A palota szó - mely a római Palatinus domb nevéből ered - eredetileg kizárólag királyi rezidenciát jelentett, de idővel ez változott: később már a főúri kastélyok és a tehetősebb polgárok díszes házainak némelyiket is így nevezték. Székesfehérváron jelenleg öt olyan pompás épület található, melyeket palotának (is) hívnak.

A Városház téren található copf stílusú püspöki palotát 1788 és 1801 között építették részben az egykor Szent István király által építtetett Nagyboldogasszony-bazilika helyére, és annak építőköveinek felhasználásával, feltehetőleg egy Riedel vagy Reider Jakab nevű építész tervei alapján. Az építés Sélyei Nagy Ignác és Milassin Miklós püspökök idején valósult meg - utóbbinak a fantasztikusan részletgazdagon kidolgozott címer-reliefje látható a középrizalit homlokzatán, melyet a többi épületdísszel (a timpanon két oldalán fekvő, allegorikus kőszobrokkal, az oldalrizalitok baluszteres oromzatán lévő puttópárokkal és az egyéb épületplasztikákkal)  egyetemben Andreas Fligl kőfaragó - akinek egykori otthona a Bástya utcában van - készített. A püspöki rezidencia az egyik legszebb éke a belvárosnak.

A szintén a Városház téren lévő Zichy-palotát özvegy Zichy Jánosné építtette 1781-ben, de az 1930-as években átépítették, kibővítették és összekapcsolták a városháza főépületével. A háromszintes, eltérő homlokzattagolású és copf stílusú épület igazi ékessége, különlegessége a szűk Kossuth utcára nyíló kocsibejáró, amelynek atlaszai tartják vállukon a gyönyörűen díszített, kovácsoltvas korláttal ellátott erkélyt és az oldalt látható míves kővázákat. A kapuzat főhomlokzatának központi eleme a szépen megformázott Zichy-Széchenyi kettős címer. Nagyon valószínű, hogy a szobrok és a címer a püspöki palotán is dolgozó Fligl András munkái.

Az egykori bérházat - melyet Szabó Palotának is neveznek, és amelyben jelenleg a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság működik - Szabó József kőművesmester épített az 1920-as években. A főként virágkosár- és füzérdíszes neobarokk épületet az ötvenes években, 1968-ban és 1972-ben is átalakították. Sajnos évek óta ilyen "foltos" az épület, a Budai úti oldalán pedig igen csúnya hibák is megfigyelhetők, pedig egykor igazán szép volt. Nagyon érdekesnek találtam még az udvarban, a Deák Ferenc utcáról jól látható groteszk díszítésű kővirágtartót.

A Zichy liget sarkán található neoreneszánsz architektúrájú Igazságügyi palota - melyben helyet kapott a bíróságon kívül a megyei főügyészség, valamint a fogház - Wágner Gyula tervei alapján épült 1901-1902-ben. Kifejezetten gyönyörű a hat jón oszloppal tagolt középrizalit, és a kőbábos párkány fölé emelkedő, íves tetőzet. A szobrászmunkákat ifj. Havranek Antal és műhelye végezte. Ezek közül a leghangsúlyosabb a homlokzaton, a manzárdtető előtti országcímer, melyet angyalok tartanak. A földszinti ablakok felett és alatt is oroszlánfejes kiképzések láthatók, míg a Szekfű Gyula utcai oldal emeleti ablakai felett pedig füzérdíszes, koszorúval övezett emberfejes domborművek.

A belvárosi posta díszes épületét Postapalotának is nevezik, így mindenképpen a felsorolásban a helye, bár nincs olyan grandiózus, mint az előző paloták. A gyönyörű, magán több időszak és stílus jegyeit is hordozó, eredetileg klasszicista sarokházat, lebontott katonai épületek helyén építették 1905 és 1907 között, Say Ferenc tervei szerint. A homlokzat szecessziós díszeit - köztük az oroszlánfejeket - 1944-ben eltávolították, és csak 2006-2007-ben állították vissza. Az épület azóta is gondozott, jó állapotú.

Rolf Singer

A Palotai úton három sírkertet is találni, ezek közül a legkisebb a "magányos" szerb temető, mely egy pici, halványsárga kápolnával rendelkezik. A hely azért igazán különleges, mert ez az egyetlen temető Székesfehérváron, melynek több sírköve is műemléknek számít. Néhány napja elbarangoltam a régi sírokhoz.

A rácok, vagyis a szerbek még a török hódítók segédcsapataiként érkeztek Fehérvárra, és a mai Palotaváros területén telepedtek le, amelyet már a XVII. század elején Rácvárosnak neveztek. A számuk az évek múltával egyre csak nőtt, a XVIII. század végén már több, mint háromszázan éltek a koronázóvárosban. Ekkor, pontosabban 1770 és 1780 között épült fel a még ma is álló szerb ortodox templom, mely később az 1980-as években kialakított Palotavárosi Skanzen központja lett. A többemeletes panelházak gyűrűjében levő öreg házak és a templom példás helyreállításáért a város egyébként megkapta a műemlékvédelem Európa-fődíját 1989-ben.

A viszonylag ismert és látogatott skanzentől távolabb, a Palotai úton találjuk a hányattatottabb sorsú szerb temetőt. A rácok már az 1700-as évek közepén - amikor még a terület jócskán a településen kívül esett - is idetemetkeztek, aztán az egészet bekebelezte a város. A sírkert elölről egy egyszerű betonoszlopokra feszített drótkerítéssel, baloldalról egy garázssorral, jobboldalról és hátulról pedig házakkal határolt kis területen fekszik. Érdekes, hogy sem a kapun, sem másutt nincs feltüntetve, hogy a régi sírkövek valójában műemléknek számítanak. Rögtön a bejáratnál egy fakereszt áll, rajta festett Krisztus-képpel. A már említett kissé jellegtelen, huszártornyos, görögkeleti Szent Katalin-kápolnát - melynek először az apszisát vehetjük szemügyre befelé menet - pedig a temető közepén találjuk. Ezt az épületet egyébként egy Ekatyerina Dogali nevű hölgy építtette 1848-1849-ben. Belül a régi, XVIII. és XIX. századi sírok erősen keverednek az újabbakkal (találni itt csupán páréves nyughelyet is).

A temető legérdekesebb műalkotása ez a kissé groteszk, csontvázat ábrázoló sírkő. Sajnos semmiféle információval nem tudok szolgálni róla, a feliratai sem olvashatók már. A mellette lévő viszont copf stílusú és cirill betűs sír, lúdtalpkereszttel.

Vannak itt neogótikus alkotások is.

Gyönyörű görög keresztes sírkövek. Szerencsére több régi sír is viszonylag jó állapotban van.

De sajnos vannak erősen sérültek is.

És néhány sírkő állapota igazán elszomorító.

Egy görög kereszt közelről.

Ezen a képen (is) jól látható, hogy a területet hátulról közvetlenül lakóházak határolják.

Stílusok kavalkádja. Ahogy már fentebb is írtam, itt a régi sírok erősen keverednek az újabbakkal. De ettől is különleges a szerb temető, Fehérvárnak ez az ismeretlen és szinte elfeledett kincse.

Rolf Singer

Fehérvár belvárosa szerencsére tele van szebbnél szebb épületekkel, és köztük csodálatos műemlék jellegű lakóházakkal. Sétáim során sokszor gyönyörködök ezeknek a házaknak a részleteiben, és egy ilyen korzózás alkalmával jutott eszembe, hogy össze kellene válogatni a - szerintem - legszebbeket. Aztán elkészült a tízes lista, és elkészültek a fényképek is. Sorrendet viszont nem állítottam - "utazásunkat" a Vörösmarty térről kezdjük a történelmi belvároson át egészen a Zichy-ligetig.

A Vörösmarty tér 5. szám alatt található csodálatosan szép romantikus palotát a város híres szülötte, Ybl  Miklós tervezte még 1860 körül. Az épület talán legérdekesebb részlete az erkélyre nyíló két ajtó között álló antikizáló kőkariatida. De tulajdonképpen az egész lakóház tele van gyönyörű, gazdag formaképzésű díszítésekkel - mint például a rizalit oromzatán lévő tárcsákból kinéző fejek. Ezeket mind-mind érdemes kicsit jobban szemügyre venni, ha arra jár az ember. Sajnos eme műemlék jelenleg nincs valami jó állapotban, igazán ráférne egy restaurálás, de még így, kopottas állapotban is elvarázsolja az embert.

Szintén a Vörösmarty téren található az úgynevezett "tornyos ház", melyet Brein Ferenc építész tervezett és építtetett 1876-ban élettársa, Stadler Katalin számára. A romantikus historizáló sarokház tornyainak párkányán életnagyságú allegorikus nőalakok állnak, melyek mind a művészet egy-egy ágát - a költészetet, a kézművességet, a szobrászatot/építészetet, a történetírást, a táncművészetet/zeneművészetet és a festészetet - jelképezik. De figyelemreméltóak a már eklektikus stílusú homlokzaton a kettős lizénák figurális oszlopfői és a tetejükön lévő Athéné-fejek is, valamint az ablakok feletti oroszlánfejes díszítések.

Továbbra is maradunk a Vörösmarty téren, ahol a 10-es házszám alatt egy sárga színű historizáló lakóházat találunk, melyet a zöld palotához hasonlóan ugyancsak Ybl Miklós tervezett az 1860-as években. A szinte kifogástalan állapotban lévő és fantasztikusan aprólékos díszítésű romantikus épületnek igazi ékessége (lehetne) a díszes kőrácsos erkély. Emberfejek láthatóak a homlokzati rózsaablak két oldalán, kör alakú mezőkben és az első emeleti ablakok alatt levél motívumokkal keretezve. És persze gyönyörű épületnek hasonlóan míves és gazdagon díszített kapu dukál, melyek szárnyai egyébként teljesen eredetiek.

Picit arrébb, a Say-ház után, az előbbihez egy nagyon hasonló lakóházat találunk. A viszonylagos egyezés (legszembetűnőbb különbség a kőrácsos helyett kovácsoltvas korlátú erkély) nem véletlen, hisz ez is egy "Ybl-ház". Ennek azonban van becses neve, ugyanis Magony Imre a Székesfehérvár Szobrai című könyvében Schwanfelder-házként hivatkozik rá. A historizáló épület ugyancsak 1860 tájékán készült el. Elvileg többször is átalakították, de szerencsére megőrizte eredeti jellegét. Az első emeleten itt is emberfejes és levéldíszes épületplasztikákat helyeztek az ablakok alá. Az állapota sajnos nem túl jó.

Következő állomásunk a Szent István tér, melynek központi eleme az államalapító királyunk lovasszobra. Az itt található copf (vagyis klasszicizáló késő barokk) stílusú Bajzáth-házat 1800-ban építtette a Fejér megyei birtokos család. A szocialista időkben szükséglakásokat alakítottak ki az épületben, felújításra pedig azóta sem került sor, nekem viszont az elhanyagoltság ellenére is nagyon tetszik ez a viszonylag szerényen díszített lakóház. Az eklektikus szárnyakkal ellátott kapu fogrovatos, egyenes záradékú kőkeretezése rozettás zárókődíszes, melynek két oldalán gyönyörű ágdíszek pompáznak. Az emeleti ablakok felett pedig míves füzérdíszítés látható.

A Kossuth utcában található „Pávás-házként” ismert, szecessziós lakóház Csöppenszky Mihály ügyvéd számára épült 1900 körül, Fröschl Ferenc tervei alapján. Az erősen díszített, egyemeletes lakóház különlegességei a rozettadíszes homlokzaton, pontosabban a féloszlopfőkön látható páva-reliefek - melyek a névadói a háznak - és az emeleten a hármas nyílású loggia a míves kovácsoltvas korláttal. Felül, a festett üvegű padlástéri ablak körül pedig életfa-dombormű is megfigyelhető. Véleményem szerint a ház a belváros egyik legszebb "ékszerdoboza" annak ellenére, hogy ráférne egy teljes körű renoválás (utoljára ugyanis 1997-ben újították fel).

A Kossuth utcában, a belső udvarban "bújik meg" egy középkori eredetű árkádíves lakóház, melynek jelenkori különlegessége a Kovács Jenő órásmester, Ecsedi Mária képzőművész, Korompai Péter keramikusművész és Diós Tibor kovácsmester alkotta Órajáték, melynek figurái a magyar történelem olyan királyi személyiségeit ábrázolják, akiknek nevéhez legendák fűződnek. Ezek először délelőtt tíz órakor jelennek meg zenei kísérettel, majd délben, a templomokban egyszerre megkonduló harangszó után láthatjuk őket ismét. Délután már két óránként, kettő, négy és hat órakor vonulnak fel az alakok. Az épület ezen részében Óramúzeum is található.

Az általam csak "kagylós ház-ként" hívott kétemeletes, eklektikus lakóépület a XIX. század végén épült, már meglévő házak átépítésével és bővítésével. A Fő utcára néző homlokzatán az ablakok felett frenetikusan szép és gazdag ornamentika látható: barokkos hatású kagylódíszes pajzsok az oldalakon emberfejekkel kombinálva. A Szent János közre néző homlokzaton pedig szintén kagylómotívumokkal díszített, stukkókkal keretezett vakablakokat találunk. Sajnos itt-ott már pereg róla a festés. A földszinten egyébként egy férfi- és női ruházati üzlet van, melynek megnyerő cégér-figuráiról már írtam korábban.

A Basa utca és a Fő utca sarkán lévő L alaprajzú, belső udvaros romantikus stílusú Gerchard-ház, mint az összeállításom legtöbbje, szintén 1860 körül épült. Az emeleti ablakai gazdagon díszítettek. A saroktengelyek ikerablakosak, az első emeleten keretezettek: tükörmezős, korinthoszi fejezetű pilaszterekkel; félkörívekkel megtört, egyenes szemöldökpárkánnyal; az ablakok alatt pedig ornamentális és rozetta díszítéssel. Ez sincs tökéletes állapotban, de így is a belváros egyik kiemelkedően pompázatos műemléke.

És végül elérkeztünk a Zichy ligetbe, ahol több szép műemlék jellegű épületet is találni, nekem azonban legeslegjobban a historizáló Karl-ház tetszik. Karl György - az egykori építtető és tulajdonos - kenőcs-, likőr-, és ecetgyáros volt, aki 1860-ban gondolta úgy, hogy megbízza a kor egyik legnagyobb építészét, Ybl Miklóst, hogy tervezzen neki lakóházat. A számomra legkedvesebb részlete a kovácsoltvas korlátú erkély, ami mögött loggia nyílik, melynek korintizáló fővel rendelkező középoszlopon nyugszik a két félkörívű nyílása, és e félköröket ismétlik a loggia ablakai. Meg kell még említenem, hogy szinte hibátlan, gondozott épületről van szó.

Rolf Singer

Még 2013-ban került sor az első Koronázási Ünnepi Játékokra Székesfehérváron, és már erre a jeles alkalomra elkészültek az első óriásbábok is, melyek Gézát és feleségét, Saroltot; Szent Istvánt és feleségét, Gizellát; Szent Imre herceget és Asztrik püspököt ábrázolták. A következő alkalommal hozzájuk csatlakozott öt új báb: Szent László, I. Géza, Salamon, valamint László felesége, Adelhaid és a lányuk, Piroska alakja. 2015-ben Könyves Kálmán és öccse, Álmos herceg, majd 2016-ban II. István és Vak Béla. Tavaly pedig III. Béla és felesége, Antiochiai Anna alakját formálták meg. Természetesen idén is készültek óriásbábok: II. Andrásnak és lányának, Szent Erzsébetnek a figurája, ezzel pedig tizenkilencre nőtt a létszáma ennek az illusztris társaságnak. 

Augusztus 20-án a hagyományoknak megfelelőlen a bábok végig vonultak a Belvároson. Én pedig készítettem néhány képet róluk:

Rolf Singer

Székesfehérvár egyik legjelentősebb művésze, Bory Jenő még fiatal szobrásznövendékként ismerkedett meg későbbi múzsájával, a festőnek készülő Komócsin Ilonával. 1907-ben a két művészlélek össze is házasodott, három évvel később pedig megszülettek ikerlányaik, majd 1914-ben harmadik gyermekük is. A családfő, aki szobrász és építész is volt egy személyben, 1912-ben vásárolt egy egyholdnyi telket a Mária-völgyben, és itt kezdte el építeni álmai várát, mellyel a hitvesi szeretetnek, az örök szerelemnek állított emléket. A fantasztikus épület korábban műteremként is szolgált a művészpár számára, ma pedig egy hatalmas kiállítótérként funkciónál: megtaláljuk itt mindkettejük alkotásait (és más művészek - mint például Székely Bertalan - munkáit is). Bory mester leggyakoribb és legkedvesebb modellje természetesen Boryné volt, ebben a bejegyzésben pedig nyolc olyan alkotást szeretnék megmutatni, mely kellő bizonyítékkal szolgál örök szerelmükre.

Bory Jenő több szerelmes oltárt is készített, a vár alsó kertjén túl, a teraszon beljebb, a jobb oldali pihenőnél található az első. A betonból épült falon a feleség fiatalkori kerámiaportréját csodálhatjuk meg, alatta pedig egy szerelmes verset olvashatunk, melyet a mester írt a múzsájához.

Az elefántos udvarban találjuk Boryné másik fiatalkori képmását. A csodálatosan szép mellszobor a személyes kedvencem.

A történelmi árkádsor középső szárnyának közepén lévő várkápolnában helyzete el Bory Jenő a hitvesi szeretet szobrát, mely tulajdonképpen a vár fő ékessége. Ezzel az alkotással és a neki hátteret adó freskóval egyrészt feleségének makulátlanságát akarta kifejezni, másrészt a lángoló és áhítatos szerelmét, melyet iránta érzett, és amelyet méltán irigyelhetett bármely más múzsa.

Bory mesternek sajátos hitvallása volt. Hitt a szeretet erejében, és hitt Istenben, de nem hitt abban, hogy a felesége iránti szeretetét bárminek is alá kellene rendelnie. Ezt a verset 1926-ban írta, a táblát pedig egy relieffel díszítette, melyen természetesen az imádott nő arcképe látható.

A harmadik oltár valamelyest hasonló az elsőhöz: ugyancsak kint található, és ez alatt is olvasható egy gyönyörű szép költemény, ráadásul ezt is mozaikok díszítik. A kék és arany színű darabkák remekül keretezik a táblát és a felette elhelyezett fülketag kisméretű portréját.

Ez a dombormű, melynek címe Anya gyermekeivel, Borynét - aki nem csak művész, múzsa és feleség volt, de anya is - ábrázolja ikerlányaival. Ilona és Klára 1910-ben jöttek a világra. Klárából szintén művész lett, ő készítette a Zászlós torony lépcsőházának csodálatos dekorációját.

Egy újabb mellszobor, ezúttal bent az épületben, pontosabban a kandallós szobában. Az 1927-ben készült büszt anyaga márvány.

Végezetül pedig a műteremben bukkantam rá a sok-sok szobor és festmény között erre az egészen érdekes és ötletes alkotásra, mely azt szimbolizálja, hogy ők egyek és elválaszthatatlanok. Ránézésre bronzból készült, de Bory mester Birkózok című pirobazalt munkája is egészen megtévesztő: mintha bronzból lenne, ám akkoriban sokkal olcsóbban beszerezhető égetett cserépről van szó. A fehérvári szobrászművész saját maga fedezte fel, hogy ez az anyag kifejezetten alkalmas szobrok készítésére.

Rolf Singer