Három építész, három korszak: A dinasztia alapítója a fehérvári születésű Hübner Nándor volt, kinek legidősebb fia, Jenő szintén építészmérnökként végzett. Nándor unokája, Tibor is követte elei hivatását, és bár ő már Budapesten született és élt, nem szakadt el a család hajdani városától. Az általuk tervezett székesfehérvári épületeket sorra véve szeretném röviden bemutatni életüket és munkásságukat.

Hübner Nándor 1833. október 18-án látta meg a napvilágot Székesfehérváron. A német származású család sarja Bécsben tanult építésznek, majd egy kis ideig ugyanitt dolgozott kőfaragóként. Hazatérte után már mint építőmester vett részt szülővárosa szépítésében és fejlesztésében. Az ő nevéhez fűződik a Koch Henrik és Szkalniczky Antal tervei alapján 1872 és 1874 között épített Vörösmarty Színház kivitelezése, és ő tervezte 1877-ben azt a trapéz alakú parkot is, melyet később Zichy ligetnek neveztek el. A vagyonos polgári család az itteni ligetsoron lakott egy meglehetősen szép házban. Az eredetileg csak földszintes, historizáló épületet maga Hübner Nándor építhette 1860 körül. A lakóház legérdekesebb elemei a bejárat és az ablakok feletti - részben - állatfigurás domborművek. Az emeletet 1962-ben építették rá, ma a Zichy liget 3-as szám alatt található.

Székesfehérvár legrégibb sírkertjében, a Hosszú temetőben 1872 és 1874 között átépítették a korábban emelt kápolnát. Az új neoreneszánsz stílusú imaház Hübner Nándor tervei alapján készült el. A harangtoronnyal is rendelkező, gyönyörű szép épület különlegessége a nyolcszögletű alapon nyugvó kupola. De érdemes jobban szemügyre venni a kannelurázott pilaszterek rendkívül díszes fejezeteit is. Érdekesség, hogy később, 1877-ben ugyancsak Hübner készítette az öreghegyi Szent Donát kápolna átalakításának terveit is, mely ekkor kapott kőtornyot. Sajnos a barokk kápolna a II. világháborúban megsemmisült.

Miután Hübner Nándor részt vett 1873 és 1876 között a nádasdladányi Nádasdy-kastély neogótikus átalakításában, újra Fehérváron fogott munkába. A Fő utca 2-es szám alatti egyemeletes, eklektikus - főleg neoreneszánsz stílusjegyeket hordozó - épületet 1878 körül építették, a tervezője pedig feltehetően Hübner Nándor volt. A ház három részre osztott, részben dísztégla-burkolatos homlokzatát a földszinten lizénák, az emeleten pedig félig kannelurázott törzsű, erősen díszített fejezetű pilaszterek tagolják. A középső emeleti ablakot - melyet timpanon koronáz - viszont már toszkán faloszlopok keretezik. A lakóház ma is a történelmi belváros egyik éke, jelenleg könyvesbolt található a földszintjén. A család első építésze 1886. március 5-én halt meg Fehérvárott, testét a Hosszú temetőben, az általa tervezett kápolna közelében helyezték örök nyugalomra.

Hübner Nándor 29 évesen vette feleségül Sáfrán Máriát, a házasságukból pedig négy gyermek is született. A legidősebb fiú, az 1863. szeptember 30-án világra jött Jenő szintén építésznek tanult, és apjához hasonlóan ugyancsak Bécsben. A később már Budapesten élő Hübner Jenő a korszak "kórházépítője" volt, többek között az 1901-ben átadott Fejér megyei közkórház, a Szent György Kórház épületét is ő tervezte. A régi épület hangsúlyos középrizalitjának földszintjét három félkörös záródású árkáddal megnyitott átjáró alkotja. A háromtengelyes rizalit homlokzatán a téglaarchitektúra érdekes mintázatot "rajzol". Az akkor igen modernnek számító intézmény - melynek építését Kégl György földbirtokos nagylelkű adománya fedezte - alapítványi közkórházként működött, öt osztály 120 ágyon látta el a vármegye betegeinek gyógyítását.

Hübner Jenő másik fehérvári munkája az 1905-ben elkészült Árpád fürdő volt, mely jelenleg is a belváros egyik legdíszesebb "ékszere". A szecessziós-historizáló épület Kossuth utcai homlokzata cour d’honneur jellegű, vagyis az U alakú főszárnya egy picinyke díszudvart fog közre, a tömbjét pedig pavilonszerű tömegek tagolják. A fürdő éke persze a középen látható nyolcszögű kupolás épületrész, melynek kapuja felett olvasható a szecessziós jellegű felirat: a létesítmény neve. A főhomlokzat rendkívül díszes, a kagylómotívum több helyen is megjelenik rajta, de kagylók koronázzák az oldalpavilonok díszbádog-borítású tetőzetét is, ugyanakkor a személyes kedvenceim a oktogon alapú bejárati rész balusztrádja alatt megbújó "békás" plasztikák. A Várkörúti homlokzat viszont teljesen dísztelen. A fürdő egyébként Magyarországon egyedülálló szecessziós házsort alkot a mellette lévő Pávás-házzal. Az épületet 2010-ben újították fel.

Hübner Tibor 1897. április 5-én született Budapesten. Kezdetben a fővárosi Műegyetemen, majd édesapja mellett tanulhatta a mesterséget. Többször is közösen vettek részt tervpályázaton, mígnem Hübner Jenő 1929. augusztus 10-én elhunyt. Később, már önállóan a harmadik Hübner a II. világháború előtti fehérvári modern építészet egyik legjelesebb alkotójává lett, ám emellett szerte az országban alkotott műremekeket. Elsősorban banképületeket tervezett, egyik ilyen munkája pedig egyben az első székesfehérvári megbízatása volt. Érdekesség, hogy a Nemzeti Bank itteni bankfiókja annak a ligetnek az északi részén épült fel 1936-ban (a XVIII. századi Mirth-házat kellett lebontani az új banképület miatt), melyet még a nagyapa elképzelései alapján alakítottak ki. A klasszicizáló modern épület hosszhomlokzatát lizénák tagolják, a földszinti ablakok felett pedig emberfejes faragványok láthatók. A pillérekkel keretezett, architrávos kapubejárat viszont a Dózsa György úti homlokzat rizalitján található. Szintén Hübner Tibor tervezte a mögötte lévő - a Nyugdíjalap Bizottság által emeltetett - bérházat is, mely jelenleg felújítás alatt áll.

A Rákóczi út 4-es szám alatt található egyemeletes, eredetileg lapostetős, modern sarokház szintén Hübner-épület, melynek különlegessége és jellegzetessége az emeleten lévő, a sarkon ívesen átforduló zárterkély-sor. Nekem egyébként rettentően tetszik ez utóbbi, igencsak érdekes megoldás.

Hübner Tibor tervezte a mai MKB-épülettel szemközti L alakú Hadtestparancsnokságot is. A funkcionalista katonai épület a Rákóczi útihoz hasonlóan eredetileg szintén lapos tetővel rendelkezett, a manzárd jellegű magastetőt csak később kapta. A rendszerváltás után művelődési ház lett belőle, korábban Barátság Háza, ma Művészetek Háza néven.

Az utolsó fehérvári Hübner-ház az egykori ALBA, majd később Köztársaság Mozi és egyben bérház. A várkörúti épület földszintje eredetileg is filmszínháznak készült, míg a két emeletén találhatók a belső teraszokról nyíló lakások. A tekintélyes belmagasságú nagyterme, mely mélyen benyúlik az udvarba, korszerű technikai felszereltséggel, padozat alatt vezetett szellőző alagutakkal és rendkívül jó akusztikával rendelkezett. Azonban 1999-ben megnyitották az Alba Plázát, a Köztársaság Mozi pedig nem sokkal később használaton kívülre került. A visszafogott utcai homlokzaton azonban még ma is láthatóak a mozi-neonfeliratok hatalmas betűi. Egy pici táblán pedig az épület tervezőjének neve és az átadás évszáma olvasható. Hübner Tibor a háború után az állami tervezőirodában dolgozott. A halál 1964. szeptember 26-án érte. Fia, ifj. Hübner Tibor ugyancsak építész lett, ám neki nem ismeretes székesfehérvári alkotása.

Az iromány elkészítése során nagy segítségemre voltak Csutiné Schleer Erzsébet építész írásai.

Rolf Singer

A Havranek kőfaragók története id. Havranek Antallal kezdődik, aki vándorévei után megalapította kőfaragó műhelyét Fehérváron. Antal testvére szintén ezt a mesterséget űzte, sőt az ő fiaikból is művészek lettek. Alkotásaikat sorra véve szeretném bemutatni a neves család életét és munkásságát: hogy mennyi mindent is köszönhet nekik Székesfehérvár városa.

Id. Havranek Antal 1829 februárjában (a sírköve szerint 14-én, a keresztlevelén viszont 24-e van megjelölve) született Óbarokon. Szülei, Havranek Ferenc és Staub Terézia az 1830-as években telepedtek le Székesfehérváron, és a testvérei, József - ki 1878-ban a város polgármestere lett - és (id.) Lajos is itt születtek már. A művésznek készülő fiú azonban fiatalkorát vándorlással töltötte, és csak 1855-ben tért vissza a városba, ahol aztán megalapította kőfaragó műhelyét. Első ismert munkája egy kerti pad volt. Ez a mesterremek ma a Bástya utca 13-as szám alatti ház kertjében található. Érdekesség, hogy a telket 1910-ben Schmidl István vásárolta meg, akinek fia, Schmidl Ferenc építészmérnök Havranek Karolával házasodott össze. (Az archív felvételen Havranek Antal játszik gitáron az előtt a bizonyos kőpad előtt.)

A cseh származású Havranek család ősei valószínűsíthetően a XVIII. század végén telepedtek le Magyarországon. Havranek Ferenc 1801-ben született Óbudán, és itt ismerte meg Staub Teréziát, akivel 1826-ban kötöttek házasságot. A mészárosmester Fehérvár megbecsült polgára volt az 1830-as évektől egészen az 1860-ban bekövetkezett haláláig. A Csutora temetőben helyezték örök nyugalomra, a síremlékét természetesen legidősebb fia, Antal készítette el, aki egy míves talpazaton álló egész alakos Jézus-szobrot faragott homokkőből. Később a mester édesanyját, és testvéreit, Havranek Bettit és Havranek Teréziát is ide temették. Sajnos a több, mint 150 éves sír és a műalkotás jelenleg igencsak rossz állapotban van, de még így is a régi sírkert egyik legszebb síremléke.

Id. Havranek Antal 1867-ben készítette el legnagyobb mesterművét, a Szentháromságot. A gyönyörű neogótikus, eredetileg festett kőszobor közepén Szűz Mária látható a gyermek Jézussal, míg a torony felső szintjén Gnadenstuhl-jellegű Szentháromság-dombormű: az Atya kezében tartja keresztre feszített Fiát, s felettük galamb formájában jelenik meg a Szentlélek. Persze érdemes megfigyelni a míves gótizáló díszítéseket is. A műalkotás eredetileg a Zichy liget éke volt. Az 1930-as és 40-es évek fordulóján ifj. Havranek Lajos restaurálta először. 1955-ben eltávolították a parkból, majd 1960-ban a jelenlegi helyén, a Szent Sebestyén téren, a felsővárosi templom előtt állították fel. Azóta a szobrot többször is restaurálták, legutóbb Kocsis Balázs. Mozdítani akkor sem lehetett, és nagyon valószínű, hogy sajnos húsz év múlva már nem gyönyörködhetünk az eredeti műremek szépségében. Ennek oka, hogy sóskúti kőből faragták, ami az idők folyamán elhasználódik. Ne feledjük, hogy ez esetben is egy nagyon öreg, tulajdonképpen másfél évszázados alkotásról van szó. Érdekesség, hogy az alkotónak Dunaújvárosban is található egy Szentháromság-szobra.

Pauer János székesfehérvári püspök 1887-ben úgy döntött, hogy saját költségén kápolnát emeltet a sóstói Szent Kereszt temetőben. Az imaház id. Havranek Antal legidősebb fiának, Havranek Ferencnek az elképzelései alapján készült el 1888-ban, míg a szobormunkákat az édesapa végezte. Ferenc 1857. november 23-án született, építésznek tanult, pályafutása alatt pedig olyan remekeket tervezett, mint a móri Szent Kereszt-templom. 1897-től a budapesti Mintarajztanoda tanára lett, ahol először építészeti alaktant, majd Schulek Frigyes távozása után építészeti rajzot is tanított. Az építészmérnök 1919-ben hunyt el. Az általa tervezett neogótikus Szent Kereszt temetőkápolna javarészt vöröstéglából épült, jellegzetességei a kiugró támpillérek és a kerek harangtorony a jobboldalon. A bejárat feletti ikerablakot gyönyörű, allegorikus szobrok keretezik: az Ó- és az Újszövetséget megszemélyesítő női alakok, Eklézsia és Zsinagóga. A míves fiatoronyban végződő szoborfülketető némileg megvédi az alkotásokat az időjárás viszontagságaitól, azonban Eklézsia szobra erősen sérült: kezeiben valószínűleg kelyhet és keresztet - a keresztény egyház jelképeit tarthatta. A tapasztalt kőfaragómester az ablak feletti ívmezőbe pedig az építtető címerét faragta. A csodálatos épület a II. világháborúban megsérült, 1954-ben állították helyre, azonban jelenleg is restaurálásra szorul.

A haleszi vértanúk, avagy az 1849. augusztus 10-én a császári csapatokkal szembeszálló és mártírhalált halt fehérvári polgárok emlékműve is id. Havranek Antal és fia, Ferenc közös munkája. Magát a kompozíciót a fiatal építész álmodta meg, míg a 330 cm hosszú és 70 cm átmérőjű gránitoszlop megmunkálását és a talpazat elkészítését a neves kőfaragómester végezte el. A Vértanú-emlékműhöz Szent István egykori bazilikájának egyetlen épen maradt oszlopát használták fel, a talapzat pedig kváderkövekből készült. Érdekesség, hogy a műalkotást Antal öccse, Havranek József, az akkori polgármester adta át a városnak 1888-ban. Később 1909-ben Bory Jenő turulszobra került a pillér tetejére, mivel a város polgárai hiányosnak érezték a "gyertyatartónak" csúfolt emlékművet. Az 1948-as felújítás után pedig keskenyebb lett a posztamens, így már egészen másként fest a mű, mint első felavatásakor.

Id. Havranek Antal 1892. április 16-án hunyt el. Édesapjához hasonlóan a Csutora temetőben helyezték örök nyugalomra, s két évvel később ide temették feleségét, az olasz származású Clama Annát is, rajtuk kívül pedig további négy generáció nyugszik itt. A síremléket a hagyományt folytatva az 1865. április 13-án született ifj. Havranek Antal készítette el, aki ezt követően nagybátyjával, a szintén kőfaragó id. Havranek Lajossal közösen vezette a céget. Az ifjú művész egy égbenyúló obeliszket faragott a sírra, mely a temetőkápolnától nem messze található. Az idősebb Antalnak egyébként tizenhárom gyermeke volt. Közülük még György lett kőfaragó, ám ő Budakalászon élt és alkotott.

1898-ban Váralján alakították ki a szegények sírkertjét, a Szentlélek temetőt. Ekkor egy feszületet is felszenteltek itt, melyet ifj. Havranek Antal faragott. Ma már nem az eredeti mű tekinthető meg az immár katonai temetőként funkcionáló helyen, hanem a Csanádi Gabriella kőfaragó által 1990-ben - a helyreállítási munkálatok során - rekonstruált műkőből készült kereszt, melynek Krisztus-figurája öntöttvasból van. A talpazat közepén János evangéliumának ötödik fejezetéből idézett sorok olvashatók, míg az alján jól látható a Havranek név - egyértelművé téve, mely család hagyatékát alkották újra.

Az ifjabb Antalnak 1900-ban Kiss György bronzból készült Vörösmarty Mihály-domborművéhez kellett egy díszes márványlapot faragnia. Az közös alkotást a híres fejér megyei költő születésének 100. évfordulóján helyezték el az egykori Székesfehérvári Ciszterci Rendi Katolikus Főgimnázium (ma: rendház) - melynek 1811-től 1816-ig volt diákja a magyar romantika egyik legnagyobb alakja - épületének homlokzatán. Az emléktáblát a Vörösmarty Kör kérésére Vajda Ödön zirci apát állíttatta saját költségén. Érdemes megfigyelni a bronzreliefet keretező rendkívül míves növényi ornamentikát, melynek visszafogott szépsége méltán dicséri a kőfaragóművészt.

Greizinger Iván a budapesti Szent Rókus Kórház alorvosa volt, emellett pedig tehetséges komponista, 121 zenemű szerzője. Az 1899-ben elhunyt székesfehérvári zeneszerző a Hosszú (Szentháromság) temetőben alussza örök álmát, míves síremlékét 1901-ben közadakozásból barátai és tisztelői állíttatták, a munkával pedig ifj. Havranek Antalt bízták meg. Az emlékoszlop fejezetét füzérdíszítés övezi, a tetején pedig szfinxszerű lábbakkal bíró, gazdagon díszített üst látható, melyből kereszt emelkedik. Az oszlop homlokzatát egy lírát ábrázoló relief díszíti. Az orpheuszi hangszer húrjai valószínűleg vasból készültek.

1901-ben ifj. Havranek Antal műhelyét bízták meg a Wágner Gyula által tervezett grandiózus és multifunkcionális Igazságügyi Palota neoreneszánsz stílusú épületének szobormunkáival. Természetesen az első nagyobb szabásúnak mondható munka sem fogott ki a kőfaragómesteren. A Zichy liget sarkán található palota földszinti ablakai felett és alatt is míves oroszlánfejes kiképzések díszítik a homlokzatot, míg a Szekfű Gyula utcai oldalának emeleti ablakai felett csodaszép, füzérdíszes, koszorúval övezett emberfejes domborművek láthatók. A főbejáratot pedig egy szakállas férfifej "őrzi". A legfontosabb szobrászati elem persze a manzárdtető előtti országcímer és az azt tartó, gyönyörűen faragott angyalalakok. Az épületet utoljára 1994-ben újították fel.

Apjához hasonlóan ifjabb Antal mesterműve is egy csodálatosan szép keresztény szobor. A már tapasztalt kőfaragómester 1903-ban homokkőből faragta Mária-szobrát, melyet aztán az "istenanyáról" elnevezett Máriavölgyben állítottak fel. A Boldogságos Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló műalkotás posztamensét a művész virágokkal díszítette. Legérdekesebb részlete viszont a női alak lábai alatt látható kígyó, szájában egy virággal. A Szűzanya egyik - talán kevésbé ismert - jelzője a "kígyótipró". A Havranek-mű azonban a virágtól lesz igazán különleges és egyedi, hiszen ha az ilyesféle ábrázolásokon van is valami az állat szájában, az az alma, a bűnbeesés attribútuma. Itt viszont a fiatal megváltó kezében van a gyümölcs. A XI. század óta ebben a kompozícióban az alma a bűn legyőzésének és a megváltásnak a szimbóluma, de az országalmára utalva az uralkodás jelképeként is értelmezhető. A feles életnagyságú szobrot szeptember 8-án szentelte fel Károly János székesfehérvári nagyprépost. 1981-ben Domonkos Béla szobrászművész restaurálta Szabó Márton és felesége megbízásából. 2016-ban helyreállították a kegyszobor kis parkocskáját is, melyhez egy lépcső vezet fel az útszinttől. A környezete véleményem szerint rendkívül szép és szerencsére megfelelően gondozott.

Ifj. Havranek Antal több emléktáblát is készített a város számára. Legelső ilyen munkája (Vörösmarty-emléktábla) még egy másik művész alkotásának a kiegészítése volt, 1904-ben azonban már teljesen egyedül dolgozhatott Petőfi Sándor emléktábláján, melyen a híres költő színészéveire utaló dombormű látható. A táblát még abban az évben elhelyezték az 1842 és 1843 között az akkori vándorszínésznek ideiglenesen otthont adó épület falán. Az avatás után tíz évvel lebontották az 1775-ös házat, a helyén épült fel a Petőfi mozi, melynek homlokzatára aztán ugyancsak felkerült a Havranek-alkotás, azonban immár módosított felirattal.

1905-ben már két emléktáblát kellett egyszerre elkészíteni a mesternek. Ányos Pál a szentimentalizmus költészetének nagy alakja, míg Virág Benedek a magyar ódaköltészet első mestere volt. A két jó barát tábláit az egykori pálos gimnázium, a mai ciszterci rendház falán helyezték el, méghozzá úgy, hogy keretezzék a Vörösmarty-emléktáblát. A kőből faragott keretek alsó részén a magyar alapítású pálos rend címerének reliefjei láthatók, melyeket füzérdíszek fognak közre, a feliratok felett pedig növényi ornamentika díszíti az alkotásokat.

Ifj. Havranek Antal utolsó ismert műve Mancz János 1906-os, igencsak míves emléktáblája. A székesfehérvári gazdatiszt 1894-ben íródott végrendelete szerint harmincezer forintot adományozott a városnak arra a célra, hogy felállítson egy kisdedóvót. Az épület tíz évvel a támogató halála után, 1906-ban készült el, és ebben az évben avatták fel a sarkán elhelyezett emléktáblát, melyen Mancz János domborműves portréja látható. Eme nagyszerű alkotásnál is megfigyelhetőek a szépen faragott növényi díszítések, melyek olyannyira jellemzőek voltak ifjabb Antal munkásságára. Érdekesség, hogy a bőkezű adományozót a Csutora temetőben (ahol a Havranek-síremlékek is találhatók) helyezték örök nyugalomra, a sírkövén azonban a "Mantz János" névváltozat szerepel. A Rákóczi utcában álló ominózus épület pedig ma már nem óvodaként működik.

A forradalom évében született id. Havranek Lajos - aki inkább mint restaurátor szerzett magának elismerést - 1915 karácsonyán halt meg, unokaöccse, ifj. Havranek Antal pedig 1917. június 27-én hunyt el. Ezután a családi vállalkozást az 1890. február 21-én született ifj. Havranek Lajos vitte tovább. Neki sajnos nem maradt fenn önálló székesfehérvári alkotása (azonban a megyében több I. és II. világháborús emlékmű is az ő nevéhez fűződik). Mindkét városi emlékműve - az 1922-ben felállított Aranybulla-emlékmű és egy 1924-ben felavatott alkotás, mely a Ciszterci Gimnázium I. világháborúban elesett mártír diákjainak állított emléket - a II. világháborúban sérült meg. Előbbit elbontották, az utóbbinak viszont megtekinthetőek a maradványai a Szent István Király Múzeum belső udvarán. A kőfaragómester 1928-ban a 17. Honvéd gyalogezred emlékművén dolgozott. A műalkotás oroszlánszobrát eredetileg Földes Szabó János készítette el 1918-ban, azonban ezt tíz évvel később - mikor a művész már nem élt - újra kellett faragni. Ezt a munkát Bory Jenő végezte el, és ekkor egészült ki a szobor a talapzattal és a rajta lévő bronzdomborművekkel. Ezeken a "Halmágyi I." illetve a "Havranek" nevek olvashatók, míg alattuk az újraavatás évszáma. Ezeket a reliefeket Halmágyi István készítette el, Havranek Lajos pedig a talapzatot és annak visszafogott, ám míves díszítését faragta.

A Szent István székesegyház altemplomának bejáratát díszítő 1929-es I. világháborús emlékmű több neves és tehetséges művész együttműködésének köszönhetően készülhetett el. Az építészeti tervező Hikisch Rezső volt, a bronzszobrokat Pásztor János alkotta, a kőfaragómunkákat pedig ifj. Havranek Lajos végezte - bár az ő neve nem szerepel az emlékművön. A klasszicista kapudísz legérdekesebb részlete - véleményem szerint - a bejárat feletti ívben látható sorminta. Az emlékmű tíz évvel később egészült ki a fekvő katona szobrával, mely ugyanúgy Pásztor János alkotása, mint a többi katonaalak.

Ifjabb Lajos végezte 1931-32-ben a polgári fiúiskola (ma: Teleki Blanka Gimnázium) épületének szobormunkáit. Ennek fő elemei a Prohászka Ottokár úti oldal tetején látható Szent Korona és az iskola sarkán díszelgő városcímer. Érdekes, hogy a plasztikák 1994-es restaurálását ugyanaz a Csanádi Gabriella végezte, aki újrafaragta a Szentlélek temetőben található Havranek-keresztet. A család utolsó kőfaragójának még egy fehérvári alkotása ismert, a Szent István-székesegyház falán elhelyezett Simor János-emléktábla, ezenkívül pedig tudvalevő, hogy a bazilika 1938-as felújításában is részt vett. A mester Budapesten halt meg 1966. július 14-én, testét a fehérvári Hosszú temetőben helyezték örök nyugalomra. Ezzel véget ért a Havranek szobrászok története, melyet az általuk kőből faragott emlékek mesélnek el.

Köszönettel tartozom ifj. Havranek Antal dédunokájának, Bándy Mártának a kincset érő információkért és az archív fényképekért. Nélküle nem tudtam volna ilyen alapos munkát végezni.

Rolf Singer

Székesfehérvár is, mint minden város, tele van olyan felületekkel, melyek remek lehetőséget kínálnak az utca művészeinek. És köztük olyan rejtett/csúnya/szétfirkált felületekkel is, melyek telefestésével senkinek sem ártanak a delikvensek, sőt inkább mosolyt csalnak az éppen arra járók arcára amellett, hogy megszépítik a lelakott környéket. Itt a blogon már korábban is mutattam néhány remek példát arra, hogyan lehet feldobni az "üres" falakat egy kis festékkel meg némi kreativitással, legutóbb például egy panelfalra fújt rendkívül jópofa teknőcről készült poszt. Nemrégiben pedig a Széchenyi út gyalogos aluljárójának összefirkált fala is hasonló dekorációt kapott.

Az ominózus, Széchenyi úti aluljáróját nehéz dicsérni. "Egy sötét, koszos alagút tele ócska falfirkákkal..." -  vághatta rá az ember kicsivel korábban. De ez már a múlté. Az egyik oldal gyalogos aluljáróját ugyanis nem is oly rég teljesen kidekorálták. Aki itt áthalad, majdhogynem egy óceanáriumi látogatáson érezheti magát. A kék alapot kapott fal tele vízi élőlényekkel: vannak itt mindenféle halak (az egyikük neve Béla :) ), köztük egy pörölycápa, no meg teknősök, csikóhalak, medúzák, rákok és polipok is. Az alkotó vagy alkotók egyszerű stencilsablonokat használt(ak), a roppant gyorsan elkészített és többször is ismétlődő figurák pedig mondhatni gyermekiek és humorosak lettek. Érdekesség, hogy míg a már említett teknősbéka a Vízivárosban található, ez a kétdimenziós vízivilág meg a Tóvárosi lakónegyed sarkán. Igaz, az édesvízi tavakban nem élnek cápák, de ne hasogassunk szőrszálakat! Szóval a témaválasztás némileg itt is indokolt. Én megint csak azt mondom, ez egy követendő példa, és remélhetőleg nemcsak a másik oldal kap majd hasonló arculatot, hanem szépen sorban a város többi ilyesféle agyontagelt, "rejtett" falán is felváltják a firkákat az igényes street artok.

Természetesen több fotót is lőttem. Íme még néhány:

Rolf Singer

Itt a blogon volt már összeállítás gyönyörű szép templomokról, palotákról, lakóházakról és középületekről is. Ebben a bejegyzésben némileg olyan csodálatos épületek szerepelnek, melyeket nem vagy nem feltétlenül lehet a már említett kategóriákba besorolni, azonban valamilyen szempontból igencsak különleges és jelentős műemlékei az egykori koronázó városnak.

1938-ban, államalapító királyunk halálának 900. évfordulójára készült el - a háború végén fiatalon elhunyt Lux Géza egyetlen monumentális alkotásaként - a középkori Romkert. Az ifjú építész az egykori bazilika maradványait bemutató nyílt romterülethez egy hangulatos, romanizáló épületcsoportot tervezett. Ennek kétségkívül a leghangsúlyosabb szegmense a Szent István-mauzóleum, melyben a szent király szarkofágja található. Ezt az épületrészt egy árkádsor köti össze a kisebb kőtárépülettel. Azonban a műremek zsenialitása nem csupán egyetlen ember érdeme. A téglafalakba helyezett kődomborműveket és körablakokat Madarassy Walter készítette, a mauzóleum freskóit - melyeken megjelennek országunk jelképei és történelmünk nagyjai - Aba-Novák Vilmos festette, a gyönyörű keleti üvegablak pedig Sztehlo Lili műve. A Jeney Tibor és felesége, Oborzil Edit alkotta öntött alumíniumharangok később, 1988-ban készültek el.

A Táncsics Mihály utca 2-es szám alatt található épület egykor az Osztrák-Magyar Bank fehérvári fiókintézete volt. A szecessziós elemekkel ötvözött historizáló bankpalota 1901-ben épült - amit a középrizalit attikájában lévő domborműves évszám is bizonyít. Érdemes megfigyelni az oldalszárnyak felső emeleti ablakainak tetszetős kagylódíszítéseit, és a bejárat felett látható míves kidolgozású rácsokat. Az I. világháború után a Magyar Nemzeti Bank székháza lett (egészen 1938-ig, mikor megépült Hübner Tibor tervei alapján az új épület, a mai MKB), ma már viszont csak egy takarékszövetkezet "otthona". És mint a legtöbb belvárosi épületre, erre is ráférne egy kis renoválás.

Egyik kedvenc helyem Székesfehérváron a Kossuth utca és a Táncsics Mihály utca kereszteződése, ami igazi Kánaán a magamfajta embernek. Itt található többek között a Pávás-ház és az Árpád fürdő is, a két utca sarkán - de hivatalosan a Táncsics Mihály utca 7-es szám alatt - pedig egy erősen eklektikus, valószínűleg a XIX. század második felében épült, csodaszép ház vonja magára a figyelmet. Az épület igazi különlegessége és egyben legjellegzetesebb részlete a toronyban végződő hengeres, zárt sarokerkély. A Székesfehérvár anno... című könyv (szerzők: Demeter Zsófia és Gelencsér Ferenc) szerint az 1920-as években a Gazdák Biztosító Intézete vette birtokba az utca 7-es házszámú épületét.

A Kossuth utcában található a Győry-ház, az egykori Pelikán Fogadó. Az eredetileg barokk épületet 1756-ban építették, ám mai, copf stílusú homlokzatát több átalakítás során nyerte csak el. Félköríves kapuja zárókövében az átadás évszáma és az IGS monogram olvasható. A belső udvarának déli szárnya kétemeletes, az udvar felé nyitott tornácokkal, az északi pedig egyemeletes, hosszában végignyúló félköríves tornácokkal. 1790 körül a Nemzeti Játékszíni Társulat megyei támogatással színházteremmé alakíttatta át az akkori vendégfogadó udvarát, melynek egyik végében a karzat, a másikon a színpad, a zsinórpadlás és az öltözők kaptak helyet. Itt vendégszerepelt anno Petőfi Sándor. Manapság a Pelikán Kamaraszínház tart itt időnként előadásokat. A Pelikán terem cégérét Palotás József készítette.

A régi Megyeháza egyemeletes barokk épületét 1730 körül egy középkori lakóházból - mely a török uralom után először Eszterházy Pál herceg birtokába került, majd tőle Meszlényi János a vármegye alispánja vásárolta meg - alakították át. A gótikus arculatát a második világháborús sérülések helyreállításakor kapta vissza, ekkor rekonstruálták az északi oldalszárny homlokzatán látható sokszögű zárterkélyt, mely az épület legjellegzetesebb eleme. A belső homlokzaton érdemes megfigyelni az egykor mindkét szinten végigfutó, kosáríves tornác nyílásait. Az udvar másik oldalán az 1873-ban Schmied Károly által tervezett evangélikus imaház található. Jelenleg kávézó és képtár is működik itt.

A Hiemer-Font-Caraffa épülettömb egyike városunk kiemelkedő értékű műemlékeinek, emellett pedig Magyarország egyik legjelentősebb barokk épületegyüttese. Ennek az együttesnek a legszebb, és legkülönlegesebb része a Hiemer-ház, melynek elődjét 1715-ben vásárolta meg Hiemer Mihály városbíró. A ház - mely a mai formáját 1760-1770 körül kapta - két zárterkéllyel is rendelkezik, ezek közül a két szakállas kőfejjel díszített konzolra támaszkodó sarokerkély hangsúlyosabb: barokk-rokokó stílusú, gazdagon díszített építészeti elem. A Városháza téri oldalán látható Szent Sebestyén - a XVIII. század második feléből származó - szobra egy stukkóornamentikával keretezett fülkében. A fő- illetve az Oskola utcára néző homlokzat ablakainak párkányait szépen kidolgozott rokokó stukkók díszítik. A Jókai utcára néző rész jóval szerényebb, azonban itt található a másik zárterkély, az udvarkapu - melynek zárókövén a Hiemer-család címere látható - és az épület legősibb kőfala is. Az egykor még belvárosi plébániaként is funkcionáló házat jelenleg kulturális és társasági célokra - főleg esküvőkre - használják.

Az Oskola utcai Goldziher-ház az ország talán legrégibb lakóháza. A XIII. század második felében épült, ám az századok során többször átépítették és bővítették. Végül 1977-ben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség állította helyre. A barokk szegmens homlokzata négytengelyes, az emeleten az ablakokat érdekes, toszkán jellegű vakolatpilaszterek választják el, középen ovális dísszel megbontva. A vegyes falazatú és egyemeletes középkori rész oromzatos főhomlokzatának jellegzetes részlete az emeleti ablakcsoport, melynek első sorában lévő három félkörzáródású, bélletes ablaka felett középen még egy hasonló ablak látható, ezt a nyíláscsoportot pedig egy hatalmas félkörív fogja össze. A Goldziher Ignác közre néző oldalhomlokzaton látható a ház és az utcácska névadójának, Goldziher Ignác orientalistának a márvány emléktáblája, melyet Bory Jenő alkotott. A kelet kutató tudós ebben az épületben született.

Az Ady Endre utcában található klasszicista stílusú Fekete Sas Szálló 1820-1830 körül épült. Az egykori fogadó középrizalitját koronázó timpanon festett reliefje valójába fából készült. Az utcai homlokzaton 1992-ben helyet kapott egy pegazust ábrázoló réz dombormű-emléktábla Vajda János szövegével. A szálló kávéháza mondhatni a "fehérvári Pilvax" volt: ez volt a gyülekező helye a reformkori fiatalságnak, s itt olvasták fel 1848. március 16-án a 12 Pontot és a Nemzeti Dalt. Vendégfogadóként 1956-ig működött, 1994 óta pedig teljesen üresen áll a "gazdátlan" épület, az állapota pedig folyamatosan romlik. Érdekesség, hogy a Fekete Sas Társaság honlapja szerint itt nyitották meg a város első mozgószínházát, ez az épület azonban sajnos kimaradt a régi mozikat összegyűjtő bejegyzésből.

A jelenlegi is "üzemelő", szintén klasszicista Magyar Király Szálló épülete ugyancsak 1820 környékén készült el. A tervezője a híres-neves Pollack Mihály, az építtetője pedig Schmidegg Pál császári és királyi kamarás volt. Nem sokkal később azonban a Zichy család tulajdonába került, ezért nevezik gyakran Zichy-háznak is. Szállodaként csak az 1870-es évek elejétől kezdett el működni. Az épület sokat változott az idők során: 1916-ban részlegesen átépült, a II. világháború alatt pedig megsérült. 1949-ben államosították, és csak 1958-ban lett újra szálloda, azonban immár Velence Szálló néven. Eredeti nevét 1990-ben kapta vissza. Érdekesség, hogy néhai nagyapám elmondása szerint Székesfehérvár egyetlen villamosvonalán a vasútállomástól a a Magyar Királyig közlekedtek volna a járművek, de ez aztán valamiért nem valósult meg.

Az összeállítást a lista legkisebb építménye zárja. A Mikszáth Kálmán utca 25-ös szám alatt lévő copf stílusú lakóház egy középkori kútra épült 1790 körül. Az épület H alaprajzú, a déli homlokzatának keleti végénél található a kút. Innen hordták anno a vizet, délelőtt a belváros, míg délután a Felső- és Víziváros számára. Ma már a kút vizét azonban nem szabad fogyasztani. Az emlékházat 2007-ben felújították, azóta nagyon jó állapotban van, a kicsi parkocskája is rendezett, szépen gondozott. Egy igazi gyöngyszem a csúf panelházak uralta környezetben.

Rolf Singer