a korábbi, lebombázott állomás helyére. A külső homlokzaton és a belső térben is a kor szellemében készült művészeti alkotások találhatók: kívül Martsa István Vasút a mezőgazdaságban című domborműve és Győri Dezső az 500 kilométeres mozgalmat ábrázoló reliefje, míg belül az ötvenes évek igen hangulatos lenyomatának tekinthető festmények - a váróterem nagy belmagasságú, galériás terének pannói Béres Jenő és Konecsni György alkotásai, a félemeleten található színes üvegablak pedig Z. Gács György és Pituk József Viktorián festőművészek közös munkája. A gyönyörű műalkotások mellett érdemes jobban szemügyre venni a beltér játékos, art deco hatású díszítéseit is. A főépület tömegéhez két oldalt hosszan elnyúló, stilizált dór oszlopsoros, földszintes, a végekben L alakban beforduló szárnyakat kapcsoltak - ez utóbbi épületrészek tipikusan szocreál elemei a kőkeretes ablakok. De Kelemen László tervezte az állomás Magyarországon egyedülálló áthidalásos szerkezetű irányítótornyát is, ám azt sajnos 2016-ban elpusztították.

A Gyümölcs utcában "megbúvó" SZÜV (Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat) irodaházat Vincze Csaba, a VASITERV (Vas megyei Tanácsi Tervező Vállalat) szombathelyi építészmérnöke tervezte 1976-ban. Az épület kivitelezése a Sámsondi Kiss Béla Ybl-díjas építész által kidolgozott Lift-Slab módszerrel folyt: a födémeket a helyszínen gyártották le, majd azokat hidraulikus módszerrel a kívánt magasságokba emelték. E furcsa irodaház legjellegzetesebb elemei az épület merevítését ellátó, ibolyakék mozaikos tornyok és a homlokzatból kiugró, barnás-narancsos árnyékoló üveglamellák. Bár a színes mozaikburkolatos modern tömeg igencsak kirí a keleti oldalán a kellemes kisvárosi zártsorú beépítést megőrző platánsor utcaképéből, az épület a város egyik legkülönlegesebb "szocmodern" színfoltjának tekinthető.

Simon Ferenc egyike azon kevés Ybl Miklós-díjas építészeknek, akik székesfehérvári épületért kapták a legrangosabb szakmai kitüntetést. A Skála, más néven Fehérvár Áruház - melynek karakteres külső megjelenését a homlokzat négyzetes raszterbe foglalt, jellegzetes, plasztikus alumínium burkolópaneljai határozzák meg - 1976 és 1978 között épült egy vízivárosi alközpont kialakításának keretében. Az egyszerű hasáb alakú tömbépület földszintje körben üvegfelületű, ezzel a tömeg lebegővé válik. A kétemeletes áruházban a vásárlók függőleges mozgására a város első mozgólépcsője szolgál. A kilencvenes években keleti irányban bővítették az épületet Lőrincz Attila tervei szerint.

Forrásaim:

• műemlékem.hu
• Magony Imre: Székesfehérvár szobrai
• köztérkép.hu
• Mérnökök Fejérben - 2011 (Csutiné Schleer Erzsébet)
• Építészek Fejérben - 2017
• Székesfehérvár Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány 4., 5. és 7. Kötet - 2010 (Csutiné Schleer Erzsébet)
• topográfia.hu
• Táj-kert blog ("Szocdeco, art real" és egyéb stílusirányzatok c. bejegyzés)
• térlátás.com (Alba Regia a modern és szocmodern bűvöletében I.)
• egykor.hu

Rolf Singer

A királyok városban nevelkedett, a tanulmányai után - a szintén fehérvári - "templomépítő" Fábián Gáspár jobbkezeként tevékenykedő Molnár Tibor a harmincas évek elején kapott meghívást a Városi Mérnöki Hivataltól - hazatérte után pedig a legendás főépítész, Schmidl Ferenc vezette hivatal kiemelkedő városi mérnökeként a tiszta szerkezetű, modern, karakteres épületeivel sok-sok éven át szépítette, építette Székesfehérvárt.

Molnár Tibor ugyan Szigetváron született 1904. szeptember 23-án, ám kisgyerek kora óta Fehérváron nevelkedett:  középfokú tanulmányait is az itteni ciszterci fiúgimnáziumban végezte (és mindig is az egykori koronázóvárost tekintette otthonának). Később a budapesti József Nádor Műegyetemen tanult építészmérnöknek, és az egyetem után 10 évig dolgozott a fővárosban, ahol többek között olyan kiváló szakemberek mellett szerzett kivitelezési és tervezési gyakorlatot, mint Berey Lajos építésvezető, Árkay Aladár műépítész és iparművész, valamint Dr. Fábián Gáspár építész, akinek két fehérvári munkájánál (Ferenc József Nőnevelő Intézet új épülete, Prohászka Ottokár-emléktemplom) is segédkezett. 1932-ben elnyerte a fehérvári strandfürdő pályázatának első díját, a Városi Mérnöki Hivatal meg is hívta a városba, és bár a létesítményt végül nem az ő, hanem Mattyók Aladár tervei szerint építették fel (csupán a mára elpusztult, Schmidl Ferenc nevéhez fűződő strandvendéglő megtervezésében működött közre), innentől kezdve Székesfehérváron dolgozott, mint városi mérnök. Az évtizedek során többször is méltó partnerként dolgozott együtt Schmidl Ferenc főépítésszel, közös munkájuk volt a strandvendéglőn kívül az Aggintézet kiépítése szociális otthonná, az Országzászló téri múzeumépület bővítése valamint a XI. Ince pápa tér (ma: Bartók Béla tér) kialakítása.

Saját tervezésű otthona, a Várkörút 11. alatt található, aszimmetrikus szerkesztésű és lapostetős modern villa 1933-ban készült el. A geometrikus tömegformák összekapcsolásával megalkotott épület jellegzetessége a karakteres előtetős bejárati rész. Eredetileg a baloldalán alagsori nyitott terasszal rendelkezett, ezt azonban beépítették, mikor 1999-ben irodaépületté alakították a házat. Később takarékszövetkezetként is működött, ám az utcai vaskerítésen a mai napig olvasható Molnár Tibor neve.

Ugyancsak a Várkörút északi szakaszán, a harmincas-években kiépült modern villasoron található a Kaltnecker-villa. Molnár Tibor először, 1933-ban egy földszintes lakóházat tervezett Kaltnecker Viktornak, a híresen kultúrapártoló ügyvédnek, ám később, 1965-ben emeletet "kapott" az épület, szintén Molnár tervei szerint. Az előkert sűrű örökzöld növényzete miatt ma már alig látszik valami a főhomlokzatból, ám ennek ellenére az aszimmetrikus szerkesztés - itt is - szembeütköző.

Az otthonához hasonlóan szép megnyilvánulása Molnár Tibor építészetének az 1934-ben, szintén modern stílusban épült, emeletes Eppinger-ház a Várkörút és a Lakatos utca sarkán. A téglagyáros Eppinger Ignác villájának jellegzetessége, hogy az alsó szint tömege a sarkon terasszal lendületesen átfordulva félkörívben záródik. Érdekesség az épülettel kapcsolatban, hogy a hatvanas években Takács Imre költő bérelte, ennek köszönhetően pedig gyakran megfordult itt a híres Pilinszky János.

Az Országzászló 2. alatti kétemeletes, modern bérházat - Molnár Tibor addigi munkáival szemben - a szimmetria és a szigorú funkcionalizmus jellemzi, az emeleteken változó hosszúságú erkélyek viszont kölcsönöznek némi játékosságot a visszafogott homlokzatnak. Az 1935-36-ban épült házat - mely remekül egészíti ki Somogyi György szintén háromemeletes, várkörúti sarokházát - Medák Imrével közösen tervezték. De itt meg kell jegyezni azt is, hogy 1995-től az elbontott Országzászló helyén állt a Molnár Tibor tervezte, eredetileg a Városház téren felavatott Nyitott könyv c. II. világháborús emlékmű, melyet a közelmúltban a Színház utca és a Koch László utca találkozásánál állítottak fel újra.

A Várkörút talán legkülönlegesebb épülete a 2. szám alatt található, terméskő lábazattal rendelkező, háromemeletes bérház, az úgynevezett "vasalóház", mely szintén Molnár Tibor műve. A háromszög alakú, elkeskenyedő telekre az építész 1936-ban egy íves trapéz alaprajzú épületet álmodott meg, a hátsó homlokzaton félhenger alakú lépcsőházi építménnyel és a főút felé a sarkon átforduló erkélyekkel. A jelenleg igencsak rossz állapotban lévő épület hivatalosan nem számít műemléknek (ahogy a villasor egyik épülete sem), így a magas szintű építészeti minőséget képviselő alkotás jellegzetes sarokmegoldását "törvényesen" csúfítják el a hatalmas felületen elterülő reklámok.

Molnár Tibor fotója az általa tervezett tornacsarnokról. A kép Csutiné Schleer Erzsébet gyűjteményéből származik.

A Lövöldöző Társaság 1826-ban kapta meg a várostól a hajdani lövölde területét. E hely az idők során igencsak népszerű sport- és pihenőkert lett - a céllövöldék mellett voltak itt teniszpályák, gondozott sétautak, hintázóhelyek és zene pavilon is, az 1864-ben épült báltermes központi épület pedig évtizedekig a székesfehérvári társasági élet központja volt. A Polgári Lövölde 1937-ben egészült ki a Molnár Tibor által tervezett tornacsarnokkal, amely akkor az ország egyetlen fedett sportcsarnoka volt. A modern létesítmény - mely a stílusbeli különbözőség ellenére remekül rímelt a XIX. századi főépületre - sajnos találatot kapott a világháborúban, a maradványait pedig lebontották. De ugyancsak elpusztult Molnár másik 1937-es műve, a korcsolyapálya új melegedőjének hosszan elnyúló, földszintes, lapos tetős és félköríves lezárású modern épülete is - ezt  2007-ben bontották le.

A Sóstóhoz közeli új vásárteret az egykori homokbánya helyén alakították ki 1938-ban. Az itteni állatvásárokkal kapcsolatos adminisztrációs munkák lebonyolításához épült az úgynevezett "cédulaház", mely a stílusjegyei alapján egyértelműen Molnár Tibor tervezései közé azonosítható be. Ezt szerencsére nem bontották el, sőt nemrégiben felújították - bár emiatt a karaktere némileg megváltozott.

1940-ben készült el Molnár Tibor házának építészeti folytatásaként az egészségház. Korábban lakóház volt, Molnár tervei alapján építették át a Bauhaus szellemében. Az épület sokáig gyermekorvosi rendelőként működött, nem is olyan rég pedig még a Péter Rózsa Gimnáziumnak adott otthont - ennek köszönhetően kapott stílusától idegen színeket. Jelenleg felújítás alatt áll.

A háború után természetesen Molnár Tibor is részt vett szeretett városának helyreállításában. A kommunista hatalomátvételt követően is maradt a helyén annak ellenére, hogy nem voltak ínyére a változások - az új agyonszabályzott, túlbonyolított és nehézkes tervezési és építési világ. De amikor a hatvanas években elkezdődtek a lakótelepi építkezések, és egy szépen gondozott közparkba - az akkori Május 1 térre - is tízszintes tornyokat húztak fel, betelt nála a pohár: eldöntötte, hogy nem vesz részt Székesfehérvár elrontásában, 26 év városi szolgálat után lemond hivataláról. Ezután a megyei tervezőirodában dolgozott tovább, ami számára olyan volt, mint - ahogy a visszaemlékezésében írja - a purgatóriumból való szabadulás. Itt Fejér megye építési ügyeivel foglalkozott, főként a mezőgazdasági építkezéssel és a műemlékvédelemmel. 1985-ben megírta - máig kiadatlan - memoárját Volt Városi Főmérnök emlékei az 1910-80-as évek Székesfehérvárára címmel, de a mai kor számára páratlan kordokumentum mellett hatalmas értéket képvisel a fehérvári fotóiból válogatott fényképgyűjteménye is - ezeket a Szent István Király Múzeum őrzi. 1990. április 7-én hunyt el Budapesten - vele elment az utolsó ember is, akinek kiemelkedő része volt a (város utolsó fénykorának számító) harmincas évek fehérvári építészetében. A sóstói Szent Kereszt temetőben temették el, felesége, Kövesy Johanna mellé. Ma az építészmérnök emlékét a 2017-ben alapított Molnár Tibor Építészeti Díj őrzi.

Forrásaim:

• Mérnökök Fejérben - 2011 (Csutiné Schleer Erzsébet)
• Székesfehérvár Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány 5. Kötet - 2010 (Csutiné Schleer Erzsébet)
• Székesfehérvár Anno... (Demeter Zsófia - Gelencsér Ferenc)
• köztérkép.hu

Rolf Singer