Ismeretterjesztés és padmentés egy füst alatt. A kidekorált utcabútoroknak és a kihelyezett információs tábláknak köszönhetően a sióagárdi, a rábaközi, a kunsági, valamint a hódmezővásárhelyi hímzéseket ismerheti meg az arrajáró a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tagjainak jóvoltából.
Eme csuda ötletes megoldás az MKKP műve.
Különféle popkulturális figurákat festettek a Móricz Zsigmond utcával párhuzamos garázssort lezáró, beton pollerekre - megjelent Plankton a SpongyaBob Kockanadrágból, a This is Fine-mém kutyusa, Vasember, Marge a Simpson családból, Ferb Fletcher a Phineas és Ferbből, R2-D2 a Csillagok háborújából, valamint egy koronásfő, akit sajnos (még) nem sikerült beazonosítanom...
Frissen vésett felirat díszeleg a Hosszú temetőben, az ún. "pincesor" egyik kriptája falán: "eőri Farkas és thumburgi gróf Klebelsberg család". Végre bebizonyosodott, hol nyugszanak a XX. század egyik legjelentősebb kultúrpolitikusának szülei és nagyszülei.
Klebelsberg Kunó Imre Aurél Ferenc 1875. november 13-án az Arad vármegyei Pécskán látta meg a napvilágot a császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének kapitánya, gróf thumburgi Klebelsberg Jakab József Konstantin (1844-1877), és az igen vagyonos, tősgyökeres magyar családból származó felső- és alsóeőri Farkas Aurélia Aranka (1852–1897) gyermekeként. Édesapját idejekorán elvesztette: még két éves sem volt, mikor a családfő egy lovasbaleset következtében hosszú betegeskedés után elhunyt. A félárván maradt Kunó ezután anyai nagyapja gyámsága alá került.
A romantikus stílusú Farkas-ház a Táncsics Mihály utcában.
Farkas Imre (1806–1882) 1824-től 47 éven át szolgálta Batthyány Fülöp herceget az enyingi uradalomban, kezdetben tiszti írnokként, 1830-tól várnagysági számadóként, majd 1841-től már mint tiszttartó ő irányította az egész uradalom gazdálkodását. Kinevezését elsősorban a juhnemesítésben való jártasságának köszönhette (későbbi munkájának eredménye a hazánkban második törzskönyvezett tenyészet kialakítása), de emellett kiemelkedő szervezői erényekkel és kiváló íráskészséggel rendelkezett. A fehérvári házát 1860-ban vásárolta meg a Szarka (később Bank, ma Táncsics Mihály) utcában, majd három évvel később 11 ezer forintért építtette át, de csak nyugállományba vonulását követően, 1871-ben költözött a városba családjával. Feleségét, Halmán Franciskát (1821-1887) még 1846-ban vette nőül - a házasságukból aztán négy leánygyermek született. Gabriella (1849-1926) unokatestvérével, Farkas Sándorral (1841-1910) házasodott össze, Klementin (1850-1921) pedig Scherer Kamil (1838-1918) táblabíró felesége lett, a legkisebb Farkas-leány, a különc viselkedésű Franciska (Fanny) (1855–1919) - Klebelsberg Kunó keresztanyja - viszont sosem ment férjhez. Ők is mind a Szarka utca 147. szám alatti hatalmas épületben laktak.
A reformer kultúrpolitikus emlékét több alkotás is őrzi Fehérváron. Mellszobrát a kiváló portrétista, Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette. Maga Klebelsberg ült hozzá modellt, de a felállítását már nem érte meg - a büszt eredetijét 1933 júniusában leplezték le a Magyar Királyi Testnevelési Főiskola kertjében. A fehérvári másolat avatására 2000. október 12-én került sor a Zichy ligetben.
Klebelsberg Kunónak nem volt boldog gyermekkora, az ő szavaival élve "nem ismert vigasságot". Felesége, Botka Sarolta (1878-1964) szerint a szülői házban drákói szigor uralkodott - minderről így írt emlékirataiban: "a család világa rideg és kicsinyes volt, túlságosan elnyomták játékos természetét, csapongó fantáziáját, élénkségét és állandóan korholták mindenért". Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Farkasék előkelőbb házastársat képzeltek el a famlíia egyetlen gyermeke mellé, és ezt bizonyára éreztették is a fiatal asszonnyal, aki emiatt neheztelt férje rokonságára. Mindenesetre nagyapjára meleg szívvel emlékezett vissza Klebelsberg. Még elemi iskolás volt - a Belvárosi Fitanoda magántanulója -, mikor elvesztette őt. Ezután Scherer Kamil lett az új gyámja, aki megpróbált apja helyett apja lenni. Klebelsberg nagyon szerette az "ő Kamil bácsiját". Sokat beszélgettek a fiú olvasmányairól, rendszeresen sakkoztak, és később vadászni is együtt jártak.
Klebelsbergnek köszönhetően épülhetett fel - többek között - a polgári fiúiskola saját épülete, elkészültét azonban már nem érhette meg. Az iskola az avatás napján - 1932. november 19-én - felvette az egykori kultuszminiszter nevét, néhány évvel később, 1938-ban pedig egy domborműves emléktáblát készíttettek a tiszteletére. Az eredeti relief Lux Elek munkája volt, de az a II. világháború során megsemmisült. A rekonstrukciót Szakál Antal készítette 2015-ben.
Idegen hangzású neve ellenére (az apja révén tiroli származású fiú keresztnevét, mely voltaképp a Konrád német becézése, keresztapja, Czetwitz Kunó után kapta) az édesanyjától elsajátított, dunántúli dialektust beszélte, amelyen sokáig érződött a fehérvári íz. Erről ő maga így írt: "Boldogult anyám a csodálatos, színgazdag dunántúli nyelvet beszélte gyönyörűségesen. Néha olyan szokatlan kifejező jelzőket használt, hogy gyerek ésszel is felfigyeltem rá. Ez a nagy nyelvkészség nála egészen öntudatlan volt." Azonban az 1880-as években egy kis stájer fürdőben a fiatal özvegyasszony összetalálkozott a neves nyelvésszel, Szily Kálmánnal, aki ezután a legkülönbözőbb nyelvészeti folyóiratokkal látta el őt, amelyek hatására "naturalista beszéde egészen öntudatossá" vált. A fiatal Kunó ez idő tájt járt gimnáziumba - méghozzá a ciszterciek nagyhírű főgimnáziumába -, ahol számára meglehetősen idegen nyelvtant tanítottak. "Tatik, tetik, valék, levék, leendek, által és mindazonáltal, ván, vén és dacára csak úgy hemzsegtek a grammatikában. Alig tudtam megtanulni és kezdtem kételkedni abban, nem népies, paraszti nyelvre tanított-e meg anyám és bizonytalankodtam, hogy egyáltalán jól beszélek-e magyarul." - olvasható a Küzdelmek könyve c. művében. Szemrehányást is tett édesanyjának, aki ezt szerfelett furcsállotta. Aztán mikor egy délután a magyar tanár látogatást tett a házukban, a karakán asszony e szavakkal tette helyre fia oktatóját: "Fűtsön be, professzor úr, azzal a nyelvtannal és ne rontsák el mesterségesen azt, amire én a fiamat jól megtanítottam."
Klebelsberg Kunó 2013 novemberében leleplezett, egészalakos szobrát Pető Hunor készítette. A Fehérváron nevelkedett politikus bronzfigurája a ciszterci gimnázium lépcsőjét "koptatja". Az alkotás több szempontból is "hamis": egyrészt Klebelsberg sosem sétált ezen a lépcsőn, hiszen a Csánk Rottmann Elemér tervezte új, novecentós gimnáziumépület csak 1939-ben készült el, másrészt az - elvileg - életnagyságú szobor megközelítőleg "csupán" 180 centiméteres, jóllehet a valóságban ennél magasabb ember volt az ábrázolni kívánt személy.
Franciául és németül is otthon tanult meg édesanyjától, illetve nagynénjeitől, akik a kor szokásainak megfelelően több nyelven beszéltek. A gazdag, osztálytársai által is megcsodált családi könyvtárban pedig szép számmal voltak idegen nyelvű irományok is. A könyvek többségét édesanyja, illetve nagynénjei halála után magával vitte Pestre, azok képezték jelentős magánykönyvtárának alapját. A végül mintegy hatezer kötetet számláló gyűjteményt özvegye a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Sajnos az összes könyvnek nyoma veszett, miután azokat Klebelsbergné minden ellenkezése ellenére elszállították 1949 decemberében.
A ciszterci gimnázium régi épülete (az újjal szemközt) ma a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermének ad otthont.
1893-ban érettségizett, a nyelvek kivételével mindenből jelesre (németből, latinból és görögből jó osztályzatot kapott). Noha alsó osztályokban jó közepes tanuló volt, szépen, fokozatosan, kitartó munkával és kellő szorgalommal a legjobbak közé küzdötte magát. Egyedül tornából nem voltak jó jegyei sosem gyenge testalkata miatt. Ami jellemét illeti, visszahúzódó diák volt, akit szerénységéért, kedvességéért, előzékenységéért kedveltek társai.
A gimnázium után a család először a bécsújhelyi katonai akadémiára küldte az ifjú grófot, de végül sikerült elérnie, hogy a pesti jogi egyetemre iratkozhasson be. Később Berlinben, Münchenben és Párizsban is tanult. 1898-ban doktorált le, ezután az állami bürokráciában helyezkedett el. Legalul kezdte - segédfogalmazóként a miniszterelnökségen -, majd egyre feljebb lépdelt a hivatali ranglétrán.
A kultuszminiszteri széket 1922 júniusában foglalta el, miután korábban - még a Tanácsköztársaság előtt - a minisztérium államtitkáraként jelentős érdemeket szerzett a kereskedelmi és ipari tanonciskolák működését szabályozó reform előkészítésében, illetve a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet megalapításában. A következő kilenc évben a bethleni konszolidáció meghatározó alakjává lett. Többek között szerkezetében és szellemiségében is átalakította az oktatási rendszert - egyebek mellett létrehozta a reálgimnázium intézményét, mely tantervében a természettudományokra és a modern ismeretekre helyezte a hangsúlyt -, valamint bővítette az iskolahálózatot - a korábban elhanyagolt alföldi területeken például 1926–29 között mintegy 5000 tantermet építtetett.
Mindkét Budai úti iskola telkét maga Klebelsberg Kunó választotta. A két "Horthybarokk" épület városképi jelentőségű homlokzata máig meghatározza környezetét.
Székesfehérváron az ő segítségével épült fel a Ferenc József Nőnevelő Intézet új épülete (ma Szent Imre Általános Iskola) a Zita királyné úton, a Zsigray-féle saroktelken, illetve a vele szemben épült iskolaépület (ma Teleki Blanka Gimnázium), melyben először - átmenetileg - polgári fiúiskola, majd leánygimnázium működött. A helyszínt mindkét esetben személyesen Klebelsberg választotta. Célja az elhanyagolt útszakasz megszépítése volt a dr. Fábián Gáspár tervezte, neobarokk stílusú "iskolapaloták" által, viszont a líceum tanárai aggódtak a hely központi, zajos fekvése miatt, féltették a lányok testi épségét a forgalmas kereszteződésben - panaszaik hatására a miniszter engedélyt adott egy alkalmasabb hely kijelölésére, de az iskolafenntartó nem élt ezzel a lehetőséggel. Az említett polgári fiúiskola egyébként 1932-ben kapott saját épületet (ma II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) a Berényi úton - a november 11-én megtartott avatásán pedig felvette az egy hónappal korábban elhunyt gróf nevét.
Az egykori Magyar Királyi Állami Gróf Klebelsberg Kunó Polgári Fiúiskola ma is oktatási intézményként működik. Az Orth Ambrus tervezte art deco épület volt az első olyan fehérvári iskolaépület a Horthy-korszakban, mely nem neobarokk stílusban készült.
1926-ban díszpolgárrá avatta az egykori koronázóváros vezetése. Egy évvel később, miután nem maradt egy élő rokona sem a városban, eladta a Farkas-házat az iparosok részvénytársaságának, innentől fogva ebben az épületben működött az Ipartestület és az 1905-ben megalakult Iparoskör is. Ezután többnyire csak formális látogatásokat tett Fehérváron. Kivételt képzett az, amikor 1928-ban részt vett a harmincöt éves érettségi találkozón. Klebelsberg jól érezte magát, és megígérte egykori osztálytársainak, hogy a negyvenedikre is eljön, de az 1932. október 11-én bekövetkezett hirtelen halála miatt nem teljesíthette ígéretét. Noha a Küzdelmek könyve c. művében kedves nevelővárosának nevezte Fehérvárt, és talán logikus lett volna, ha szülei és nagy szülei mellé helyezik hűlt tetemét, végakaratának megfelelően Szegeden helyezték örök nyugalomra, ahol képviselő volt. A Klebelsberg Kunó iránti nagy fokú tiszteletet mutatja, hogy temetésén sokezres tömeg vett részt - Kossuth Lajos búcsúztatása óta egy magyart sem kísértek ennyien utolsó útjára. Síremléke a Fogadalmi templomban található, fekvő szoboralakját Ohmann Béla mintázta meg 1935-ben.
A Hosszú temetőben lévő családi sírbolt első lakója Klebelsberg Jakab volt, kinek temetésére két nappal halála után, 1877. június 17-én került sor. Rajta kívül itt nyugszik még apósa, anyósa és felesége, valamint a Farkas család vénkisasszonya, Franciska. A többi Farkas-leány nem e kriptában, de ugyanebben a sírkertben van eltemetve.
Gabriellának és férjének a sírja a temető legdélebbi csücskében található. Farkas Sándorról egyébként annyit tudni, hogy a katonai pályát választotta, és egészen az altábornagyi rangig vitte. Rajtuk kívül még egy apáca is itt alussza örök álmát.
Farkasék sírja Pásthy Margit síremlékével. Forrás: varosgondnoksag.hu
A temető már a hatvanas-hetvenes években is nagy mértékű helyhiánnyal küzdött (a Béla úti köztemető ekkor még nem létezett), ezért fordulhatott elő az a borzasztóság, hogy 1978-ban ugyanebbe a sírba temették Pásthy Margit irgalmas nővért, kinek betonsíremlékét egyszerűen beletették a kőkeretbe. Pár éve azonban a Székesfehérvári Városszépítő- és Védő Egyesület helyreállította az eredeti állapotot. A halottakat nem bántották, a "betonizét" viszont kidobták Poklosi Péterék. Aztán, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, a műkősíremlék márványtábláját felhelyezték a Farkas-síremlék hátoldalára.
Klementinék néhány méterrel odébb nyugszanak, egy hatalmas szederfa tövében. Az ő sírjukat is hengeres alakú kereszt díszíti.
A sírbolt még 2020 tavaszán.
Ami a kriptát illeti: noha az építmény rekonstrukciója már jó pár éve elkészült, egészen a közelmúltig nem lehetett tudni biztosan, melyik család nyughelye. Poklosi Péter, a városvédő egyesület elnöke így írta le a rendbetétel előtti állapotot: "annyira rozoga volt, hogy nem volt meg a díszfal, csak a tégla, de a bolthajtásból is már hiányzott, és beesett az eső, be lehetett látni". Elmondása szerint sehol sem találtak feliratokat, még a koporsókon sem, és a központi nyilvántartásban sem volt semmi. Azt tudni kell, hogy a II. világháború során a Hosszú temetőben is kemény harcok folytak. Ekkor - talán egy aknatalálat következtében - semmisülhetett meg a díszfal a feliratokkal (és talán a címerekkel) egyetemben. Sajnos nem tudni, hogyan is nézhetett ki eredeti állapotában, és tulajdonképpen azt sem, pontosan milyen régi (a legvalószínűbb, hogy Farkas Imre rögtön azután építtette, miután családjával Fehérvárra költözött).
Található a "pincesoron" még egy felirat nélküli kripta, melyről korábban úgy vélték, Klebelsberg Kunó szüleinek nyughelye - talán a tetején található hengeres szárú kereszt miatt. Viszont van rajta egy címer, ami valójában a marsófalvai Marsovszky családé. Ezenfelül a sírboltban nyugvó hat személyből háromnak ismerjük a nevét, mióta a restaurálás során megtalálták a temetkezési keresztjeiket. Ezek szerint itt nyugszik az 1903-ban elhunyt báró pészaki Bajzáth Gizella és két gyermeke: a mindössze 17 évet élt fia, Marsovszky Kamil, akinek holttestét a sziléziai Görbersdorfból hozták haza 1883-ban, valamint lánya, Kamilla, aki 1933-ban 71. életévében szenderült jobblétre. Az is ismert, hogy a bodajki birtokosnő a Tanácsköztársaság idején összetűzésbe került a gúttamási gazdákkal, akik bérbe akarták venni az úrnő már korábban bérbe adott szántóföldjeit.
A betűket valamikor májusban kezdte el vésni Nyakas Pál kőfaragó. Nem sokkal később a szokásos temetői sétán találkoztam Poklosi Péterrel, aki szűkszavúan annyit árult el a végén - miközben eleredt az eső -, hogy "levéltári kutatással meg helyszíni feltárással" derült ki végül, kiknek a földi maradványait őrzi e sírbolt.
Forrásaim:
Rolf Singer
Egyrészt megszépült a XIX. századi historizáló ház (mint már arról korábban beszámoltam, az egykori művelődési ház új tulajdonosa a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola, és a jövőben a Székesfehérvári Balett Színház próbaterme kap majd helyet az épületben), másrészt a mellette lévő, régóta üresen álló telken elkezdődött a 100-110 férőhelyes, ideiglenes parkoló kialakítása. A Kafkabeat Kultúrkocsma mementóiként sokáig megmaradt, graffitis falmaradványokat a napokban le is bontották.
Korábban különféle boltok voltak az úgynevezett Garas udvaron, később a Vesztegzár nevű szórakozóhely, valamint a már említett Kafkabeat működött a művházzal szomszédos épületben, de azt 2011-ben lebontották. A jóformán üres területet aztán a CBA Kereskedelmi Kft. vásárolta meg természetesen azzal a szándékkal, hogy áruházat építenek oda, de mivel nem terveztek parkolót, az önkormányzat nem adott erre engedélyt. A város már korábban is meg akarta vásárolni ezt a telket az üzletlánctól, de ez idáig nem tudtak megegyezni az árban. A terület végleges hasznosításáról majd az intermodális csomópont elkészültekor döntenek.
Forrásaim:
Nemrég kívül-belül felújították a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületét, és mostanra - Nyakas Pál kőfaragónak köszönhetően - az egykori rendházhoz kapcsolódó Mátyás-emlékmű is megszépült.
Mátyás nemcsak a számára oly kedves Visegrádon és az akkor egyre fontosabbá váló Budán, de Fehérváron is jelentős építkezéseket folytatott. Egyebek mellett átépíttette a koronázóbazilika szentélyét, és attól keletre - a várfal áttörésével - saját sírkápolnát építtetett, mely a bazilika legszebb része lehetett. E sírboltba temették miután 1490. április 6-án elhunyt. Napra pontosan 500 évvel később egy monumentális, építészeti-szobrászati emlékműegyüttest avattak fel az emlékére az egykori koronázóváros Fő utcáján.
A meghívásos pályázatot még 1988 januárjában hirdette meg Székesfehérvár Város Tanácsa és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. Fontos feltétel volt, hogy az alkotás kifejezze Hunyadi Mátyás művészetpártoló jelentőségét. Az egyik zsűritag, Szakály Ferenc történész szerint Melocco Miklós terve messze kiemelkedett a benyújtott pályamunkák közül. Az eredeti elképzelések szerint a Püspöki palota Romkertre néző tűzfalát díszítette volna az emlékmű, de aztán 1989 elején a KIL - a szobrászművésszel, a tanáccsal és az Országos Műemléki Felügyelőséggel egyetértésben - új, bizonyos szempontból előnyösebb helyszínt jelölt ki. A Paul Hatzinger tervezte barokk rendházépület tűzfalára esett a választás, melyen akkor Ohmann Béla Zrínyi Miklóst ábrázoló szobra állt. Miután azt eltávolították, egy - ahogy a pályaművet kísérő leírásban olvasható - "gótikusan röneszánsz" homlokzat került a végfalra. Melocco szavaival élve: "A homlokzat egyszerre külső és belső homlokzat. A levegőben maradnak abba az ívei, mintha odáig omlottak volna le, és lehet azt hinni, hogy folytatódnak a néző emlékezetén keresztül, végtelenül. Ahol az ívek nem fértek el a barokk ablakok miatt (ezek az ablakok vakolt vakablakok a tűzfal élénkítésére), erőszakosan maradnak csonkák, és a barokk ablakkeret, immár kőből, erőszakosan és szépen foglalja el a gótika helyét, kiugrasztva, ismételve az eredeti időrendet, és a gótikus ívek játékosan és örökké várják, hogy végleg leverjék őket." A tűzfal főfülkéjében áll Mátyás "minden stilizálás nélkül", amint - a középkorból a reneszánszba való energikus átlépést szimbolizálva - jobb kezével kitör egy darabot a bordaívből, a lábánál oroszlánokkal, melyek hízelegnek és acsarkodnak, akár a politikusok (érdekességként meg kell említeni, hogy 1469. december 23-án Firenze városa egy hím és egy nőstény oroszlánnal ajándékozta meg a magyar királyt). Mindez kiegészült a hét szabad művészet szimbólumaival. A baloldali posztamensen ülő, füléhez kagylót emelő ifjú (azaz az 1989-es budapesti Amerigo Tot-síremlék "Homo faber" figurája) a zene, míg a jobboldali talapzaton álló Szókratész a dialektika - vagyis a vitatkozás művészetének - allegóriája. Az asztronómia fent a magasban egy égitestekkel játszadozó fiú képében ölt alakot, a retorikát pedig egy, a színészkirályt, Latinovits Zoltánt megidéző bronzszobor testesíti meg az egykori rendház és a mellette álló, az utcafronttól hátrébb húzott épület által közrefogott, e városra oly jellemző kis teresedés sarkán - a szónok figurája egy mészkőoroszlánra helyezett medencén áll -, míg a matematika, a geometria, valamint a grammatika egy-egy címerpajzson jelenik meg domborműként a Kotsis Iván-féle novecentós lakóház sgraffitóval díszített homlokzatára illesztve. Az egész kompozíció több ütemben, véglegesen csak 1993 végére készült el. A kivitelezésben közreműködtek Masznyik Csaba, Krähling János építészek, Kisfaludy Attila statikus, illetve Benke Zoltán, Király Lőrinc kőfaragók. 2015-ben Építőipari Nívódíjban részesítették az emlékművet.
Forrásaim:
Rolf Singer
Ahogy tavaly, úgy idén is igen sok építkezés zajlott, illetve zajlik a városban. Most - a teljesség igénye nélkül - megmutatom, mi készült el a közelmúltban, és hol tartanak a még be nem fejezett projektek.
Március 18-án átadták a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületét, mely az Árpád-ház program keretében több mint 5 milliárd forintból újult meg. Az egykori rendház főhomlokzata most már hófehérben pompázik - így egyszerre harmonizál a hozzá kapcsolódó Nepomuki Szent János-templommal, de egyértelműen el is válik tőle. Természetesen az épület falán lévő míves emléktáblákat is restaurálták (és épp a napokban elkezdődött a Mátyás-emlékmű megtisztítása). Fontos változás, hogy az egykori gazdasági udvar beépítésével egy új, 620 négyzetméteres és mintegy 8 méter belmagasságú előcsarnokkal bővült a múzeum.
A barokk épületet a jezsuiták építették 1744 és 1763 között Paul Hatzinger linzi kőművesmester tervei alapján. A rend 1773-as feloszlatása után 1786-ig a pálosoké lett, majd a következő 27 évben katonai élelemraktár volt, a francia háborúk idején (1805-1809) pedig katonai kórházként szolgált. A városban ma is jelenlévő ciszterci rend 1813-ban kapta meg a rendházat a templommal egyetemben. A II. világháború után diákkollégiumnak foglalták le. Múzeumi kezelésbe "csak" 1978-ban került.
1900-ban ezen épület falára került Vörösmarty Mihály emléktáblája, noha a nagy költő alma mátere nem ebben az épületben működött. A díszes márványlapot ifj. Havranek Antal kőfaragómester készítette, míg a bronzból készült kisplasztika Kiss György szobrászművész munkája. Öt évvel később még két emléktáblát helyeztek el a főhomlokzaton: mind Ányos Pálé, mind Virág Benedeké Havranek-alkotás.
A tűzfalat (és a szomszédos ház homlokzatát) díszítő Mátyás-emlékművet 1990-ben az "igazságos" király halálának 500. évfordulója alkalmából készítette a híres-neves Melocco Miklós.
Végéhez közelednek a munkálatok a Vörösmarty tér 12. szám alatt, az egykori műemlék lakóház rekonstrukciója tulajdonképpen már el is készült. Látványnak nem utolsó, de ne felejtsük el, hogy bizonyos statikai problémák miatt a földszintig vissza kellett bontani a régi épületet, tehát ez már voltaképp egy új ház, amely megtévesztésig hasonlít az eredetire. De nemcsak régi falait, "vadregényes" kertjét is elvesztette, ugyanis az ingatlant megvásároló magánbefektető egy tizenhét lakásos társasházat építtetett az épület egykori udvarán. De legalább az utcakép megmenekült. Valamit valamiért...
A téglalap alaprajzú, egyemeletes, nyeregtetős, romantikus lakóházat 1860 körül építették. Nem kizárt, hogy az egész romantikus házsort (a Vörösmarty tér 4-től kezdődően) a város híres építész-szülötte, Ybl Miklós tervezte, bár az Ybl összes című könyvben például csupán a középső három épület szerepel az "Ybl-dilemmák" fejezetben.
Az elmúlt évtizedekben olcsón bérelhető szociális bérlakásokként funkcionáltak az épület lakásai. Mivel a ház szerény bevételei nem tudták fedezni a szükséges karbantartások költségeit, állapota erősen leromlott. Statikai problémák miatt ki kellett üríteni, 2008-ra csupán egyetlen lakója maradt. Az önkormányzat - milliárdos forrás híján - végül az értékesítés mellett döntött.
Minibölcsődévé alakul az egykori óvoda a Rákóczi utca 28. szám alatt. Tulajdonképpen a József Attila utcai Nyitnikék Bölcsőde költözik a 150 millió forintos beruházás keretében restaurált és korszerűsített épületbe, de az intézmény, mely július 1-jétől négy csoportszobával és 32 férőhellyel várja a gyermekeket, ezentúl - csakúgy mint a régi óvoda - Mancz János nevét viseli majd.
Mancz (valójában Mantz) János a Veszprém megyei Bakonynánán született 1818. augusztus 2-án. Nem folytatta serfőző édesapja mesterségét, hanem gazdatisztnek tanult. Miután megszerezte képesítését, gróf Waldstein János várpalotai uradalmán dolgozott tiszttartóként nem kevesebb, mint 33 esztendőn át. Nyugalomba vonulását követően, 1873-ban Székesfehérvárra költözött. A Malom utca 2. szám alatti házban élt feleségével, Mancz Jánosné Spiez Annával, egészen az asszony 1894. január 7-én bekövetkezett haláláig. A gyermektelen özvegy néhány nappal később - egészen pontosan január 27-én - végrendeletet írt, melyben többek között alapítványt tett egy kisdedóvoda felállítására.
A vízivárosi óvoda végül tíz évvel Mancz János halála után, 1906-ban Szenzenstein János kőművesmester vezetésével épült fel, és még ugyanebben az évben elkészült az - eredetileg jóval díszesebb - épület sarkán ma is látható portrédomborműves emléktábla is, mely egyébként ifj. Havranek Antal alkotása. 1971-ben a városrendezési tervek szerint le kellett volna bontani, ám a korszak nagy óvodai férőhely hiányának köszönhetően végül mégis meghagyták. A későbbiekben azonban többször is átalakították a környező lakótelepi építkezések miatt.
Ugyancsak megfiatalodott az idén 20 éves Talentum Református Általános Iskola klasszicizáló főépülete, és emellett egy kétszintes, magastetős traktussal gyarapodott a város egyetlen protestáns oktatási intézménye. A korábban a tornaterem mögött álló egyszintes, lapostetős épületrész helyén felhúzott új szárnyat egy zárt közlekedőfolyosó köti össze a régi épülettel. A Székesfehérvár-Belvárosi Református Egyházközség mindehhez mintegy 201 millió forint kormányzati támogatást vehetett igénybe.
A Református Egyházközség 1869. november 21-én vásárolta meg a Széchenyi utcai Ravasz-féle házat iskola céljára. Az épület átalakítása után 1870 őszén kezdhette meg működését a kálvinisták kéttantermes elemi tanodája Székesfehérvári Református Elemi Népiskola néven. Közadakozásból 1885-re egy új, de ugyancsak egyszintes iskolaépület készült el a régi helyén. Az emeletráépítés ötlete először 1912-ben merült fel, azonban a világháború közbeszólt, és végül csak 1923-ban valósulhatott meg a bővítés. Sajnos a II. világháborúban az 1944 szeptember 10-ei bombázás során súlyos károkat szenvedett az iskola (és a mellette lévő templom is), ám 1947-ben újjáépítették.
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, ezt követően egy ideig általános iskola (először Széchenyi utcai Állami Általános Iskola, majd Móricz Zsigmond Állami Általános Iskola néven), később kisegítő iskola, majd zenei általános iskola működött az épületében. Ugyan már nem sokkal a rendszerváltás után az 1990. március 18-ai presbiteri gyűlésen felvetődött az épület visszaigénylése, végül csak 2002-ben nyithatta meg kapuit újra református iskolaként.
A Szekfű Gyula utcában időközben teljesen megújult a 9. számú rendelőépület, de ezzel sajnos elvesztette novecentós jellegét. Kár érte! Egyébként 7 felnőtt háziorvosi, valamint 8 fogorvosi rendelőt alakítottak ki benne összesen 537 millió forintból.
A szomszédos Egészségházon, azaz a Tüdő-, Bőr-, és Nemibeteg-gondozó Intézet épületén még javában zajlanak a felújítási munkálatok, de a tetőzettel már elkészültek.
Az úgynevezett Egészségház 1941-ben készült el Kotsis Iván tervei alapján. A másik épület hasonló korú, de csak 1975 óta működik orvosi rendelőként.
Az ún. Eppinger-ház felújításáról sajnos nem találtam információkat, de - szemmel láthatóan - (eleddig "csak") a homlokzat és a tetőzet újult meg. És úgy tűnik, fogászatként folytatja tovább életét.
A Várkörút és a Lakatos utca sarkán álló épületet Molnár Tibor tervezte Eppinger Ignác téglagyáros számára. Az 1934-ben felépült hatalmas villa az expresszív modern építészet gyöngyszeme. Az áramvonalas (streamline) stílusnak is nevezett irányzat az 1930-as évek elején jelent meg a magyar art deco építészetben, és a visszafogottság mellett a luxus óceánjárókat idéző elegánsan lekerekített sarkok jellemezték - nem véletlen, hogy e ház terasza is egy hajófedélzethez hasonlít. 1999-ben bank céljára némileg átépítették - ekkor alakították ki az ívesen átforduló sarokmegoldás jellegtelen bejáratát.
Nem sokára teljesen elkészül a Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI új, az előzőnél jóval nagyobb (egészen pontosan 462 négyzetméteres) tornaterme. Emellett úgy tűnik, befejeződött a régi iskolaépület renoválásának első fázisa, mely a nyílászárók cseréjét és a Lövölde utcai traktus tetőterének beépítését foglalta magában. Mindezen munkálatok összesen 891 millió forintból valósulnak meg. A következő ütemben a homlokzatok felújítására, valamint a két iskolaépületet összekötő folyosó teljes tetőszerkezetének cseréjére kerül majd sor (minderre további 500 millió forint támogatást kap az intézmény).
A vasútállomással szemközti, L alakú, egyemeletes, tizenegy tengelyes, nyolc tantermes, sátortetős iskolaépületet 1942-43-ban építették a város második polgári fiúiskolája számára, az "iskolaépítő" Széll László tervei alapján - az építész joggal remélte, hogy a vasúton érkezőkre kellemesen fog hatni e - Schmidl Ferenc műszaki tanácsos szavaival élve - "szolid, tartós, jó és vidéki környezetbe illő szép" épület az állomásra néző, homorú homlokzatának novecentós ízű oszlopos árkádsorával. A munkálatokat Tóth Ferenc építőmester irányította. Sajnos időközben megnőttek a költségek a háborús viszonyok miatt, ám a kultuszminisztérium magára vállalta az áremelkedésből fakadó többletköltséget, így végül felépülhetett a (tavaly lebontott) tornaterem is, melynek padlásterében tantermeket, kézimunkatermet, ének- és zenetermet, ifjúsági könyvtárat, valamint cserkész szobát is kialakítottak. A tanítás 1943. november 3-án kezdődött meg hét osztályban, ekkor még Horthy Miklós kormányzó nevét viselte az intézmény, és végül lányok is járhattak ide, mivel a városnak nem volt állami lánypolgárija. Az épület berendezését is Széll László tervezte, ám abból minden elpusztult, amikor az 1944. szeptember 19-ei harcok folyamán leégett az iskola.
Az újjáépítésben részt vettek a tanárok, a szülők és a diákok is. A helyreállítást követően általános iskolaként működött tovább. 1959-ben felépült egy nyolc tantermes, "szocmodern" (és eredetileg lapostetős) épületszárny, melyet Pordán H. Ferenc tervezett. A két építészeti korszakot egy lábakon álló, könnyed, üvegezett folyosó hidalja át.
1978-ban újabb tűzeset történt: kiégett a tornaterem, a lángok martalékává vált a teljes tetőszerkezet. Felmerült, hogy lapostetővel építik újjá, végül úgy döntöttek, hogy az eredeti formában állítják vissza, de a tetőtéri helyiségeket megszüntetik.
1996-ban összevonták a Béke Téri Általános Iskolát a Kodály Zoltán 12 évfolyamos Ének-Zenei, Művészeti Iskolával. Hogy egy helyen folyhasson az oktatás, újabb bővítésre volt szükség: a 2001-2002-es tanévben megtoldották egy emelettel a Pordán-féle épületet.
Nem tudni, pontosan mikor érnek véget a munkálatok a Kossuth utcában, de a homlokzattal voltaképpen már elkészültek. Előzetesen annyit lehetett tudni, hogy a tetőtér beépítésével nyolc új lakással gazdagodik a Széchenyi-palota. Időközben még azt is sikerült megtudnom Csutiné Schleer Erzsébettől, hogy Kovács Krisztina tervei alapján alakul át, újul meg az épület.
Széchenyi Viktor neoklasszicista magánpalotáját a város egyik legjelentősebb építésze, Say Ferenc tervezte 1900 körül. A gróf az emeleti helyiségeket átengedte a Vörösmarty Kör számára, amelynek tagjai az I. világháború után az egész épületet megvásárolták - a húszas évektől itt rendezték meg többek között a hagyományosan a báli szezon nyitányát jelentő Vörösmarty-bált. A II. világháború után művelődési ház lett belőle, amely később Pintér Károly munkásmozgalmi mártír nevét vette fel. Jelenleg irodaház és üzletközpont, valamint a Vörösmarty Társaság székháza. (Díszeitől minden bizonnyal még a múlt rendszerben fosztották meg.)
A felújítások során olykor történnek balesetek és tűzesetek. A párizsi Notre Dame-hoz hasonlóan járt a Kaszap István utca legrégebbi épülete: június 13-án lángra kapott a tetőszerkezet miközben odabent építőmunkások dolgoztak, de szerencsére a tűzoltóknak sikerült eloltaniuk a tűzet. Az egykori művelődési ház új tulajdonosa a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola, és a tervek szerint a Székesfehérvári Balett Színház próbaterme, egy kávézó, valamint több iroda kap majd helyet benne.
A Kaszap István utcai historizáló ház a régi - elpusztult - vasútállomással egyidőben (tehát 1860 körül) épült. Eredetileg szimmetrikus főhomlokzattal rendelkezett, de a bal oldali szárny a II. világháborús bombázás során megsemmisült. Sok éven keresztül egészen 2018-ig ebben az épületben működött a MÁV kezelésében lévő Vörösmarty Mihály Művelődési Ház (egykori VOGE).
Végül de nem utolsósorban essen néhány szó a Városháza felújításáról is, melyet az Önkormányzat 1 milliárd 180 millió forint uniós támogatással valósít meg. A tervek szerint év évégére a homlokzat és a tetőszerkezet is megújul, valamint megtörténik az épületegyüttes energetikai korszerűsítése. De minderről (illetve a baptista templomról is) majd később írok bővebben...
A város egyik legöregebb épülete, a Városháza - a nagyobb városokéhoz mérten kicsi - főépülete már évszázadok óta szolgálja Fehérvárt - a XV. században épült, mai formáját pedig a XVIII. század elején nyerte el. E barokk remekmű főhomlokzata 12 tengelyes, a keleti első tengelyében hangsúlyos, korinthoszi oszlopos, balkonos, díszes kapuval, melynek áttört, hullámtagos mellvédű erkélyét Iustitia istennő, az igazságosság és Prudentia istennő, az okosság posztamensre állított, allegorikus szobrai keretezik. Az erkélynyílás füles keretezésű, volutatagos, kőkeretes, egyenes záródású, törtívű szemöldökpárkányán egy koronát és kardot tartó sas látható, a szélein emberfejes vázákkal. A szobormunkákat Thomas Walch kismartoni kőfaragómester végezte 1717-ben, ám Iustitia figurája 1956-ban helyrehozhatatlanul megsérült - négy évvel később Szakál Ernő szobrászművész alkotásával pótolták. A helyhiány miatt már a XIX. század első felében felmerült egy új, nagyobb Városháza építésének lehetősége, melynek terveit 1840-ben el is készítette Ybl Miklós és Mader Ferenc párosa, ám ebből végül nem lett semmi. Később, az 1930-as években Kotsis Iván elképzelései szerint a főépület keleti homlokzatát (melyet a nyugatihoz hasonlóan hullámos oromzat zár le) és az akkor mindkét tűzfalas végén bővített Zichy-palotát függőfolyosóval kötötték össze. A kompozíció végül 1939-ben egészült ki Pátzay Pál lovasszobrával, melyet a művész elképzeléseivel (ő azt szerette volna, ha a Városház tér közepén állítják fel) ellentétben Schmidl Ferenc főépítész az épület mellé, az újonnan kialakított terasz sarkára, tengelyével az épületre merőlegesen helyezett el.
Forrásaim:
Rolf Singer
A közelmúltban több kopott és/vagy összefirkált utcabútort is kidekoráltak a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tagjai. A képen látható pad a Rákóczi utcában található.
Újfent virágba borult a történelmi belváros Pünkösd hétvégéjén - és nekem személy szerint idén is a Virágvár Virágüzlet installációja (Szent Korona) tetszett a legjobban.
Éppen 800 éve hirdette ki II. András király a magyar nemesség jogait először rögzítő Aranybullát - a hagyomány szerint a Székesfehérvár keleti határában lévő Csúcsos hegyen. Eme kerek évforduló apropójából kirándulópark épült Rétfalvi Sándor emlékműve köré.
A Képes Krónika szerint Árpád, miután átkelt a Dunán, legelőször Noé hegyénél vert tábort, amely mellett később Szent István király (valójában édesapja, Géza fejedelem) megalapította Fehérvárt. Ez a terület minden bizonnyal azzal a 181 méteres magasságú dombbal azonos, amelyet ma Csúcsos hegyként ismerünk - Kisfalud elődjét a középkori oklevelek Noé (és Novaj) néven is említik, emellett Fejér vármegye történetének szerzője, Károly János (1834-1915) és Székesfehérvár monográfusa, Lauschmann Gyula (1861-1918) is feljegyezte, hogy az ő korukban már Csúcsos hegynek nevezett magaslatot az idősek gyakorta még mindig Noé hegyeként emlegették.
A hagyomány szerint II. András király 1222 tavaszán ezen a helyen hirdette ki az Aranybullát, noha semmilyen hiteles dokumentum nincs arra vonatkozóan, hogy a kibocsátás, aláírás, deklaráció ünnepélyes keretek között zajlott volna. E kiváltságlevél - melynek megalkotását széleskörű társadalmi elégedetlenség kényszerítette ki az uralkodó "új intézkedések"-nek nevezett reformpolitikájával* szemben - elsődlegesen az ún. szerviensek, azaz a kisbirtokos királyi szolgák jogait, kiváltságait rögzítette, de biztosította a várjobbágyok szabadságát is (előbbiek a király zászlaja alatt harcoltak, míg utóbbiak az ispánok vezetésével vonultak hadba), valamint a bárók követeléseinek eleget téve (elvileg) megszüntette a méltóságok halmozását, és korlátozta az idegenek hivatalszerzését, illetve a király birtokadományozási jogkörét, mindemellett pedig megtiltotta a pénzrontást, illetve kizárta a zsidókat és az izmaelitákat az adó- és pénzügyi tevékenységekből. Az uralkodót ezenfelül arra is kötelezte, hogy minden évben hívjon össze országgyűlést Fehérváron, de ahogy a többi pontnak, úgy ennek sem mindig tett eleget - habár az Aranybulla tartalmazott egy ellenállási záradékot, mely elviekben felhatalmazást adott a püspökök, nemesek következmények nélküli ellenállására a királlyal szemben, ha az nem tartja be a rendelkezéseket, az ellenállás jogosságát maga az uralkodó ítélte meg. Ehhez hasonló oklevél ezelőtt csak Angliában született - a Magna Charta csupán hét esztendővel előzte meg András Aranybulláját. Kijelenthető tehát, hogy Magyarország a XIII. század első harmadában államjogi fejlődésben a világ nagy része előtt járt. Hogy ez egy gyengekezű, tékozló királynak vagy egy haladó szellemű államreformernek volt köszönhető, arról megoszlanak a vélemények...
*András bevételeit a királyi magánbirtokok helyett királyi jogon beszedett jövedelmekre kívánta alapozni, ami - többek között - birtokeladományozásokkal, valamint a királyi monopóliumnak számító árucikkek árának megemelésével járt.
Az első Aranybulla-emlékművet a kihirdetés 700. évfordulójának alkalmából avatták fel 1922. november 19-én. A kettős kereszttel díszített obeliszknek, melyet ifj. Havranek Lajos készített a koronázó bazilika egyik oszlopának átfaragásával, igencsak mostoha sors jutott. 1934 júliusában egy villámcsapás rongálta meg, de ezt követően még sikerült helyreállítani. 1936-ban a város vezetése mégis úgy döntött, hogy lecserélik az alkotást, de ebből végül nem lett semmi. A II. világháborúban aztán újra megsérült, és ezúttal már nem hozták helyre a károkat. Végül 1950-ben távolították el a Csúcsos hegyről. 20 évvel később egy T-34 típusú szovjet tank került a dombtetőre (mint felszabadulási emlékmű), és egészen 1990-ig ott is maradt, noha már 1972-ben a 750. évfordulóra elkészült egy új emlékmű. Rétfalvi Sándor alkotását, melyen az okmányt hitelesítő aranypecsét előlapja látható II. András alakjával, először "jobb híján" a Budai úton állították fel (egészen pontosan azon a telken, ahol ma a református templom található), és csak a rendszerváltást követően foglalhatta el méltó helyét. A szobor talapzatát, melyen az oklevél XVII. cikkelye olvasható ("Méltó szolgálattal szerzett birtokából soha senki meg ne fosztassék."), Pordán H. Ferenc fehérvári építész tervezte.
A 800. évfordulóra az Árpád-ház program keretében 650 millió forintból Vojtek Tímea tájépítész vezetésével kirándulóparkká alakították a Csúcsos hegyet. A legfontosabb változások, hogy a Nagyszombati út felől ezentúl cikkcakkos díszlépcső vezet a domb tetejére, az ott található - időközben megtisztított és helyreállított - emlékőrző köré pedig kilátóterasz épült. Kialakítottak még egy faburkolatú pihenőteraszt is, mely színpadként is használható, és hozzá egy félköríves nézőteret a hegy délkeleti oldalán, mindemellett pedig kerékpáros pihenő, piknikezőhely, valamint "erdei" sétaút várja a túrázókat. Sajnos igen jelentős terület került leaszfaltozásra, emellett ugyanakkor több ezer tő növénnyel is gazdagodott a park (összesen 152 fáról és 5438 cserjéről van szó). Mindent összevetve végre történelmi jelentőségéhez méltó kialakítást kapott az emlékhely, mely remélhetőleg igen népszerű turisztikai célponttá válhat a jövőben.
Forrásaim:
Rolf Singer