Érdekes Fehérvár

Kifehéredett a Megyeháza

2019. május 09. - Rolf Singer

A székesfehérvári Megyeháza eredeti terveit Bécsben készítették 1803-ban, azzonban mikor már félig kész volt az épület, a vármegye vezetése úgy döntött, hogy új homlokzati terveket készíttet. A munkával az akkor még pályakezdőnek számító Pollack Mihályt bízták meg 1807-ben. A méltóságteljes, nyugalmat és magabiztosságot sugárzó klasszicista épület külső képét tehát már a híres műépítész elképzelései határozták meg.  Érdekesség még, hogy e műremek a legelső példája a hazai klasszicista megyeháza-építészetnek.

Idegen földben

A Magyarország legjelentősebb világháborús emlékhelyei között számontartott székesfehérvári szovjet katonai temetőnek is megvan a maga érdekes története, melyben nem mellesleg szerepet játszik a város egyik legnagyszerűbb művésze, a várépítő Bory Jenő is.

dscn5110.JPG

A II. világháború során Székesfehérvár a frontváros szerepét töltötte be a Budapest elfoglalásáért vívott harcban, emiatt pedig kétszer is nagyarányú szőnyegbombázást szenvedett el a város (1944. szeptember 19-én szovjet, október 13-án pedig amerikai légi támadás történt). A rombolás leginkább a Vasútvidéket sújtotta: többek között megsemmisült a pályaudvar és rommá lett az egész Lövölde. Az a Polgári Lövölde, melynek báltermes főépülete évtizedekig a székesfehérvári társasági élet központja volt, de ugyancsak elpusztult a Magyarországon egyedülálló fedett sportcsarnok is, melyet Molnár Tibor tervezett. Ezen épületek helyén, az úgynevezett Lövölde-ligetben alakították ki 1945-ben a szovjet katonai temetőt, ahol 4138 elesett katona - köztük 345 tiszt - és négy civil áldozat nyugszik.

szekesfehervar-szovjet-hosi-emlekmu-_2_1.jpg

A hősi emlékmű a felújítás előtt. Fotó: Szatmári Ádám (Ády)

szov1.jpg

A hely koronáját, a hősi emlékművet is 1945-ben avatták fel. A tekintélyes méretű, körülbelül hat-hét méter magas obeliszk - melyhez másfél méter magasságú lépcső vezet fel - a 2012-es felújítás során gránit burkolatot kapott, az emléktábláit kicserélték, a szovjet címert és az emlékmű tetején lévő - eredetileg vörös - csillagot pedig arany színűre festették.

beolvasas0014.jpg

A temető szobrai egy 1959-es kiadványban szereplő fotón. Forrás: Magony Imre: Bory Jenő

Kevesen tudják, de egykor a sírkert bejáratát Bory Jenő szobrai díszítették. A katonafigurákat a Vörös Hadsereg székesfehérvári parancsnokságának szóbeli utasítására készíttették el a szobrászművésszel - a szovjetek egyenesen Bory mester megbízására adtak utasítást. Ám mivel nem volt pályáztatás, és a Művészeti Tanáccsal sem véleményeztették alkotásokat, így vizsgálat indult az ügyben... később pedig eltávolították a szobrokat. Máig rejtély, mi lett a sorsuk.

szov2.jpg

szekesfehervar-szovjet-hosi-emlekmu-_1.jpg

A temető a felújítás előtt. Fotók: Szatmári Ádám (Ády)

szov3.jpg

dscn5094.JPG

Biztosan sokan emlékeznek még a régi műkősírkövekre. Eredetileg vörös csillagok díszítették a "fejfákat", a 2011-es képeken azonban már egy csillagot sem látni. 2012-ben az orosz kormány megbízásából az egész sírkertet felújították - eredetileg csupán 502 elesett katona neve volt feltüntetve, az új, fekete színű márványból készült sírtáblákon, emlékoszlopokon és miniobeliszkeken viszont már több, mint négyezer név olvasható. Emellett rendbe hozták az obeliszk körüli teret is. Talán nem tekinthető olyan jelentős sírkertépítészeti remekműnek, mint a váraljai Szentlélek katonai temető, de a maga egyszerűségében igencsak szép emlékhely, melyet a megújulás óta példaszerűen gondoznak.

dscn5136.JPG

Érdekesség még, hogy egykor a Székesfehérvárhoz tartozó Kisfaludon is volt egy szovjet katonai temető - méghozzá a Simay-Holczer kastély kertjében. Ezt azonban 2012 körül felszámolták, halottait exhumálták, és aztán a Deák Ferenc utcai sírkertben helyezték őket örök nyugalomra. A Kisfaludon eltemetettek közül egyedül az 1924-es születésű Mihail Szemjonovics Csebant tudták azonosítani a kitüntetései alapján - az ő földi maradványainak új helyét egy egyedülálló, fényképes síremlék jelzi a temető délkeleti oldalán.

szov5.jpg

Ugyan nem tartozik a temetőhöz, de ugyanúgy az 1945-ös "felszabadítás" emléke a sírkerttel szemközt található szobor - Mikus Sándor alkotását eredetileg a Zichy ligetben avatták fel, ám a rendszerváltás után áthelyezték a vasútállomáshoz közeli Béke térre. A szocreál épületek között álló nőalak a katonatemetőhöz hasonlóan többek között arra is emlékeztet minket, milyen gazdag és változatosan viharos városunk történelme.

Forrásaim:

  • Székesfehérvár Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány 7. Kötet - 2010 (Csutiné Schleer Erzsébet)
  • Magony Imre: Bory Jenő
  • köztérkép.hu
  • egykor.hu
  • feol.hu

 

Rolf Singer

Végre csobog az Arge-kút!

Szabady Veronika kerámia alkotásait először 1978-ban állították fel, de pár évvel később lebontásra kerültek, mert túlságosan megrongálódtak - a műalkotás-együttest aztán 1987-ben újraavatták.

Sajnos a kút sokáig nem működött, és tavaly el is távolították a szobrokat, de szerencsére nem tűntek el örökre: a parkfelújítás befejeződött és végre csobog a víz a III. Béla király téren.

Sztálin helyett a haza bölcse

A II. világháború után legelőször a szőnyegbombázott Vasútvidéket építették újjá - a városrész lakóépületeinek nagy része a neoklasszicista gyökerekkel bíró szocialista realizmus jegyében fogant. Az egyik legkellemesebb küllemű fehérvári szocreál épület a Deák Ferenc utca és a Béke tér sarkán álló egykori MÁV-ház (Deák Ferenc utca 43.). A falára korábban Sztálin domborművét szánták, ám ez sosem került elhelyezésre. A hosszú évtizedekig üresen árválkodó kőtáblára végül 2001. december 1-jén került fel Nagy Benedek szobrászművész Deák Ferenc-reliefje.

Kastélyok pusztulófélben

Két Székesfehérvárhoz tartozó kis településen is található kastély - vagy legalábbis ami megmaradt belőlük. Ugyanis a kisfaludi Simay-Holczer-kastély és a csalapusztai Kégl-kastély is borzasztó állapotban van - ezek az egykor gyönyörű épületek jelenleg üresen állnak, sorsuk kilátástalan.

dscn7478.JPG

dscn7444.JPG

dscn7410.JPG

kas.jpg

A kisfaludi kastélyt a századforduló környékén építették Adamek Ferenc tervei alapján. A romantikus stílusú épület - melynek tornyai a középkori várbástyákat imitálják - egészen 1945-ig volt a Simay család tulajdonában. A háború után Simay Lajos Ausztriába menekült, hátrahagyott feleségétől, Rezi Rózsától pedig elkobozták a családi vagyont, a kastélyt pedig természetesen államosították. A szovjetek hősi halottaikat előszeretettel temették főúri kastélyok és kúriák kertjébe, és ez itt, Kisfaludon sem történ másképp (az obeliszket 2010 környékén távolították el, a halottakat pedig 2012 és 2013 között exhumálták ezzel felszámolva a temetőt), maga az épület pedig a termelőszövetkezeté lett.

Az ötvenes években már az akkori Nehézipari Minisztérium tulajdonát képezte, és több család lakott itt egyszerre, köztük bányászok is - emiatt egy robbantásokra specializálódott kémiai labort hoztak létre az alagsorban. A hatvanas években a dolgozók esti iskolájaként működött, később pedig ismét szolgálati lakásként. Állami tulajdonban egészen 1998-ig volt az időközben a kisebbségi családok által teljesen lelakott épület, később pedig többször is gazdát cserélt - persze a restaurálására senki sem vállalkozott.

A hányattatott sorsú Simay-Holczer kastély tehát ma már csak rom: falai még állnak, de minden mozgatható elemét elvitték, a tetőzet pedig erősen sérült. A telek - körbekerített - magánterület, bemenni pedig nem csak tilos, de mondhatni életveszélyes is. 32 900 000 forintért árulja jelenlegi tulaja, tehát amíg gondos kezekbe nem kerül, nem várható változás, az eladást azonban nehezíti, hogy a közelben sertéstelep működik, és hogy a felújítás hatalmas összegeket emésztene fel. A kastély egyre csak pusztul, s jelenleg - igencsak méltatlanul - csupán reklámhordozóként funkcionál.

dscn9287.JPG

uj_mappa_4_21.jpg

1876 és 1878 között épült Kégl György csalai földbirtokos kastélya, melyet a híres Hauszmann Alajos tervezett. Az épület neoreneszánsz stílusban készült, nem véletlenül, hiszen a polgári háttérrel rendelkező építtetők érthető módon elsősorban a reneszánszot tekintették ideáljuknak - Kégl ugyanis az építkezések idején még "csupán" egy vagyonos közembernek számított, a kastély befejezése után viszont nemességet nyert Ferenc Józseftől, amit el is fogadott, ennek ellenére nem tudni, hogy az akkor még nemesi címmel nem rendelkező építtető vajon a baloldali rizalit főpárkányán díszelgő, üres címerpajzzsal mégiscsak a főúri kastélyok illúzióját szerette volna kelteni, vagy éppen polgári származását kívánta ilyesformán kihangsúlyozni. Ez a kettősség egyébként a kastély egészén is tetten érhető: a főként olaszos hatású épület külleme alapvetően hivalkodás nélküli, ám a főhomlokzat egyik sarkát mégis egy tekintélyes - a felső szintjén loggiával áttört - torony zárja le.

Anno az épület emeletén voltak a lakószobák és a táncterem, míg a földszinten többek között a szalon és az ebédlő kapott helyet. Technikai felszerelése a legkorszerűbb volt - érdemes megemlíteni a melegvízfűtést a vízvezeték- és csatornarendszert, és a villanyüzemeltetésű vészharangot, melyet a toronyban helyeztek el. Nem csak magát a kastélyt, hanem annak bútorzatát is Hauszmann tervezte, sőt az istállót, a kocsiszínt és a cselédházat is. Parkjában egykor halastavat és kápolnát is létesítettek - az imaház sajnos elpusztult. Főhomlokzata előtt viszont még megtalálható a négykarélyos vízmedence maradványa.

A Kégl-kastélyt 1945 után mezőgazdasági célokra használták, a már említett park nagy részét pedig kipusztították. 1992-ben egy német cég tulajdonba került, és bár 2009-ben a tetőzetét rendbe rakták, maga az épület továbbra is kihasználatlan - tervben volt ugyan, hogy kaszinóként és étteremként hasznosítják, ám ebből máig nem lett semmi, így továbbra is csak pusztul. Sajnos nem látogatható - bár nincs bekerítve, mint a kisfaludi kastély, viszont a telek bejáratánál tábla figyelmeztet arra, hogy kutyákkal és fegyverrel őrzik a területet, így nem ajánlatos senkinek sem betévedni. A kastély és parkja műemléki védelem alatt áll.

Forrásaim:

 

Rolf Singer

Öreg temetők, régi sírok és szakrális emlékek Csóron

Tavaly kaptam egy tippet, miszerint az iszkaszentgyörgyihez hasonlóan a csóri temető is igencsak érdekes. Ottjártamkor viszont kiderült, hogy nem is csak egy régi sírkertje van a községnek, ráadásul a katolikus templom szoborkertjében is találni egy igen különleges síremléket. Aztán úgy döntöttem, hogy nem csak a temetőkről írok...

dscn4898.JPG

dscn3877_3.JPG

dscn3741y.JPG

A tippet vegyesfehértől kaptam, aki még tavaly ősszel kommentelt az erdővel benőtt iszkaszentgyörgyi temetőről szóló írásomhoz. Azóta eltelt néhány hónap, de talán nem is baj, hogy halogattam a kirándulást, hiszen tavasszal minden szebb. Iszkáról indultam el biciklivel, és már az odavezető úton is találtam érdekességeket... Így aztán úgy döntöttem, hogy a temetők mellett a település régi templomait, szobrait és az útba eső feszületeket is bemutatom.

uj_mappa_5_14-001.jpg

Még az Iszkaszentgyörgyhöz tartozó Kisiszkán megálltam, hogy lefényképezzek egy furcsa keresztet. A Szőlőskert utca feszülete már a két világháború között állt, anno a Csórról érkező hívek itt álltak meg először imádkozni, amikor gyalog zarándokoltak Csatkára. A régi, pléh lap figurás fakereszt mellett látható még egy harangláb is, sajnos harang nélkül. Az 1974 őszén idehelyezett vasszerkezetről 2008-ban lopták el a harangot. Nem sokkal később ugyan megtalálták, de már összetörve. Ma már csupán az emberi gyarlóság mementójaként áll itt ez a megcsonkított építmény.

dscn3584.JPG

csor.jpg

A részben Csór, részben Iszkaszentgyörgy határába olvadt terület borászati kultúrája a középkorig vezethető vissza, és mint minden valamirevaló szőlőhegy, ez a régi borvidék is rendelkezik külön kis kápolnával, amelynek szentjéhez a kedvező időjárásért és a jó termésért imádkozhatnak a termelők. Az 1908-ban Major Ferencné birtokán és adományából felépített Szent Antal szőlőhegyi kápolna védőszentjének ünnepét, a Szent Antal-napi búcsút (június 13. vagy az azt követő vasárnap) az itteniek, vagyis a közelben lévő szőlők iszkai és csóri szőlőtulajdonosai régen mindig együtt ünnepelték, de az Iszkai út végén elhelyezett információs tábla szerint ma is minden évben megtartják itt a szentmisét, tehát a látszat ellenére még használatban van ez az egyszerű, kicsinyke épület. A gazos kis telken van még egy öntöttvas Krisztus-figurával rendelkező feszület, és egy harangláb is egy gyönyörű szép, díszes haranggal, melyet Simor Teréz készíttetett Szent Teréz tiszteletére, az öntő pedig egy budapesti harangöntő mester, Thury Ferenc volt.

dscn3625.JPG

uj_mappa_5_10.jpg

A faluba érve még egy feszületbe "botlottam". Eme Felsőtabán utcai kőkeresztet - mint ahogy a posztamensen is olvasható - Angeli Márton állíttatta 1884-ben. Az alkotást utódai (Gustáv és Hans Häusler-Angeli) renováltatták 1974-ben, valószínűleg ekkor festették ezüstre a kőfigurákat. Sajnos ma már elég rossz állapotban van, mondhatni újra megérett a restaurálásra.

uj_mappa_5_11.jpg

Csór községének két temploma van: egy református és egy katolikus. Először a Magyar utcai protestáns imaházat néztem meg. Bár az épületen az 1922-es évszám látható, az csupán az oldalhajó, az úgynevezett cintérium elkészültét jelzi. A kőtemplomot jóval régebben, 1809 és 1811 között építették, eredetileg fatoronnyal. 1885-ben elkészült a karcsú kőtornya, ez azonban a II. világháborúban elpusztult. Sokáig csak egy ideiglenes - csonka - toronnyal rendelkezett a templom, mai küllemét végül 1968-ban nyerte el.

dscn3759.JPG

dscn3709.JPG

dscn3747.JPG

dscn3725c.JPG

dscn3738.JPG

Egy a már bezárt Csóri Csukához közeli nagy információs táblának köszönhetően tudtam meg, hogy létezik egy Ótemető is, mely egy meredek hegyoldalon található - már ami megmaradt belőle. Ugyanis az igazán tekintélyes Nedeczky-sírbolton kívül csupán néhány sírromot találni itt. A leginkább épen maradt kőkeresztes síremléken az 1797-es évszám olvasható - valószínűleg a többi nyughely is 1800 körüli. A legérdekesebb rom egy a kripta mellett fekvő torzóféle, sajnos már kivehetetlen, mi is volt korábban. Gazdátlan hely ez, nem is vezet fel út vagy ösvény, kicsit mászni is kell, át a dzsindzsáson, de igencsak hangulatos, és egészen jól rálátni a legfelső sír mellől a környék házaira és a református templomra. Erről egyébként Petőfi Sándor szavai jutottak eszembe - a nagy költő így írt egy talán még ennél is meredekebb hegyoldalon fekvő gömöri temetőről úti jegyzeteiben: "No, ha megriad a föltámadás trombitája, ezek a szegények borzasztó salto mortalét fognak csinálni, mielőtt rendeltetésük helyére jutnának."

kollazsok113.jpg

A csóri katolikus templomról már egy 1332-es pápai összeírás is megemlékezik. Később, a hódoltság idejében a református közösség használta és őrizte. A XVIII. század első felében a kőalapokat megtartott épülethez egy fatornyot építettek, ám nem sokkal később, 1747-ben elvették a protestánsoktól az imaházat, s visszaadták a katolikus híveknek. Eztán barokk stílusban alakították át az épületet, s a már kész templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Hajóját 1801-ben meghosszabbították, és ekkor készült el a kőtornya is. A templom szabadon látogatható kertjében ma négy csodálatosan szép XVIII. és XIX. századi, barokk műalkotás található.

dscn4827x.JPG

csor6.jpg

dscn4820.JPG

A templom mögött két Madonna-szobrot helyeztek el. A jobboldali, igencsak magas posztamensen álló alkotás karján a kis Jézussal ábrázolja a koronás Szűzanyát. A valószínűsíthetően XVIII. századi szobor alkotója ismeretlen, korábban az uradalmi szeszgyár előtt állt, ám az ötvenes években a többi műalkotással együtt átkerült a templomkertbe - a keresztény alkotások ennek köszönhetően menekültek meg a kommunista diktatúra szoborrombálásától. Érdekes - és egyben sajnálatos - azonban, hogy ellenben a többivel, a parknak ez az egy szobra nem áll műemléki védelem alatt.

csor8.jpg

dscn4832.JPG

dscn3920_1.JPG

Szintén az épület mögé helyezték a régen az uradalmi magtár előtt álló sasvári Pietàt. Az eredeti, fából készült kegyszobrot még Bakics Angéla állíttatta 1564-ben hálából, amiért a Szűzanya meghallgatta imáit, miután a férje, Czobor Imre nádori helytartó magára hagyta - az asszony Mária közbenjárásának tekintette, hogy a férfi később érte küldetett. A figurák fején eredetileg nem volt korona, azokat később Mária Terézia adományozta. A csóri műremek ugyancsak Máriát és a keresztről levett Jézust ábrázolja, ám a híres kegyszoborral ellentétben e műalkotáson csak a Fájdalmas Szűzanya viseli a Habsburg-koronát, az ölében tartott Krisztus fején töviskoszorú van. A XVIII. század végéről származó, eredetileg festett Pietà díszes talapzatán sajnos nem olvasható már felirat, így e szobor alkotójának kilétét is homály fedi.

csor4.jpg

dscn3880_1.JPG

A már a templom előtt lévő Szent Vendel-szobrot a XIX. század első felében készítette egy ismeretlen kőfaragómester, és akkor a falu főterén állították fel. A pásztorok védőszentjeként tisztelt Vendel életnagyságú, ájtatos figurája a jobb kezében tartott botra támaszkodik, kalapja a hátára kötve, a bal lába mellett pedig bárány fekszik. A magas kőtalapzaton álló szobor ma gyönyörűen harmonizál a mögötte lévő barokk épülettel - köszönhetően a kiváló elhelyezésnek, és talán ez van a legjobb állapotban a négy műalkotás közül.

dscn4851.JPG

csor10.jpg

dscn4862y.JPG

A község egyik legjelentősebb birtokoscsaládja a Nedeczkyek voltak, akik a katolikus templom közelében építtették fel kúriájukat - a család egyik síremléke ma az imaház kertjében található, s pont hátat fordít az egykori nemesi laknak. A Búsuló Géniusz címen is ismert gyönyörű szép alkotást 1831-ben készítette Huber József pozsonyi szobrászművész Nádas Tersztyánszky János özvegye, Nedéczei Nedeczky Katalin megbízásából. A finom kidolgozású, szomorkodó angyal-figura egy négyoldalú csonka gúlához támaszkodik, melyen kereszt áll. A gúla fedlapjának sarkait palmettás akrotérion koronázza, az oromzat közepén szárnyas homokóra látható, homloklapján pedig feliratos urna díszeleg. Sajnos nincs jó állapotban - erősen mállik a majd' kétszáz éves homokkő sírfeszület.

dscn4917.JPG

dscn4007.JPG

dscn4016.JPG

Csór ma is használatban lévő temetője - utam utolsó állomása - a község Várpalota felőli határában fekszik. A sírkert első látásra egy kevésbé különleges, hétköznapi falusi temetőnek tűnhet, ám ha a az ember az egykori kerítés bejáratának törpepillérei között áthalad és követi az ösvényt be az erdős területre, igazán érdekes sírokra lel.

dscn4036.JPG

uj_mappa_5_16.jpg

dscn4037_1.JPG

A fák között található egyebek mellett az urát egy negyedszázadon át szolgáló Hegedűs István komornyik (megh. 1894.), a harminchárom éven át Csór kántoraként tevékenykedő Janky József kántortanító és királyi postamester (1848-1913) - kinek sírköve gyönyörű énekéről mesél - valamint Németh János számadó juhász (megh. 1896.) sírja.

dscn4162_1.JPG

dscn4176x.JPG

A község fő birtokosai a már említett Nedeczky és a Szőgyény-Marich családok voltak. Utóbbiak sírját egy tekintélyes obeliszk jelzi. Itt nyugszik id. Szőgyény-Marich László országbíró (1806-1893) - az ő nevét viselte anno Székesfehérvár történelmi belvárosának egyik utcája (ma Liszt Ferenc utca) - és neje Marich Mária csillagkeresztes hölgy (1815-1890), valamint fiuk, ifj. gróf Szőgyény-Marich László miniszter (1840-1916) - ő volt, ki 1914-ben átadta Ferenc József levelét a hadüzenetről II. Vilmos császárnak - és felesége, báró Geramb Mária csillagkeresztes és palotahölgy (1848-1926). Rajtuk kívül ide temették még ifjabb László testvérét, Szőgyény-Marich Géza császári és királyi kamarást (1847-1927) is. A nemesi nyughely 2008 óta a Nemzeti Sírkert része.

dscn4140.JPG

csor15.jpg

csor12.jpg

dscn4155.JPG

A régi katolikus temető kétségkívül legkülönlegesebb síremléke a borostyános Szőgyény-Marich-obeliszkkel szemközt található sírszobor, mely A legjobb Anyának készíttetett: a műalkotást Gessell Borbála (1773-1852) emlékére állíttatták az ő lányai, s egyikőjük, Marich István Dávid felesége és a már említett Marich Mária édesanyja, báró Kray Franciska (1796-1871) szintén itt nyugszik. Valamint itt alussza örök álmát a bárónő unokája, Szőgyény-Marich Júlia (1853-1929), a brünni nemesi alapítvány hölgye és a Székesfehérvári Jótékony Nőegylet védnöke is. A posztamensen támaszkodó és kezében koszorút tartó, gyászoló női alak a szignó alapján Marschalkó János alkotása. A lőcsei születésű szobrászművész faragta 1852-ben a Lánchíd oroszlánjait, és róla terjedt el az a legenda, miszerint annyira fájt neki a figurái "fogyatékossága" miatti sok gúny és csúfolódás (tudniillik nincs nyelvük), hogy a hídról a Dunába ugrott, ez viszont nem igaz, habár valóban zavarta, hogy oly sokszor ezzel bosszantották, de egyszer egy fogadás révén sikerült bebizonyítania, hogy mikor az oroszlán úgy tartja a száját, mint az ő kőszobrai, nem is látható a nyelve, és aztán jóval később halt meg végelgyengülésben. A művész neve alatt továbbá az 1854-es évszám olvasható. Sajnos az idő foga alaposan megrágta a szobrot.

csor16.jpg

A régi sírok között is van egy feszület - egy romkereszt. Sajnos megmaradt feliratai nehezen olvashatók, de figyelemreméltó a posztamens gótizáló díszítése.

dscn4096x.JPG

A feszülettől balra található egy - a növényzet által kissé elszeparált - sírhely, hol Kölcseyek nyugszanak. Dr. Kölcsey Lászlóról (1901-1975) annyit sikerült kiderítenem, hogy Szokondon született, ahol édesapja, Kölcsey Rudolf tanított. A doktor unokája (volt?) Kölcsey Aliz, aki olyan magyar filmremekek jelmeztervezője volt, mint a Körhinta című Fábri Zoltán-mozi.

uj_mappa_5_17.jpg

Végül a temetőből kifelé menet is észrevettem egy érdekes sírt. A gyönyörű Simon Józsefné, született Tomor Ágnes 1915 februárjában halt meg - csak 24 éves volt. A sírkövén látható porcelánkép tehát több, mint százéves. A fiatal asszony felsőruházata jellegzetesen Fejér megyei: zárt nyakú, vállnál buggyosított. Fejkendőjét pedig már mint házas asszony viselte - mint ahogy akkoriban szokás volt.

Az iromány elkészítésében nagy segítségemre voltak a Csór Község Önkormányzata és a Csóri Települési Értéktárbizottság által készíttetett információs táblák.

Egyéb forrásaim:

Ha tudsz a Székesfehérvári járásban vagy Fejér megyében található kevésbé ismert, ám mégis különleges öreg temetőkről vagy elfeledett régi sírokról, akkor kérlek kommentelj, vagy írj a következő e-mail címek egyikére:

istvan102@freemail.hu

kepanojr102@gmail.com

Köszönöm!

Rolf Singer

Virágos Fehérvár

Így tavasszal virágba borultak Székesfehérvár terei és parkjai, és persze készítettem is egy-két fotót az érdekesebbnél érdekesebb virágkompozíciókról, melyeket igazán érdemes megcsodálni.

dscn4380.JPG

Klebelsberg Kuno mellszobra és a közeli virágoskert a Zichy ligetben.

dscn4516.JPG

Az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter portréja, háttérben a Bory Jenő készítette mozaikos váza és az egykori Hübner-ház.

virag1.jpg

Bory mester vázái - a baloldali képen az Ybl Miklós tervezte Karl-ház látható a háttérben, míg a jobboldali fotón a 17. honvéd gyalogezred emlékműve.

dscn4369c.JPG

És a teljes virágkompozíció.

dscn4419.JPG

Virág-trigónum III. Béla király szobra mögött, háttérben az egykori Hadtestparancsnokság.

dscn4428x.JPG

Id. Havranek Antal Szentháromság-szobra a Szent Sebestyén téren.

dscn4456.JPG

Virág-kereszt a Szent Sebestyén téren, háttérben a Felsővárosi Plébániahivatal.

virag3.jpg

A jobboldalt a Szent Sebestyén tér látható a Szentháromság-szoborral és a felsővárosi templommal, a baloldalon viszont már a Budai úti Magyarok Nagyasszonya templom és az épület előtti virágkavalkád.

dscn3155_1.JPG

Virágcímer a Halesz parkban.

dscn4567.JPG

A II. világháború áldozatainak emlékműve a Városház téren.

dscn4775.JPG

A Szent István tér tulipánokkal.

dscn4796.JPG

Piros tulipánok, háttérben a Szent Imre Általános Iskola copf stíulsú épülete.

dscn4290.JPG

És végül, de nem utolsósorban a Vörösmarty téri virágkompozíció a névadó szobrával.

Rolf Singer

süti beállítások módosítása