Székesfehérvár talán legkülönlegesebb feszülete az Öreghegyen, pontosabban a Pozsonyi út és a Zsolnai út sarkán található, közvetlenül a Farkasdi u. nevű buszmegállóhely mellett. E XVIII. századi szakrális emlékmű - melyet a helyiek nemes egyszerűséggel vörös keresztnek neveznek - fakeresztje íves bádogtetővel rendelkezik, a corpus pedig ugyancsak festett fából van. Az alkotás helyi védelem alatt áll.
Dr. Kotsis Ivánt a harmincas évek közepén hívta meg a Schmidl Ferenc vezette Városi Mérnöki Hivatal, hogy szakértelmével és tapasztalatával segítse a fehérvári építészek munkáját a Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából megrendezendő ünnepi év előkészületeiben - az akkor már igen neves műegyetemi építésztanár 1935-től nyolc éven át játszott igencsak meghatározó szerepet Székesfehérvár építészeti törekvéseiben.
Az építész mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában. Fotó: Schulcz Ferenc/SPOT fotókör
Kotsis Iván 1889. december 15-én született Aradon. A családi hagyományt folytatva - mivel édesapja, Kotsis Lajos is építész volt - miután elvégezte középiskolai tanulmányait az aradi állami főreáliskolában, 1907-ben beiratkozott a budapesti Műegyetemre. Útját olyan kiváló építésztanárok egyengették, mint Hauszmann Alajos, Nagy Virgil és Schulek Frigyes. 1911-ben megszerezte diplomáját, és igen korán oktatóvá is vált: nem sokkal később kinevezték Hültl Dezső professzor mellé segédtanárnak. Külföldi tanulmányútjai után, 1912-ben már a Műegyetemen tanított, és emellett több tervpályázaton is elindult. A világháború után, 2 év katonai szolgálatot követően nőül vette Tuzson Rozáliát. Ami a munkásságát illeti: építészi pályája kezdetén historizáló szellemben alkotott, méghozzá olyan remekműveket, mint a zalaegerszegi ferences templom vagy a - később a kommunisták által lebontatott - Magyarok Nagyasszonya templom a budapesti Városliget szélén, a húszas évek végén azonban fokozatosan elhagyta a történelmi stílusok alkalmazását, és egyre inkább az építészeti funkcióra helyezte a hangsúlyt a tervezés során.
A Városháza épülettömbje Fehérvár tapintható térképén, mely Nagy Edit és Pintér Balázs alkotása.
Az 1930-as évek közepén Csitáry G. Emil polgármester elhatározta, hogy Fehérvárra hív egy tekintélyes és nagy szakértelemmel bíró műegyetemi professzort, akinek döntő szava lesz majd a nagyszabású városfejlesztési koncepció megvalósításának vitás eseteiben. A választást a Mérnöki Hivatal építészeire, többek között Schmidl Ferencre és Molnár Tiborra bízta, akik Dr. Kotsis Ivánra szavaztak, mivel ő - a tanártársaival szemben - az újabb, irányzatok híve volt. Az építésztanár első és legfontosabb munkája a Városháza átalakítása volt. A tervei szerint 1936-ban elbontották a Városháza főépülete és a Zichy palota közé "ékelődött" Bierbauer-házat, a palotát mindkét tűzfalas végén meghosszabbították - ezt követően pedig immár a két nagyobb tömegű épületet kötötték össze függőfolyosóval. A Városház utca "beolvasztásával" létrejött a belső udvar, és az e teret kettéosztó, új összekötő szárnyban kapott helyet az ülésterem. Kotsis Iván eme új épülettömb példaszerű megkomponálásával egy a város jelentőségéhez és a közintézményi funkciójához méltó épületegyüttest hozott létre. Szerencsére sikerült megmenteni a díszes Bierbauer-ház néhány értékét: az épület Szűz Mária-figuráját - mely a város egyik legöregebb szobra - áthelyezték a belső udvar Városház tér felőli kapuja fölé; míg a zárterkélyét a kiváló építész "átrakta" az új szárny délnyugati oldalának második emeletére, a Szent Anna kápolna mögé - a gótikus épület festői terecskéjének kialakítása egyébként szintén az ő érdeme.
Kotsis Iván több bérházat is tervezett Székesfehérvárnak, ezek közül elsőként, 1938-ban épült fel a Szent István tér sarkán a zártsorú beépítésbe csatlakozó, háromemeletes - úgynevezett - TÉBE bérház, melyet a Takarékpénztárak és Bankok Országos Nyugdíj Pénztára építtetett. Az art deco beütésű és a novecento hatását tükröző ház jellegzetessége a lekerekített sarok neobarokk jellegű zárterkélye - az építész több fehérvári lakóépületén is alkalmazott ilyen megoldást, ezzel is folytatva a városi hagyományt.
Egy évvel később készült el az építész következő bérháza a Budai út és a Prohászka Ottokár út sarkán. A Szent István téri épülethez hasonlóan e modern, ám barokk hatású sarokház is finoman, egyszerűsített formában idézi fel a közeli történelmi belváros barokk épületeinek hangulatát. Legérdekesebb részlete is a város múltja előtt tiszteleg - zárterkélyén egy jellegzetesen magyar, barokkos art deco díszítés látható. Az L alakú, szerencsés tömegalakítású épület az erősen visszaugrasztott sarokfordulóval harmonikusan illeszkedik az útkereszteződés - Fábián Gáspár tervezte - iskoláinak térképzéséhez. A "Gyöngyvirág-háznak" is nevezett kétemeletes épület egyébként igencsak korszerűnek számított a maga korában: kísérleti megoldásként melegvizes fűtéssel látták el, amely a lakások temperálására szolgált.
Ugyancsak 1939-ben épült fel a ciszterci rend bérháza az egykori Vásártér beépítésével kialakított Horthy Miklós (ma III. Béla király) téren, szintén Kotsis tervei alapján. Az elegáns háromszintes lakóépület higgadtságával később mintaként szolgált az 1948 és 1956 között a térre épített szocreál lakóházak tervezői számára. Sajnos az Ányos Pál utca 1. alatti bérház külsejét 2010 környékén megváltoztatták - karakteridegen színeket és öncélú mintázatot kapott. Szerencsére az igényes modern, magas kőlábazat és a szép bejárati kapuépítmény részleteivel még mindig őrzi a két világháború közötti modern építészet jellegzetességeit.
1940-ben sorháztelep készült a Felsővárosban, elsősorban a Vadásztölténygyár munkásai számára. Három utcában (Orgona, Szövetség és Hajnal utcák) összesen 222 ház épült fel Kotsis Iván típustervei alapján. Az egyszerű, ám karakteres kislakásokból álló házsorok egységessége már a múlté: az épületek nagy részét többé-kevésbé átalakították, talán a Hajnal utca 12. számú ház külleme tükrözi leginkább az eredeti állapotot.
A Szekfű Gyula utcai Egészségház (Bőr-, Nemibeteg-, és Tüdőgondozó) 1941-ben épült fel. Az L alakú, visszafogott homlokzatú épület jelenleg igencsak rossz állapotban van - tábla figyelmeztet az omlásveszélyre.
A történelmi belváros rendezésében ugyancsak vezetőszerepet vállalt a műegyetemi professzor, ám több régi épület homlokzatának átalakításáért és lecsupaszításáért joggal kritizálható. Az Országzászló téri - eredetileg klasszicista - múzeumépület lehet ez alól kivétel, hiszen a Schmidl Ferenc-Molnár Tibor kettős által tervezett új, modern szárnyakkal kétségkívül jobban harmonizál a leegyszerűsített homlokzat. Ám a modernizálásnak áldozatul estek olyan épületek is, mint az ország egyik legszebb magyar terének sarkán álló Lauschmann-ház, a Szent István-katedrális melletti Tergovics-ház vagy az egykori izraelita szeretetház a Koronázó téren - ezen egykor barokk házak dísztelenítésével műemléki értékek vesztek el. Mindemellett meg kell még jegyezni, hogy az egykori Deutsch-Deák Áruház szecessziós díszeit és különleges félgömbkupoláját is Kotsis Ivánnak köszönhetően távolították el, azonban a ma már Alexandra Könyváruházként működő sarokház jelenlegi unalmas külleméhez nincs köze az építésztanárnak, ugyanis azóta még egyszer, 1990-ben is átalakították.
Kotsis Iván később, a világháború után is visszatért Fehérvárra, hogy ismét részt vegyen a város megújításában. Ez a korszaka azonban korántsem volt oly termékeny: az ötvenes-hatvanas években csupán két épületet tervezett az egykori koronázó városnak. Ezek közül a korábbi a Várkörút 1-es szám alatt található zártsorú beépítésbe illeszkedő, kétemeletes épület, fröcskölt vakolattal és a sarkain konzolos zárterkélyekkel. A ma már a Polgármesteri Hivatal adóirodájaként funkcionáló egykori lakóház a régi szesz- és likőrgyár helyén épült fel.
Utolsó itteni munkája az Ady Endre utca és a Fő utca sarkán álló, az utcavonaltól visszaugrasztott, árkádsoros lakóház volt, mely 1963 és 1965 között épült fel. Kotsis stílusához híven anno visszafogottabb homlokzattal rendelkezett, ám 1989-ben a Melocco Miklós-féle Mátyás-emlékmű elkészítése során sgraffito díszítést és domborműveket kapott.
Az építész mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában. Fotó: Schulcz Ferenc/SPOT fotókör
Annak ellenére, hogy Kotsis Ivánt a II. világháború után politikai okokból eltávolították a Műegyetemről, az akkor már hatvan éves építész nem tört meg, tovább alkotott, s emellett az egész magyar építésztársadalom mindvégig a legnagyobb tisztelettel tekintett rá, mint kiváló építészre és példamutató tanárra. 1961-ben Ybl Miklós-díjat kapott "az építészek nevelésében kifejtett több évtizedes munkásságáért", 1969-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává választották. 1980. január 11-én hunyt el, sírja - melyet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2002-ben védetté nyilvánított - a Farkasréti temetőben található (sírkövét maga Kotsis Iván tervezte még az édesapja síremléke számára). Emlékét őrzi többek között a születésének századik évfordulóján, 1989-ben alapított Kotsis Iván-érem, mely "a szakma fair play-díja", és a neves tanár mellszobra a BME szoborparkjában, mely Szathmáry Gyöngyi alkotása.
Forrásaim:
Rolf Singer
Iskola tér
A XVIII. századi Bierbauer-ház anno a Zichy-palota és a Városháza között állt. Kotsis Iván tervei szerint, a Városháza új épületegyüttesének kialakítása során, 1936-ban bontották el. Azonban néhány értékét sikerült megmenteni: Szűz Mária szobrát - mely vélhetően a város legöregebb köztéri műalkotása - áthelyezték a belső udvar Városház tér felőli kapuja fölé; míg a sarokerkélyét - melynek ablakai felett füzérdísz, rozetta és levéldíszek láthatók - az új szárny délnyugati oldalának második emeletére, a Szent Anna kápolna mögé "rakta át" a kiváló építész.
Sajnos nem tudni, ki készítette a szobrot, de a legvalószínűbb, hogy a Városháza kapuzatának alakjait faragó Thomas Walch munkája.
A szecesszió korszaka igen rövid volt: a századforduló környékén kezdődött, és aztán az I. világháborúval véget is ért, ráadásul Székesfehérváron a harmincas-negyvenes években több szecessziós épületet is átalakítottak - mint például a Városház téri Deutsch-Deák Áruház és a Fő utcai Kereskedelmi Bank épületét, valamint a Bástya utca 11. szám alatt található lakóházat is - így az egykori koronázóvárosban is igen kevés számú képviselője maradt a stílusnak, ide sorolható a Pávás-ház, az Árpád Fürdő, a Jézus Szíve templom és az Oskola utca 12. alatti lakóház, valamint meg kell jegyezni a szecessziós díszítésű Postapalotát, a szecessziós elemekkel ötvözött historizáló bankpalotát a Táncsics Mihály utcában, de az épületek mellett egyébként néhány síremlék - úgy mint Szép Károly családi sírboltja a református temetőben és a Montskó család sírboltja a Hosszú temetőben - is az Art Noveau szellemében készült.
No, és van még egy szecessziós épülete Fehérvárnak, amit bizonyára kevesen ismernek: az Ady Endre utca 26. számú emeletes, manzárdtetős ház, amely homlokzatának legmívesebb részei a díszes, műkő keretezésű bejárati kapuzat és a kovácsoltvas erkélymellvéd.
A manapság már kevésbé ismert Ohmann Béla valójában a két világháború közötti időszak egyik legkiemelkedőbb magyar szobrásza volt. A mester meseszép székesfehérvári mészkőszobrai a novecento művészetének legjelesebb mesterdarabjai közé tartoznak, ráadásul Országalmája az nagy múltú város egyik legismertebb jelképe lett.
Ohmann Béla és Schmidl Ferenc a visegrádi vár ásatásán. A kép Bándy Márta gyűjteményéből származik.
Ohmann Béla 1890. március 6-án született Budapesten. Tanulmányait az Országos Magyar Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán végezte - útját olyan neves művészek egyengették, mint Simay Imre és ifj. Mátrai Lajos. Nem sokkal később belőle is oktató vált: 1921-ben, a katonai szolgálata után a Budai Iparrajziskola tanára, és az intézmény kerámiaműhelyének vezetője lett. Később, a harmincas években korának legmeghatározóbb épületszobrászává vált - művei mondhatni nem díszítik az épületeket, hanem valósággal eggyé válnak azokkal, s egyedülálló szobrai ugyancsak tökéletes harmóniában élnek együtt környezetük építészeti remekeivel. Pályája során többek között olyan építész-nagyságokkal dolgozott együtt egyenrangú társként, mint Schmidl Ferenc, Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula és Weichinger Károly. De a korabeli egyházművészetnek is igen jelentős képviselője volt - műveit az archaizálás és a puritánság jellemzi.
Az első fehérvári Ohmann Béla-szobor a Schmidl-villát díszíti, melyet Schmidl Ferenc saját családjának tervezett. A karakteres épület 1937-ben épült fel a Bástya utcai szülői ház hátsó udvarában, és vált a Várkörúti villasor egyik legkülönlegesebb elemévé - e magastetős, egyemeletes modern lakóház főhomlokzatának sarkán, konzolon áll a Szent József és a gyermek Jézus címet viselő mészkőszobor, mely stílusában a novecento letisztult formavilágát tükrözi. József többek között a házépítés védőszentje, azonban nem ez az oka annak, hogy eme épületszobor őt ábrázolja. Az alkotás a főépítész feleségének kérésére készült - Schmidl Ferencné Havranek Karola a Szent Család fejét tekintette pártfogójának, és azt is a szentnek tulajdonította, hogy az otthonuk a csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a II. világháborút: míg a szülői ház jóformán megsemmisült egy bombatalálat miatt, a villának csupán az ablakai törtek be.
A szobrászmester pályájának egyik legsikeresebb köztéri alkotása Kálmáncsai Domonkos másfélszeres életnagyságú, haraszti mészkőből készült szobra, melyet a Szent Anna kápolna előtt újonnan kialakított téren avattak fel 1938. május 19-én, a Szent István-emlékév rendezvényeinek keretében. A szobor kiváló elhelyezése Schmidl Ferenc és Dr. Kotsis Iván építészek szakértelmét és tehetségét dicséri: a kápolna előtti szint megemelésével egy teraszt alakítottak ki, s ennek sarkára helyezték Ohmann művét úgy, hogy a figura a Szent István-székesegyházat figyelje, és ezzel az arra járók figyelmét is a katedrálisra irányítsa. A királyi bazilika prépostjának stilizált oroszlánok hátán álló, méltóságteljes alakja bal kezében alapító oklevelet tart, jobbja pedig a kápolna makettjén pihen. E XX. századi modern, ám gótikus hangulatot sugárzó műalkotás bár nem épületszobor, mégis eggyé vált a valóban gótikus középkori kápolnával, oly szépen harmonizálnak egymással.
A Városháza nagytanácstermének szobrai. A képek Lovas Andrea felvételei.
Az 1938-as jubileumi emlékév előkészületeinek számító, nagyszabású városfejlesztési koncepció megvalósításának keretében 1936-1937-ben Dr. Kotsis Iván vezetésével zajlott a Városháza átalakítása. Ezt követően Fehérvár legfontosabb középületének nagytanácstermében két Ohmann-szobrot is elhelyeztek - eme alkotások a magyar történelem talán legmeghatározóbb alakjait, Árpád vezért és Szent István királyt ábrázolják. A pátoszmentes, ám belső erőt sugárzó alkotások a római iskola (azaz a magyar neoklasszicizmus) mesterpéldái. Az államalapító statikus beállítású figurájának a királyi öltözék tógaszerű köpenyének redőzése kölcsönöz dinamikát, fején a Szent korona, jobb kezében az országalma, baljában pedig a Prágában őrzött Szent István-kardról mintázott fegyver, míg párdarabja jobb kezében íj, bal kezében szablya, s bal karja mögött tegez látható.
1940-ben ismét együtt dolgozott Schmidl Ferenccel, aki az eredetileg Say Ferenc tervezte Fő utcai Kereskedelmi Bank szecessziós épületét alakította át klasszicizáló alkotássá. Az új épület timpanonnal záródó hármas tagolású homlokzatának allegorikus domborműveit ezúttal egykori mesterével, ifj. Mátrai Lajossal készítette el. A könnyen értelmezhető, klasszikus attribútumokkal felvértezett - az épület egészéhez hasonlóan - egyszerre modern és archaizáló figurák az építészet, a mezőgazdaság és a közgazdaság szimbólumai. A két művésznek korábban több közös munkája is volt, a banképület reliefjei stílusukat tekintve leginkább a budapesti egykori Hangya szövetkezet székházának épületdíszeivel hasonlatosak.
A Magyar vitéz szobra eredeti helyén. Forrás: köztérkép.hu
Az ugyancsak 1940-ben elkészült, szintén Schmidl Ferenc által tervezett Vitézi Székházat is Ohmann Béla szobrával díszítették. A Magyar vitéz című, életnagyságú műalkotás a Horthy Miklós alapította vitézi rend húsz éves fennállásának alkalmából elkészült épület bejárata előtt állt egy konzolon egészen 1967-ig, amikor is egy - Pásztor Lajos tervezte - új szárnnyal bővítették a székházat, és mivel így a szobor takarásba került a Szekfű Gyula utca felől, áthelyezték az akkori Március 15. utca (ma: Fő utca) 6. szám alatt található rendház tűzfalára. De itt sem volt maradása: 1989-ben Melocco Miklós Mátyás király-emlékműve miatt kellett eltávolítani. A vitéz büszke figurája 2000 óta az Ady Endre utca és az Oskola utca sarkáról veti szigorú tekintetét az arra tévedőkre. Jelenlegi helyére Csanádi Gabriella kőfaragó-restaurátor és Zalka István építész közreműködésével került.
Városunk egyik legmonumentálisabb emlékműve a "lánglelkű" Prohászka Ottokár emlékére emelt műalkotás a püspökről elnevezett liget sarkán. Az egyszerre építészeti és szobrászati remekmű 1938 és 1943 között készült, tervezője Weichinger Károly építész volt - ő és Ohmann Béla pályázaton nyerték el a megbízást. A várfal maradványát lezáró 14,2 méter magas kőpillér tetején egy mészkőből faragott, másfélszeres életnagyságú, a bal kezében keresztet tartó angyal lendületes, ám a vele szemben ható erők miatt hátrafeszülő alakja ostromolja az eget, míg a kőoszlop alján Prohászka domborműves portréja látható. Az emlékmű egyben a püspöki palota kertjének bejárata is, melynek kovácsoltvas kapuját Prohászka Ottokáré mellett Shvoy Lajos püspök címere díszíti.
A legismertebb fehérvári Ohmann-alkotás kétségkívül a Fehérvári jog, közismertebb nevén az Országalma, mely a Prohászka-emlékművel egy évben készült el. A díszkút kőgömbje - melyen egy 1237-ben kelt oklevélből való latin szöveg (LIBERTATES CIVITATI ALBENSI A. S. REGE STEPHANO CONCESSAE - vagyis Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta) fut körbe - három oroszlán hátán nyugszik, e három állatfigura pedig egy-egy címert tart: az ország címerét, a városcímert, és II. András oroszlános címerét. A műalkotás talapzatán lévő - ugyancsak - három évszám (1001, 1688, 1938) pedig István király koronázására, a város török uralom alóli felszabadulására és a jubileumi Szent István-emlékévre utal. A lényegre törő, sallangoktól mentes alkotás - Ohmann Béla többi művéhez hasonlóan - tökéletesen harmonizál a környezetével, mondhatni belesimul a történelmi környezetbe, annak elválaszthatatlan elemévé vált. Sajnos a múlt rendszerben többször is "átalakították", megcsonkították az emlékművet. A várost elfoglaló szovjet csapatok harci jeleneteket ábrázoló lepellel takarták le, tetejére pedig sarló és kalapács került - ezektől 1948-ban szabadult meg. Molnár Tibor városi mérnök, hogy megmentse a műalkotást, szétbontatta azt, és a felső részét a Városmajor bozótosába rejtette. Bár 1962-ben részben helyreállították, a keresztet és az évszámokat csak a nyolcvanas évek közepén kaphatta vissza.
A mester az 1941-ben állami aranyérmet nyert, Patrona Hungariae című alkotásával. A kép Bándy Márta gyűjteményéből származik.
A számos magyar és nemzetközi díjat és elismerést szerző Ohmann Béla a II. világháború után háttérbe szorult. Marx, Lenin és Sztálin szobrokat valamint felszabadulási emlékműveket nem volt hajlandó készíteni, ám néhány, a politikai tartalomtól kevésbé terhes munkájával a szocialista realizmus korszakában is letette névjegyét. Sokéves oktatói tevékenysége során sok-sok szobrászra, iparművészre és építészre volt nagy hatással. 1946-tól a Budapest Műszaki Egyetemen tanított - itt, az iskola kisegítő üzemében a szobrászmester mellett készített épületszerkezeti és híd maketteket az ifjú Schultz István, aki később Székesfehérvár egyik legjelentősebb építésze lett. Ohmann Béla Budapesten halt meg, 1968. március 21-én. Sírja a Nagymarosi köztemetőben található. A Magyar Nemzeti Galéria négy alkotását őrzi, köztük a székesfehérvári Kálmáncsai-szobor fából faragott változatát.
Köszönettel tartozom Schmidl Ferenc unokájának, Bándy Mártának az archív felvételekért és, hogy megosztotta velem a Schmidl-villa szobrának történetét, valamint Lovas Andreának a Városházában készített fényképeiért!
Forrásaim:
Rolf Singer
A graffiti Hosszúsétatéri Óvoda Tóvárosi Tagóvodájának mozaikos homlokzatán látható.
A hatvanas évek elején történt az addig közparkként funkcionáló Május 1. tér (ma: Széna tér) beépítése öt tízszintes, öntött technológiával készült pontházzal. A lakóházak homlokzatfelújítására a nyolcvanas években került sor (tehát jóval az úgynevezett panelprogram előtt) Cser P. Antalné építész vezetésével. Figyelemreméltó, eme átszínezés mennyivel kellemesebb megjelenést kölcsönöz a tér házainak - érdemes összehasonlítani a Széna téri épületeket Fehérvár ugyanezen típusterv alapján épített, ám unalmas egyszínű emeletes házaival: a Horvát István utca és a Deák Ferenc utca sarkán található magányos pontházzal vagy a Lövölde utca házsorának toronyházaival. Az alsó képet egyébként a Millenniumi emlékmű mellől készítettem - a Víziváros színes tornyai az Öreghegy tetejéről is jól látszanak.
És úgy érzem, hogy itt a helye még egy igen érdekes és nem mellesleg pont idevágó szösszenetnek, melyet Első mohikán írt még egy korábbi posztomhoz: "Anno a kilencvenes évek közepén-végén, mikor első leendő saját lakásomat keresgéltem, a Május 1-téri tornyok egyikének tetején, tulajdonképpen már kívül a tetőn néztem meg egy különleges kis lakást. Negyvenvalahány négyzetméteren volt egy teljes értékű, másfél szobás, jópofa lakás, ahova a legfelső lifttel elérhető szintről lehetett további lépcsőkön fel / kijutni. Egyedi hangulata volt a teljes körpanorámának, a saját, hatalmas tetőterasznak, ahova a lakásból külön ajtó nyílt. Maga az épület a panellukakkal tényleg rettenetes, de ez a kis csodalakás egy titkos gyöngyszem ott fent."
2018 elején lehetett olvasni arról, hogy a Gáz utcai Teknősbéka szobor (alkotó: Kocsis Balázs) fejét letörték. Sajnos ez nem az első eset volt, és talán nem is az utolsó, hiszen az egykori ivókút figurája jelenleg is csonka, bár az is elképzelhető, hogy egyszerűen csak elfelejtették helyreállítani.